Victoria Aveyard: Vörös királynő


AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?


~ Olyan ígéretes volt! Olyan ígéretes! Szép borító, jó cím, semmit mondó hátoldal, ami csak felcsigáz, erre milyen a sztori?! Agyhalál!
Adott nekünk egy főhősnőnk, aki széééép, meg ügyeees, meg külööönleeeeges *csöpögő szarkazmus*, aki megy előre a sztoriban, és jól megrugdos mindenkit, aki él is mozog. Ő nem a vörösek királynője, ő a "betartok mindenkinek, miért csak én szenvedek, nyafi" királynő. Konkrétan bárhol, bárki, segít ennek a lánynak a következő oldalon már össze-vissza hátba támadja, és elárulja. Mare Barrow, a legszutyokabb főszereplő az irodalomban, ha azt hiszed Hamlet sokat nyávog nézd meg őt, ha azt hiszed Anna Karenina nem a legkedvesebb nézd meg őt, és így tovább.
De most, hogy kidühöngtem magam lássuk milyen a cselekmény.
Hááát jó, de amolyan láttam én már ezt valahol jobban is jó. Maga a világfelépítés remek, az ezüstök képességei érdekesek, remekül lehetne valami fantasztikus látványvilágú filmet összehozni belőle. De maga a cselekmény nem túl izgalmas. Mare sunyul jobbra balra, a két herceg (a kötelező szerelmi háromszög, ami itt egyébként négyből áll) között vacillál, így jól megcsalja őket egymással, és ez nem valami érdekes tekintve, hogy engem a hatszáz felsorolt név helyett jobban érdekelt volna a történelme a világnak, a forradalom helyzete, ez az egész hierarchiai felépítés, de nem mi meghallgatunk nyolcvan fura nevet, hogy majd kétszáz oldal múlva miután már elfelejtettük legyen rólunk majd egy sor. Köszi, de tényleg.
Végül a könyv elérte, hogy én a gonoszaknak szurkoljak, oh és egyébként nem, egyáltalán nem meglepő a végén a fordulat, sőt én még meg is értem, hogy SPOILER Maven inkább a trónt, mint a szemét bátyát, és az őt levegőnek néző apját választaná SPOILER VÉGE és Elerát is bírom, mert utálja Maret.
Lehet, hogy végezetül úgy tűnik nagyon lehúztam, és túlzásba estem, de még így cirka egy hónap után is felidegesít, ha visszagondolok rá. De azért szerintem folytatom a sorozatot mert érdekel a forradalommal mi lesz.

Kedvenc szereplők: Maven, Elera, Farley
Amit szerettem: világ felépítés, a forradalmárok, ezüstök képességei
Amit nem szerettem: Mare Barrow, rengeteg fölösleges név, nem elég egyedi a cselekmény
Kedvenc idézet:"Az igazság az, amivé én teszem. Az egész világot lángba boríthatnám, és esőnek nevezhetném."
10/5.5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A.M.Aranth – Acorenu

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

George Mann – Mechanikus London

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

A. O. Esther – Frigg rokkája II.