2017. február 26., vasárnap

Jamie McGuire - Gyönyörű lángolás

Egy szebb jövőért tenni kell!
Végül csak elérkezett az utolsó testvér kötet is, azaz Tyler nem mindennapi története...
A fülszöveg:

Ellison ​Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni. 

Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.

Az első pár oldal után nagyon szkeptikusan álltam a kötethez, mert ennek volt az eddig legdurvább nyelvezete, de ez még semmi! Elli olyan életet élt, úgy bulizott, és olyanokat művelt, hogy megkérdeztem magamtól 'Hova csöppentem?!', mert az teljesen biztos, hogy egy más világba... De szerencsére gyorsan megszakadt ezeknek a történéseknek a fonala, és a munkaszerzéssel minden a feje tetejére állt.
A cselekmények végre pozitív fordulatot veszttek, és izgalmassá, egyben gyötrővé varázsolták a kettőjük közt lévő kapcsolatot. Természetesen a történesek egy része, az előző kötetetkből összeollózható, de jócskán tartogatott így is meglepetéseket! Nyilván az "ikrek vagyunk, eljátszuk egymást" momentum nem maradhatott ki ebből a részből sem. Viszont az, hogy milyen kemény és embertpróbáló meló az ővék, az nem került részletezésre Taylor kötetében.
Komolyan ennek a könyvnek a tűzoltós események adják a lelkét. Hihetetlen munkát végeznek a Tylerékhez hasonló emberek! Szinte felfoghatatlan, mit meg nem próbálnak, és hogy ezért mit kapnak.. Rendkívül jó érzés volt a megmozdulásaikról, az akcióikról olvasni, olyan volt, mintha én is ott lettem volna velük, és testközelből éreztem volna a lángok melegét. Nagyon élveztem ezeket a fejezeteket!
Nem úgy, mint azokat, amik mindezt követték. Olyan volt, mintha Ellivel vissza kellett volna csöppennem a való világba, és realizálnom kellett volna, hogy van élet a táboron és a tűzoltáson túl. Ezek azok a fejezetek, amik újra a padlóra löktek a rejtett gondjaikkal, a sok-sok halogatással, és az elhallgatással. Pedig a könyv szívét Tyler és Elli kapcsolata adja...
Ám mielőtt feladtam volna minden reményemet, eljött az utolsó pár fejezet. A megmentő fejezetek, amik újra felfelé íveltek, és melengséggel árasztották el a szívemet. Mindezért megérte átvészelni a nehezebb időszakokat!
≈Tehát az egész könyvet hullámvölgyek tarkítják, ráadásul elég mélyről kezd, mégis megnyugtatóan, és örömtelien zár. Mégis úgy tettem le, hogy még nem elég, még nem búcsúznék tőlük, mert érdekel a rendes, normális (már amennyire lehet;)) életük...Csak az nyugatat, hogy tudom, lesz folytatás, ámbár nem ilyen formában, mint eddig..
10/7


2017. február 12., vasárnap

Peter Clines - 14

Erre nem lehetett számítani..
Ezt a könyvet nem szabad alábecsülni, mert annál nagyobbat koppan az ember..
A fülszövege:

Lelakatolt ​ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.
Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.
Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.
Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.
Vagy az egész világ számára…

A fülszövegnek köszönhetően kicsit rettegve és félszegen, ám annál inkább kíváncsian vágtam bele ebbe a vaskos kötetbe. Szerencsémre egy cseppet sem csalódtam, mert elkápráztatott, megdöbbentett, és rendkívül jól elszórakoztatott.

A szédítő mivoltát már a kezdetek kezdetén lehetett érezni. Akkor még csak vészjóslónak tűnt a halálát elkönyvelő személy futása, de az idő múlásával olyan értelmet nyert, hogy csak pislogtam. Merész, és őrületes fogás az írótól, hogy a megoldás egy szeletét rögtön az olvasó arcába nyomja.

Mindez után pedig éles váltásként belecsöppenünk Nate életébe, és költözködésébe. A már megjósolt furcsaságok nem is váratnak sokat magukra, szinte azonnal szembetűnnek. De miért is tulajdonítanánk neki nagy jelentőséget? Hisz minden háznak, lakásnak vannak sajátosságai, amik megadják a hely egyéni jellegét. Igen ám, de ilyenkor általában egy recsegő padlódeszkára, vagy egy egyedi faragványra, oszlopra, ablakra gondol az ember. Nem zöld csótányokra, értelmetlen elrendezésre, és lelakatolt helyiségekre. De ez még semmi, minél több lakót ismerünk meg, annál több szokatlan, oda nem illő dolog bukkan fel. Mégis az okokat homály fedi… Talán ez az a pont, ahol az olvasó a könyv részévé lesz, és elkezd Nate-tel, a lakókkal közösen gondolkodni és nyomozni. Ekkor eredünk végérvényesen a rejtély nyomába, és válunk tagjává a Rejtély Rt-nek.

Kezdetben úgy tűnik, nem sok mindenre fog fény derülni, hisz semminek sincs értelme, semmihez sem nyúlhatnak, mert a gondnok óvó tekintete végigkíséri minden lépésüket. Csakhogy Nate nem áll le. Vakmerő, kitartó, és a munkáját vagy a lakását sem félti, ráadásul könnyűszerrel talál magának cinkosokat, az akár rongálásig is elfajuló kutatásokhoz. Emellett végre rálelt az élete hivatására, és nem engedi, míg minden titokra fény nem derül.

Minden egyes felfedezés hozzáad az izgalomhoz, visz előre, és többet kíván. Egyre izgalmasabb, hihetetlenebb, és félelemre okot adó fejleményekbe botlunk, amiknek látszólag nincs értelme. Mindenki próbálja összeilleszteni a kirakós darabjait, miközben róluk is egyre több réteg válik le, hogy jobban megismerhessük őket. Így egyszerre fedezhetjük fel a házat, és a benne lakókat, akik különbözőbbek nem is lehetnének. Ez a sokrétűség viszont elvezet a megoldásokhoz, amik ugyan csavarosak, de teljesen értelemszerűek, mert az apró részletek összeillenek. Így kezd elhatalmasodni az olvasón az a tipikus érzés, hogy “Ó, hogy ez mennyire nyilvánvaló volt! Miért nem vettem észre?”. De a legmegdöbbentőbb, hogy ezzel egy időben pedig néhány megoldásra, ha akartunk volna, se jöhettünk volna rá, mert annyira abszurd, hogy ilyenre senki sem gondol, az írón kívül. Ebből pedig az adódik, hogy az ember elkezd találgatni, egyre merészebb ötletei támadnak, kombinál, spekulál, hátha hamarabb rájön, hogy mi áll a háttérben, mint Nate-ék. Lehet, hogy az én fantáziám szegényes, de biztosnak gondolom, hogy az apró furcsaságokból kiindulva, senki sem gondol akkora kozmikus eseményre, mint ami szép lassan kinövi itt magát. Sőt, mikor azt hinnénk, hogy mindenről leomlott a lepel, akkor ér a meglepetés, hogy tud még újat, és nagyobb horderejűt mutatni ez a könyv. Pedig a fülszöveg figyelmeztet, hogy ez “akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára. Vagy az egész világ számára…”.

Természetesen nem lenne etikus bármi konkrétumot elárulni, mert az elvenné az egész lényegét, és lerombolná azt a világot, ami a szemünk láttára bontakozott ki, de egyet leszögezhetek, hogy erre a globális, hihetetlen, észveszejtő, és félelmetes magyarázatra nem lehetett számítani. Arra pedig végképp nem, hogy hogyan fonódnak össze a szálak, az elejétől kezdve, hogy a végén a olvasó azt érezze, hamarabb is összerakhatta volna a képet. Mégis megkönnyebbülve, és egy kicsit gazdagabban csukjuk be a könyvet.
(bővebben a Kildara oldalán)

2017. február 6., hétfő

Chuck Wendig - Vészmadarak

Elképzelhetetlen mélységekben...
Nagyon mást kaptam, mint reméltem...
A fülszövege:

Miriam ​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

Először a borítója, majd a fülszövege fogott meg nagyon. Rettentően izgalmasnak, és rejtélyesnek ígérkezett. Ez a reményem egészen addig tartott ki, míg ténylegesen bele nem kezdtem a könyvbe… A kezdete egyszerűen szürreális, és elsőre nehezen érthető, hogy mibe is csöppent az olvasó. Majd mikor kezd értelmet nyerni a cselekmény, az meghökkent és letaglóz.

Az első csapást a nyelvezete adja, ami enyhén fogalmazva nagyon nyers, durva és obszcén. Mindez egy kisebb ellenállást váltott ki belőlem, és nehezen élvezhetővé tette az olvasást. Ehhez mérten néhány jelenet kirívóan megbotránkoztató, visszataszítóan őszinte, és néhol undorító. Volt, hogy akkor épp fel sem fogtam a brutalitás mértékét, főleg azért nem, mert rettentő furcsa, oda nem illő képtársításokkal élt az író.

Mivel a főszereplő szemszögéből éljük át a történések nagy részét, így tőle, a személyiségéből is erednek ezek a megdöbbentő, nyomasztó furcsaságok. Mert Miriam egy elkeseredett, megrekedt lélek, akit átjár a kétségbeesett keserűség és a világutálat. Ez annyira érződik, hogy néhol még rám is áttapadt a keserűség, és már olykor kínomban nevettem. Közben egy szinten érthető a viselkedése, hisz szörnyű lehet nyomasztó látomások hálójában élni, kezelni a felgyülemlett indulatokat, érzelmeket. Ugyan ezek a látomások teszik mássá, de ezt nem kell a világra is kivetíteni. Felmerül a kérdés, hogyan lett ilyen?

A feldolgozhatatlan álmok és a kis közjátékok, bevágások adják meg erre a választ, és ezáltal felkeltik a bennünk munkáló kíváncsiságot, miközben fokozzák és viszik előre a történetet. Kezd egyre kerekebb lenni a múlt, már van sejtésünk arról, hogy Miriam miért vesztette el a reményt, és így egy egyre összetettebb személyiség sejlik fel a keserűség alól.

A személyiségének felfedezése közben természetesen folynak a cselekmények, amik kisebb-nagyobb meglepetéseket okoznak, de leginkább elrettentenek. Miért? Mert belátást nyerhetünk egy velejéig gonosz lélek uralkodásába, és szörnyű tetteibe, amit csak az emberei tudnak überelni. Egy szerencsétlen szemfényvesztő félresikerült akciójába, amivel többeket sodor életveszélybe. És Miriam kilátástalan tengődésébe, ami kihat az egyetlen színfoltra a regényben, Louisra. Mindezeket pedig a felbukkanó idegenek halálpillanatai egészítik ki.

Mégis minden negatívum ellenére, mikor már az ember azt hinné, nincs remény, ez a könyv nem lesz jobb, a vége fejbe vág, és megváltoztatja az addig kialakult képet. A vége, ami majdnem képes elfeledtetni az addig átélt szörnyűségeket, és egy csepp reményt ad. Reményt, hogy van kiút ebből az elkeseredett, szomorú, és kiégett világszemléletből, hisz a szemünk előtt indul változásnak Miriam. 

De túl hamar ér véget mindez a jó, és túl sok kérdés marad megválaszolatlanul, ám vigasztal az, hogy lesz ennek még folytatása.
(bővebben a Kildara oldalán)