2016. szeptember 30., péntek

Történetek az árnyvadász akadémiáról 5. - Az imádott gonosz

Hol gyökeredzik a kegyetlenség?

A múltbéli események felidézése segítségével egyre több minden nyer értelmet. Ráadásul az idő ismétli magát...
Informatív, de fájdalmas út volt ez a titkolt múltba Valentinehoz. Nem kellett volna, hogy meglepetésként érjen minket milyen is a valója, de így első sorból nézve még kegyetlenebbnek, még gonoszabbnak tetszik, mint valaha gondoltuk volna. Az a könnyedség, amivel másokat kínoz, elrettentő, és felfoghatatlan, hogy mások miként voltak képesek a vezetőt látni benne..
De ez a történet nem csak Valentineról szólt, hanem majdnem annyira Michaelről és Robertről is. 
Robert szörnyen rosszul fejezte ki magát, és mindent el is rontott. Annak ellenére, hogy már rég tudtuk mi fog történni, rendkívül haragudtunk a megmozdulásaira. Emellett nagyon sajnáltuk Michaelt...
Talán így volt a legfájdalmasabb. Tudva a jelent, és most megértve a múltban elkövetett hibákat, és megismerni a lassú lépéseket, amik elvezettek minket minden borzalomhoz. És mégis ott van az a mi lett volna ha...? Persze már túl késő bizonyos dolgok rendbehozásához de Simonnak még van esélye.

Emellett szorosan haladnak a jelen történései, ahol végre színre lépett Isabelle is!
≈Már a körmünket rágjuk, mi jöhet ezután?
NinjaDeltoidMacska
KockaCica

2016. szeptember 29., csütörtök

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

~ A poszt spoilereket tartalmaz az első és a második részről, szóval ha még nem olvastad őket, gyere vissza később!:)~

Igen, igen, igen! Végre meghoztam a bejegyzést a Magisztérium 3. részéről! *tapsikol örömében* A szívem csücske ez a sorozat, teljes a szerelem az első két rész után és úgy vártam a következőt, mint szerintem még soha semmit életemben. De az, hogy végül hogy került a kezembe a könyv, mi történt utána és egyáltalán, milyen hatással volt rám, az egy külön történet... Mert már legalább egy hete befejeztem, de a vége olyan szinte megviselt, hogy képtelen voltam összeszedni a gondolataimat egy kritikához. De előbb nézzük meg a fülszöveget, ami egyébként Deszy fordítása. ^-^

A varázslat megmenthet. 
A varázslat megölhet. 
A diákoknak a Magisztériumban biztonságban kellene lenniük. A mágusok figyelő szeme előtt megtanulják, hogyan használják a varázslatot, hogy rendet teremtsenek a káosszal teli világban. 
De most a káosz szembeszáll velük! 
Callnak, Tamarának és Aaronnak olyan dolgok miatt kellene csak aggódnia, mint a röpdogák és mágikus hozzávalók. Csakhogy egyik osztálytársuk sokkoló halála után meg kell találniuk a könyörtelen gyilkost... és eközben kockáztatni a saját életüket. 
Call, Tamara és Aaron rájönnek, hogy a varázslat csak annyira lehet jó, amennyire a használója. Ördögi kezek között hatalmas károkat okozhat - kivéve, ha időben megfékezik. 
A Magisztérium sorozat harmadik részében a két bestseller szerző, Holly Black és Cassandra Clare egy olyan iskolát mutat be, hogy bármi - jó vagy gonosz - megtörténhet, és az egyetlen mód, hogy az igazságra fény derüljön, ha cserébe mindent kockára tesznek.

Szóval, ahogy az előbb is említettem, az, ahogy én ezzel a könyvvel összekerültem, egy kész katasztrófa. Már hónapok óta napra pontosan vártam a külföldi megjelenést, NinjaDeltoidMacskával együtt, és ninja-ügyességet és katonás önfegyelmet bevetve próbáltam minden infót elkerülni... És itt a hangsúly a "próbáltam"-on van. Most megragadom az alkalmat és felállítok egy új parancsolatot: Soha, de soha ne olvassatok Goodreads-et! Még ha az életetek múlna rajta, akkor sem, mert hatalmas spoilerekbe lehet belefutni ott. Hát így történt, hogy a könyv megjelenése ELŐTT megtudtam egy borzasztó, borzasztó csavart, amitől egész egyszerűen nem tértem magamhoz, el sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik! Szóval végezetül teljes sokkban és már összetört szívvel vettem a kezembe A bronzkulcsot.


A második könyv baljóslatú befejezése után, a harmadik egy nagyon is idilli nyárral kezdődik. Aaron és Call együtt töltik a szünidőt, robotokat építenek, gördeszkáznak és persze készülnek a tiszteletükre tartott ceremóniára. Az ünnepség azonban drámai fordulatot vesz, egy diák életét veszti, de hamar kiderül, hogy az igazi célpont Aaron volt... és persze Call. A mesterek ekkor már gyanakodnak, Callt egyre jobban fenyegeti az a nagyon is jogos félelem, hogy a titka napvilágra kerül.

A sorozat harmadik része legjobban három dologra koncentrál: a kém kiderítésére, Constantine Madden múltjára és nem utolsósorban a főszereplő trió egymáshoz való, nagyon is szövevényes viszonyára. Végig érződik, hogy a szereplőink komolyodnak, felnőttesednek és egyre nagyobb kihívásokkal és növekvő felelősséggel kell szembenézniük. A hármasunk szerencsére összetart és igencsak kezd körvonalazódni az a fránya szerelmi háromszög... Nem vagyok oda az ilyen sémákért, már csak azért sem, mert sokszor nem úgy végződik a dolog, ahogy én szeretném, de itt mégis el tudtam viselni. Talán azért, mert a lassan bimbózó érzelmek tényleg minden oldalról tisztességesen meg vannak támogatva mögöttes tartalommal, vagy egyszerűen csak azért, mert a trió mindhárom tagját külön-külön is megszerettem.

Aaron moodboard <3
Call még mindig egy nagyon érdekes és szerethető főhős, aki olyan titkot hordoz, ami jóval az átlagos főszereplő karakterek fölé emeli őt. Tetszik, ahogy fel van építve a benne lévő ellentmondás, ahogy folyamatosan azt bizonygatja, hogy ő nem hasonlít Constantine Maddenre, azonban újra és újra bebizonyosodik, hogy nem is különböznek annyira, mint hinnénk. És talán ez nem is akkora tragédia. Itt muszáj megjegyeznem, hogy ennek a könyvnek a végére világossá vált, hogy Constantine a világtörténelem legkevésbé gonosz gonosza, sokkal több tragédia és fájdalom van a történetében, mint valódi kegyetlenség. Örültem, hogy ebben a részben újabb darabkákat tudtunk meg a múltjáról, és bizony ezek között nem is egy olyan van, amitől bokáig leesett az állam.

De a főszereplőkhöz visszatérve, van még nekünk egy Aaronunk, aki továbbra is a legédesebb, legkedvesebb kis cutiepie valaha. Bár ebben a részben... te jó ég, micsoda dolgok történnek vele. De erről nem most ejtünk szót. Többen azt mondják, hogy Aaron "túl jó", hogy nem elég valósághű... Tény, hogy egy tündér, de emellett én nagyon is valóságosnak érzem őt és szerintem sokkal több dolog fog kiderülni róla, mint gondoljuk. Jaspert kezdi el először piszkálni a dolog, hogy semmit sem tudunk a családjáról, csak annyit, hogy az anyukája meghalt, az apukája pedig börtönben van. De vajon mindez igaz? Sajnos erre még várnunk kell, de én nagyon úgy érzem, hogy van itt elásva valami, ami nagyon nem oké...

Végül pedig Tamara, aki eddig számomra elég semleges volt, de kezdem felfedezni, hogy ő is milyen sokrétű és kedvelhető karakter. És nem utolsósorban nagyon erős, sokkal erősebb, mint azt szerintem bárki gondolná. Ebben a részben engem abszolút megvett, nagyon tetszik a karakterfejlődése, kíváncsi vagyok, milyen sorsot szánnak neki az írók.

Imádom ezt a fanartot <3
Aztán ott van még Jasper, aki elképesztő mennyiségű humort visz a történetbe, bár ebben a részben elkapja a romantika, de ettől függetlenül mindig tudom, hogy ha megjelenik, akkor készülhetek a könnyfakasztó párbeszédekre, vagy egy jó kis csetepatéra Callel. Akivel egyébként tagadhatatlanul összebarátkoztak, de ezt soha egyikük sem vallaná be. :D Celia ebben a részben egy olyan dolgot követ el, amivel nálam végleg leírta magát... Egyébként két korábban feltűnt mellékszereplő is fontossá válik az egyikük Anastasia Tarquin, Alex mostohaanyja, a másikuk pedig Alma, aki különórákat tart Callnek és Aaronnak a káoszmágia és az ellensúlyuk használatáról.

Szóval a karakterekkel így állunk, az események pedig csak úgy pörögnek, időnk sincs felocsúdni az első sokkból, máris jön a következő. Jó néhány meglepetéssel nézünk szembe A bronzkulcs lapjain, ezeknek egy része elszomorító, máskor megdöbbentő, és van olyan, ami úgy a padlóra küld minket, hogy azt sem tudjuk, mihez kezdjünk most az életünkkel. Rettentő kegyetlenek a drága írók, én megkockáztatom, hogy ezzel a harmadik résszel kicsit ki is léptek a könnyed ifjúsági irodalom kategóriából. Nem mondom, hogy annyira bánom a dolgot, hiszen így talán meglépik majd azokat a dolgokat a cselekményben és a kapcsolatok terén, amit én egyébként várok tőlük, de ez persze majd csak a következő részekben fog kiderülni.

A kém körüli rejtély és nyomozás szerintem izgalmasra sikerült, bár én végig ferde szemmel néztem arra, akit végül lelepleztek. Viszont abszolút lehetett érezni, hogy a sorozat cselekménye egyre sötétebb vizekre evez, egyre nagyobb a tét és komolyabbak a veszélyek, a döntések... és persze a veszteségek. Kicsit tartok attól, ami a szereplőinkre várni fog még, mert ez a rész is olyan arculcsapással ért véget, és ráadásul lezáratlanul, hogy csak néztem és el sem tudom képzelni, hogy hogy fogok én még egy évet kivárni...? Tényleg, ötletem sincs, mi lehet a jó megoldás a kialakult helyzetre, csak merész ötleteim vannak arról, hogy lesz vége ennek az egésznek. Én naiv olvasóként tényleg csak szorítani tudok, hogy minden jól alakuljon.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni a könyvről, az az, hogy nagyon kis rövid az átlaghoz és az első két részhez képest, mindössze 256 oldal. Szívesen olvastam volna még és reménykedek benne, hogy a negyedik kötet ennél sokkal-sokkal vastagabb lesz. És persze abban is, hogy helyre fogja hozni mindazt, amit A bronzkulcs lerombolt bennem...

Szerintem ezt a harmadik részt bátran lehet fordulópontnak nevezni, a történet egyre sötétebb irányt vesz, a szereplőink elé egyre nagyobb akadályok gördülnek, a külvilágban és önmagukban is, és nem utolsósorban hatalmas meglepetéseket kapunk, amiknek egy része minden bizonnyal összetöri majd a szívünket... De én hihetetlen izgalommal, bizakodással és még annál is nagyobb elvárásokkal várom a következő részt! 

Kedvenc szereplő: Aaron, Call, Jasper
Kedvenc idézet: "Across the heaps of ash and the huddles of frightened students, Call and Aaron looked at each other." (A legeslegkedvencebb idézetemet nem írhatom ide, mert olyan spoiler van benne, hogy leszednétek érte a fejemet. :c)

10/10

MeowMimi~

2016. szeptember 28., szerda

Colleen Hoover - Finding Cinderella

Egy érzelem gazdag kiegészítés..
Ha eddig nem lett volna eléggé kerek a történet, akkor most mindenről lehullott a lepel.
A fülszövege (amit én nem olvastam el..):

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?

Valóban mesébe illő, és varázslatos a történetük, ám van benne valami, ami mégis hétköznapivá, valóssá teszi. Lehet, hogy csak 160 oldal, mégis egy teljes történetet kapunk tele izgalmakkal, titkokkal (meglehet, hogy itt-ott kiszámítható, de tartogat meglepetéseket), és még több nevetéssel. Ám a szomorú, könnyezős részekből se szenvedünk hiányt. 
Ha egy könnyed kis limonádéra számítasz, csalódnod kell, mert nagyon komoly témákat is feszeget, még ha, a humor és a könnyedség fátylán át is szemléljük a történteket. De az teljes mértékben igaz rá, hogy romantikus, aranyos, és tuti, hogy el fogsz tőle olvadni;)
≈Hittem bennük, a szerelmükben, és a barátaikban is. Nem kellett csalódnom!
10/10

2016. szeptember 23., péntek

R.I.P. it or Ship it kihívás

Ma egy nagyon érdekes kihívásszerű dologgal készültem, amit egyébként régebben már NinjaDeltoidMacska is megcsinált és úgy éreztem, hogy ezt nekem is muszáj! Tudniillik én akármilyen könyvet olvasok vagy akármilyen filmet nézek meg, biztos, hogy shippelek benne valakiket. De tényleg mindig. Úgyhogy a "R.I.P. it or Ship it" tag szerintem igazán az én asztalom lesz. c: 

 
Bővebben a szabályok:
- Írd le a különböző karakterek neveit papírfecnikre. A szám lényegtelen, csak párosan legyenek!
- Tedd bele őket egy pohárba/tálba/kalapba!
- Húzz ki két nevet, valahogy rögzítsd az olvasók számára!
- Már csak dönteni kell. Kíváncsi vagy, milyen lenne a két szereplő kapcsolata (Ship It), esetleg kapásból tudod, hogy ebből csak baj lenne (R.I.P. It)?

Én 20 nevet írtam fel, tehát 10 párost fogok kihúzni. Lássuk is őket! *izgatott tenyérdörzsölgetés*  

1. Britt-Marie (Itt járt Britt-Marie) és Simon (A végzet ereklyéi-sorozat)
Oookay. Britt-Marie egy tündér, de megvan vagy 60 éves, konkrétan csak az anyukája lehetne Simonnak. Vagy még inkább a nagyija. Szóval azt hiszem, ezt a párost inkább hanyagolnám, de azért biztos vicces lenne, ha egymásba habarodnának. 

RIP IT

2. June Iparis (Legenda-trilógia) és Newt (Útvesztő-trilógia)
June-nak pasija van, akit imádok egyébként, Newt-ot pedig egészen, khm... másvalakivel shippelem... De tudjátok, mit? Legyen! Komolyan, szerintem ütős páros lennének, mindketten bátrak, erősek, jól harcolnak és tök jól elboldogulnának együtt valami jó kis öldöklős-disztópikus világban. 

SHIP IT

3. Aaron Stewart (Magisztérium-sorozat) és Augustus Waters (Csillagainkban a hiba)
Nem, mert Aaron az enyém. ^^ Neem, oké, oké választani fogok, mert muszáj. Végülis azt hiszem, nem lennének rosszak együtt, bár Aaron elég fiatalka még, de mind a ketten iszonyú kedvesek, figyelmesek és nagyon tudnak szeretni, úgyhogy ki tudja, talán működnének együtt. 

SHIP IT 

4. Peeta Mellark (Éhezők viadala-trilógia) és Tamara Rajavi (Magisztérium-sorozat)
Hmm.... Hmmmm. Nehéz kérdés. Ha Tamara személyiségéből indulunk ki, szerintem nehezen tudna elviselni valakit, aki annyira ragaszkodó és hősszerelmes típus, mint Peeta. Viszont ha jobban belegondolok, hasonlítanak szerintem Katniss-szel és ha ebből indulunk ki, akkor akár még egymásba is szerethetnek. De inkább a nem felé billen a mérleg nálam. 

RIP IT

5. Maergery Tyrell (Trónok harca-sorozat) és Perselus Piton (Harry Potter-sorozat)
Jézus az égben... Úristen. Csak képzeljétek el, milyen páros lennének ők ketten. A mogorva, erős 40-es, zsíros hajú Piton professzor és a mindig jólelkű, szépséges tizenéves királynő. Wow. Annyira bizarr ez a kép, hogy inkább lépjünk gyorsan tovább. 

RIP IT

6. Thomas (Útvesztő-trilógia) és Kevin (Beszélnünk kell Kevinről)
Vicceltek? Kizárt dolog. Kevin egy tömeggyilkos pszichopata, Thomas meg konkrétan maga a szentlélek. Ha már itt tartunk, szerintem Kevinnek esze ágában sem lenne elmozdulni az Útvesztőből, nem is érdekelné semmi. Bár igazából szerintem nincs is olyan ember, akivel Kevint romantikus formában képes lennék elképzelni. Vagy egyáltalán bármilyen formában az emberi kapcsolatok terén... Szóval a lényeg, ezek ketten egyértelműen soha, soha, semmilyen körülmények között. 

RIP IT

7. Leonard Peacock (Bocsáss meg, Leonard Peacock!) és Jack Merridew (A Legyek Ura)
Na, ez se lenne egy mindennapi páros, az biztos. Eleve Jack nem is tudom, 13-14 éves körülbelül? És imádom, de tény, hogy beszámíthatatlan. Ami mondjuk valahol Leonardra is igaz, viszont mellé egy sokkal komolyabb, melankolikusabb, művészlelkületűbb társat tudok elképzelni, mint Jack. Inkább olyan mentorfélének tudnám elképzelni őt mellé. De szerelmileg nem működne a dolog. 

RIP IT (?)

8. Draco Malfoy (Harry Potter-sorozat) és Callum Hunt (Magisztérium-sorozat)
Nos, pozitívumként elmondható, hogy legalább nagyjából egyidősek... Viszont nem hiszem, hogy jól kijönnének egymással. Malfoy konkrétan a Harry Potter világának Jaspere, őt pedig Call elég erőteljesen ki nem állhatja... Maximum egy kis szarkazmustól csöpögő csipkelődést tudnék elképzelni közöttük. 

RIP IT

9. Arya Stark (Trónok harca-sorozat) és Viggo Delling (Pax-sorozat)
Végre egy korban is nagyjából passzoló páros! És meg kell mondjam, most, hogy belegondoltam, arra jutottam, hogy irtó cukik lennének együtt. Mindketten nyughatatlanok és vérbeli bajkeverők, főleg Viggo, szóval szerintem abszolút passzolnak, nagyon adom ezt a shippet! 

SHIP IT

10. Cadence Sinclair (A hazudósok) és Charlie (Egy különc srác feljegyzései)
Nem is rossz így utolsónak... Nem lenne a világ legizgalmasabb páros, de tényleg nem rossz. Mindketten eléggé magukba fordulók meg furcsák, szerintem összepasszolnának. 

SHIP IT


Ennyi lett volna ez a shippelős poszt mára, én nagyon élveztem, ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is!

MeowMimi~

2016. szeptember 21., szerda

Szerdai Books Until The End Tag

A mai hangulatomhoz nagyon is illik ez a Tag. Ám nem az én érdemem a meglelése, hanem a rendkívül nagy intuíciós képességekkel megáldott, pótolhatatlan házi fordítónkat illeti, és övezi örök hálám (, mint az ebédelő urat szolgainak hada;)). 
Tehát a beharangozott tag:

Egy aszteroida csapódik be a Földbe. Az Atlanti-óceán közepén landol, ezzel hatalmas hullámokat indítva el, amik több száz négyzetkilométeren belül mindent elnyelnek. Az ott lakók már évekkel ezelőtt bunkereket építettek elővigyázatosságból. Neked és a barátaidnak sikerülhet bejutni az egyik ilyen bunkerbe. A felkészülési idő alatt különösen higgadtan kell gondolkoznotok, választanotok kell egy bunkerfőnököt magatok közül, és számos fontos döntést kell meghoznotok.

A gyűjtögetés
Melyik 10 könyvet/könyvsorozatot viszed magaddal a bunkerbe, amik így megmaradhatnak az utókornak? (Megjegyzés: A nagy, fontos irodalmi műveknek már biztosították a helyét az apokalipszis utánra is, így csakis szórakoztató irodalomból választhatsz.)
Maradok a könyvsorozatoknál, hisz az több könyvet jelent;) Végül is ez egy komoly vészhelyzet, így a legtöbbet kell kihozni belőle!
Szóval a táskámban landolnának a következő sorozatok:

  1. Flat-Out Love 
  2. Harry Potter
  3. Hopeless
  4. Mercy Falls farkasai
  5. Pokoli szerkezetek
  6. Luxen
  7. Bane krónikák
És akkor három kötet a végére:

  1. Nyugalom tengere
  2. Ököl/Jog
  3. A soha határa
Nagyon kevésnek érzem! Még bőszen rakosgatnám be a köteteket... De ha muszáj, akkor muszáj. (Talán majd visszalopódzom pár polcnyi könyvért;))

Találnod kell 5 olyan könyvkaraktert, akit beköltöztetnél magad mellé a bunkerbe. Kik lennének azok, és miért?
Ez rendkívül nehéz döntés... Olyat keressek, aki kedves, barátságos, és jó barátom lehet? Vagy olyat, aki Daemon-Holder-Trent keverék, és elolvadok tőle? Vagy olyat, aki egy igazi mókamester, és könnyűszerrel megnevetett? Vagy olyat, aki jó szövetséges, sok mindenhez ért, de ütköznénk néha emiatt? Vagy olyat, aki rendkívül intelligens, problémamegoldó, és ezáltal segítőtárs? Talán mindenből egyet, vagy keverékeket:))

  1. Meirát biztos magam mellett akarnám tudni. Nemcsak a tudása, az ereje miatt, de amiatt is, ami benne lakozik. Bátorság, leleményesség, kitartás, szeretet, szerelem, hűség, és jóság. Szerintem jól kijönnénk egymással, feltéve, ha nem nyúlóm le se Mathert, se Theront... Ami valljuk be nem egyszerű dolog:) /Hó, mint hamu/
  2. Lelkes, talpraesett, és kedves barátokból sosem elég, így magammal ráncigálnám Agathát is. Szerintem még kedvét is lelné a fennálló helyzetben, csak a macskája meglegyen. Ebben az ügyben teljes mellszélességgel mellette állnék, hisz mindketten a lelkünkön viseljük a kis kedvenceink sorsát. /Jók és Rosszak Iskolája/
  3. Szerintem Magnus sem úszhatja meg ezt a fogságot... Az biztos, hogy nevetésben, és sztorikban nem lesz hiányunk. /Bane krónikák, és még néhány sorozat/
  4. Talán bodyguardnak felvenném Simont. Meglehetősen ijesztő tud lenni, ha akar, de közben nagyon megértő, együttérző, segítőkész, és aranyos. Szóval fel van véve! /Vörös betűkkel/
  5. Na jó, de csak a cukormázas teljesség kedvéért magammal ráncigálnék egy srácot is. De, azért mégsem lenne egyszerű a helyzet, mert csak akkor vinném magammal, ha több irtó helyes, csupaszív, értelmes karakterből rakhatnám össze! Mint Trenton, Holder, Daemon, Theron, Travis, Daniel, Jem, Will, Andrew és Will, hogy párat említsek;) /Gyönyörű tévedés, Losing Hope, Luxen, Hó, mint hamu, Veszedelmes sorscsapás, Fallen, Pokoli szerkezetek, A soha határa, Az utolsó dal/
Ki lenne az a karakter, akit semmilyen körülmények között sem tűrnél meg a bunkerodban? (Gonosz karakter is lehet.)
Hűha... Davidet semmilyen körülmények között nem engedném be! Sőt biztos lennék benne, hogy ő okozta ezt a felfordulást, mert valamilyen úton módon benne lenne a keze az aszteroida becsapódásban. /Az Égett-hegyi könyvtár/

Élet a bunkerben
Folyamatosan egy olyan olvasatlan könyvre gondolsz, amit hátrahagytál. Melyik három könyvért fáj a legjobban a szíved, melyikeket akartad volna még elolvasni?
A Hó, mint hamut kezdeném hiányolni, na meg, egypár jó kis krimit vagy horrort! Ha már úgyis a bunker és Simon védelmét élvezem, egy kis könyves ijesztgetés nem árthat:)) Így lehet, hogy hiányozna a Hontalan lelkek, és az Elfojtott sikoly

Már egy hete élsz a bunkerben, a helyzet elég lehangoló. Melyik könyvet választanád, hogy felvidítson? 
A helyzet az, hogy gondolom csakis azokból válogathatok, amik nálam vannak már... Abból pedig szinte bármelyik képes lenne előcsalogatni a jókedvem. Szóval bármelyiket, vagy inkább mindet választanám, egymás után.

A bunkerfőnök megkérdezi tőled, hogy melyik három könyvedből tudnál kitépni pár lapot, hogy legyen elég papírotok? 
Egy, én lennék a főnök, és ilyet sosem kérnék senkitől! Kettő, ha mégsem én lennék eme megtisztelő pozícióban, akkor csak a könyveim borítóját kaphatná meg. Azok nélkül még el tudnék lenni, na de, hogy a szövegből legyen kitépve? Emberek, normálisak vagytok?!

Hetek óta ugyanazokat az arcokat látod, ami lássuk be, meglehetősen fárasztó. Melyik karaktert tudnád a legtovább elviselni?
Talán Agathát. Mindig is kompromisszum kötő volt, és szerintem így könnyen kijönnénk. Ő is enged egy kicsit, én is. De amúgy sem lenne nagy feszkó közünk, mert elmacskáznánk az időt, vagy beszélgetnénk róluk, vagy csak néznénk őket. 

Melyik karakterrel lenne már rendesen tele a hócipőd?
Van egy olyan érzésem, hogy Simonnal.. Valahogy olyannak ismertem meg, aki könnyen felkapja a vizet, és nem szereti, ha értetlenkednek körülötte, ne adj' isten, ha esetleg útban van valaki... Így lehet, hogy már összekaptunk volna, de hiszek benne, hogy ki tudnánk békülni.

Az újjáépítés
Az új világban már minden lehetséges. Nevezz meg olyan képességet, amivel az egyik könyvkarakter rendelkezik, és te sem bánnád, ha a birtokában lehetnél, és amivel kialakítanád az új világot!
De menő! Nem is tudom mit válasszak... Tetszene, ha hasonló képességem lenne, mint Meirának, de már egy jó kis magiszterrel is megelégednék. és máris előttem az ékes példa, hogy ezzel az erővel lehet új világot építeni! De azt sem bánnám, ha egy lehetnék a Bíborhajúakból...

Melyik könyvbeli világot/rendszert nem hoznád létre semmiképpen sem? 
Gondolom Az éhezők viadala elhíresült rendszerét nem kell említenem. De nem szívesen élnék a Majd újra lesz nyár... világában sem. Ám sajnos még mindig könnyebb megmondani, hogy milyenek nem akarnám, mint azt, hogy milyennek, és azt fenn is tartani...

Kell választanod egy írót, aki majd megírja a bunkerben töltött heteid történetét, és az újjáépítés folyamatát. Kit tisztelsz meg a lehetőséggel?
Ez egy igazán gonosz kérdés! Ezért ki is térek alóla:D 
Bárki megírhatná, sőt az lenne a legjobb, ha koprodukció lenne! Csak a kör szűkítése véget, esetleg a magammal hurcolt könyvek író szállhatnának harcba a történetemért;)

Ez lett volna, és még túl is éltem;) Ha tetszett töltsétek ki, így átélhetitek a megmenekülés, a rejtőzködés, és az újjáéledés érzésvilágát, nem mellesleg mindezt könyvekkel!
Szép napot mindenkinek!:)

2016. szeptember 20., kedd

Percy Jackson book tag I. rész

A book tag fordításáért ezer köszönet, és egy plüsskecske rituális feláldozása illeti Danduszt!


Szabály:
Nem választhatod kétszer ugyanazt a könyvet, viszont karaktereknél választhatsz már említett könyvből.

Az Olimposz istenei

Zeusz (Jupiter)
Az ég és a villámlás istene/Az istenek királya
A kedvenc könyved (válassz te kategóriát!):
A kategória legyen mondjuk:
Egy imádott könyv, amit mégse fogsz sokáig/soha többé elolvasni (Igen, mert ilyen is van ám)
Alexandre Dumas: Monte Cristo Grófja. Imádom, de nem. Nem azért, mert iszonyat hosszú, hanem, mert van két annyira utált, mégis indokolatlanul sokat szereplő karakter (a hajós fia meg a bíró lánya), akik miatt jó ideig nem fogom a kezembe venni a könyvet, bármennyire is tetszett maga a sztori.

Poszeidón (Neptunus)
A tengerek és a földrengés istene
Egy könyv, aminek az olvasása közben belefulladtál az érzelmekbe:
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Huhh, még mindig hosszú ez a cím. Maga a könyv hangulata is remek, van benne valami nagyon édes, mintha egy nyári estén vattacukrot ennél, ami szerintem remek. A szereplők, és maga a cselekmény is érzelemdús, de nem úgy, mintha le akarná nyomni a torkunkon. 

Hádész (Pluto)
Az Alvilág istene
A kedvenc sötét hangulatú könyved:
Jack Ketchum:  A szomszéd lány
Olyan, mint egy verem, amibe örömmel ugrasz bele, majd szidod magad mikor megsérülsz.
Már csak pusztán a történet is iszonyatosan kegyetlen, és sötét, de még a narráció is rátesz.

Héra (Juno)
A házasság és a család istennője
A legcukibb fikcionális páros:
Azok, akik valóban összejöttek? Akkor vagy Magnus és Alec a Végzet Ereklyéiből, vagy Mary és John. Legyen Magnusék. Az nem annyira fájdalmas. Sőt ők olyanok mint két cuki muffin.

Athéné (Minerva)
A bölcsesség, a kézügyesség és a stratégia istennője
A legjobb egyedi világszerkezetű könyv:
Ha világszerkezet, akkor mindenki lépje hátrébb, és szorítsunk helyett Anne Rice-nak, mert ő itt a királynő. Úgy keveri a valós, és kitalált elemeket, hogy egy idő után képtelen vagy megmondani mi igaz, és mi nem.

Aphrodité (Venus)
A szerelem és a szépség istennője
A legszebb borító:
Már elhasználtam Arit és Dantét, így kapásból a Vörös királynőt választanám, de őt mentem a legrosszabb karakter-féle kérdésekre, szóval legyen... a The Iron Trial- Vaspróba Cassandra Clare-től és Holly Black-től.

Árész (Mars)
A háború és a vérontás istene
A legerőszakosabb könyv, amit valaha olvastál:
Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző
Végül is több szempontból is az, mert itt aztán minden van, a gyilkosságtól az erőszakig még, ha paródia is, ami sok az sok.

Héphaisztosz (Vulcanus)
A kovácsok és a tűz istene
Egy olyan dögös karakter, akitől lángra kap a könyv:
William Herondale.
Imádom a melódramatikus, de vicces srácokat, akiket lássuk be, egy kicsit mindannyian akarunk.

Vagy ha őt nem, akkor a parabatai-át Jemet.


Artemisz (Diana)
A vadászok és a szüzesség istennője
A legbelevalóbb női főhős:
Diana Wynne Jones - A vándorló palota hősnője Sophie. Egy morgós vénasszony, aki még a legrettegettebb varázslókat is megfélemlíti pusztán azzal, ahogy takarít. Tanulniuk kéne tőle a többi 2D-s főszereplő lánykának.

Apollón (Apollo)
A fény és a gyógyítás istene
Egy folytatás, ami még jobb, mint az előzménye:
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Már egy korábbi posztban kifejtettem részletesen, de komolyan, túl ugrotta az elvárásaimat, amiket a langyos első rész állított fel. Még több akciót bele, és kedvenc lesz! 


Hermész (Mercurius)
Az istenek hírnöke, a tolvajok és kereskedők istene
A legjobb üzenettel rendelkező könyv:
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Az örök jolly joker, ami nagyjából mindenre jó válasz. Ez a könyv szinte minden témát érint, ami jelen van az ember életében, és ha választ nem is ad, de a legjobb kérdéseket veti fel bennünk.


Hesztia (Vesta)
Az otthon istennője
Egy könyv, aminek a történetével a legjobban tudsz azonosulni:
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Egyrészt a mondandójával, hogy néha szembe kell néznünk a félelmünkkel, másrészt a főszereplő fiú fantáziája, ami néha rémisztő tud lenni.
Fun fact: Hamarosan lesz belőle film, amit nagyon NAGYON várok!


Démétér (Ceres)
A termékenység és a földművelés istennője
Egy könyv, aminek imádod a környezetét (pl. a kort amikor játszódik, azt a várost, ahol játszódik…):
Az általános válaszom természetesen a Harry Potter világa lenne, hisz ki ne vágyna oda?
De ha azt nem választhatom, akkor a Pax univerzumba mennék, mert hé, ez egy gyerek könyv szinte 100%, hogy nem halnék bele a kalandokba, míg mondjuk egy Végzet Ereklyéinél, vagy egy Útvesztőnél (az Éhezők Viadaláról nem is beszélve) neccesen lennék az élők táborában.


Dionüszosz (Bacchus)
A bor és az ünneplés istene
Az a könyv, aminek a megjelenését a legjobban várod:
John Cleaver/Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat 4. része : Csak a holtesteden át.
Megrendelve. Várva. Lelkendezve.
Úristen csak lenne már a kezemben!


Ennyi volt az első rész. Valamikor a közel jövőben pedig jön a karakteres rész is.
Aki esetleg kedvet kapott hozzá bátran ajánlom :)

2016. szeptember 18., vasárnap

Colleen Hoover - Losing Hope

Mintha már...
Ha eddig azt gondoltad, hogy minden férfi tapló, és érzelemmentes, akkor itt egy, akitől padlót fogsz majd!
A fülszövege:

A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz. 

Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Egyszerűen újra kitépte a szívem.
Lehet, hogy ez a rész ugyanazt a történetet meséli el, mint a Hopeless, de mégis, merőben más, sőt meg merem kockáztatni, hogy jobb! Mintha egy másik történetet olvastam volna. Imádtam. Képzeljétek el, hogy mennyire tetszett, ha már az első résztől lehidaltam... 
Dean... Dean meghökkentően csodás. Érzelmes. Csupaszív. Szenvedélyes. Heves. Imádnivaló. Jobban már meg sem szerethetem. Az, hogy betekintést kaphattunk a gondolataiba, hogy megtapasztalhattuk azt, amit átélt, megváltoztatta a szememben. Sokkal több rejlik benne, mint azt elsőre gondoltam volna.

Bár tudom, nem sokan szeretik a szemszögváltást, de ez a kötet, egy ritkán jóra sikerült példázat, amiben minden benne van, ráadásul még több is. Újraélhettem a Hopelessben történteket, beleférkőzhettem Holder legsötétebb és legmélyebb gondolataiba, miközben jobban megismerhettem a környezetét, az életét, a világát, a barátait, és a veszteségeit.
A levelek.. Egyszerre voltak csodásak, és rettentően fájdalmasak.

Ha eddig nem habarodtál bele ebbe a srácba, most biztos bele fogsz esni. Ha meg már túl vagy a beleesésen, nem fogod egykönnyen elfelejteni!
≈Lehengerlően érzelmekkel teli. És a vége reményt ad, reményt, hogy a legrosszabból is van kiút!
10/10* 

2016. szeptember 17., szombat

Jamie McGuire: Red Hill

Nemrég az egyik Líra könyvesboltban sikerült kifognom egy hatalmas leértékelést és természetesen egy halomnyi új könyvvel tértem haza. Ez a regény is a szerzeményeim között volt, alig több, mint egy ezresért sikerült hozzájutnom. Bevallom, nem hallottam még róla korábban, de a témája izgalmasnak tűnt és az is az eszembe ötlött, hogy KockaCica mennyire szereti ezt az írónőt, szóval lelkesen vetettem bele magam az olvasásba. Lássuk a fülszöveget, utána pedig nézzük meg, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket! 

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől. 
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik. 
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Őszintén megmondom, az egyik fő ok, amiért kiválasztottam ezt a könyvet, az az volt, hogy korábban még sosem olvastam zombikról, pedig alapjáraton szimpatizálok velük és az ilyen témájú filmekkel/sorozatokkal úgy általában, ezért úgy éreztem, ideje egy próbát tennem az... élőhalottak irodalmával is. Nem is kellett sokáig várnom a kicsikékre, a járvány már az első 20 oldalon elkezdődik, azonban a cselekmény legnagyobb részét az öleli fel, hogy minden főszereplő és azok eredeti, esetleg útközben összeverbuválódott kísérete egyáltalán eljusson a farmra. Biztos bennem van a hiba, de én valamiért azt vártam, hogy az odajutást magát letudjuk mondjuk az első száz oldalon, utána pedig arról lesz szó, hogy hogyan rendezkednek be, hogy teszik biztonságossá a házat, hogyan viselik az összezártságot vagy esetleg hogyan lövöldöznek a "csoszogókra" a kerítés mögül. Bevallom, ez engem jobban érdekelt volna, mint hogy sorra látogatjuk a városokat gyalogosan és megállapítjuk, hogy iiiigen, kihaltak. A farmon felmerülő problémákból azonban elég keveset látunk, azt viszont rohamtempóban. De tényleg, amint végre megérkezik valaki, öt percig örülnek neki, hogy nem halt meg útközben, aztán máris marni kezdik egymást. 

Be kell vallanom, ez engem borzasztóan zavart. Mert oké, a Red Hill-be került túlélők közül vannak, akik nem is nagyon ismerik egymást, meg egyáltalán, egy ilyen feszült helyzetben teljesen normális, ha vannak konfliktusok. Megjegyzem, volt is belőlük bőven, tetszett, ahogy a különböző személyiségű emberek túlélőtaktikái folyton ütköztetve voltak egymással, és az olvasó ilyenkor maga is mindig elgondolkodhat rajta, hogy ő vajon melyiket választaná, mit tenne az adott helyzetben. De emellett meg sokszor úgy éreztem, hogy az írónő felesleges, értelmetlen magánéleti egymásnak menéseket generál a szereplők között. Ezekre a cicaharcokra nem találtam kiváltó okot a cselekményben, olyan érzés volt olvasni őket, mintha tényleg csak azért születtek volna meg, hogy el ne unjuk magunkat a nagy túlélésben. 

De oké, felőlem meccselhetnek egymással rogyásig, túl tudtam volna lépni a dolgon, ha az írónő nem úgy "kezeli" ezeket a problémákat, ahogy. Javítsatok ki, ha ti másképp érzitek helyesnek, de szerintem az egész egyszerűen nem normális dolog, amikor egy komoly író úgy oldja meg a szereplők közt felmerülő ellentéteket, hogy megöli őket. Mert itt konkrétan ez történik. Nem fogok lespoilerezni semmit, ha esetleg valaki el akarná olvasni, de a könyvben például egy szerelmi háromszög, sőt EGY KONKRÉT MEGCSALÁS úgy van lekezelve, hogy a kedves alkotó nemes egyszerűséggel kiiktatja az érintetteket. Mi a ffff... Oké, ha tényleg úgy gondoljuk, hogy bele kell írni azt a magánéleti csetepatét a könyvünkbe, hát áldásom rá, de akkor legalább legyen egy tervünk a végkifejletre! Nem tehetjük meg, hogy jól összekuszáljuk a szálakat, aztán az egészet felrobbantjuk a francba, minden reálisan lekövethető ok vagy következmény nélkül mondván, jó lesz az úgy! 

Tudjátok, hogy szeretek elidőzni a szereplőknél, de itt sajnos senkit sem sikerült túlságosan megszeretnem. Talán azért, mert a sok karakter és a folyamatos szemszögváltás miatt kevés esélyünk volt megismerni, és ezáltal megkedvelni őket, de ha választani kellene, Nathant mondanám a legszimpatikusabbnak. Igazi apafigura, végig a lánya biztonságát tartja szem előtt és ez nagyon szerethetővé teszi. Ezzel ellentétben Miranda számomra egy végtelenül önző, hisztis, buta liba volt, de hát van ilyen, nem lehet mindenkit kedvelni. 

Hmmm... Hogy azért a pozitívumokról is ejtsünk néhány szót. Tetszett a vírus elterjedésének ábrázolása, izgalmasak voltak a harcjelenetek, főleg az elején és tetszettek a zombik, ami fontos, mert hát miattuk olvastam a könyvet, ugye. 

Összegezve a dolgokat: kevés a szerethető szereplő, a cselekmény kiegyensúlyozatlan, egyes dolgok indokolatlanul el vannak nyújtva, más dolgokon csak végigrohanunk, és a regény úgy önmagában halmozza az írói ballépéseket. Nem tudom, van-e ezek után kedvem megpróbálkozni az írónő többi könyvével, azért nem szeretném leírni, hiszen nagyon sokan szeretik, biztos van oka. De a Red Hill számomra egy nagy-nagy nem, aki úgy érzi, hiányoznak a zombik az életéből, az nézzen inkább Walking Dead-et. 

Kedvenc szereplő: Nathan

Kedvenc idézet: Tobin pislogott egyet. – Miféle isten háta mögötti, suttyó faluba költözött a testvérem?

10/5

MeowMimi~ 

2016. szeptember 14., szerda

Szerdai feláldozás

A kihagyhatatlan szerdai bejegyzés mára is egy book taget rejt, de egy nem akármilyet, mert mi könyvszeretők ritkán teszünk ezt egy kötettel. Ám ennek is eljön valamikor az ideje, tehát a Feládozható könyvek Tag, csak, mert ma ilyen kedvem van;)

1. Egy túlértékelt könyv: Képzeld el, hogy egy zombiapokalipszis közepén vagy. Éppen egy könyvesboltban vagy, nézegeted a könyveket, próbálod eldönteni mit vegyél, amikor BUMM: ZOMBITÁMADÁS! Hirtelen megszólal a hangosbemondó, amiben bejelentik, hogy a katonaság rájött: a zombik egyedüli gyengesége a túlértékelt könyvek. Melyik az a könyv, amit mindenki imád, de te nem /sőt, lehet, hogy egyenesen utálod/ és nekidobnád a zombiknak, mert te tudod, hogy ez egy túlértékelt könyv és sikeresen legyőznéd vele őket?
Nem rég olvastam egy tanácsadós, ötletelős, önmegvalósítós és hasonló címkékkel ellátott könyvet, a Lopj úgy, mint egy művész-t. Hogy miért gondolom túlértékeltnek? Mert részemről az egyetlen hasznos, érdekes része, az idézetekben rejlik. Idézetek, amik nem az író agyszüleményei, ötletei, tanácsai, élményei. Mintha az idézetekre építette volna ezt a könyvecskét, és csak kitöltötte volna a hiányzó réseket az egybefüggőség kedvéért. Nem állítom, hogy nincs benne semmi inspiráció, de korántsem annyira hasznos, mint ahogyan tűnik. Vagy legalábbis számomra nem az, hisz mindenki szíve joga ezt eldönteni.
A másik könyv, amit idesorolnék az az Anyegin. Nem magyarázkodnék sokat. Nem tetszik több okból kifolyólag, ám tudom, hogy sokan pont azért kedvelik, amiért én nem... Tudom, tudom, kicsit ködös, de számomra már megfoghatatlan az ellenszenvem mibenléte, mert az agyam törölte a haszontalan információt.

2. Egy folytatás: Éppen most végeztél a fodrásznál és sikerült neki kivételesen jól megcsinálnia a frizurádat. És te egyszerűen imádod! Mész az utcán, énekelsz, amikor BUMM: FELHŐSZAKADÁS! Melyik folytatást vagy hajlandó esernyőként használni, hogy ne ázzon el a hajad?
Van egy sorozat, amit imádok, de nem fejeztem be. Miért? Mert egy jó barátom elolvasta a nemrégiben megjelent 11. részt, és nem kicsit csalódott benne. A másik indok, hogy a sorozatban, már volt szerencsém egy nem éppen kedvelhető kötethez, és nem szeretném újraélni az élményt. Nevén nevezve a gyereket, a Halhatatlanok alkonyat után sorozatról van szó. Nem szerettem A tél halálos csókját, most meg félek a Lothaire-től... Még nem tudom be merjem-e vállalni, így addig ázhat.
Vagy akár a Grey-t is idehozhatnám, bár nem igazi folytatás...

3. Egy klasszikus: Mondjuk azt, hogy éppen irodalomórán vagy és a magyartanárod megállás nélkül azt szajkózza, hogy ez a könyv, hogyan változtatta meg a világot, hogyan forradalmasította az irodalmat. Neked már teljesen eleged van ebből, olyannyira, hogy felkapod ezt a klasszikust és egyenesen a tanárod képébe hajítod. És tudod mit? Ez a kötet egy nagy hülyeség és megéri a büntetést, hogy megmutathasd mindenkinek, hogyan érzel ezzel a könyvvel kapcsolatban. Melyik az a klasszikus, amivel fejbe dobtad a tanárodat?
Ennyire nem vagyok agresszív típus, inkább magamban őrlődöm, de ismerek egy-két delikvenst, aki szívesen bevállalná a fent említett szituációt:) Igen MeowMimi, rád gondolok;)
De vissza rám. Ha ezerszer nem írtam már, akkor egyszer sem, de újra látnotok kell leírva Diderot könyvének címét, Az apácát. Egyszerűen rühellem, ez van. De némi újítást is hozok, hogy ne szajkózzam folyton ugyanazt. A másik jelöltem erre az akcióra, a Robinson Crusoe. Bocsi, de nem az én ízlésemnek való. Taszított, és elrettentett, így végig sem tudtam olvasni... Lehet, hogy ezért vagyok képtelen értékelni...

4. Életed legutáltabb könyve: Éppen a könyvtárban lógsz, amikor BUMM: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS A TETŐFOKÁRA HÁG és az egész világ odakint jeges pusztasággá válik. Csapdába estél és az egyetlen esélyed a túlélésre, hogy elégetsz egy könyvet. Melyik az a könyv, amit legelőször felkapnál, életed legutáltabb könyve, melyik az a könyv, amit megbánás nélkül elégetnél?
Elég durva kérés, hogy égessek könyvet, de mit tehetnék, ha hideg van? Mondjuk lehet, hogy egy szék elégetésével kezdeném.. Na, nincs helye az elkalandozásnak. 
Vajon mit égetnék? Az apácát. Nem utálok annyira másik könyvet, hogy erre a sorsra jusson. Bár lehet, hogy több olyat kéne olvasnom, amiről tudom, hogy nem tetszik... De várjunk csak, miért tenném? Nincs is annyi időm! Szóval boldog vagyok azzal a tudattal, hogy nem szánok egy percet sem olyan könyvekre, amik nem fognak meg, keltik fel az érdeklődésem, ámítanak el, és ragadnak magukkal az első 60 oldalon. Vagy nem látom benne, hogy utána lesz valami, amiért érdemes volt tovább olvasni. Tehát tűzre vele!

Nem tudom ki az eredeti, az igazi, és egyetlen szellemi atyja a tagnek, de köszönet neki, és mellesleg én itt fedeztem fel.
Szép napot mindenkinek!

2016. szeptember 13., kedd

Lauren Oliver: Szobák


A ​​Szobák delejes és izgalmas történet a bűntudatról, a szeretetről és a családi titkokról.
Meghal Richard Walker, a magányos pátriárka. Megérkezik az elidegenedett család – Caroline, a megkeseredett elvált feleség, Trenton, a zaklatott kamasz, Minna, az engesztelhetetlen lány –, hogy átvegyék az örökséget, egy sokszobás vidéki házat, és egy élet kacatjait.
Ám Walkerék nincsenek egyedül. A fojtogató falak között ott kísért Alice és Sandra, a rég halott asszonyok, akiknek nyughatatlan lelke örökre hozzá van kötve a házhoz. Alice és Sandra térért és emlékekért dulakodva, egymással marakodva és a saját életükre emlékezve lesik a családot. Bár a hangjukat nem hallani, a házzal üzennek, fűtőtestek sziszegésében, lépcsők recsegésében, kiégő villanykörtékkel.
Élőket és holtakat kísértenek a fájdalmas emlékek, amelyek vulkanikus erővel törnek a felszínre. Amikor megjelenik egy új kísértet, és kiderül, hogy Trenton tud beszélni vele, az élők és a holtak világa összeütközik, aminek robbanás lesz a vége.
~ Kezdjük a jó dolgokkal: szép a borító. Ennyi.
Most, hogy ezt kiveséztük nézzük mi van még itt. Történet? Azt senki se várjon, meghal a papi, jönnek a rokonok mindenki sztorizgat, iszik, és szexel és/vagy, ezekre gondol. A szereplők pedig nem elég jók ahhoz, hogy a történet nem létezését palástolják, mert csúnyán kilóg a lóláb.
Senki se szimpatikus. Nem mondom azt, hogy feltétlen szeretni kell akár csak egy karaktert is, de az már régen rossz, ha még csak egy szikrányi érdeklődést sem keltenek benned. Talán Sandra járt hozzá a legközelebb, de neki se sikerült. 
Ami a rosszabb, hogy mindenki hazudik, de még csak ez se érdekli az embert. Az egyik azt meséli A, a másik azt mondja B, és kicsit se érdekel melyik az igaz, mert nem számít. Mert ebben a sztoriban mindenki mondja a magáét, mintha harcolnának ki tudd több oldalt betölteni az ömlengésével mekkora áldozat ő, de a másik sztorijára senki semmit se reagál jóformán.
Spoiler
a végén meg tűz mert mért ne spoiler vége.
Elméletileg az írónő híresebb sorozata mérföldekkel jobb, de én egy ideig biztos nem nézek fele, csak kiheverem ezt az alkoholtól és hazugságoktól bűzlő valamicsodát.
Kedvenc szereplő: -
Ami tetszett: borító
Amit nem szerettem: senki nem figyel oda a másikra, fércmunka karakterek, a sztori hiánya,
Kedvenc idézet: - 

10/4

2016. szeptember 11., vasárnap

Colleen Hoover - Hopeless

Mikor egy szavad sem marad...
Még csak most jutottam el ehhez a könyvecskéhez, de már értem miért volt/van/lesz oda érte mindenki. 
A fülszövege: 

Készen ​​állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…


Olyannyira rabul ejt, hogy ki sem találsz belőle. Még most is egy épp gondolat után rohanok, hogy valamiképp elmondhassam mennyire hétköznapi, ám különlegesen egyedi ez a történet. Hisz nem véletlenül tetszik olvasók ezreinek... 
De mégis mitől olyan letehetetlenül magával ragadó?
Számomra leginkább a karakterek miatt.
Sky egyszerűen hihetetlen. Látszólag semmiben sem különbözik meg egy átlagos "szomszédlánytól", ám amit mégis magában rejt, az teszi sokkalta többé. Bátor, mert szembe tudott nézni a legrosszabbal, miközben józan tudott maradni. Vicces, mert a legrosszabb helyzetekben képes kimondani, a leginkább nem odaillő dolgot. Érett és gyerekes is egyben, mert figyelmen kívül tudja hagyni a csipkelődéseket, de ha nem elég jók, rátesz egy lapáttal, és jót szórakozik a saját magán. Olyan emberi. Elhittem minden egyes megszólalását, és át tudtam élni az érzéseit. A szívem szakadt meg, de közben hálás, és büszke is voltam.
És mindezekhez csapódik Holder. Róla csak áradozni lehet. Ő a szőke herceg lovon, néhány apró változtatással, ami csakis a javát szolgálja. Tipikus szépfiú, aki után döglenek a lányok, de ha ismernék, akkor rájönnének, hogy a külseje ezerszer szebb bensőt takar. Ha kell gyengéd, ha kell szenvedélyes, ha kell józan, ha kell humoros, ha kell védelmező, ha kell egy elmozdíthatatlan támasz, és minden egyes helyzetben a megtalálja a megfelelő szavakat, még ha egy kicsit keresgélnie is kell őket. Egyszerűen csodás. Azt már nem is részletezném mi történik, ha ők ketten egy szobába kerülnek...
És akkor még nem is beszéltem a mellékszereplőkről, akik teljessé teszik a történetet...
Rengeteg minden van ebben a könyvben, főleg olyan dolgok, amikről órákig lehetne áradozni. De megkímélek mindenkit és csak annyit mondok, olvassátok el, ha többre vagytok kíváncsiak, és ha valami többre vágytok!
Mert ez egy olyan történetet, ami kétségbe ejt, kíváncsivá tesz, elszomorít, megríkat, megnevettet. boldoggá tesz, megvigasztal, elvarázsol, és elnémít.
10/10*

2016. szeptember 7., szerda

Szerdai fa imádat

A minap leltem erre a képre, ami igazán megfogott és beindította könyves fantáziám!
Hogy ez mit is jelent?
Egy újabb Book Taget tőlem, pár idézettel! Főszerepben a fákkal, mert nélkülük nem itt tartanánk!:)

1. "Ha én fa lennék, semmi okom nem lenne rá, hogy szeressem az embereket." - Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk
avagy egy könyv utálatos szereplőkkel

Nem vagyok egy túlságosan utálkozós típus, de mindig akad egy-két karakter, akiktől a falnak mennék...vagy inkább ők menjenek a falnak. Szóval így éreztem magam Az utolsó dal olvasásakor is. Pontosabban csak néhány részénél, ahol felbukkant az a bizonyos alak... De szerencsére nem neki, róla íródott ez a könyv, így nem sok vizet zavart:)

2. "Annyi növény van itt, erre pont egy olyanba ütközünk, ami visszaüt." - J.K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
avagy egy igazán ütős könyv

Nem lenne szép felhozni pont azt a sorozatot, amiből az idézet van, igaz? Ezért kénytelen vagyok kutakodni egy kicsit, hogy teljes mértékben egy ideillő könyvet említhessek...
Ugyan még nem írtam róla, de már nem kell sokat várni rá, a választásom Az Égett-hegyi könyvtárra esett. 
Mit is mondjak? Csak enyhe kifejezés az, hogy ütős, inkább rendesen képen töröl, hogy utána csak pislogsz... Jobb esetben:)

3. "Tudtad, hogy minden elkapott levél egy boldog napot jelent?" - Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás
avagy egy boldogságosan boldogságos könyv, minden dráma nélkül

Nem is vagyok benne biztos, hogy ilyen létezik egyáltalán. Most komolyan, miért nehezítem a saját munkám?! Megint csak egy kisebb fejtörés következik... Nem, nincs ilyen, hisz kell a dráma, attól olyan felfokozott, még inkább kínzó, és olvasásra késztető.
Tehát egy boldogságosan boldogságos könyvet kaptok, de drámával fűszerezve. Ó, hogy mennyi ilyen van, és, hogy mennyi ilyet imádok! Nehéz a választás, de még mindig örök kedvenc a Nyugalom tengere, és képtelen vagyok nem belevenni a felsorolásba. Bocsi, hogy sokszor hozom fel, de ilyen jó!

4. "A fák élnek, a műanyag nem." -  Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
avagy egy élő, lélegző sztori, ami nem hagy nyugodni

Rögtön kettőt is mondanék, a Vörös betűkkelt és a Hopelesst. Ám mivel a másodiknak még nem jutottam a végére, így kénytelen vagyok az elsőt választani, mert arról már tudok véleményt alkotni.:) Szóval a Vörös betűkkel, egy új világkép, egy fantasztikus sztori, egy kiismerhetetlen társaság, és millió titok. Meg persze sok minden más is, ami nyughatatlanságot szülhet.


5. "A fák között elvész a perspektíva. Meg az irány. Talán maga az élet is ilyen." - Charles Martin: Hegyek között 
avagy egy könyv, amiben elvesztél

Talán soha nem is találok ki belőle... Mármint a Harry Potter sorozatból. Lehet, sokat hozom fel, de egyszerűen képtelen vagyok kiszakadni belőle, és nem is akarok. Már a részemmé vált, magammal hordozom. Ez van, és én imádom!


+1: "Úgy rémlett, mintha az összes fák suttogva beszélnének, híreket és mindenféle fondorlatokat közölnének egymással valami ismeretlen nyelven; az ágak meg ide-oda hajladoztak és markolásztak, pedig nem is fújt a szél." - J. R. R. Tolkein: A Gyűrű Szövetsége 
avagy egy párbeszédekben gazdag könyv

Mostanában van egy igazán kedvenc sorozatom a párbeszédeket tekintve, ez pedig nem más, mint a Jók és Rosszak Iskolája. Egyszerűen szórakoztató, elmés, és imádnivaló. Képes vagyok hosszú másodperceken át csak nevetni, de úgy hogy már a szemem is könnyezik. És örülök, hogy a most olvasott
Hopeless egyes részeinél ugyanezt élem át. Az sem érdekel, ha ferdén néznek rám a buszon!


Ez csak néhány önkényesen kiválasztott idézet, pár kiemeléssel, hogy lehessen könyvet társítani hozzá. Ám idézetek százai rejtőznek még, sokkal több mögöttes tartalommal. És természetesen lehet más kulcsszót alkalmazni, ha nem szeretnéd a fákat előtérbe helyezni:) Minden a fantáziádon múlik.
Remélem tetszett, és kedved kaptál egy kis idézet vadászathoz!
Szép napot neked!

2016. szeptember 6., kedd

M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)


Egy ​középkorú férfi holttestére bukkannak Southampton piroslámpás negyedében. Az áldozatot brutálisan megkínozták, és kitépték a szívét. Pár órával később a szív küldeményként a halott férfi családjának küszöbén landol.
Helen Grace felügyelő nyomozni kezd, miközben újabb és újabb férfiak esnek a gyilkos áldozatául. A média a női Hasfelmetszőként emlegeti a sorozatgyilkost, aki megbünteti azokat a férfiakat, akik titokban prostituáltakhoz járnak.
A nyomozás nem várt fordulatokat vesz, és míg Helen a kirakós darabkáit próbálja összerakni, a gyilkos nem áll le, egyre leleményesebb gyilkosságokat hajt végre, és egyre érthetetlenebb, miért csinálja…
~ Szerettem, hogy ez a sorozat kicsit kiforgatja a többi krimi könyvet. Végre női sorozatgyilkosok!
A több nézőpont még mindig tetszetős, ahogy a fontosabb szereplők életébe beleshetünk ezzel együtt a gyilkoséba is.
Főszereplőnk, Helen próbálja megtartani a maradék magánéletét, és próbál gondoskodni Marianne utolsó "hagyatékáról". Nagyon tetszett ez a szál, mert nem számítottam rá. Akármilyen kegyetlen volt a nővére még Helen is elfogadja a tényt, nem volt lehetősége nem "rossznak" lenni.
Az új segéd Tony szála annyira nem hozott lázba. Érezhetően az író, férfi létére, mégis inkább a női szereplőkben jeleskedik.
A végén mikor Helen és a gyilkos farkasszemet néznek az egy igazi tetőpont volt, és ha nem tudnám, hogy van harmadik rész komolyan aggódtam volna a rendőrnő életéért, de még így is az egyik legizgalmasabb jelenet volt amit régóta olvastam.
Így hát elégedetten mondhatom, ha még nem is tökéletes, de fölfele ível a sorozat.
Kedvenc szereplő: A gyilkos,
Amit szerettem: az izgalom a nyomozásban, a női szereplők, Marianne hagyatéka, a kis vers az elején
Amit nem szerettem: gyenge férfi szereplők
Kedvenc idézet:"A prostituáltak évszázadokon át estek áldozatul a férfierőszaknak anélkül, hogy bárki könnyet ejtett volna értük, olyan nagy baj az, ha egyszer ők kerülnek a bot rosszabbik végére?"

10/8.5

2016. szeptember 4., vasárnap

Nicholas Sparks - Az utolsó dal

Az utolsó találkozás...
Vannak olyan könyvek, amik akarva, akaratlanul, de felszínre hozzák eltemetett érzéseinket. Épp ez történt velem, és ezzel a könyvvel is.
A fülszövege:

Történet a családról, az első szerelemről, a második esélyről, a hazavezető út nehézségeiről.

Az elvált Steve a nyári szünidőt gyermekeivel tölti tengerparti házában. Jonah, a kisfia boldog, hogy újra együtt lehetnek, de Ronnie, a nagylány, aki három éve nem áll szóba az apjával, megbántva és csalódottnak érzi magát a kényszerű utazás miatt. Azonban az apja embersége, a kettejüket összekötő zenei tehetség, egy dal és egy titok segíti őket abban, hogy újra egymásra találhassanak, és egy jóképű srác is feltűnik a színen… A megrázó, mégis csodaszép történetet baljós sejtelmek, boldog és kétségekkel teli pillanatok és közössé váló álmok alakítják.


Nicholas Sparks Az utolsó dalban két ember történetét meséli el, és szívhez szólóan ír a kamaszkor megannyi nyűgéről, a barátságról, az első szerelem öröméről és fájdalmáról, az egymás iránt érzett feltétlen szeretetről. (General Press Kiadó, 2016)

Személyes vonatkozás miatt könnyen megértettem Ronnie cselekedeteit a szülők elválásával kapcsolatban, annak ellenére, hogy jómagam nem így dolgoztam fel mindezt. Bár nyilvánvaló, hogy ez egyénenként, családonként változik, sőt összehasonlíthatatlan. Mégis rendkívül közel éreztem magamhoz a történetét.

A Könyvfesztiválon volt szerencsém egy beszélgetésben részt venni, ahol a General Press Sparks könyveiről volt szó, méghozzá a női szereplők mivoltáról. Ott egyöntetűen arra jutottunk, hogy Sparks nagyon erős, határozott és egyedi karaktereket tud alkotni, akik egyszerre több szerepben is helytállnak.
Hogy ez miért olyan fontos?
Mert Ronnie számomra pont ilyen női karakter volt. Ugyan kezdetben nem tudtam teljes képet alkotni az apjával való kapcsolatáról, így nem is értettem, miért olyan kegyetlen vele, ám nem sokkal később, minden világossá vált. Majd az újabb szereplők belépésével kiteljesedett a kép, és volt szerencsém felfedezni az igazi énjét. Pontosabban nem egyet, rengeteget. A történet előrehaladtával megismerhetjük, az engem nem érthet senki, mert kamasz vagyok; a mindenáron elkerülöm az apámmal való időtöltést; az egyedül is képes vagyok megoldani a problémáimat; a rádöbbentem, hogy szerelmes vagyok; a van egy testvérem, akit szeretek; az erős vagyok és kitartok a szeretteim mellett oldalait, és végül a sokat tapasztalt, már éretté vált fiatalt. A magyartanárom azt mondaná, hogy igen nagy jellemfejlődésen ment keresztül. És félig igaza is lenne, mert ugyan ezek az oldalai később tűntek fel, de meglátásom szerint, már a legelején benne rejtőztek.
Ám Ronnie mellett ugyanolyan fontos szereplőnek tartom az édesapját. Azt a férfit, akit mi is csak későn, a regény végén ismerünk meg igazán, azt a férfit, aki példaképpé vált, azt a férfit, aki mindenre elszánt volt a gyerekeiért, a szerető apát. Az ő karaktere is a szívemhez nőtt, és emlékeket ébresztett bennem, pont emiatt nagyon lassan tudtam csak haladni az utolsó száz oldallal. Folyamatosan a sírás kerülgetett, pedig a könyv előre sejteti ezt a szomorú esetet. Természetesen ez egyáltalán nem negatívum, hanem azt mutatja meg, hogy mennyire is nekünk, a szívünkhöz szóló, és életszagú ez a történet.

De Sparks megkönyörült rajtunk, és nem drámát írt, mikor Will és Marcus figuráját is lapra vetette.
Will, ha nem is tökéletes, nagyon közel jár hozzá. Ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ilyen fiúk sétálnak fel s alá a tengerparton, de ez igazán részletkérdés. Szóval Willt nagyjából annyira meg tudjuk mi magunk, olvasók kedvelni, mint ahogy Ronnie szerette. De mielőtt azt hinnénk, hogy olyan felhőtlen élete van, mint ami kívülről látszik, megismerjük súlyos titkát. Csak egy pillanatra próbáltam meg magamat Will helyébe képzelni, de képtelen voltam elfogadni, hogy egyáltalán ilyen helyzetbe lehet kerülni. Főleg, hogy ez a kis titok sakkban tartja, befolyásolja az életét, mind Ronnie, mind Marcus irányába, és csak problémákat szül.
Problémákat, leginkább Marcus képében. Fel nem foghatom, hogy a környezetében élők, a barátai hogy nem vették észre, micsoda szörnyeteg?! Nagyjából az Elfojtott sikoly szociopata szereplőjére emlékeztetett, tehát el tudjátok képzelni, milyen is lehet a karaktere.
Mindezen szereplők, történések, titkok, összefonódásából jött létre ez a könyv. Ez a könyv, ami egy hétköznapi életet jelenít meg, nem mindennapi módon.
A végére csak annyit, hogy nem feltétlenül minden a teknősökkel kezdődött.
10/10
(bővebben a Kildara oldalán)