Spirit Bliss - Mennydörgő némaság

Egy utolsó kiruccanás Swasonékkal..
Kicsit sajnáltam, hogy gyorsan fogynak a lapok, hisz a sorozat utolsó kötete lévén, kénytelen voltam szabadjára ereszteni a család minden egyes tagját. Pedig már igen a szívemhez nőttek, de nálam mindig lesz helyük csakúgy, mint a skót szállóban;)
A fülszöveg:

A ​​Főnök – fantáziátlan név, ám tökéletes álca a helyi maffia vezetőjének.

Senki sem ismeri az igazi nevét, senki nem látta még az arcát.

Kezében tartja az egész várost.

A rendőrség pedig évek óta tehetetlen.

Caspar Crosley nyomozó új feladata: beépülni a bűnszervezetbe, és elkapni a titokzatos fantomot. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, főleg, ha tégla van még az FBI köreiben is. Üldözőből végül üldözött lesz, a maffia elől pedig szinte lehetetlen elbújni.

Néhány név és titkos kód, amely segíthet megbuktatni a Főnököt.

Egy kíváncsi tinédzser, aki nem ismeri fel a veszélyt.

És egy hároméves kislány hallgatásra kárhoztatva.

A maffia pedig nem szereti azokat, akik túl sokat tudnak.

A tanúvédelmi program Skóciába vezérli a Swanson családot, ahol a gyönyörű tájon, ódon kastélyszállón és kedves helyieken kívül családi problémák, szerelmi csalódások és rejtélyes bűnesetek forgatják fel az életüket. Vajon a maffia keze milyen messzire ér el?


Kicsit bajban vagyok, hogy hogyan is foglalhatnám össze a történteket, és azokat az érzéseket, amiket kiváltottak belőlem...
Először is, méltó befejezése a sorozatnak. Mégis az ember egy kicsit édes-kesernyés szájízzel teszi le a kötetet. Miért?
Hisz rettentő elégedett voltam a végével, addig amíg rá nem eszméltem, hogy ez tényleg a vége! El kell őket engedni. Nem lesz több nyomozás, több titok, több érzelmi kavarodás, és annál is több csavar. Ennyi. Másrészt motoszkált egy kis hang a fejemben, hogy, de kérem szépen, ez mégiscsak egyféle függővég... Legalább van mit tovább szőnöm:)
Ezenfelül nagyon megörültem annak, hogy az összes eddigi és még több szereplő is feltűnt. Látni azt, hogy a két részben megismert emberek ennyire összetartanak, hogy tényleg valódi családdá váltak, egyszerűen felemelő érzés volt, és mindezt nem tudta elnyomni maga a történetszövés. Na meg, nem tagadhatom, jó volt viszontlátni a nemrég elengedett párost, Juliet és Petert. De Adamék sem maradtak le tőlük sokkal:)
Ami Jossiet és Caspart illeti, már a második rész végén érezhető volt, hogy a helyzetük nem maradhat megtárgyalatlan státuszban. De őszintén, néha megcsaptam volna őket, hogy észhez térjenek. 
Lehet, hogy Jossie tini, na de ennyire? Már volt, hogy sajnáltam Adamet... Mégis az egész annyira komikusan jött ki, miközben, ha belegondolunk teljesen komoly, és jogos dolgokon borult ki szegény. Hisz nem mindennapos, hogy az embernek a maffia elől kell menekülnie, sőt, hogy az egész családjának, és mindezt közvetetten ő okozta.
Caspar.. Hát ő pedig egy teljesen más eset. Az a fajta, aki nem lát a saját szemétől. Vagyis ez így nem elég pontos.. Tudja, hogy mit nem akarhat, és mi az, ami soha nem fog bekövetkezni, de a szíve nem tudja elengedni a reményt. Inkább mindent elnyom, a munkájába temetkezik, majd próbál kilábalni a helyzetből. Csak hát, most másokat is magával húzott...
A maffia nem egy játszótér, hacsak nem szeretsz az életeddel játszani. Ám ha mégis beüt a krach, csak a menekülés marad. De hogy menekülsz el valaki elől, akinek mindenhol vannak kapcsolatai? Akit senki sem ismer?
Az érzelmi és családi vívódások mellett ez a szál csak még bonyolultabbá, fordulatosabbá, és szövevényesebbé teszi a történetet. Egyszer csak azon kapod magad, hogy te is ugyanúgy kutatod a Főnököt, hogy minden arcban őt keresed, gyanakszol, akárcsak a szereplők. De csalódást kell okoznom, mert a valódi eshetőségre soha nem gondolnál... 
≈ Izgalmas, és igen körmönfont befejezés, ami magával ragad. Néhol elszörnyülködtet, hogy mik meg nem történhetnek, de végül enyhítő balzsamot nyújt a lelkednek. 
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja