2017. március 20., hétfő

Pierdomenico Baccalario - Ulysess Moore sorozat

Sok-sok idő elteltével újra a kezembe vettem a sorozat kötetteit. 
Hogy miért most? Mert eddig bírtam tűrtőztetni magam és várni a magyar fordításokra:) Szóval vártam egy jó pár évet, és nagyjából egy hétig lubickolhattam Kilmore Cove világában. Megérte! 
És íme, egy gyors, mondhatni villámértékelés a 3 kötetről:

10. rész - A jég birodalma
A fülszövege:

Kilmore Cove-ba visszatérve Jasont, Anitát és Ricket nyugtalanító hírek várják: a falucska lakói között áruló rejtőzik. Valaki, aki titokban sötét terveket sző, és a Gyújtogatók segítségével bosszúra készül. A nyomok olyan helyre vezetik a négy jó barátot, ahol végre minden kérdésre választ kaphatnak. A hely neve: Agarthi. Ezt a jég birodalmában rejtőző legendás, elveszett várost még Ulysses Moore-nak sem sikerült megtalálnia…

Noha eltelt egy pár év, amint a második oldal végére értem, visszatértek az emlékeim. Minden. A sok utazás, kaland, titok, és veszedelem. 
Maga a könyv nagyjából egy nap eseményeit foglalja össze, mégis annyi minden rejlik benne, hogy akár két hétnek is beillene. Pláne, ha az izgalmagra gondolok! Szóval szélsebesen faltam a lapokat, arra vágyva, hogy minél több titokra derüljön fény, hogy végre összeálljon az a kusza kép, ami az előző kötetnek köszönhetően létrejött. Mit ne mondjak, nincs panaszra okom. Ugyanis a több szálon való futatás eredményeként, csak kapkodtam a fejem, és próbáltam minden információt elraktározni. És mikor már azt hittem itt a vége, egy boldog befejezés, újabb részletek bukkantak fel. Így vette kezdetét, egy még nagyobb, és sokkalta veszélyesebb utazás.

11. rész - A hamvak kertje
A fülszöveg:

Az Idő óceánján létezik egy elveszett sziget. Vad és barátságtalan hely, ahonnan lehetetlen elmenekülni. Egy hely, ahová Ulysses Moore sohase akarta betenni a lábát: ám ezúttal mégsincs más választása, mert ott rejtőzik a kulcs, amelynek segítségével megtalálhatja Penelopét. Akkor még nem sejti, hogy az események láncolata beindult, és legfélelmetesebb ellensége visszatér a múltból, hogy bosszút álljon. Elérkezett a pillanat, hogy a Képzeletbeli Utazók is megvívják a döntő ütközetet… 

Le sem tettem az előző kötetet, és máris a kezemben fogtam ezt a részt. Hisz rendkívül baljóslatúan zárt. Itt is csekély az az idő, ami eltelik, és ami napoknak érződik, a sok kaland, és a felmerülő rejtelmek révén. 
Ha valaha bárki azt gondolta, könnyű egy vérbeli utazót követni a sok-sok képzeletbeli helyek egyikén, kitudja milyekén, az irtó nagyott tévedett. Ebből kifolyólag van egy kis dolga Jasonnek és a többieknek. De az még rosszabb, hogy mikor már azt hinné az ember, érti a dolgokat, akkor jön valami új információ, fordulat, szereplő, és az értetlenség. Mindenesetre, ebben a kötetben még nem oly' valós, és kézzelfogható a veszély, mint a következőben.

12. rész - A Képzeletbeli Utazók Klubja, avagy ostrom alatt..
És még egy:

Hajnalodik és kezdetét veszi Kilmore Cove történetének leghosszabb napja. 
Miközben az eső mindent szürke fátyolba burkol, az öböl nyugalmát robbanások zaja, fel-felvillanó fények és csattanások törik meg. Korántsem arról van szó, hogy vihar tombol Kilmore Cove felett! Spencer kapitány legendás hajójának, a Mary Greynek nyolc ágyúja lövi a falut. 

Ebben a kétségbeejtő helyzetben a Covenant ikreknek egyedül kell szembeszállniuk minden ellenségek legfélelmetesebbikével. Még Ulysses Moore sincs a közelben, pedig ő az egyetlen, aki képes lenne legyőzni Spencert…

Hát igen.. Itt aztán volt mitől félni! Vagy legalábbis úgy gondolom, nem a legmegnyugtatóbb érzés, ha ágyúzzák a házad, és majmok támadnak rád... Mégis, minden pánik, vélt veszteség, megpróbáltatás ellenére, egy kis segítséggel elérhető a boldog vég. Egy boldog vég, ami nem feltétlenül az egész sorozat végét jelenti. Nem, nem. Korántsem jött el a történetük vége. Annak ellenére sem, hogy akár lehetne itt a lezárás, mert szinte alig vet fel néhány kérdést.. Bár elég bosszantó kis kérdések azok, amik benne maradnának az olvasóban, de kerek lenne... Viszont így, hogy tudok a folytatásról, megint várhatok éveket, hogy egy hét örömöm legyen;)

Tudom, tudom, nem a korosztályomnak címzett sorozat, de mindig a szívem csücske lesz, mert megszerettette velem az olvasást, és mert egy jó, élvezhető, csavaros, és mozgalmas sorozat.
Máris alig várom a folytatást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése