2017. március 20., hétfő

Pierdomenico Baccalario - Ulysess Moore sorozat

Sok-sok idő elteltével újra a kezembe vettem a sorozat kötetteit. 
Hogy miért most? Mert eddig bírtam tűrtőztetni magam és várni a magyar fordításokra:) Szóval vártam egy jó pár évet, és nagyjából egy hétig lubickolhattam Kilmore Cove világában. Megérte! 
És íme, egy gyors, mondhatni villámértékelés a 3 kötetről:

10. rész - A jég birodalma
A fülszövege:

Kilmore Cove-ba visszatérve Jasont, Anitát és Ricket nyugtalanító hírek várják: a falucska lakói között áruló rejtőzik. Valaki, aki titokban sötét terveket sző, és a Gyújtogatók segítségével bosszúra készül. A nyomok olyan helyre vezetik a négy jó barátot, ahol végre minden kérdésre választ kaphatnak. A hely neve: Agarthi. Ezt a jég birodalmában rejtőző legendás, elveszett várost még Ulysses Moore-nak sem sikerült megtalálnia…

Noha eltelt egy pár év, amint a második oldal végére értem, visszatértek az emlékeim. Minden. A sok utazás, kaland, titok, és veszedelem. 
Maga a könyv nagyjából egy nap eseményeit foglalja össze, mégis annyi minden rejlik benne, hogy akár két hétnek is beillene. Pláne, ha az izgalmagra gondolok! Szóval szélsebesen faltam a lapokat, arra vágyva, hogy minél több titokra derüljön fény, hogy végre összeálljon az a kusza kép, ami az előző kötetnek köszönhetően létrejött. Mit ne mondjak, nincs panaszra okom. Ugyanis a több szálon való futatás eredményeként, csak kapkodtam a fejem, és próbáltam minden információt elraktározni. És mikor már azt hittem itt a vége, egy boldog befejezés, újabb részletek bukkantak fel. Így vette kezdetét, egy még nagyobb, és sokkalta veszélyesebb utazás.

11. rész - A hamvak kertje
A fülszöveg:

Az Idő óceánján létezik egy elveszett sziget. Vad és barátságtalan hely, ahonnan lehetetlen elmenekülni. Egy hely, ahová Ulysses Moore sohase akarta betenni a lábát: ám ezúttal mégsincs más választása, mert ott rejtőzik a kulcs, amelynek segítségével megtalálhatja Penelopét. Akkor még nem sejti, hogy az események láncolata beindult, és legfélelmetesebb ellensége visszatér a múltból, hogy bosszút álljon. Elérkezett a pillanat, hogy a Képzeletbeli Utazók is megvívják a döntő ütközetet… 

Le sem tettem az előző kötetet, és máris a kezemben fogtam ezt a részt. Hisz rendkívül baljóslatúan zárt. Itt is csekély az az idő, ami eltelik, és ami napoknak érződik, a sok kaland, és a felmerülő rejtelmek révén. 
Ha valaha bárki azt gondolta, könnyű egy vérbeli utazót követni a sok-sok képzeletbeli helyek egyikén, kitudja milyekén, az irtó nagyott tévedett. Ebből kifolyólag van egy kis dolga Jasonnek és a többieknek. De az még rosszabb, hogy mikor már azt hinné az ember, érti a dolgokat, akkor jön valami új információ, fordulat, szereplő, és az értetlenség. Mindenesetre, ebben a kötetben még nem oly' valós, és kézzelfogható a veszély, mint a következőben.

12. rész - A Képzeletbeli Utazók Klubja, avagy ostrom alatt..
És még egy:

Hajnalodik és kezdetét veszi Kilmore Cove történetének leghosszabb napja. 
Miközben az eső mindent szürke fátyolba burkol, az öböl nyugalmát robbanások zaja, fel-felvillanó fények és csattanások törik meg. Korántsem arról van szó, hogy vihar tombol Kilmore Cove felett! Spencer kapitány legendás hajójának, a Mary Greynek nyolc ágyúja lövi a falut. 

Ebben a kétségbeejtő helyzetben a Covenant ikreknek egyedül kell szembeszállniuk minden ellenségek legfélelmetesebbikével. Még Ulysses Moore sincs a közelben, pedig ő az egyetlen, aki képes lenne legyőzni Spencert…

Hát igen.. Itt aztán volt mitől félni! Vagy legalábbis úgy gondolom, nem a legmegnyugtatóbb érzés, ha ágyúzzák a házad, és majmok támadnak rád... Mégis, minden pánik, vélt veszteség, megpróbáltatás ellenére, egy kis segítséggel elérhető a boldog vég. Egy boldog vég, ami nem feltétlenül az egész sorozat végét jelenti. Nem, nem. Korántsem jött el a történetük vége. Annak ellenére sem, hogy akár lehetne itt a lezárás, mert szinte alig vet fel néhány kérdést.. Bár elég bosszantó kis kérdések azok, amik benne maradnának az olvasóban, de kerek lenne... Viszont így, hogy tudok a folytatásról, megint várhatok éveket, hogy egy hét örömöm legyen;)

Tudom, tudom, nem a korosztályomnak címzett sorozat, de mindig a szívem csücske lesz, mert megszerettette velem az olvasást, és mert egy jó, élvezhető, csavaros, és mozgalmas sorozat.
Máris alig várom a folytatást!

2017. március 5., vasárnap

Könyvbemutató - Hit és gyógyulás

A tegnap délelőttöm nem mással, mint egy érdekes, nem mindennapi, és igen megosztó könyv debütálásával indult. Ám mielőtt belekezdenék a kerekasztalbeszélgetés menetének, érdekességeinek, fordulatainak boncolgatásába, egy kis ízelítő a könyvből, hogy megértsd, miért is oly' nehéz ebben a témában felszólalni.
Tehát a fülszöveg:

"Testünk-lelkünk egészsége és a betegségek mindannyiunk számára fontos témát képeznek, hasonlóképpen a világról alkotott elképzelésünk, a hitvallásunk és identitásunk.
De vajon hogyan függnek össze az - első látásra - eltérőnek tűnő fogalmak?
Mi a szerepe a hitnek a gyógyulásban?
Mi a kapcsolat a vallás és az orvoslás között? 
Mit jelent a betegség, mit jelentett régen? 
Mi az orvoslás és mi a gyógyítás?
Mi az, ami különbség és azonosság e két szó jelentése között, a ma és a múlt tekintetében?
Legfőképpen pedig: mi dolga ezzel a jelen emberének?
A könyv a történelem folyamán alakuló kultúrák és szellemi áramlatok vizsgálatával veti górcső alá az orvostudomány és a hit kettéválását, évezredeken átívelő alakulását.
Ennek ismerete, értése választ adhat a fenti kérdésekre.
Elindíthatja az embert egy olyan úton, mely a világot egy új perspektívában tárja a kereső elé."

Könnyen észrevehető, hogy fontos, ám annál nehezebb témákba ás mélyen a könyv, ennek fényében a beszélgetés is sokrétűre, és rendkívül elgondolkodtatóra sikeredett. A beszélgetés résztvevői pedig nem mások voltak, mint:
Csörgő Zoltán: tanár, író szimbólumkutató, és egyben a moderátor is,
Dr. Indries Krisztián: klinika szak pszichológus, egyetemi adjunktus (ELTE), kiképző szomato-pszichoterapeuta,
Dr. Szőke Henrik: antropozófus orvos,
Monostori Vologya: belsőépítész, jógaoktató, alternatív gyógyító.
A résztvevők tudásához sajnos fel nem érhetek, így előre is elnézést kérnék minden szakértőtől, ugyanis, mint laikus szemlélő, kicsit nagy falat megérteni az általuk, és a könyv által érintett témákat. De azért megteszek egy próbát, sőt mi több, neked is megpróbálom átadni a beszélgetés emelkedett hangulatát. 

Kezdésnek felmerült az a kérdés, hogy milyen korban is élünk? Hova halad az a kor, vagy éppen pont sehova? Azt sikerült leszögezni, hogy szinte elsuhan mellettünk az idő, és csak néha létezünk egy emelkedett időben, ahol az élmények, a beszélgetés képes úgy lekötni, hogy egy-két órának tűnik a nyolc. Emellett felmerült a belső és külső idő kettőssége, és ennek rossz megoszlása. 
Majd ezek révén, szép lassan eljutottunk odáig, hogy a transzcendens világ elszakad a miénktől, többek között azért, mert mindenki az anyaghoz, a tér-idő dualításához ragaszkodik. Bár egy jó hasonlatot hallva, - miszerint a hal sem tudja milyen a víz, hisz benne élt egész életében, így nem tudja milyen a vízen túl szemlélni a vizet, így mi sem tudhatjuk pontosan milyen a testünkön kívül, - elgondolkodik az ember, hogy mit is tehet. Hogy az élet vagy-vagyokból áll, az és-ések helyett. Hogy miért szakadunk el a spirituális világtól? Hogy miért oly' fontos az anyag, és miért törpül el mellette a lélek?
Mindez a sok kérdés, amiknek a válaszaiban nem lehetünk százszázalékosan biztosak, korszakokon keresztül vonul végig a könyvben, miközben a spirituális és a medicin világ kapcsolatáról spekulál az író. Az író, aki az elbeszélők szerint egy konzervatív, de egyben egy lázadóan újító álláspontot foglalt. És rettentő tudás rejtett el ebben a műben, ahol olyan nehéz definiálni bármit is.

Az esetleges csapongások oka abban rejlik, hogy egy szó, feltevés azonnal másik húszat szül, és nagyon nehéz egy kérdés megvitatásánál maradni. Mégis fontos leszögeznem, hogy ebben a szerteágazó témában a moderátor rendkívül jól helyt állt, és kellő erősséggel irányította a beszélgetés menetét, nem úgy, mint én ebben a beszámolóban;)
Mégis, ha megfogott a könyv, adnék még egy kis ízelítőt:

"Korunk emberiségének egyre inkább központi problémájává válik az egészségi állapota. Ma, 2017-ben a világ országainak éves költségvetésében mind nagyobb hányadot emészt fel az egészségügyi kiadásokra fordított rész. Egyre korszerűbb kórházak, egyre drágább gyógyszerek, komputeres gépcsodák és létszámában, képzettségében is egyre növekvő egészségügyi apparátus várja a gyógyulást keresőket. Az emberiség mindenkori javaiból arányaiban még megközelítőleg sem fordított soha annyit a betegségekkel való küzdelemre, mint napjainkban. Mindezek és az átlagéletkor növekedése ellenére a fejlett ipari országok és a világ egészségügyi állapota meglehetősen lesújtó képet mutat.
Hogyan lehetséges ez?
Hiszen a mai ember mindent megpróbál, hogy elkerülje a betegségeket. De vajon helyes úton jár-e, amikor a gyógyulását egyre inkább pusztán fizikai, kémiai változásokat előidéző beavatkozásokra, gyógyszerekre alapozza? Gyógyulhatunk-e anélkül, hogy megvizsgálnánk a kérdést - mi a betegség egyáltalán? És mit is jelent - egészségesnek lenni?
Léphetünk-e bármerre anélkül, hogy elgondolkozzunk e kérdéseken?"

Ráadásként, mindehhez az élménycsomaghoz csapódott a hely hangulata. A Nyitott műhely rendkívül jó választásnak bizonyult, ugyanis megadta az alaphangulatot a beszélgetéshez. Otthonos, családias érzést keltett. Már a belépéskor érzett könyvillat pedig, tökéletes helyjé teszi egy könyvmoly számára. Ezenfelül a teleírt falak vonzzák az embert, és követelik, hogy valamiféle lenyomatott hagyjon az utókor számára. Megjegyezném, hogy én is otthagytam a kézlenyomatom;)

Tehát ez volt a szombati programom légköre, amit remélem sikerült a lehető legjobban átadnom. Ha megtetszett a könyv, felkeltette az érdeklődésedet, akkor itt megtalálod a száraz, ám fontos információkat a megszerzéséhez.

Szép napot!