2016. február 27., szombat

Klasszikus Book Tag

Nos, ma estére egy kis book tag-et hoztam nektek, amit az interneten kalandozva fedeztem fel. A klasszikusokkal én mindig elég szélsőséges vagyok. Vagy imádom, vagy utálom őket (az utálatra rádob egy plusszal, ha kötelező is). De lássuk is a kérdéseket!


1. Egy felkapott klasszikus, amit nem kedveltél
A koldus és királyfi. Bocsáss meg Mark Twain, szeretem a könyveidet. A Tom Sawyert, a Huckleberry Finn-t, de A koldus is királyfi életem legsivárabb könyvélményeinek része.
A sztori, a szereplők, a cselekmény, egyszerűn idegesített.


2. A kedvenc időszakod, amiről olvastál
Nagy kedvenc éppenséggel nincs, itt is inkább a végletekbe hajlok, vagy legyen nagyon régen, mint a görög drámák, és/vagy Shakespeare kora (jó, az nem volt ANNYIRA régen, de nekem eléggé), vagy nagyjából a 18. század vége után lévő korszakokat szeretem.

3. A kedvenc tündérmeséd
A legtöbb tündérmese már gyerekként is megfeküdte a gyomromat. Mindig meg kellet menteni a lányt, az meg soha nem csinált semmi azon kívül, hogy szép volt. De a Piroska és a farkas-t máig szeretem.
 
                                                                           
4. Az a klasszikus, amit kínos, hogy nem olvastál
A Rómeo és Júlia. Kétszer is feladták kötelezőnek (általánosban, és gimiben) írtam belőle olvasónaplót, és esszét is, és még így se sikerült soha rávennem magam, hogy elolvassam.
De "legalább" a musicalt szeretem.


5. Top 5 klasszikus, amit el szeretnél olvasni

  1. Mérimée: Carmen 
  2. Mark Twain: Puddingfejű Wilson
  3. Dumas: Fekete Tulipán
  4. Edgar Allan Poe: A fekete macska (novellás kötet)
  5. Edgar Allan Poe: Az aranybogár (novellás kötet)

6. Kedvenc modern könyved / sorozatod, ami egy klasszikus alapján íródott
Sajnos még nem futottam össze ilyen könyvvel és tetszett meg annyira hogy el akarjam olvasni. Majd egyszer talán...

7. Kedvenc klasszikus adaptációd
A nemrég moziba került Kis herceg film! Olyan gyönyörű! És nem vesz el semmit se az alapjába véve is csodás történetből, sőt szerintem még ad is hozzá! 
Bátran ajánlom mindenkinek!


8. Legkevésbé kedvelt klasszikus adaptációd
A lány és a farkas szerintem mind kinézetileg, mind történetileg elég pocsékra sikerült. Sajnáltam, mert örültem volna, ha legalább olyan jól sikerült volna, mint a későbbiekben megjelent Pán, vagy Demóna. 

9. Kedvenc klasszikus kiadásaid, amit mindenképp meg szeretnél szerezni
Az angol kiadású Jane Eyre. Csodaszép a borítója!



10. Egy kevésbé felkapott klasszikus, amit mindenkinek ajánlanál
A Monte Cristo grófja. Elsőre talán ijesztő a közel 1200-1400 oldal közötti terjedelme (kiadástól függően), de maga a sztori nagyon is megéri, hogy belevágjunk! (De a film ebből is borzalmas, szóval azt inkább hanyagoljátok!)


Na, ennyi volt hát ez a kis rövidke book tag!
Mindenkinek jó hétvégét! ;)

2016. február 24., szerda

Gyülemlő kívánság szerda

Már ősidők óta nem írtam le a mostazonnalolvasniakarom könyveim listáját, de úgy érzem elérkezett az ideje! Bár egy kicsit inkább arról szól, miért is nem tudom olvasni ezeket a könyveket...

1. Miért kezdenek el egy sorozatot, ha nem fejezik be???
Ezen leginkább a Halhatatlanok alkonyat után sorozat miatt nem tudok túllépni. De ez csak egy a sok közül. Például ott a Crossfire sorozat Sylvia Daytól, vagy ha már ilyen témájú könyvek akkor, az Amit csak ő akar sorozat is valahol lemaradt... Ám nem csak én szenvedek ettől a problémától, mondjuk nem túl valószínű, hogy NightFlower Captain ez elkövetkezendő hónapokban a kezébe foghatja a Vastündérek sorozat folytatását, pedig van egy pár kötete.. Sorolhatnék még ezret meg ezret, de vagy nem ért el sikereket itthon (bár megjegyezném attól, hogy nem olvasták milliók, még százaknak tetszett és átverésszagú, hogy nem adják ki a többi részt..) vagy éppenséggel tönkrement a kiadó és mások nem vették gondozásukba az adott írót. Hozzátenném, ha az életben valamiféle fejes leszek, ezer százalék, hogy hozok egy rendeletet, miszerint minden elkezdett sorozatot kötelesek befejezni, akkor is, ha ez több kiadón keresztül tud csak végbemenni. Egy cseppet elkanyarodtam, de a lényegen mit sem változtat, hogy elszomorít a tény, hogy én nagyon el szeretném olvasni bármelyik fent említett könyv egyikét, de nem tudom mindezt megtenni magyarul. De sebaj, mert van egy kedves, őrülten fanatikus barátnőm, akire bármilyen angol fordítást rá lehet bízni! Ez reményt ad:)

2. Miért nincs elég idő a világon??
Na, az tuti biztos, hogy ezzel majdnem minden könyvmolytársam így van. Leginkább most abban szenvedek, hogy elkezdtem a Harry Pottert, ami rendesen olvastatja magát, ám egyszerűen 10 percnél több időm nem jut rá! Biztos ti is átéltétek már, hogy valami irtó fontos dolgotok van, de képtelenek vagytok arra koncentrálni, mert ott motoszkál az agyatok hátsó részében, hogy vár rátok a hőn áhított olvasmány egy karnyújtásnyira... Ám akkor is meg kell csinálnotok a feladatotokat. Na ebben szenvedek egy ideje. 

3. Csak nő és nő a várólistám...
Másik sűrűn előforduló jelenség. Ezzel nincs is akkora problémám, csak ha kombináljuk az előzővel, ami az esetek 90% -át fel is öleli. És napról napra egyre több új könyv keletkezik, közben ott várnak a régiek, és a dilemma, hogy mit és milyen sorrendben olvassak...

4. Amiről igazából szól a poszt
Amit igazán szeretnék, csak nehezen jutok el idáig...Egy a sok szeretném közül, de a minap befurakodott az elmémbe, és ez nem más, mint a Port Fare sorozat Sherry Gammontól. Már a borítója felkeltette az érdeklődésemet, de a kosza, összefonódó, mindennek fontos jelentősége és oka van hátsószöveg hatására döntöttem úgy, hogy be kéne szorítani valahova.. Ha van valami véleményetek róla, rettentően kíváncsi vagyok!

Hát ez a kuszaság lett volna már, ami hűen tükrözi a mai napomat... Ha egyetértesz valamivel, vagy éppen nem, kíváncsi ember hírében állok, így szívesen látom a gondolataid!:))

2016. február 19., péntek

Åsa Larsson – Ingela Korsell: A démonkutya (Pax 2.)

ISMERD MEG AZ ELLENFELEDET.
Félelmetes szörny ólálkodik éjjelenként Mariefred utcáin, és áldozatokra les. Viggónak és Alriknak, a bátor testvéreknek kell megállítaniuk, mielőtt még több embert megtámadna. Talán a szörny egy farkasember? És hogyan kell harcolni az ilyenek ellen? Alrik és Viggo vadul kutatnak adatok után a templomdomb alatti titkos könyvtárban, és ide érkezik meg Damir, a varázsmester is, hogy információkat gyűjtsön saját küldetéséhez. De meg lehet-e bízni ebben a Damirban?
~ A történet ott folytatódik ahol az első abba maradt, és marad is az első könyv által keltett hangulat, és izgalom. Sőt fokozódik!
Ebben a könyvben már kezdenek eldurvulni a dolgok. Őszintén kicsit meglepett hogy egy 10+ könyvben kutya égetésről van szó, de a néhol már horror könyvbe illő rajzok is hozzáadtak ehhez a bizarr, rémisztő cselekményhez.
Ha pedig a cselekményben épp nem a kutyák okoznak gondot a fiúknak akkor a család. Már az előző kötetben is értékeltem a komoly probléma felvezetését, amit az anya jelentett. Ebben a részben pedig a szívem szorult össze amikor Alrik, és az édesanyja telefonon beszélnek.
Persze megkapjuk a tökéletesen idegbajos függővéget megint!
Összességében a sorozat egyre feljebb ível, és alig tudtam kivárni, hogy ne szerezzem meg a harmadik részt (egy hét ennyit tudtam várni...)!
Kedvenc szereplők: Alrik, Viggo, Laylah, Anders, Estrid
Amit szerettem: rajzok, komoly témák, 
Amit nem szerettem: -
Kedvenc idézet: (Estrid) "- Valaki van odabent!"

10/10

2016. február 17., szerda

Macskás Book Tag szerdára

Bocsi a kései posztért, de most döntött úgy a netünk, hogy végre megembereli magát és működésbe lép. Így azt is sikerült megtudnom, hogy ma van a MACSKÁK világnapja!!! És természetesen ki nem hagynám ennek a megünneplését, ezért összedobtam egy kisebb Book Taget pár híres macsekről. Jó szórakozást!

1. Csizmás kandúr- egy ellenállhatatlan, kalandokban gazdag könyv:
Rögtön az Ulysses Moore sorozat villant fel a lelki szemeim előtt. Ha ebben nincs kaland, és titkok milliárdjai, akkor egyik könyvben sem. Letehetetlen és magával ragadó világot álmodott elénk az író, ami beszippant. És nem mellesleg arra eszmél az ember, hogy ő is a könyv részévé vált.. Lehet, hogy gyerekeknek íródott, de bármely korosztály kezébe adnám.

2. Cheshire Cat- egy könyv, amin annyit vigyorogtál, hogy már majdnem szétrepedt az arcod:
Hát megint inkább sorozatot említenék, mert van az a betegségem, hogy ha elolvasok egy sorozatot, fogalmam sincs, hogy az adott jelenet, amire gondolok, melyik részben lelhető fel... Szóval ajánlanám a Luxen sorozatot, és a Bane krónikákat, vagy inkább, úgy Magunst en block, ha nevetni akar az ember. De nyilván majdnem minden könyv központi eleme a humor, amit én nagyon értékelek, mert imádom!

3. Grumpy Cat- egy könyv, ami után nagyon morcos lettél:
Ha hiszitek, ha nem, én csak boldog, szomorú, vagy dühös tudok lenni úgy általánosságban egy könyv kivégzése után. Valahogy a morcos szinten át szoktam lendülni. Talán A koronahercegnőt tudnám említeni. Igen, azt a könyvet egy kicsit morcosan tettem le, de ehhez hozzájárult az is, hogy reméltem, nem egy másik kötetben lesz vége ennek a szálnak, de sajna tévedtem... Azóta is várok.

4. Tom- egy könyv tele balszerencsével:
A nemrég olvasott Nyugalom tengere jutott eszembe először, de nem tökéletesen igaz rá az állítás. Nem írnám le ilyen negatívan a könyvet, ám tény, hogy a rossz "szerencséjük", miatt találkoznak a főszereplők.. Remélhetőleg, majd vasárnap jön róla a véleményem:)

5. Hello Kitty- egy cukormázas sztori, ami már majdnem túl tökéletes volt, hogy igaz legyen:
Szerencsémre ilyenbe még nem futottam bele, vagy csak nagyon-nagyon elvétve, de az olyan alkalmak kiábrándítóak. Konkrét emlékem sajnos nincs, mert csak, mint tucatkönyv maradt meg bennem az érzés egy Ulpius-házas könyv után (ezzel nem lehúzni akarom, mert igenis vannak nagyon jó könyvei), hogy ennek most semmi értelme. Nincs benne realitás, nem lehet tanulni se belőle, egy jót nevetni vagy akár elgondolkodni rajta, maximum megbotránkozni..

Hát ennyi lett volna... Még egyszer boldog macskák napját minden cuki és kevésbé aranyos szőrgombócnak, akiket imádok!

2016. február 14., vasárnap

J. A. Redmerski - Az örökké határa

Az örökké határa jön mára
Valentin nap alkalmából egy gyönyörű szerelmi történet beteljesülését hozom. 
A hátsó szöveg:

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Nem tudtam mire számítsak vagy, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Nem tudtam, hogy lehet fokozni vagy egyáltalán folytatni a történetüket. Nekem már az előző végén teljesnek tűnt a kép, a szerelmük. De így, túl ezen a könyvön, nagyon nem volt vége a történetüknek. Minden egyes sora lenyűgöző. Egy cseppet túlzók, mert természetesen voltak benne olyan részek, ahol le kellett tennem a könyvet egy kis időre, de ez nem vesz el az értékéből. És nem azért kellett letennem, mert nem tetszett volna, hanem, mert nehezen tudtam feldolgozni azokat a pontjait, pedig még azt sem állíthatom, hogy olyan váratlanul értek (tudjátok, lehet érezni, ha valami túl jó, hogy igaz legyen). Szerintem merőben más ennek a résznek a stílusa, a mondanivalója, sokkalta érettebbre sikeredett, mint az elődje. Nem tudnám megmondani, hogy miért is érzem ezt, de az biztos, hogy a szereplők céljai és az ezek felé vezető út tette mássá. Ez most egy sokkal nagyobb kaland volt, mind érzelmileg, mind pedig a megtett utat tekintve. Nem is tudom, hogy lehetne róla nem sejtelmesen írni, mert minden egyes részlete számít, az utolsó betűig. A rettentően rokonszenves életfelfogásuk a munkáról és a hozzátartózó elköteleződésről, szerencsére nem marad ki, sőt sikerült átragasztaniuk másra is. Ennek köszönhetően olvasás közben megint elfogott az az érzés, hogy beülök egy autóba és meg sem állok, míg a szem ellát... De az út végén meglelem a helyem, és ott letelepszem, egy kis időre. 
≈ Ennek a résznek sikerült elszomorítania egy kicsit, de olyan mértékű elégedettséget és lelki békét adott, hogy könnyű szívvel és mosolyogva raktam le. 
10/10

2016. február 11., csütörtök

Az ember, akit Ovénak hívnak

Még a karácsonyi szerzeményeim között volt ez a könyv, amit, meg kell, hogy mondjam, már nem kis lelkesedéssel vártam. Lássuk, vajon csalódtam-e benne. ;) 

Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.


Kezdjük az alapötlettel, ami el kell ismerni, nagyon vicces és különös. Adott egy megkeseredett, morcos, mindig zsémbes öregember, akinek mindenről és mindenkiről megvan a sziklaszilárd véleménye, szereti, ha a dolgok a maguk nyugodt és rendezett medrében folynak, és nem rest kíméletlenül helyreigazítani a mamlaszok, a hozzá nem értők és a lehetetlen alakok életvitelét. Úgy általánosságban elmondható, hogy Ove a modern társadalom tagjainak a 95%-áról lesújtó véleménnyel van. 

És ennek a férfinek az életébe toppan be egyszer csak egy idegesítő nő a férjével, őket pedig még egy sor furcsa (vagy egyszerűen csak különleges) személy követi, és ráadásnak még egy rozoga kóbor macskát is a a nyakába kap... Ők így együtt képtelenek nyugtot hagyni Ovénak. Pedig ő valóban nem szeretne mást, csak végre követni a feleségét a közös kis családi sírba... Ami, hadd ne kelljen mondani, természetesen csak nem akar megtörténni. 

Muszáj elmondanom rögtön az elején, hogy ez az egyik leghumorosabb könyv, amit valaha olvastam. Már a fejezetcímek is viccesek, de maga a történet egyszerűen olyan bájosan vicces stílusban van megírva, hogy azt nem lehet nem szeretni. És a szereplők is pontosan olyanok: akiket nem lehet nem szereti. Mindegyiküknek megvannak a hibáik, a hiányosságaik, az ember agyára menő kis szokásaik, és ezt nem is titkolják. De ennek ellenére annyira a szívünkhöz nő mindenki, hogy azt kívánjuk, bár mindannyian előlépnének a könyv lapjai közül. 

És bár minden szava egy merő humor és báj, azért nem marad felszínes, igenis érint komoly témákat. Például a gyász feldolgozását, a továbblépést, az öregek megítélését, egyfajta koloncként való kezelését a mai rohanó társadalomban vagy azt, hogy különféle hivatali szervek vagy személyek mennyire képesek keresztültaposni az egyénen, csupán a munkabeli hatalmuk miatt. 

A másik dolog, ami nagyon tetszett a könyvben, hogy pontosan éreztem a változást és a fejlődést benne. Az oly kedves, de kétségtelenül olykor rosszul gondolkodó Ove (még ha ezt sosem vallaná be) szép lassan megtanul élni, szeretni, elfogadni, továbblépni és még egy sor hasznos emberi érzésnek, pillanatnak a részese lesz, mégsem hazudtolja meg vagy vetkőzi le önmagát. De a karakterek hatnak önmagukra és egymásra, változnak, alakulnak, fejlődnek, jutnak valahonnan valahová a regényben, és ez nagyon tetszett. 

A történet szinte olvastatta magát, nevetős volt, néhol szomorkás, élettel teli. Komolyan, kevés könyvtől kap az ember ennyi pozitív energiát, motivációt, életigenlést. Mert hiába nézi úgy a világot Ove, ahogy, azért nagyon szívet melengetőek az apróbb-nagyobb változások, ahogy az élete lassan kivirágzik azáltal, hogy voltak olyanok, akik meglátták benne az érző szívet. És időközben mi is rengeteg érzelmet tapasztalhatunk meg, rengeteg dolgot láthatunk és sok mindenre rájöhetünk. Mert hiába nem valljuk be, egy kicsit mi is Ovék vagyunk, amikor hagyjuk, hogy a szürke mindennapok és a rohanó világ a morgolódó, fásult énünket hozza elő. 

De ez a könyv szépen, észrevétlenül, könnyedén megtanít arra, milyen szeretni, nevetni, változni és változtatni, elfogadni és törődni, hogy milyen igazán élni. Kicsit fiatalos, kicsit öreges, kicsit könnyed, kicsit szívet tépő, és még ezer oldala van.

Nos, így a végére le kell szögeznem, hogy nem tudok utánfutóval tolatni, sem radiátort légteleníteni és még a rozzant macskákat is kedvelem, egyszóval engem a mi Ovénk minden kétséget kizárólag egy lehetetlen alaknak tartana. De ez egy cseppet sem akadályoz meg engem abban, hogy végtelenül szeressem őt és a történetét, és hogy még vagy ezerszer újra elővegyem és elolvassam ezt a fantasztikus könyvet. 

Kedvenc szereplő: Ove, Adrian, Mirsad + a rozzant macska 
Kedvenc idézet: (képtelen voltam egyet választani, szóval választottam ötöt)
"Ove olyan gyanakvással figyeli, mintha a macska épp most csöngetett volna be, mancsában egy Bibliával, és azt kérdezte volna tőle, készen áll-e beengedni Jézust az életébe.

"És így történik, hogy egy macska, egy túlsúlyos allergiás, egy meleg személy és egy ember, akinek a neve Ove, együtt indulnak ellenőrző körútra aznap reggel. Ove rájuk néz, miközben a parkoló felé mennek, és úgy véli, hogy valószínűleg épp most állította fel a világtörténelem legkevésbé tiszteletet parancsoló állampolgáraiból álló gárdát."

"Ove zsebre dugott kézzel áll. A macska mellette úgy néz ki, mintha legszívesebben ugyanígy tenne, ha lenne zsebe. Vagy keze."

"Várakozó csend áll be. A kamasz úgy néz Ovéra, mint aki azt gondolja, Ove teljesen feleslegesen ilyen hülye. Ove cserébe úgy néz a kamaszra, mintha az merő oxigénpocsékolás volna."

Ove az a fajta ember, állapította meg Parvaneh, aki ha nem tudja, pontosan merre tart, csak megy tovább abban a meggyőződésben, hogy az út előbb-utóbb majd igazodik az igényeihez.

10*/10

Mimi~

2016. február 10., szerda

Beteges szerda

Ma rengeteg book taget néztem meg, de vagy túl hosszúnak találtam őket az egészségi állapotomhoz, vagy egyszerűen nem voltak rá könyveim. Ki gondolta volna, hogy nem olvasok rossz könyveket? Csak nagy-nagyon ritkán, azt is csak kényszerből. Aztán eszembe jutott, hogy egy kívánság szerdával rukkolok elő, mire ledöbbentem és rájöttem, hogy konkrétan nem szeretnék egy könyvet se, most rögtön, mert kilenc millió van a várólistámon, amiről már eleget beszéltem. 
Szóval arra jutottam legvégül, hogy megosztom veletek egy régóta őrlődő ötletem. Ez nem más, mint a blog új külcsínje, és belcsínje maga. Tehát, új kinézet, új facebook oldal, új bármi. 
És ezúton szeretném a segítségeteket kérni a megalkotásában, hisz végső soron ti vagytok azok, aki használják az oldalt. 
Ha van bármi ötletetek, kívánságotok a blog mibenlétét illetően, írjatok 
-egy e-mailt (kockacicablog@gmail.com), 
-egy hozzászólást, 
-egy üzit a facebbokon, 
-bármit. 
Tényleg minden ötletnek örülök, és meg is próbáljuk majd a többiekkel beleépíteni az új oldalba. 
És mivel nem akarom elkapkodni, valamikor április elején következik majd be ez az ominózus változás!
Addig is folytatjuk így, és várjuk az ötleteiteket!

2016. február 9., kedd

M. J. Arlidge: Ecc Pecc

Ez él, az meghal.
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.
Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.
Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?
Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.
És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

~Ez a könyv már elég régóta ott csücsült a könyvespolcomon, és valahogy ez lett az első regényem 2016-ban. Más volt mint amire számította, ha nem is pont negatív értelemben.
A sztori "egyszerű", mint egy kavics, van egy gyilkos, el akarják kapni, juj meg jaj. Tetszett hogy valamelyest beleláttunk hogyan rabolják el őket, és hogy hogyan jut el a két áldozat arra a pontra, hogy megöljék a másikat. Szeretem ha valamit pszichológiailag közelítünk meg, és ez itt teljesen rendben is volt. Már majdnem emberszagú, még ha itt-ott elcsépelt is lett.
A főszereplőnőnk eléggé unalmasra sikeredett, a karrierista kemény vagyok, és törékeny, és belül karamella meg láva buzog bennem furcsa kettősségével nem mozgatott meg semmit nagyon. A BDSM szál hülyeség ebben a sztoriban. Oké értem a szimbolikát, a nagy mélységet, hogy ő ezt nem élvezetként, hanem büntetésként éli meg, de na gyerekek csak azért mert mostanság felkapott lett valami, nem kell még a rinocéroszt XS miniszoknyába passzírozni. Értékeltem viszont a szerelmi háromszög (hát nevezhetjük-e egyáltalán annak?) egyszerű elvágását, ami a rendőrnő, a rendőrpasi, és a dominátor között volt. Olyan érzés volt mintha azt mondta volna az író " oké, nesztek szerelem, ja bocs mégse ez nem az a könyv". Az alkohol problémás rendőrtiszt mellék szál unalmas volt, de tudom, hogy az arra szolgált hogy "megszeressük", szóval nézzük el a sótlanságát.
Végül nem volt egy nagy durranás a könyv, de egy kellemes hétvégi kriminek elmegy. Én pakoltam volna még bele egy kis erőszakot, és brutalitást, mert így kissé olyan érzésem van mint mikor langyos teát iszik az ember, jó ez, jó ez, de ennél volt már jobb is.

Kedvenc szereplők: a dominátor akinek elfelejtettem a nevét
Amit szerettem: a gyilkosságok leírása, annak ötlete, a kis vers róla
Amit nem szerettem: langyos, unalmas bizonyos pontokon
Kedvenc idézet: "Hány női sorozatgyilkost tudna felsorolni? Eileen Wournos, Rose West, Myre Hindley. De nem egy hosszú lista. Ezért van akkora sikerük. Mindenki imádja a női sorozatgyilkosokat."

10/7

2016. február 7., vasárnap

J. A. Redmerski - A soha határa

Elérkezett A soha határa...

Már másodjára ragadtam kézbe ezt a szépséget, és most sem okozott csalódást.
Ami a hátulján van: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Akárhányszor olyan könyvbe futok, ami a kedvencem lesz, nem tudok róla írni. Úgy érzem el kell olvasni, és kész. Nem lehet róla valami értelmes kis összefoglalót összehozni, mert annyi mindent vált ki belőlem, hogy azt leírni nem lehet, és persze teljesen össze-vissza lenne az egész annak, aki nem olvasta, sőt annak is, aki igen. De mindent bevetek, hogy értelmes írás mutassak nektek. 
Mint, ahogy a hátulján lehetett olvasni, Camryn útnak indul, igen, de én soha nem olvasom el a hátulját egy könyvnek, vagy csak ritkán, így ezt nem tudtam mikor elsőre olvastam. Viszont most másodjára, alig bírtam kivárni, hogy felüljön arra az átkozott buszra. De amint megtette, ráleltem a lelki békémre...egy kis időre. És eközben megalkottam a tökéletes férfit, még ha ilyen nincs is, de én megpróbáltam, valóban nem csak Daemon van a világon, de ha felnőttként olyan lenne, mint Andrew, akkor nem érdekelnének a többiek! Ennyit arról, hogy én mennyire odavoltam Adrewért, és így már érthető Camryn reakciója is. 
Annyira megfogott az az életfelfogás, ami a cselekmény közben kialakult mindkettőjükben, hogy legszívesebben felülnék én is egy buszra, és beutaznám a világot. Nagyon imádom, minden tragédiájával és vicces pillanatával együtt. Megmentették egymást a világtól, és szinte minden tehertől, ami egy szerettünk elvesztésével jár. Mondhatni megmentették egymást önmaguktól. 
Ez a könyv többször is kitépte a szívemet, hogy aztán visszategye a helyére, hogy még erősebben verhessen, mint előtte. Képes voltam másodjára is könnyeket hullatni, átélni az összes csalódás, még a vég kifejletének tudatában is. Nem sűrűn olvas az ember, ehhez fogható szerelmi történetet, olyan szerelmet, ami mindent áthidal, és a legsötétebb napokban is fényt biztosít. 
≈ Elolvashatom ezerszer is, akkor is képes lesz ugyanakkora hatást gyakorolni rám. Szó szerint a földhöz szegez, hogy utána a levegőbe dobjon. Reményt és értelmet ad az élethez.
10/10*

2016. február 3., szerda

Megint esik, szerda

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ki nem állhatja, ha megállás nélkül szakad az eső. Mondjuk, ha szebb lenne az idő, értsd melegebb, akkor nem bánnám annyira, bár nem panaszkodom, mert van olyan hely, ahol két hónapig egyfolytában esett... Kicsit elkanyarodtam, szóval az eső tiszteletére, ami ma eláztatott (mert miért is lett volna nálam esernyő?!), úgy döntöttem kap egy Book Taget, egy eredetit. Tehát egy újabb Tag a kobakomból csak nektek!:)

1. Sunyi pocsolyák, amik már tónak is beillenek- avagy egy könyv, amitől többet kaptál, mint vártad:
Többet is tudnék említeni, de túl élesen él még bennem A soha határának a lenyomata. Tényleg ezerszer több, mint vártam volna. A történeten át, minden egyes momentum, az életszemléleti mód stb. elragadó. Remélhetőleg már vasárnap olvashatjátok róla az írásomat, ami lássuk be, nyilvánvaló, hogy nem lesz negatív.

2. Egy fantasztikus találmány, az ernyő- avagy egy könyv, ami védelmet adott:
Ez kétféleképpen lehet értelmezni az esetemben, 1. konkrétan fizikailag védett meg. Ezt úgy kell érteni, hogy egy személytől a buszon. Nem akarok képmutató lenni, így bevallom, igenis el akartam kerülni valakit, és hirtelen jobb ötletem nem volt, minthogy a könyvem mögé bújjak, szó szerint. Tehát így védett meg a könyvem, egy nem kívánt, levakarhatatlan személytől. 2. értelmezés, mikor lelkileg ad védelmet. Mármint, mikor szinte gyógyír a lelkednek egy könyv. Nem tudnám megmondani ennyi könyv után, hogy melyik konkrét kötet az, de ha szükségem van rá mind vigaszt nyújt.

3. Egy beázott cipő, ami még egy ideig az is marad- avagy egy könyv, ami után nehezen száradtak fel a könnyeid:
Ó, hogy én hány könyvön tudok bőgni...Nagyon sokon! Az egyik Bane krónikán, a Mercy Falls farkasian, A soha határán, a Flat-Out Love-on, a Tizenhárom okom volt...-on, az Ököl/Jogon, az Ezüsthídon, és még ki tudja hányon. Ha csak egy könnycseppet is ejtek, számít. Amúgy nem vagyok egy nebáncsvirág lelkületű, aki egy hangos szó miatt a sarokban kuporog, de igenis vannak olyan gondolatok, jelenetek, melyek vagy emlékeket, vagy olyan érzéseket ébresztenek bennem, hogy meg kell őket könnyeznem. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hullatna akár csak egy könnycseppet is, ha megérinti valamilyen módon egy könyv.

4. Az esőcseppek folyamatos kopogása a tetőn- avagy egy olyan könyv, ami újból és újból a gondolataid közé furakszik:
Inkább sorozat, de az rögtön kettő is. Mivel MeowMimi most kezdte a Csontvárost, így megállíthatatlanul visszazuhantam az árnyvadászok világába. Mondémostól, Magnusostól, angyalostól, démonostól, mindenestül imádom! És alig várom, hogy megjelenjen az újabb trilógia. A másik szerencsés sorozat nem más mint, a... Luxen, igen nagyon meglepő, de ki tud elszakadni? Senki! Így én sem, egyiktől sem!:)

Nagyjából ennyire ihletődtem meg, remélem azért nem csak számomra érthetők a párhuzamok... Már előfordult, hogy nem éppen a legvilágosabban fogalmaztam. Végül, remélem tetszett, és ha igen, bátran vigyétek!:)

2016. február 1., hétfő

Inkább TAG - Könyves

Elérkezett a pillanat, hogy ismét posztoljak valamit és szuperkreatívan úgy döntöttem, hogy nem szakítom meg a láncot és én is egy book taget hozok. De még milyet! Nehéz döntések ezek egy könyvimádónak, csak ennyit mondok... *szipp* 


1. Inkább csak trilógiákat olvasnál vagy csak egyrészes könyveket?
Már az első kérdéssel gonoszkodni kell? *^* Ez szörnyű választás, hiszen az egyik oldalon ott van mondjuk Az éhezők viadala, vagy Az útvesztő... Meg a Legenda. A másikon viszont ott van a két kedvenc könyvem, a Beszélnünk kell Kevinről és az Aristotle és Dante... (olyan hosszú címe van, nem írom ki owo). Azt hiszem, maradok az egyrészeseknél, túl sok itt az érzelem. 

2. Inkább csak férfi vagy csak női íróktól olvasnál? 
Ha sorra vesszük a kedvenc könyveimet, 8-3-ra győztek a pasik. Szóóval inkább férfi írók, bár rengeteg szuper női író van. 

3. Inkább könyvesboltban vásárolsz vagy megrendeled a könyveket? 
Én világéletemben könyvesboltba járós voltam, nem is igazán szoktam online rendelni, szeretem megnézegetni, megtapogatni a könyveket, hús-vér valójukban látni, mielőtt kicsi családomba fogadom őket. c: 


4. Inkább film vagy inkább tévésorozat legyen a könyvekből?
Hmm... Maradok a filmnél, bár tény, hogy egy Trónok harca-féle sorozat például a Dantéból.... Húúúú. *-*

5. Inkább napi 5 oldal vagy heti 5 könyv? 
Vicceltek velem? Ki az, aki képes megállni napi öt oldalnál? A heti öt könyv lehet, hogy nehezen jönne össze ennyi (értsd: semennyi) idővel, de még mindig jobb, mint azzal kínozni magam, hogy csak napi öt oldalt olvashatok! 

6. Inkább író lennél vagy inkább könyvkritikus? 
Ez természetes, író lennék legszívesebben! Bááár... Könyvkritikusnak sem lehet rossz lenni, jól megmondhatom a magamét mindenkinek, aki szemetet akar a könyvesboltokba vinni. >///< 


7. Inkább a 20 kedvenc könyvedet olvasnád egész életedben vagy inkább mindig újabbakat? 
Jajj, ez nagyon nehéz... Szerintem az új könyveket választom, te azért örülök, hogy nem kell ténylegesen döntenem, nagyon rossz lenne, ha soha többet nem olvashatnám újra a kedvenceimet. 

8. Inkább könyvtáros lennél vagy könyvesbolti eladó?
Hát, mindkettőnek megvannak az előnyei... Ha könyvesbolti eladó lennék, egész nap egy csomó könyv között lehetnék, de ott lenne egy csomó ember és hiába venne körül rengeteg új könyv, nem hiszem, hogy olvasgathatnék. Viszont a könyvtárba kevesebben járnak, ott nyugiban lennék... Szóval könyvtár. 

9. Inkább csak a kedvenc műfajodban olvasnál, vagy mindegyikben, kivéve a kedvenc műfajodban? 
Igazság szerint nincs kedvenc műfajom, de ha lenne, akkor azt választanám. Hiszen biztosan azért is szeretném azt a műfajt, mert mindig tud újat mutatni, így nem unnám meg, ha csak olyan regényeket olvasnék. 


10. Inkább olvasnál rendes könyveket vagy inkább e-bookokat? 
Egyértelműen igazi könyveket! Szerintem ahhoz fogható egyszerűen nincs. Én egyébként mindig simogatom és szagolgatom (NinjaDeltoidMacska szerint molesztálom) a könyveket. owo" De nem tehetek róla, olyan szépek... 

10+1. Inkább keményborító vagy inkább puhaborító? 
Egyértelműen kemény kötés! Odavagyok értük, folyton kopogtatom őket. 

Töltsétek ki ti is ezt a taget, ha megjött hozzá a kedvetek! 

MeowMimi~