2016. július 30., szombat

Tündérmesés book tag

Én tulajdonképpen büszkén vállalom, hogy imádom a meséket, úgyhogy mikor megláttam ezt a taget, azonnal tudtam, hogy le kell csapnom rá. A feladat egyszerű, különféle tündérmesés szereplőkhöz fogok könyveket rendelni. Kezdjünk is bele! 


1. Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott  
Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?
Hehe... Szerintem én és NinjaDeltoidMacska sokat tudnánk mesélni az olyan könyvekről, amikről nemhogy azt nem vallanánk be, hogy szeretjük, de igazából azt se szívesen, hogy egyáltalán olvastuk... Ott van rögtön Oscar Wilde-tól a Teleny, amit én személy szerint többször is olvastam, annak ellenére, hogy a legtöbben kiakadnának tőle. Igazából sosem hazudtam róla úgy igazán, csaaak... csak nem reklámozom, hogy tetszett, na.  

2. A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele - Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?
Oooh, nem is egy ilyen van. Például A legyek ura megjelent vagy tízféle borítóval és mindegyik ocsmány. Vagy ott van Kingtől A ragyogás, aminek ugyan már van normálisan kinéző borítója, de ami nekünk van meg otthon, az elég okádék. Persze nem a borító teszi a regényt, de bizony vannak könyvek, amik megérdemelnének egy-egy szebb darabot.

3. Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
Vettél már meg/olvastál már el könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?
Szerintem több ilyen is volt, ami most így rögtön beugrott, az a Selyem Alessandro Baricco-tól, mégpedig az új Helikon zsebkönyves kiadás. Valami csodagyönyörű ez a borító.

4. Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
Melyik a kedvenc könyves párod?
Azt tudni kell rólam, hogy általában gyűűűűlölöm a nyálas szerelmes párocskákat a regényekben - elsősorba azért, mert a szereplők valahogy soha nem akarnak azzal összejönni, akivel én együtt szeretném őket látni. De azért persze van néhány kivétel, például Katniss és Peeta az Éhezők viadalából, Ari és Dante a borzasztó hosszú nevű Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában-ból vagy June és Day a Legendából.

5. A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?
Igazából ilyen téren szerintem eléggé mindenevő vagyok, szeretek új műfajokkal is kísérletezgetni. Legutóbb a skandináv krimik világába csöppentem Kristina Ohlsson könyveivel.

6. Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?
Huu, ez a fantasztikus A rézkesztyű volt, a Magisztérium második része... Imádtam minden sorát! Rég függtem rá ennyire könyvre, azt hiszem... :S

7. Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?
Általában próbálok tartózkodni a szörnyű könyvektől, de pont nemrég saját magamat kínoztam azzal, hogy elolvasom a Szent Johanna Gimi első részét (egy blogposzt kedvéért egyébként :P). De nem... Nem bírtam befejezni. Olyan érzés volt, mintha az agyamat, a lelkemet, a nyugalmamat, az ízlésemet és a könyvek iránti szeretetemet mind-mind kifacsarták és ledarálták volna, aztán a darabokat meg leszórták volna egy hegyről. >.>

8. Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
Melyik volt az utolsó "könyvkincs", amit találtál?
Szerintem ide is az előbb említett Magisztérium sorozatot muszáj beraknom. Mentségemre szóljon, hogy teljesen bele vagyok szerelmesedve.~

9. Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett
Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?
Ide mondhatnám akár az Útvesztőt, a Legendát, vagy bármelyik disztópiát, de én mégis egy másik könyvet választok. A Nincs mit irigyelnünk a világtól című dokumentumregény Észak-Koreáról szól, tehát nagyon is a mi világunkban játszódik... Mégis olyan volt az egész, mintha egy orwelli világba csöppentem volna. Egyszerre borzasztó és csodálatos könyv, mindenkinek ajánlom.

10. A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?
Utas és holdvilág Szerb Antaltól. Kötelező olvasmányként volt feladva, szóval természetesen biztos voltam benne, hogy utálni fogom. De kellemeset csalódtam... Annyira tetszett, hogy azóta többször is újraolvastam és az egyik kedvenc könyvemmé vált.

11. Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?
Csak fiú-lány lehet? Hmm... Akkor viszont gondolkodnom kell. Oh, meg is van, hát természetesen Jaime és Cersei Lannister a Trónok harcából. c:

12. Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?
Talán a Tigris átka volt ez a könyv... Bár tulajdonképpen nem volt annyira rossz, de nekem személy szerint nem tetszett. Az első részen végigrágtam magam, de nem folytattam a sorozatot. (Pedig NightFlowerCaptain egyébként tökre szereti)

13. Rumpelstilskin - Akinek senki sem tudja a nevét
Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?
Ezerszer is a Pax sorozat. Én nem tudok még egy olyan könyvet mondani, ami ennyire csodálatos és mégis ennyire kevesen olvassák... De szerencsére én és NinjaDeltoidMacska bepótoljuk mindenki helyett! :P

Ennyi lett volna ez a kis tag, én szokás szerint nem szeretnék konkrétan senkit megjelölni, bárki, akinek megtetszett, csinálja meg egész nyugodtan! :3

MeowMimi~

2016. július 27., szerda

Borítok: csere kell

Már kicsit régebben hoztam nektek egy hasonló bejegyzést, ahol az eredeti borítókat csodáltam. De bizony az is előfordul, hogy az eredeti külső megérik egy cserére, vagy akár a könyv meg sem jelenik az első borítóval. Tehát most annak fogunk örülni, hogy a kiadók meglépték valamelyik változtatást.

1. The forever girl
Mint láthatjuk van hasonlóság, de azért nyilvánvaló a különbség. Nem állítom, hogy az eredeti külső nem lenne szép, azonban valahogy barátságosabb, semlegesebb, letisztultabb, és sejtelmesebb a cserélt. És nem azért, de akinek van szépérzéke örül, hogy a magyar fordításban másik külsővel jelent meg ez a könyv. Legalábbis én tudok örülni a váltásnak:)
Még úgy is, hogy tudom A soha határának a borítója is ennek a képnek a felhasználásával készült, de ez elnézhető. Valljuk be, nagyon is ráfért erre a borítóra a csere. Még ha esetleg másolásról van is szó...


Mondjuk nem tudnám megmondani, hogy melyik könyv jelent meg hamarabb nálunk ezzel a képpel, így azt sem, hogy ki másolt kiről. Még az is lehet, hogy csupán véletlen az egész.

2. Kurt Vonnegut könyvek
A múlthéten láttam, olvasva Cetti Summer Book Tagjét, hogy Vonnegut könyvei is új borítóval büszkélkedhetnek. Bár én még csak Az ötös számú vágóhidat olvastam tőle, mindegyiknek nagyon szép az új, egységes külseje. Egyszerű, de mégis nagyszerű! 

3. A végzet ereklyéi
Egy sorozat, aminek még mindig várom a következő történéseit, pontosabban a lányokkal szinte mind együtt izgulunk, és követjük a fejleményeket. Mint ezt a borítócserés dolgot is. 
Amúgy itt talán nem is értem miért változtattak... Nekem a régi borítok is nagyon tetszettek/tetszenek most is (kivétel a filmes.. az borzalmas). De nem panaszkodom, mert az újakkal sincs semmi bajom, sőt talán az új külső egységesítette, és még inkább összekötötte a részeket. Mint a kiegészítő novelláknál itt is összefüggő kompozíciót alkotnak a kötetek. Az már biztos, hogy jól mutat:)

4. Harry Potter sorozat
És zárásnak egy egész sorozat, ami már millió külsővel debütált, és újra, és újra a toppon van.
Lehet, hogy egy kicsit még a befolyása alatt állok? Mindegy is, a lényeg, hogy a sorozat nemrég (egy-két hete) teljesen új külsőt kapott. De még milyen szépet! A régi se volt rossz, de ehhez sehol sincs.


Ennyi lett volna, ám az még fontos, hogy ez tejesen szubjektív vélemény, nem kell, és valószínűleg nem is lehet vele teljes mértékben egyetérteni. És még szerintem fontos, bár úgy hiszem ti is így vagytok vele, hogy nem a külső számít... De azért remélem valami újat is tudtam mutatni nektek:)
Mindenkinek jó pihenést!

2016. július 21., csütörtök

George R. R. Martin - Varjak lakomája

Miután túlverekedtem magam a maradék néhány száz oldalon, itt is vagyok a bejegyzéssel a Trónok harca-sorozat negyedik részéről, a Varjak lakomájáról. Nézzük is a fülszöveget, utána pedig kitárgyaljuk a könyvet: (Egyébként már ez is spoileres infókat tartalmaz, szóval ha még nem olvastad az előző köteteket, most inkább nézz másfelé!) 

A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő.
Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…

Bevallom, némi félelemmel vettem a kezembe ezt a részt, hiszen annyit hallani róla, hogy ez a leggyengébb darabja a sorozatnak, unalmas, vontatott, stb... Pont ezért volt kellemes csalódás, hogy végül mennyire elnyerte a tetszésemet a kötet. 

Ugye, a legtöbben azért sütik rá, hogy rossz, mert a negyedik részben zömében olyan szereplők sorsába nyerhetünk betekintést, akik eddig mellőzve voltak vagy egyáltalán nem szerepeltek, tehát teljesen új és ismeretlen karakterek. Éppen ezért az olyan közönségkedvencek, mint Jon, Dany vagy Tyrion, kimaradnak ebből a kötetből. És szerintem ezért sokan rögtön rossznak könyvelték el, amit nemcsak nem értek, de egyenesen dühít. Valahogy gyerekesnek érzem azt a hozzáállást, hogy "nem szerepel a kedvencem, tehát nem is tetszik"... Szerintem sokan elsiklanak afölött a tény fölött, hogy Martin még mindig zseniálisan jó író és ezért adhatnának egy esélyt az új karaktereknek. De tényleg, pontosan a karakteralkotás az egyik fő erőssége, bízzunk már benne annyira, hogy tudja, mit miért csinál és kit miért hoz be a történetbe!

De akkor kikről is olvashatunk a negyedik részben? 

Egy kis Jaime, mert ti is beláthatjátok, hogy nélküle
nem lehet megírni ezt a posztot ˇˇ
Az események fő sodrása Királyvárba kalauzol minket, ahol igencsak zajlik az élet. Itt Cersei és Jaime kap rengeteget színteret, valamint Margaery és Loras - az én legnagyobb örömömre! Nyílt titok, hogy nekem Jaime a szívem csücske és nagyon örültem, hogy ennyit olvashattam róla. Kövezzetek meg, de én eddig Cerseit is szerettem, csíptem, hogy gonosz és mindig örömmel olvastam az ármánykodásait... DE! Amit ebben a részben csinál, azzal nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Kezdjük ott, hogy amióta Jaime elvesztette a kardforgató kezét, Cersei úgy viselkedik vele, mintha az ő szemében már az értékét is elvesztette volna és ott bántja, ahol tudja... Bevallom, én imádtam őket együtt, és még most is szurkolok egy kicsit, hogy újra egymásra találjanak, de azért borzasztóan haragszom Cersei-re és megérdemli, amit a könyv végén kapott!

Aztán, a már ismert karakterek közül szerepel még Brienne és Sam, akik mindketten okoztak azért néhány érdektelen percet... Brienne alapvetően szimpatikus, de kezdem megunni, hogy az egész karaktere egyetlen dologra épül, nevezetesen, hogy mindenki meg van róla győződve, hogy mivel nő, nem tud harcolni, aztán Brienne jól helybenhagy mindenkit. Aztán ott van Sam, akit én sosem szerettem igazán, nem tudok együttérezni vele, nem tudnak meghatni a szerencsétlenkedései, és nem is igazán örültem, hogy ennyire fejezetet kapott a negyedik könyvben. 

Kapunk néhány újdonságot is, például a Vas-szigeteken közelebbről is megismerjük Theon családját és zajlik egy jó kis királyválasztó gyűlés is. Vagy ott van a Martell-ház, akikről eddig csak említés szintjén volt szó, most viszont rendesen belecsöppennek az események sűrűjébe. Ezeket a szálakat is kifejezetten izgalmas volt olvasni, ahogy Sansa és Arya fejezeteit is... Mindegyik bőven tartogat meglepetéseket és jó néhány elképesztő fordulatot! 

Ahogy a cím is sugallja, itt már valóban csak a tetemeken lehet lakmározni és még így is mindenki dulakodik azért a kevésért, ami még megmaradt. Iszonyú érzékletesen van bemutatva, mennyire kietlen és halálszagú minden egyes város Westerosban és hogy mit tett az emberekkel a háború. Akár olvasás nélkül is érdemes böngészni az idézeteket, rengeteg igazságot rejt ez a rész is, ahogy már megszokhattuk. Az írásmódról nem tudok sok újat elmondani, Martin stílusa változatlanul zseniális. Talán ebben a részben kicsit túl hosszúra nyúlt néhány jelenet és meghatározott időközönként felesleges részletességgel elolvashattuk, ahogy emberek lovagolnak a sárban... De mindez a nagy egészben vajmi keveset számít, én azt mondom. Mert ha az embert berántja ennek a zseniális könyvnek a világa, garantálom, hogy néhány ilyen apróság egyáltalán nem fogja érdekelni. 

Nem maradt más hátra, mint fejest ugrani az ötödök könyvbe és felfedezni, milyen kalandokba keverednek mindeközben a többiek! 

Kedvenc szereplők: Jaime, Margaery, Loras, Arya

Kedvenc idézet: Ser Ryman csörtetett oda a bitófa lépcsőjéhez egy kócos, ápolatlan nő társaságában, aki ránézésre ugyanolyan részeg lehetett, mint a nemes. Ruháját elöl összefűzte, a hasánál azonban valaki kioldotta, így előbuggyantak hatalmas, súlyos, nagy és barna bimbójú mellei. Fején ferdén ült egy bronzból kovácsolt korona, melynek felületébe rúnákat véstek és apró, fekete kardokkal rakták körül. Amikor meglátta Jaime-t, felnevetett.
– Ez meg ki a hét pokol?
– A Királyi Testőrség parancsnoka – felelte Jaime hűvös udvariassággal. – Én is ugyanezt kérdezném tőled, hölgyem.
– Hölgyem? Én nem vagyok hölgy! Én a királynő vagyok!
– A nővérem ezt meglepve hallaná.
– Ryman nagyúr saját kezűleg koronázott meg. – Megriszálta széles csípőjét. – Én vagyok a kurvák királynője.
Kizárt dolog, - gondolta Jaime, - ugyanis ezt a címet is a nővérem bitorolja.

10/9

MeowMimi~ 

2016. július 20., szerda

Harry Potter Spells Tag

Mivel teljesen belehabarodtam a sorozatba, nézelődtem egy kicsit a neten valami többet, újat. mást keresve. Végül egy angol oldalon találtam ezt a taget (szabad fordítást eszközöltem), ami annyira megtetszett, hogy megérdemelte a valami... jelzőt. Tehát még egy kis Harry Potter a hétre, csak nektek;)

Mert az én patronusom
 tuti macska lenne;)
1. Expecto Patronum
-gyermekkorod könyve, amihez szép emlékek kötnek
A viccet félretéve, nagyon is komolyan álltam ehhez a kérdéshez, ezért azonnal anyukámhoz fordultam. Hisz ő biztosan jobban emlékszik, mint én. És láss csodát, nem csalt az emlékezetem, ugyanis egyöntetűen állítjuk, hogy gyermekkorom egyik legkedveltebb könyve a Micimackó volt.
Mellesleg felbátorodva a dolgon, meg is kerestem ezt a bizonyos könyvet, és legnagyobb meglepetésemre a polcomon csücsült! Méghozzá alig megviselt állapotban! De azért látszik rajta, hogy többször forgatott példány:)

2. Expelliarmus
-egy könyv, ami meglepett
Le merem fogadni, hogy nem egy ilyen könyv létezik!
Főleg azért nem, mert egy jó történetszövésben mindig vannak csavarok, titkok, és egyéb furfangos dolgok, amiknek pont az a lényege, hogy meglepjenek. Néha annyira váratlanul tud érni egy fordulat, hogy még a szám is nyitva marad, és fejben csak azt tudom hajtogatni, hogy "Nem, ez nem lehet! Ez biztos nem igaz!".
A másik eset, mikor az embert nem éri váratlanul az a bizonyos nagy csavar... De ez lényegesen kevesebb, sőt elhanyagolható számban lép fel. Lehet azért, mert könnyen megvezethető vagyok? Nem gondolnám, de ki tudja...
Ám, hogy végre könyvet is társítsak... A memóriám behatároltsága miatt csak a legutóbbi olvasmányaim közül tudok válogatni, és ezért leginkább a krimiket hoznám fel, az Elfojtott sikolyt, vagy a Követőket. De elég nagy meglepetést okozott a Hó, mint hamu is, aminek alig várom a folytatását!!!!
Itt abbahagyom a felsorolást, mert most, hogy elkezdtem egyre több és több könyv jut eszembe, de ennyi elég lesz:)

3. Prior Incantato 
-a legutóbbi olvasmányod
Na, vajon?
Nyilván a Harry Potter!! És annak is az 5. része, ami egyszerre repített a boldogság felhői fölé, és vágott a szomorúság mocsarába. Egyszerűen imádtam!

4. Alohamora
-egy könyv, ami számodra eddig ismeretlen műfajt tárt eléd
A gonosz új arca segített belépnem pszichotrillerek világába, és azóta kísérget a sötét oldalon, be-bemutatva néhány borzongós műfajnak. Előtte nem próbálkoztam se krimivel, se horrorral, se semmi ijesztővel, azóta viszont, új kedvenceket avathattam.
5. Riddikulus
-egy igazám vicces könyv
Megint csak hasonló a helyzet, mint a meglepetéses könyveknél. Még a drámai, vagy a komoly hangvételű, vagy a horror, vagy a hanyatló végű könyvben is van némi poén, és ez így van jól! Mert kell a feszültség oldás, és hát az sem árt, ha tudunk önmagunkon, másokon, vagy az adott helyzeten nevetni. Vagy csak a könyv szereplőin, főleg, ha abban a bizonyos karakterben megleltük magunk, akár csak egy szeletét is... Ami valljuk be, azért előfordul;)
Fókuszálva a lényegre, rengeteg humoros könyvet, sorozatot olvastam már, és most egyet sem tudnék kiemelni, hogy "Na, ettől aztán a könnyem is kicsordult röhögésemben.", mert nagyjából mind ilyen.

6. Sonorus
-egy könyv, amit szerinted mindenkinek ismernie kéne
Ez már egy kicsit, nagyon nehéz... Ezért csalok, nem egy könyvet, hanem többet is mondok. Az összes eddigi kedvencemet!
Veszedelmes sorscsapás
Shiver
Ezüsthíd
Gyönyörű tévedés
Ököl/Jog
Flat-Out Love
Flat-Out Celeste
A soha határa
Nyugalom tengere
Elfojtott sikoly
Harry Potter és a Tűz Serlege
Hó, mint hamu
Harry Potter és a Főnix Rendje
Lehet, hogy tudnék még ajánlani, de igazság szerint nem nagyon szeretnék. Ugyanis azt gondolom, hogy úgyis mindenki maga dönti el mit fog elolvasni, hisz nem egyforma az ízlésünk, az értékrendünk, és még sorolhatnám. Persze ez nem zárja ki az ajánlgatás fontosságát, mert ugye így bővül a potenciális mégnemolvastam könyvek listája, de korántsem jelenti azt, hogy amit én imádtam, más is imádni fogja, vagy akár csak érdemesnek tartja elolvasni.


7. Obliviate
-egy könyv, vagy egy elejtett megjegyzés, amit szívesen elfelejtenél
Szerencsére vagy sem, de van egy képességem, ami leginkább arra jó, hogyha egy barátnőm elszólja magát az adott könyvvel kapcsolatban, akkor az nagyjából egy-két hétig okoz problémát, utána elfelejtem. Így a spoiler nem okoz gondot, mondhatni spoiler szűröm van. Persze, ezzel együtt jár az úgy nevezett feledékenység is..
Ami pedig az elfelejthető könyveket illeti, nem gondolom, hogy lenne ilyen, de ha valaha volt is, már elfelejtettem;)

8. Imperio
-egy könyv, amit a suli kényszerített rád
Nem is tudom, hogy ezt most pozitívan, vagy negatívan értsem... Legyen mindkettő.
Bár már rengeteget szajkóztam, de még nem találtam új világvégére utálható áldozatot, ezért megint csak Az apácával jövök. Igen, ez az a könyv, amit soha az életemben nem akarok újra látni. Köszönöm egyszer, félig elég is volt!
Viszont pozitív részről annál többet tudok felsorolni. Ilyen például a Bűn és bűnhődés, az Utas és holdvilág, Az aranyember, és kitudja még mi. Szóval, szerencsémre jó irányba billen a mérleg.
9. Crucio
-egy könyv, amit fájdalmas volt elolvasni
Hu, nem is tudom, említettem már Az apácát??! Jó, jó, abbahagyom és kerítek egy másikat...
Dereng már... A címe pedig, Asztal három főre. Azt gondoltam, hogy majd egy jó kis sztori lesz, persze a 18 karikán belül, de nagyot tévedtem. Mondhatni, már túl lépett minden határon, és szinte gusztustalan volt. Vagy inkább szinte nélkül...

10. Avada Kedavra
-egy könyv, ami képes ölni (értsd úgy, ahogy akarod) 
Ez egy szörnyű igézet a könyvben, és most a hozzá tartózó meghatározás is azzá vált. Ezért, és mert túlságosan szeretem a könyveket ahhoz, hogy ilyen szörnyűséget állítsak róluk, ide nem kerül semmi. Még az a könyv sem, amit szívemből utálok, mert lehet, hogy csak rám van ilyen hatással...

Ez lett volna mára:)
Ha tetszett töltsd ki te is!
Szép estét!:))

2016. július 18., hétfő

Szerelmes Book Tag

Nem olyan régen bukkantam rá erre a tagre, és gondoltam maradok a romantikus iránynál, amit a legutóbbi két bejegyzésemmel elkezdtem. 


Kezdeti vonzalom - Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg

Diana Wynne Jonestól a Varázsvilágok első és második része. Sajnos még nem sikerült elolvasni őket, úgyhogy nem tudom, megérte-e.


Első benyomás - Egy könyv, amit a fülszövege miatt vettél meg

Jonathan Stroudtól a szamarkandi amulett, és abszolút megérte. Imádtam. 


Fört - Egy könyv, ami jól van megírva

Ide tulajdonképpen egy rakás könyvet fel tudnék sorolni, de ami számomra jelenleg a legkiemelkedőbb, az Fredrik Backman három könyve (Az ember akit Ovénak hívnak, A nagymamám azt üzeni, bocs és az Itt járt Britt-Marie). Mindegyiket meg fogom venni. Imádom őket az első betűtől az utolsóig.


Első randi - Egy könyv, ami sorozat része, és annyira tetszett, hogy azonnal akartad a folytatásokat

Julie Kagawa Vaskirály című könyve (amely a Vastündérek sorozatcím alatt fut, és amelynek csak az első három részét fordították le, ez pedig felháborító).


Késő esti telefonbeszélgetések - Egy könyv, ami miatt egész éjjel fennmaradtál

Ha! Nem is egy! Orwell 1984-e, Fredrik Backman Az ember akit Ovénak hívnak című könyve, és egy rakás romantikus regény.


Mindig Te jársz a fejemben - Egy könyv, amin nagyon sokat gondolkoztál

Ismételten Orwell és Fredrik Backman könyvek.


Testi kontaktus - Egy könyv, ami olyan érzéseket kelt benned, amik tetszenek

On Sai fantasy regénye, vagyis az Apa, randizhatok egy lovaggal? nevezetű mestermű.


Találkozás a szülőkkel - Egy könyv, amit ajánlanál a családodnak

Nem olyan régen sikerült rábeszélnem az anyukámat, hogy olvassa el a fent említett lovagos könyvet, és csodák csodája, elkezdte!

A jövő tervezgetése - Egy könyv, amit újra szeretnél olvasni, legalább egyszer

Fredrik Backman (na jó, ez a bejegyzés egy kész reklám) összes magyarul megjelent könyve.

2016. július 17., vasárnap

J. K. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

Tudjukki vissztért...
Nem gondolnám, hogy be kell mutatni ezt a könyvet vagy, hogy a benne lévő történéseket le kéne írnom, de amit itt olvastok az kikívánkozott belőlem. Mert ez egy hihetetlenül humoros, megható, szívszaggató, reményt és tanulságot adó könyv. 
Imádtam! Egyszerűen képtelen voltam lerakni! Vonzottak az oldalak, a történet pedig a odaszögezett a helyemre, nehogy egy pillanatra is elszakadjak a varázsvilágtól. 
A fülszövege:

Harry Potter az ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…

A végéről szemlélve aprónak tűnő gondokkal indulunk, persze ezek is kellően rémisztőnek hatnak, hisz mindnek a kimenetele Harry jövőjét befolyásolja, de korántsem bírnak akkora horderővel, mint a könyv kétharmada után megjelenő történések. Ám eléggé idegesítőek, ahhoz, hogy mi magunk is azon törjük szakadatlanul a fejünk, hogy vajon mit nem árulnak el neki, sőt, miért nem mondanak szinte semmit?? Persze szépen sorjában egyre több információ csepeg, de sosem érezzük a tudásból fakadó megkönnyebbülést. Sőt egyre többre éhezünk, és ez késztet egyre gyorsabb, és gyorsabb olvasásra.
A könyvben haladva ezek az apró problémák kezdenek összeforrni, összeállni valami naggyá. És hát be is üt a krach a "kedves" sötét varázslatok kivédése tanár személyében... Higgyétek el, megértitek majd, ha elolvassátok:) Ehhem, ehhem, amúgy ezen a pozíción tuti valami átok ül..
Közben Harry szerelmi élete is bekavar, nem kis érzelmi felfordulást okozva, és nem mellesleg a RBF vizsgák is már küszöbön állnak, hogy még nagyobb érzelmi gubancot idézzenek elő. És akkor még nem is beszéltünk Siriusról, akiért szinte folyamatosan aggódik Harry. Vagy nem említettem az álom dús éjszakákat sem... Egyszóval rengeteg összefonódás van, amik csak egymást gerjesztik, és a csúcsponton robbannak, hogy utána ürességet hagyjanak maguk után.
A vége egyszerűen széttépi az olvasó lelkét, megsebez csakúgy, mint Harryt. Még meg is könnyeztem pár oldalt... 
Fájó, hogy ilyen sok mindenen kellett keresztül mennünk Harryvel és a barátaival, hogy a végén kiderüljön az igazság, vagy talán annak csak egy szelete. Mégis ott van a remény sugara, tudjuk, hogy mindezzel megerősödtek, akkor is, ha visszavonhatatlan történéseket tudhatnak maguk mögött.
≈ Egy újabb briliáns kötetet írhatók J. K. Rowling számlájára. És újabb kedvencet avathatok a sorozatban, bár az eddigiekből kiindulva talán a következő rész elorozza majd ezt a címet;)
10/ 10

2016. július 16., szombat

A tűz és jég dala 1-2-3

Szerintem aki a 21. században él és tisztában van az internet létezésével, az kizárt dolog, hogy nem hallott még erről a sorozatról. Ki a könyvet, ki a filmsorozatot preferálja (én speciel mindkettőt), de a rajongás közös. George R. R. Martin bácsit egyszerre istenítik és átkozzák, mégis a modern fantasy királyaként emlegetik. Egyszóval hatalmas a felhajtás a Trónok harca körül.

Mondanom sem kell, hogy én is buzgó imádattal tekintek a könyvekre, és úgy éreztem, időszerű lenne végre írni is róla, annál is inkább, hogy gyakorlatilag én már legalább két éve olvastam az első könyvet. (Megjegyzem, a többséghez képes még így is későn.) Viszont már jó ideje benne vagyok az olvasásban, (a negyedik kötettel fogok végezni hamarosan) és kissé problémás számomra külön külön beszélnem az első három könyvről. Elsősorban azért, mert az eddig elolvasott, nagyjából 3000 oldal után nem mindig tudom pontosan behatárolni, hogy melyik esemény melyik kötetben történt... Úgyhogy most hozok egy kis összetömörített véleményt az első három részről, a 4. és az 5. könyv pedig terveim szerint már külön posztot kap majd. 

Szóval kezdjünk is bele, és nézzük meg, mit tartogat nekünk ez az epikus könyvsorozat az ősi Westeroson!


Ugye, most következne a történet felvázolása. *zavart köhintés* Hát, az a helyzet, hogy itt nem igazán lehet felvázolni a sztorit, egyrészt mert tele lenne spoilerekkel, amiket viszont szeretnék elkerülni, másrészt pedig pont az az egyik fő ismérve ennek a sorozatnak, hogy megszámlálhatatlanul sok szálon fut. Szóval amikor egy tudatlan egyén megkérdezi, hogy de mégis miről is szól a Trónok harca, akkor azt szoktam mondani neki, hogy ez egy olyan könyv, amiben mindenki szeretkezik és öli egymást, és a maradék időben politikai szempontok alapján megvitatják, hogy ki feküdt le kivel és ki ölt meg kit. 

Na jó, egy kis komolyságot, légy szíves. ˇˇ Szóval, anélkül, hogy bármit is lelőnék, az egészet igazából annyiban lehet összefoglalni, hogy egy hatalmas középkori világban járunk, ahol rengeteg uralkodóház és karakter küzd egymással a trónért. De persze időközben annyi minden történik és a különböző cselekményszálak annyira más irányt vesznek, hogy komoly koncentrálás és agymunka szükséges, hogy mindent és mindenkit észben tartsunk. Komolyan, rendszeresen meg kell állnia az embernek olvasás közben összeszedni a gondolatait, hogy "Oké, akkor ez a karakter innen ide utazik, meg vele van még az a másik is, akkor a tenger másik felén ő éppen vele harcol, de közben az XY éppen szövetséget köt azzal a másikkal..." És a leghihetetlenebb ebben az, hogy a szerző több ezer oldalon keresztül is képes úgy mozgatni a szálakat, hogy a történések ne mondjanak ellent egymásnak, ne legyenek benne logikai buktatók, ami egy ekkora regényciklusban (amibe ráadásul jócskán belefonódik egy konkrét képzelt világtörténelem), szerintem hatalmas teljesítmény.


És mindezt még tetézi az, hogy ez a rengeteg karaktert mind-mind mesteri személyiséggel ruházta fel az író. Szerintem, és még sok más olvasó szerint is az az egyik legnagyobb zsenialitása ennek a könyvnek, hogy kivétel nélkül mindegyik szereplő annyira izgalmas és összetett, hogy gyakorlatilag lehetetlen teljesen kiismerni őket. Ez az egyik fontos szabály, amit az ember Trónok harca-olvasás közben megtanul: soha nem tudhatod, hogy egy karakternek mi az igazi célja, kinek az oldalán áll valójában és az sem, hogy mi lesz a következő lépése.

Amellett, hogy minden szereplő egy kész rejtély, ebben a világban azt is nehéz eldönteni, hogy most akkor ki is a jó és ki is a rossz. Tulajdonképpen nincs is egyoldalú szereplő, mindenkinek vannak gonosz húzásai, mindenki követ el hibákat néha és persze a "rossz" szereplőknek is vannak olyan tulajdonságaik, vagy tetteik, amik szimpatikussá teszik őket számunkra. És persze ott van az elképesztő mértékű karakterfejlődés, ami gyakorlatilag néhány szereplőből egy egészen más embert csinál. (Egyébként az én legnagyobb kedvencem Jaime és rá mindkét fenti állítás többszörösen igaz. c:)


Egyszóval Martin bácsi csodálatosan ért a különféle karakterek megformálásához és mesterien alakítja őket a történet során. De amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy mennyire zseniálisan izgalmas a történetmesélése. Komolyan, képes 30 oldalon keresztül izgalmassá tenni azt, ahogy emberek lovagolnak az erdőben. Szóval aki kedveli a fantasy műfaját, de néha megfekszik a gyomrát a hosszúra nyúlt tájábrázolások (pl. Tolkiennél), annak bátran tudom ajánlani a Trónok harcát.

Nem ejtettem még szót arról a jellemzőről, amiről konkrétan ez a sorozat ismertté vált. Nevezetesen, hogy mindig mindenki meghal. Úgy röviden. Az író felülemelkedett azon a természetes kényszeren, hogy mindig megóvja szeretett karaktereit - ezt a hibát egyébként nagyon sokan elkövetik - és konkrétan csoportosan irtja őket. Mert itt az, hogy valaki főszereplő, semmiféle védelmet nem jelent, bárki bármikor áldozatául eshet Martin bácsi tisztogatási mániájának. Úgyhogy az olvasó soha nem lehet biztos benne, hogy a kedvence vajon túléli-e a következő fejezetet. Mondanom sem kell, ez hihetetlen izgalmat ad az olvasás élményéhez (és néha dühödt csapkodást, amikor elhalálozik a kedvencünk.)


Szóval így állunk, ez a sorozat elképesztően fantasztikus, végtelen mennyiségű izgalom, vér, kaland, szerelem, árulás, és persze humor vár ránk több száz oldalon keresztül. Kell ennél több?

Remélem tudtam egy kis löketet adni az olvasáshoz és rohantok is a boltba az első részért. Hamarosan befejezem a Varjak lakomáját és hozok belőle egy jó kis kibeszélőt! :3

MeowMimi~

2016. július 13., szerda

Forró szerda

Múlt héten a Twisteres hét miatt csakis könyvkritikákat hoztam, ezért most visszatérnék a jó öreg Book Tagekhez. De remélhetőleg vasárnap egy könyvvel jövök;)
A tikkasztó,  meleg nyári napok tiszteletére egy Fagyis Book Tagget hozok Könyvfikusz oldaláról. Hátha kicsit lehüti a kedélyeket..

1. Mogyorókrém
-egy hosszú könyvsorozat, amit tényleg el akarsz olvasni, de mindig csak halogatod-
Már egy ideje tervezgetem a Trónok harca olvasását, de még mindig megmászhatatlan akadálynak tűnik, még csak az elkezdése is. Pedig MeowMimi és kedves Házifordítónk igen jól áll vele.. Egyszer talán lesz annyi akarat és elszántság bennem, hogy végre nekifogjak az olvasásuknak. Meg persze akkor, ha jó sok hely lesz a fejemben, hogy minden momentumot meg tudjak jegyezni...

2. Csokoládé
-egy könyv, amit bármikor újra tudsz olvasni-
Nehéz egyet választani, mert sok olyan könyv megfordult már a kezemben, ami megérdemel legalább még egy olvasást. Sőt olyanok is akadnak, amiket már újra is olvastam. Szóval inkább azt mondanám, hogy van egy pár. Ilyen a Nyugalom tengere, a Mercy Falls farkasai, a Flat-Out Celeste, a Hó, mint hamu, vagy aaa Harry Potter, vagy ez összes kedvencem;))

3, Pisztácia
-egy könyv zöld borítóval-
Elsőként a Linger ugrott be, de tovább gondolva elég sok zöldborítós könyvet olvastam már... A Smaragdzöldet, A prófétát, az Obszidiánt, vagy egy-két Bane krónika részt, csak hogy párat említsek. Pedig az ember nem is gondolná, hogy olyan sok borító lenne ebben a színben...


4. Eper
-egy könyv édes románccal-
Csak egy? Millió! Imádom a romantikusokat! Vagy azokat a könyveket, amiket romantikus szál bonyolít. Úgyhogy megkímélve mindenkit, most nem esnék nagy felsorolásba, mint az előzőekben, mert akkor a blog fele itt landolna.

5. Citrom
-egy könyv keserű befejezéssel-
Inkább csak olyat tudnék, aminek keserédes a befejezése, és mellesleg ez hozzám jobban is illik, mert a citrom fagyi a kedvencem, és soha nem mondanám rá, hogy keserű. 
Tehát egy keserédes vég. Nem rég fejeztem be Az égett-hegyi könyvtárat, és nem árulok el sokat azzal, ha megmondom, számomra nagyon is érzelmes véget ért. Méghozzá úgy, hogy boldog, de szomorú is vagyok tőle. Majd a közelgő bejegyzésben jobban is kitérek rá:)

6. Menta
-egy gyerekkönyv, amit szeretsz-
Nem tudom mennyire számít gyerekkönyvnek, de én gyerekkoromban olvastam Gerald Durrell egyik kis, vékonyka könyvét a Szamártolvajokat. Akkor még egész nyögvenyelősen ment az olvasás, de az megmaradt, hogy szerettem. A másik nagy kedvenc az Ulysess Moore sorozat, amit már végig kéne olvasni... Majd az is sorra kerül egyszer!

7. Vanília
-a kedvenc klasszikusod-
Ebben az évben volt kötelező a Bűn és Bűnhődés, ami nekem nagyon megtetszett, de Az aranyembert és a Szent Péter esernyőjét is imádom.

+1. A ráadás tejszínhab
-az egyik leghosszabb könyv, amit olvastál-
Ez nehéz, mert nem szoktam nagyon az oldalszámokat nézni... De talán A férfi alatt viszi a pálmát 782 oldallal...

Ez lett volna a hűsítő fagyikehely mára. Ha van kedvetek töltsétek ki, jó muri:)
Jó pihenést mindenkinek!

2016. július 11., hétfő

Hercegek, bálok, éjféli csókok és az angol humor - második rész

Eloisa James Tündérmesék című sorozata olyan mindenki által ismert történeteket dolgoz fel, mint a Hamupipőke, a Szépség és a Szörnyeteg, a Borsószem királykisasszony (és a még magyar fordításért kiáltó Rapunzel) beágyazva a jól ismert, és immár örömmel fogadott angolos 19. századba.




Kate egy bálon megismerkedik a vonzó Gabriellel, ám mindketten tudják, hogy az egymás iránt érzett ellenállhatatlan vonzalmuk nem vezet sehová. A férfi ugyanis egy másik nő jegyese.

Sajnos az első részről nincs több fülszöveg, de nem is baj, mert nagyon ügyesen és érthetően fel van építve a Hamupipőke feldolgozás világa.
A herceg a már az írónőtől lassan megszokott markáns, férfias vonásokat és határozott jellemet képviseli, Kate azonban megdöbbentő, hogy milyen tökös. Tényleg.
Valójában, ha végig gondoljuk, logikus is, hiszen annak a lánynak, aki a nyakába veszi a ház és a birtok felelősségét, bizony határozottnak, okosnak és erős kezűnek kell lennie a szó mindkét értelmében.
Szeretem a Disney változatát ennek a történetnek, de egy ilyen nő nem hagyja, hogy megtépjék a ruháját, és nem szalad sírva a szobájába, ha megsértik, miután túlélte a szüleinek a halálát és egy egész házat tart fenn, az meg kellett, hogy szilárdítsa őt.
Így tehát megismerkedünk egy Hamupipőkével, akit inkább neveznék Hamuszupernőnek.

Voltaképpen kapunk egy nagyon kreatív, nagyon erotikus, nagyon szerelmes és nagyon varázslatmentes Disney mese feldolgozást, szerethető mellékszereplőkkel, ismételten jó párbeszédekkel és egy nagy csésze angol teával.





Linnet igazi Szépség. A báli szezon legszebbjeként ahhoz mehetne feleségül, akihez csak akar, ám egy ártatlan flört és egy rossz döntés mindent megváltoztat. Jó hírén folt esik, így nincs más választása, mint hogy hozzámenjen a rossz természetéről elhíresült őrgrófhoz, Piers Yelvertonhoz, a Szörnyeteghez. Ehhez azonban először meg kell győznie a férfit arról, hogy elvegye… 
Piers egy gyermekkori sérülés miatt mogorva, magának való ember lett, akiről azt pletykálják, képtelen bensőséges kapcsolatot kialakítani a nőkkel, és mindenféle asszonyi vonzerőnek ellenáll. A talpraesett Linnetet azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a kihívások elől. Két hetet ad magának arra, hogy elérje, a világtól elzárt walesi kastélyban élő férfi visszavonhatatlanul belészeressen… Ám a lány egyvalamivel nem számol: hogy kettejük párbajában elveszítheti a szívét… 
Eloisa James (Éjféli csók) legújabb regényében a Szépség és a Szörnyeteg találkozásának lehetünk tanúi, végigizgulhatjuk ennek a káprázatosan fordulatos és humoros regénynek minden pillanatát: vajon a Szépség megszelídíti a grófot, vagy a Szörnyeteg végérvényesen darabokra töri Linnet szívét és álmát, hogy ő is megtalálja a boldogságot?


Aggodalomra semmi ok, ismét egy nagyszerű regénnyel állunk szemben. A történet izgalmas, erotikus, néha megható és úgy alapjában véve rendkívül humoros, ahogy már megszokhatta az ember Eloisa Jamestől.
Piers a legjobb 19. századi Dr. House, fanyar, gúnyos humora hol megnevetteti az embert, hol pedig elborzasztja egy kissé. Azonban Linnetet sem kell félteni, éles nyelvével és szellemes meglátásaival gyakran mosolyra fakasztja az embert, nagyszerűen kiegészíti és felvidítja a morcos Szörnyeteget.
Igaz ugyan, hogy ennek is kevés köze van az eredeti meséhez, egyáltalán nem sajnálom, hogy így történt. A mellékszereplőkkel, bonyodalmakkal és tüzes szócsatákkal együtt szórakoztató és felemelő olvasmány.



Az elképesztően intelligens és jóképű, ám a lelkében sötét tragédia emlékét őrző Tarquin, Sconce nagyhatalmú hercege tisztában van vele, hogy a mutatós és divatosan karcsú Georgiana Lytton megfelelő hercegné lenne a számára. Akkor hát miért kalandoznak a gondolatai állandóan a lány ikertestvérére, a gömbölyded, akaratos és a társadalmi normákra teljességgel fittyet hányó Oliviára? A lány nemcsak hogy egy másik férfi jegyese, de közte és a herceg között kibontakozó illetlen – ámde részegítő – románc egyértelművé teszi, hogy nem válna jó hercegné belőle. 
Tarquin eltökélte ugyan, hogy rangjához méltó feleséget választ, mégsem tudja kizárni a gondolataiból Oliviát. Amikor pedig úgy tűnik, a logika és a kötelesség már-már győzedelmeskedik a szenvedélyen, a herceg lassan ráébred, hogy a tökéletességnek vajmi kevés köze van a szerelemhez…Eloisa James (Szelíd szépség, Éjféli csók) legújabb regényében a már jól ismert Borsószem királykisasszony című mese elevenedik meg új, izgalmas, érzelmekkel és szenvedéllyel teli, ugyanakkor igazán szórakoztató köntösben.


Bevallom, ez a rész a kedvencem az összes közül. Akkor olvastam, amikor Visegrádba igyekeztünk sétahajóval, és a körülöttem ülők többször is furcsán néztek rám, mivel folyton hangosan felnevettem.
Ha még nem tapasztaltad azt az érzést, amikor nem bírod visszafojtani a hangos röhögést egy könyv miatt, azonnal olvasd el Az én hercegemet. Tényleg. Iszonyúan vicces és szellemes.Ismételni tudnám magam, hogy kreatív, egyéniséggel rendelkező karakterek, emberi sorsok, romantika, trágárság (mostantól kezdve a kedvenc szidalmazó szavaim közé tartoznak többek között a hombárfejű, a szakállmatyi és a tökfilkó megnevezések. De leginkább a szakállmatyi), olyan szellemi párbajok, hogy az ember csak mereszti a szemeit, és a többi, és a többi.


Ha egy könnyed, izgalmas, erotikus olvasmányra vágysz, mindenképpen vedd a kezedbe Eloisa James egyik regényét, garantált a szórakozás.

Nem szokásom, de zárásként beillesztem az egyik kedvenc idézetemet a könyvből: