Anne Rice: Merrick (Vámpírkrónikák 7.)

Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

A Vámpírkrónikák e káprázatos új kötetében Lestat karizmatikus barátja és kortársa, Louis de Pointe du Lac lép elő a rivaldafénybe, akit szakadatlanul kísért az imádott és elveszített Claudia, a gyermekvámpír emléke. David Talbotnak, a titokzatos Talamasca hajdani rendőrfőnökének támogatásával Louis a híres Mayfair klán szegény rokonához, a gyönyörű, mulatt Merrickhez folyamodik segítségért. Merricknek, hogy megóvhassa Louis ép eszét, fekete mágiával kell megidéznie Claudia szellemét. Ám vannak más szellemek is, akik nem nyughatnak, és a vér, a vudu, a rettegés és az erőszak a szakadék szélére sodorja Merricket…

~ Én ezt a könyvet tényleg vártam. Mármint végre ismét láthatjuk Claudiát, a pszichó kislányt, aki az egyik kedvencem Anne Rice vámpír univerzumában. Louis-t is szeretem, gondoltam milyen jó ismét az interjú óta először igazán sokat fog szerepelni. Aha hát nem...
Mert miért szólnának a vámpír könyvek a vámpírokról?! Nem inkább szóljon Merrickről, az idegesítő bosziról. Ez a könyv számomra olyan volt, mint amikor olvas az ember egy cikket, és a képernyő közepén elkezd villogni egy bazi nagy reklám a körömgombáról! Oké, hogy aki olvasta a Mayfair boszorkányokat az most dörzsölte a tenyerét, hogy jaj de jó, de én, aki nem, csak vonogattam a vállam, hogy oké, de ez engem hol érdekeljen. Ott van például Honey in the Sunshine, aki egy lány! Vagyis most komolyan, erről a névről előbb jut eszembe egy karibi bár, mint egy személy!
De a kidühöngés végére érve, milyen volt a könyv?
Semmilyen. Nagyjából ha kivágjuk Merrick unalmas, haszontalan, lényegtelen, és idegesítő kálvária eredettörténetét, marad vagy száz oldal értelmes a sorozatra is kiható történés. De az legalább nagyon jó! Louis kétségbeesése Claudia lelke miatt ráveszi hogy megkérje Merricket idézze meg a szellemét. Szerelmes is lesz egyébként a boszorkába, de nos azt nem értem miért, de ez mégis csak egy Rice könyv, itt mindenki mindenkibe szerelmes, szóval oké.
És mikor megjelenik Claudia! Olyanokat mond amik mindenkinek elvennék az életkedvét.
Mégis a legcsodásabb cselekmény, hogy Lestat végre méltóztat felébredni. Végre!
Persze Merrick a végén egy hülye liba, és ostoba dolgokat csinál, de rendben, ezen még túl is teszem magam, kíváncsi vagyok a következő részekre. Hátha meghal Merrick...

Kedvenc karakterek: Claudia, Louis, Lestat
Amit szerettem: Claudia megidézése, a vudu bemutatása
Amit nem szerettem: Merrick és bármi amihez köze volt
Kedvenc idézet:"Mi nekem az a szeretet, amellyel elhalmoztál valaha egy lázasan lüktető világban?"
10/7

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja

Megint esik, szerda