J. K. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

Tudjukki vissztért...
Nem gondolnám, hogy be kell mutatni ezt a könyvet vagy, hogy a benne lévő történéseket le kéne írnom, de amit itt olvastok az kikívánkozott belőlem. Mert ez egy hihetetlenül humoros, megható, szívszaggató, reményt és tanulságot adó könyv. 
Imádtam! Egyszerűen képtelen voltam lerakni! Vonzottak az oldalak, a történet pedig a odaszögezett a helyemre, nehogy egy pillanatra is elszakadjak a varázsvilágtól. 
A fülszövege:

Harry Potter az ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…
A végéről szemlélve aprónak tűnő gondokkal indulunk, persze ezek is kellően rémisztőnek hatnak, hisz mindnek a kimenetele Harry jövőjét befolyásolja, de korántsem bírnak akkora horderővel, mint a könyv kétharmada után megjelenő történések. Ám eléggé idegesítőek, ahhoz, hogy mi magunk is azon törjük szakadatlanul a fejünk, hogy vajon mit nem árulnak el neki, sőt, miért nem mondanak szinte semmit?? Persze szépen sorjában egyre több információ csepeg, de sosem érezzük a tudásból fakadó megkönnyebbülést. Sőt egyre többre éhezünk, és ez késztet egyre gyorsabb, és gyorsabb olvasásra.
A könyvben haladva ezek az apró problémák kezdenek összeforrni, összeállni valami naggyá. És hát be is üt a krach a "kedves" sötét varázslatok kivédése tanár személyében... Higgyétek el, megértitek majd, ha elolvassátok:) Ehhem, ehhem, amúgy ezen a pozíción tuti valami átok ül..
Közben Harry szerelmi élete is bekavar, nem kis érzelmi felfordulást okozva, és nem mellesleg a RBF vizsgák is már küszöbön állnak, hogy még nagyobb érzelmi gubancot idézzenek elő. És akkor még nem is beszéltünk Siriusról, akiért szinte folyamatosan aggódik Harry. Vagy nem említettem az álom dús éjszakákat sem... Egyszóval rengeteg összefonódás van, amik csak egymást gerjesztik, és a csúcsponton robbannak, hogy utána ürességet hagyjanak maguk után.
A vége egyszerűen széttépi az olvasó lelkét, megsebez csakúgy, mint Harryt. Még meg is könnyeztem pár oldalt... 
Fájó, hogy ilyen sok mindenen kellett keresztül mennünk Harryvel és a barátaival, hogy a végén kiderüljön az igazság, vagy talán annak csak egy szelete. Mégis ott van a remény sugara, tudjuk, hogy mindezzel megerősödtek, akkor is, ha visszavonhatatlan történéseket tudhatnak maguk mögött.
≈ Egy újabb briliáns kötetet írhatók J. K. Rowling számlájára. És újabb kedvencet avathatok a sorozatban, bár az eddigiekből kiindulva talán a következő rész elorozza majd ezt a címet;)
10/ 10