Hercegek, bálok, éjféli csókok és az angol humor - első rész

Vendégbejegyzés - NightFlowerCaptain

Bepótolva a kimaradt heteket, egyszerre négy könyvvel robbanok be ezen a kellemes, nyári délelőttön.

Az utóbbi időben lelkesen olvastam Eloisa James könyveit, melyek mind elvarázsoltak a maguk romantikus, habcsókos módján.
Két sorozata jelent meg magyar nyelven, a Hercegnő kvartett és a Tündérmesék.
Az előbbi a 19. századi londoni elit fiktív, de annál korhűbb (bár romantikus regény lévén egy kicsit rózsaszín) szerelmi történeteit dolgozza fel (az utóbbiról jövő héten Hétfőn tudtok meg többet).

Az első részt az egyik barátnőmtől kaptam születésnapomra, így akadt a kezembe és olvastam el.


Gina Girton hercegével köti össze életét, de a ceremónia után délceg házastársának el kell hagynia a kontinenst. Hogyan alakul viszonyuk a herceg visszatérte után?

Girton hercegnője az egyedül élő, férjezett asszonyok vidám, független, kacér életét éli, mindaddig, amíg úgy nem dönt: meg akar szabadulni férjétől, akihez gyerek fejjel hozzákényszerítették. Elhatározza, érvénytelenítteti házasságát, hogy minél előbb frigyre lépjen kedvesével, a márkival. 

Ám amikor Girton hercege megérkezik, az egymást évtizedek óta nem látó házaspár egyre több időt kénytelen egymással eltölteni, s rádöbbennek, vonzódnak egymáshoz. Ám a herceg minél hamarabb vissza akar térni Görögországba, hogy tovább élhesse gondtalan, könnyelmű, aranyifjúi életét, s női aktjaival foglalkozhasson. A hercegnőt kritikus szemmel figyeli leendő férje, aki minden erejével igyekszik megőrizni jövendőbelije ártatlanságát, s próbálja szigorúan távol tartani őt könnyűvérű, ledér barátnőitől, de legfőképpen a jóképű és minden szabályt felrúgó férjtől. 

A szálak lady Troubridge vidéki kastélyában futnak össze, ahol a fülledt és erotikával terhelt levegő lassan mindenkit kiforgat önmagából…Eloisa James első regényét tartja kezében az olvasó, akit a szerző humorral megírt szerelmi sokszöge minden bizonnyal lenyűgöz majd.

Hogy szerelmi sokszöggel találjuk szembe magunkat, az nem kifejezés. A sok angol Lady, Lord, gróf, herceg és mellé a rengeteg megjegyzendő név eleinte egy kicsit összezavaró, de szépen lassan beleszokik az ember.
A történet alapvetően kiszámítható, de aki romantikus regényt vesz a kezébe az erre ne panaszkodjon, nem igaz? Azonban emellett izgalmas, forró erotikával fűtött (őszintén mondom, ritka jók az ilyen jelenetek, nagyon érzékletesen vannak leírva).
Nagyon tetszett az is, hogy tényleg egymásba szeretnek a párok, létező személyiségjegyekkel, karakteres megjelenéssel, az ember szinte maga előtt látja az édes és gyönyörű Ginát, az észbontóan szexi, de bosszantó Camet, a kacér Esmét, a karótnyelt Bonnington márkit, és még sorolhatnám.
A szerelmi szál mellett mindig van egy (vagy több) megoldandó probléma, amely színesebbé és érdekesebbé teszi a történetet. Arról nem is beszélve, hogy milyen élethűen festi le az adott kort, a társadalmi korlátokat, minden pozitívumot és negatívumot, és egy kis ízelítőt is kapunk az akkor közkedvelt irodalomból.




Lady Henrietta Maclellan távolról rajong London báli forgatagáért, amelyben neki, vidéki kisasszonyként még soha nem lehetett része. A kedves, segítőkész, szókimondó lányt mindenki szereti és félti környezetében: nem csupán árvasága miatt óvják őt, hanem életének tragikus titka miatt is. A lány önfeláldozóan elnyomja saját vágyait, hogy másokon segíthessen, még ha ez azzal is jár, hogy örökre lemond a szerelemről. Egészen addig a napig, amíg váratlanul két, hozzá hasonló árva gyerekbe botlik, akik nagyvárosi, piperkőc mostohabátyjukkal, Simon Darbyvel érkeztek a kisvárosba. 

A férfi azért látogat el Wiltshire poros, unalmas városkájába, hogy nagynénje, Lady Rawlings otthonában vendégeskedjen elárvult kistestvéreivel, akiket örökbe fogadott, s hogy kinyomozza, vajon nagynénje valódi vagy csupán álterhességével készül-e őt kitúrni jogos örökségéből. Pedig Esme Rawlings ha akarná, sem tudná színlelni állapotát, amely a legsötétebb kétségbeesésbe taszítja őt, egészen addig a téli reggelig, amíg váratlanul szert nem tesz egy csodás kertészre.Eloisa James (Szerelmes hercegnő) regényalakjai újra életre kelnek e könyv lapjain, s olyannyira elevenek, hogy lépten-nyomon keresztezik egymás útjait, szívfacsaróan szomorú és boldog perceket okozva ezzel önmaguknak és az olvasónak.

A második részben folytatólagosan megjelenik Esme és Bonnington márki története, megismerkedünk új szereplőkkel, de a régiek is fel-felbukkannak.
Általánosságban igaz Eloisa James könyveire, amit fentebb említettem, de semmiképen nem szeretném kihagyni azt, hogy ez az írónő ragyogó, szellemes és rendkívül humoros párbeszédeket alkot. Élvezetesek, okosak, többször is hangosan felkacagtam olvasás közben, azt kívánva, bárcsak ma is így beszélnének az emberek!
Természetesen ez a britek sajátossága is, ami nekem abszolút kedvemre való.
Ami nem tetszett ebben a részben, hogy Esme és Sebastian románca túlságosan vontatottá vált. A lány a könyv közepe felé számomra egyenesen idegesítő és logikátlan lett, ahogyan a férfival bánt.
Simon és Henrietta szála azonban nagyon emberi volt, és ahogy az előző kötetben is, ebben is élvezet volt figyelni a szépen lassan szövődő szerelmet.


Suttognak a háta mögött, bárhova is megy Lady Beatrix Lennox. 
Három évvel korábban azzal keltette fel a figyelmet, hogy szenzációt keltett azzal, hogy egy félreérthetetlen, kompromittáló helyzetben kapták rajta. Most úgy tartják számon, mint aki nem fog férjhez menni, a családja egy sárkánynak nevezi, és Beatrix nem lát okot arra, hogy ne szerezze meg azt vagy akit ő akar. 

És ő Stephen Fairfax-Lacy-t akarja, aki jóképű és Spade grófja. Beatrix, szemtelen javaslataival és ellenállhatatlanul érzéki allűrjeivel már nem is lehetne különbözőbb, mint egy gróf ideális jövendőbelije. De Beatrix megvadul, mert a gróf visszautasítja. A férfi nem akar szerelmi játékot játszani Lady Beatrix szabályai szerint. A nő lehet, hogy hozzá van szokva az ilyen röpke szívügyekhez, de ez hamarosan meg fog változni.

Talán ez a rész volt az, ami a legkevésbé tetszett.
Zavart, hogy Stephen (akiről egyébként mindig egy Pisti nevű idős, bajszos férfi jutott eszembe, tehát annyira nem tudtam komolyan venni) állandóan azt akarta a lánytól, hogy udvaroljon neki. Valószínűleg személyes okokból, de mindenesetre ez eléggé bosszantott.
A bonyodalmak egy idő után egyszerűen nevetségessé váltak, zavaró volt a szerelmi hatszázhúsz szög, arról nem beszélve, hogy erőltetettnek is tűnt.
De ezek mellett ott voltak a szellemes párbeszédek, a buja jelenetek, és a hihetetlenül vonzó férfitestek, amik ha nem is sikeresen, de legalább megpróbálták ellensúlyozni a gyengécske történetet.


Helene, Godwin grófnője egykor szerelemből szökött meg a szülői házból az igen tekintélyes Lord Godwin oldalán, ám a házasság, annak minden momentuma valódi gyötrelemnek bizonyult a számára. Mindkét fél megsínylette a frigyet: rideg, merev emberekké lettek, és habár névleg továbbra is egy párt alkottak, mások oldalán igyekeztek örömet találni – sikertelenül. A házaspárban mindössze egy közös vonás maradt: a zene szenvedélyes szeretete. Helene úgy látja: megérett az idő a változásra és arra, hogy végre megtalálja a felhőtlen boldogságot. Ennek zálogát – barátnői példáját is látva – saját gyermeke születésében látja. A végletekig erényes, a férfiakat inkább taszító nőből vonzó asszonnyá avanzsál, az urak – még a legbefolyásosabbak és a hölgyek körében nagy hírnévnek örvendők is – a lábai előtt hevernek. Várva várt szabadságában azonban nem tud kiteljesedni, a férje ugyanis nem hajlandó elválni, gyermekkel pedig nem kívánja őt megajándékozni. A patthelyzetből végül Lord Godwin egy szokatlan ajánlattal kínál kiutat a felesége számára. Helene-nek nincs más választása, mint hogy elfogadja azt. A kényszerhelyzet szülte bonyodalmak közepette a történések mindkettejük számára meglepő fordulatot vesznek. 

Eloisa James (Szerelmes hercegnő, Bolond szerelem, Vad szerelem) legújabb regényében a tizenkilencedik századi London főúri világába enged bepillantást az olykor szívet facsaró, máskor megmosolyogtató események szövevényében.


A Csábító ajánlat a már az előző részekben is felbukkant Helenéről és Reesről szól, amint a fülszövegben olvasható. És a teljesen váratlanul megjelenő Thomas Hollandról, Rees öccséről. Ahogy az előző részekben is, egy kerek történetet olvashatunk, kellemes lezárását a sorozatnak. Sajnos a négy főszereplőt nem sikerült megkedvelnem, de szerencsére jelen volt Esme, Gina, Sebastian, és Cam is, akiket viszont a szívembe zártam, így a mellékszereplőkre igazán nem panaszkodhatok.
Mindent összevetve ez a sorozat egy szórakoztató olvasmány, romantikus regények között véleményem szerint előkelő helyet érdemel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja