2016. január 31., vasárnap

J. L. Armentrout - Oblivion

Talán ez ez egyetlen
borító, ami még tetszik is!
A már majdnem feledésbe merült Oblivionról 
Ez köszönhető sok-sok dolognak, de egy fontosabb, mint a többi. Nem akarok elszakadni ettől a világtól, és ezzel a bejegyzéssel olyan, mintha lezárnám ez egészet. Ez a rész is már csak egy utolsó kis kapaszkodó volt, és nem elég. Akarok még, még legyen meg a többi rész is Daemon szemszögéből, majd Deeéből és szépen így sorba! Lehet, hogy kicsit bekattantam, szóval le is állok, itt a hátsó szöveg:

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Itt még nem tudta senki, mi lesz a vége... De nem is számít, mert ebből a helyzetből sehogy sem tudott volna kimászni Daemon, de szerintem ezt már az Obszidián is világossá tette. Remek könyv egy kis nosztalgiához, a végén késztetést érez az ember, hogy belekezdjen újra. És mit ne mondjak, megszépíti az emlékeket, csak mert ez sokkal jobbra sikeredett, mind az első rész. Talán azért, mert itt már tisztában voltam mindennel, és végignézhettem, hogy próbál menekülni a végzete elől Daemon, vagy csak szimplán viccesebb és izgalmasabb az ő szemszögéből. Soha nem gondoltam volna Katy szemszögéből olvasva, hogy ilyen gondolatok árasztják el az elméjét... Hogy milyenek? Leírhatatlan, és ő maga ellentmondásos, egyszerre bunkó, kedves, visszahúzódó, egoista, és még sok minden, de mindent szabályt áthág, aminek kezdetben gátat emelt. Közben egyébként megismerhettük azt az énjét is, ami csak a negyedik részben tűnik fel, azt a valóját, ami gondoskodó és önmagától is megóv, ha arra van szükség. Lehet, hogy nem csak Daemon Black van a világon, de ez a könyv még jobban rávilágít arra, hogy képes kiemelkedni a sokaságból. Egyszóval Jennifer egy álompasit alkotott, ami csakis a papíron létezhet. Kicsit fura is lenne, ha holnap a pasim hirtelen fénygömbbé változna... Csak egy rossz vicc. Vissza a könyv valóságához, mindig is imádtam a szemszögváltásokat, így ez egy Kánaán volt a számomra. És a legnagyobb bajom az egésszel, hogy csak VOLT. Nem akarom elengedni őket, igenis kíváncsi vagyok az utóéletükre, hogy mi lesz az első női originből, milyen lesz Dee élete Archerrel stb. De muszáj elengedni, tehát nehéz szívvel, de legalább egy tökéletes zárással búcsúzom a sorozattól.
≈ Nem tudom, hogy reménykedjek-e egy filmsorozatban esetleg... Nem, nem, abbahagyom! Szóval viszlát Luxenek, egy élményvolt!
10/10

2016. január 27., szerda

Szerdai Bookworm Tag

Az elmúlt időben a többiek hoztak egy pár book taget, így a minta meg nem szakítása véget, én is hoznék egyet. És most, hogy kicsit megakadtam a vélemény gyártásban is (azért még olvasok), garázdálkodtam a molyon... Ott leltem erre az aranyos kis Bookworm Book Tagre.
1. Do you remember how you developed a love for reading? Emlékszel hogyan szeretted meg az olvasást?
Őszintén, ha hiszitek, ha nem, utáltam olvasni. Szabályosan erőltetni kellett, hogy olvassak, mert különben a mai napig nem tudnám, miről szól a Vuk! De szerencsémre olyan szülőkkel áldott meg a világ, akik nem adják fel egykönnyen. Ezután pedig a kötelezőkön túl is elkezdtem érdeklődni. Ám a legnagyobb visszhangot az Ulysses Moore sorozat keltette. A nagynénémtől kaptam meg az egyik részt, ami beszippantott a könyvek rejtélyes, izgalmas világába, és azóta sincs megállás, könyvről könyvre haladok. Egyszóval, köszönöm minden rokonomnak a segítséget, és azt is, hogy a mai napig ellátnak könyvekkel!
2. Where do you usually read? Általában hol olvasol?
Bárhol, bármikor!- ez a mottóm, ha van nálam olvasnivaló, ami általában van. Emlékszem egy nyárra, mikor vagy 5 könyvet cipelem magammal a családi nyaralásra... Most már más a helyzet, mert a könyvolvasómmal járkálok, így már csak egy nyomtatott könyvet szoktam vinni, ha nyaralni megyünk, a többi 100 az olvasón van;) És persze, mint iskolába járó rendes tanuló, minden reggel és délután a hazaúton szoktam olvasni. Mellesleg a busz és könyv kombó összehozza az embereket, már nem egyszer beszélgettem a mellettem ülővel, mert ő is épp könyvet ragadott! Ám mindenki óvakodjon felnevetni, mert utána furán fognak nézni rá a többiek, ezt első kézből tudom, higgyetek nekem!
3. What is your favourite genre? Melyik a kedvenc műfajod? 
A...minden. Rendben, ez egy kicsit túlzó. Nagyon szeretem a romantikus, krimi, fantasy (minden egyéb szépen hangzó csellengővel ellátva mint pl.: urban, stb.), kaland könyveket, de szinte bármire vevő vagyok, és biztos, hogy kihagytam valamit a felsorolásból... 
4. Is there a genre you will not read? Van olyan műfaj, amit nem olvasnál?
Nehéz kérdés... Nem ítélek műfaj szerint, így inkább azt mondanám, hogy általában olvasás közben elválik, hogy az adott könyv tetszik-e vagy sem. Persze, így könnyű azt mondani, hogy maradok egy adott műfajnál és azért nincs kifogásom, de azért megesik, hogy váltok és nem éppen egy megszokott könyvet ragadok magamhoz. Ebben sokat segít a magyar tanárom, a Mogul Kiadó, és a kedves társaim is!:*
5. Do you have a favourite book? Van kedvenc könyved?
Még mindig utálom ezt a kérdést. Akad egy pár, sőt idővel folyamatosan változik, mert újraolvasásokkor sokszor sikerül egy másik oldalára lelnem a kedvenceimnek és akkor derül ki, hogy marad-e vagy sem a kedvencek sorában. Muszáj elmondanom, hogy eddig még egy sem esett ki a kedvenceim köréből.
6. What is the longest book you have ever read? Melyik a leghosszabb könyv, amit olvastál?
Ezért a címért vetekszik egy pár könyv... Nem tudnám oldalra pontosan megmondani, hogy melyik a leghosszabb, de esetenként emlékszem, hogy 1. nem fért be a táskámba, akkora volt, 2. eltör a csuklóm az olvasásakor, 3. a könyvolvasó a 200 valahányadik oldalnál is még csak azt írta ki, hogy 15 %-nál tartok, szóval ezekből le tudtam szűrni, hogy nem egy rövid könyvet olvasok. Ilyen a Grey, ha már szürke, akkor kb az összes része, a Mennyei tűz városa, vagy az Ez a férfi trilógia
7. What was the last book you bought? Milyen könyvet vettél utoljára?
Egy ajándék könyvet Ninjának, méghozzá az Apa, randizhatok egy lovaggal? címűt. Ha eltelik egy kis idő, már lesz arcom kölcsönkérni, hogy elolvassam :D
8. Do you prefer library books or buying books? A könyvtári vagy a saját (vásárolt) könyveket szereted jobban?
Ez majdnem egyértelmű kérdés, persze csak azoknak, akik ismernek. Köztudott rólam, hogy imádom birtokolni a kis kedvenceimet, de nem félek kölcsönözni sem, főleg, hogy egy könyvtári könyv már tavaly nyár óta nálam van.. Még jó, hogy szeretnek a könyvtáros nénik! Szóval mindegy, ha valami nagyon, nagyon tetszik, akkor azt megpróbálom megvenni, de van, hogy a végén csak olvasón lesz meg, vagy éppen a könyvtárban.  
9. What are you currently reading? Jelenleg mit olvasol?
Két kötelezőt, az Anyegint újra, és mindjárt kezdem Tellertől a Semmit, és pihenésnek  Az örökké határát, bár kezdem úgy érezni, hogy nem a legkönnyedebb mű. Nagyjából ennyi. Nem mindig olvasok ennyit egyszerre, általában csak egyet, max. kettőt, de most kicsit összetorlódtak. 
10. Where do you buy your books? Hol veszed a könyveidet?
Bárhol, mármint ahol árulnak. Egyszer már vettem egyet az Aldiban is... Amúgy a kiadótól szoktam rendelni a neten, vagy elmegyek a boltjukba és ott veszem meg. Midig, ahogy esik.
11. Do you ever pre-order books? Előrendeltél már valaha könyvet?
Nem is egyet. Anyum olyankor meg szokta kérdezni, hogy honnan tudom megéri-e, hogy a polcomon legyen, mármint mi van akkor, ha nem is tetszik? Fogalmam sincs, még szerencsére nem jártam így!:)
12. How many books do you buy a month? Hány könyvet veszel havonta?
Azt senki nem akarja tudni, és főleg nem osztom itt meg, hogy le tudjanak ellenőrizni az itthoniak...:D Legyen annyi elég, hogy van egy-két könyvem, és kevés a polc hozzá.
13. How do you feel about second hand charity shop books? Mit gondolszaz antikvár könyvekről?
Van egy stílusuk. Egy egészen más életérzést ad, mint egy vadi újonnan nyomtatott csoda. Szeretem őket, a régi illatukat, amitől könyvtár illat van a szobámban, a már elpuhult borítójukat, ami szinte simogat, és, hogy új gazdájuk lehetek.
14. Do you keep your read and to-be-read books together? Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még olvasásra váró könyveidet? 
Igen, nem gondolom, hogy külön helyen kéne őket tartanom, így is tudom melyiket olvastam már, és melyiket nem... Amúgy sem lenne helyem arra, hogy szortírozzak.
15. Do you plan to read all the books you own? Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a magánkönyvtáradban van?
Még jó hogy! Nem dísznek vannak, annak is egy kicsit, de semmiképp nem csak annak. 
16. What do you do with books you own that you know won't be re-read? Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik a polcodon sorakoznak, de tudod, soha az életben nem olvasod el őket még egyszer?
Nem tudom, hogy vannak-e ilyenek. Én úgy vagyok vele, hogy azok vannak a polcon, amiket szeretek, és amiket szeretek, azokhoz szeretek vissza-visszatérni, még ha csak egy két oldalnyi időre is. Nem egyszer megesett már velem, hogy egy sorozat előző részébe újra bele-bele lapoztam, vagy csak egy könyv egy adott részét újraolvastam. A kérdésre válaszolva, nem csinálok semmit, mert nincs olyanom.
17. Have you ever donated books? Adományoztál már könyvet?
Többször is! És büszke vagyok ezért magamra. Ajándékoztam már itt a blogon is, és a sulis könyvtárnak is vittem már be egy szatyorral.
18. Have you ever been on a book buyin ban? Volt már könyvstopod?
Legfeljebb egy hetes, de ritkán, szerencsére.
19. Do you think you own too many books? Mit gondolsz, szerinted túl sok könyved van?
Ha a körülöttem élőket kérdezném, mind azt mondaná, hogy igen... Lehet, hogy igazuk van, de mindenkinek van valami hobbija, furcsasága, fétise stb., és én megengedem magamnak, hogy a könyvek iránti szeretet legyen a saját furcsaságom. Tehát, nincs sok, soha nem lehet túl sok!

Ha tetszett, töltsétek ki ti is, akár itt hozzászólásban, vagy egy e-mailben, sőt akárhol, mert jó kis szórakozás és sok minden kiderül egy vérbele könyvmolyról!:)

2016. január 26., kedd

Music Genre Book Tag

Ma én is egy book taggel készültem, méghozzá egy zenéssel!
Hogy miért? Nos, szerintem mindenki hallgat zenét (tudom nem számítottatok erre válaszra).
De tényleg. Ha szomorú vagy, ha vidám vagy, vagy csak úgy érzed muszáj valamivel kicsit kikapcsolódnod általában a fülhallgatódhoz nyúlsz, vagy egy könyvhöz (rosszabb esetben valami májkárósítóhoz).
Szóval most mossuk össze a zenét és a könyveket, és lássuk azt a book taget!



1. Indie - a legfurcsább könyv, amit valaha olvastál
Tizenegyezer vessző. Hadd ne kelljen elmagyaráznom. Egyszerűen csak ne...

2. Alternatív - egy könyv, csavaros befejezéssel
Ez elég sok könyvre illik, ott van James Dashner: Tűzpróbája, vagy a Magisztérium- Vaspróba, az egész Percy Jackson sorozat (már amennyit én olvastam eddig belőle). Szóval igen csavaros végekben nincs hiány sose!

3. Komolyzene - klasszikus irodalmi kedvenc

Hamlet. Hamlet! HAMLET! Én személy szerint hatalmas Shakespeare rajongó vagyok, mert minden
drámáját, ha kellő szarkazmussal olvasod remekül el tudsz rajta lenni. Ilyen a Hamlet is, ami végül is beillik egy tizenéves nyafogó gyerek kálváriájának, akinek az anyukája újra házasodott, (tudom valójában harminc éves, de ahogy viselkedik...). Mindenesetre akár komolyan, akár félvállról vesszük a sztorit egyszerűen csak remek!


4. Hiphop - a legidegesítőbb könyv (a legpattogósabb szereplővel)
Mare Barrow. Örökké és mindenekfelett mindig Mare Barrow. A vörös királynő szakavatatlan, és még ki nem nevezet cafkája. Ha egy szobában lennék a világ összes bűnösével, és lenne nálam száz töltény és egy pisztoly mindegyiket belé ereszteném. Ja... nem szeretem.


5. Rock - egy könyv, ami az elejétől a végéig izgalmas volt

Holly Black és Cassandra Clare: The Iron Trial – Vaspróba. Ez a könyv tömény izgalom. Soha nem tudhatod mi történik következőnek, a végén pedig van egy akkora csavar, hogy olyan érzésed van mintha magad rúgtad volna tarkón!

6. Pop - egy könnyed olvasmány
Ezt a listát hajnalig tudnám írni, de csak hogy párat említsek: Billy Eliot, Biff evangéliuma, vagy a Bane Krónikák. Csupa-csupa nevetés kellő komolysággal.


7. Punk - egy könyv, ami egy új nézőpontra világított rá
Talán az egész Vámpírkrónikákat ide sorolhatnám Anne Rice-től. Mindegyik nagyon más, minden vámpír más és más tanulságot von le akár egy eseményről is. És persze ott van a tömény gótikusan felvezetett filozófia.

8. Blues - egy könyv, amin sírtál
Nem vagyok valami érzelgős de erre kapásból tudok kettőt is mondani! Az egyik Dan Well: Nem akarlak megölni, illetve Kendare Blake: A rémálmok lánya. Jó azért nem sírtam ki mind két szemem, de elmorzsoltam pár könnyet.

9. Népdal - kedvenc hazai szerző könyve
Nem vagyok annyira otthon a hazai könyvekben (bár már régóta elakarom olvasni a Leányrablás Budapesten-t), de Krúdy Gyula Szindbád novelláit nagyon szeretem. Egyszerűen olyan érzést kelt bennem, hogy kint szakad a hó, és mindig megkívánom tőle a retket. Nem túl romantikus, de na, van egy rendkívüli hangulata a novelláinak.

10. Metal - egy könyv, ami megrémítettt
Nem vagyok ijedős szóval erre nem tudok mit írni. Talán ide sorolhatnám Jack Ketchum: Szomszéd lányát, ami kissé letaglózott. Oh gyerekek az a könyv!

11. Rap - a legszebben/legrosszabbul megfogalmazott könyv
Egyértelműen az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában (amiről majd lesz kritika is, vagy tőlem, vagy Mimitől). Ez a könyv annyira gyönyörűen van megírva, hogy néha csak bámultam a lapot újra és újra elolvasva egyetlen mondatott.

+1 Egy szám amiről mindig egy könyv jut eszedbe
Set It Off - Why Worry 
Dan Well:Az ördög egyetlen barátja
Valami oknál fogva ahányszor meghallom ezt a számot mindig azt képzelem ezt John énekli, ez egyszerűen csak róla szól.

2016. január 21., csütörtök

Imagine dragons book tag

Éppen a Molyon keresgéltem egy jó kis book taget, amikor megtaláltam ezt. Mondanom sem kell, azonnal lecsaptam rá, hiszen az Imagine Dragons az egyik kedvenc bandám. Ráadásul abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a szerdai koncerten én is ott lehettem! *-* Ha esetleg érdekel az élménybeszámolóm, itt meglesheted. c:

1. Demons - egy könyv amiben vannak démonok 
Ennél a kérdésnél kicsit gondolkodom kellett, ugyanis először csak olyan démonokat tartalmazó könyvek jutottak eszembe, amiket NEM olvastam. De végül csak beugrott a választottam, ami pedig Stephen King mestertől A ragyogás. Ha abból indulunk ki, hogy a démon tulajdonképpen olyan szellem, ami képes megszállni az embert, akkor ez a könyv tökéletes, akár még a szállodát magát is lehet valamiféle démonnak nevezni és rajta is kívül van ott elég... 

2. It's time - egy könyv, aminek már nagyon itt az ideje, hogy belekezdj 
Na, ide viszont egyértelmű, hogy mit rakok, Maggie Stiefvater-től a Hollófiúkat. Már több, mint egy hónapja pihen itt kihozva a könyvtárból, valamiért mégsem kezdtem bele soha. Egyébként közös könyvesboltba járásaink alkalmával NinjaDeltoidMacskával, ezt a regényt megpillantva mindig lelkesen közlöm vele, hogy "Nézd, ott a Hollófiúk! Mindjárt el fogom olvasni!" Ő pedig minden alkalommal lelombozza a kedélyemet valami olyasmi válasszal, hogy "Sose fogod elolvasni." Hát, kösz a bizalmat. o3o (Csak szerintem szuper-gyönyörű ez a borító?) (NinjaDeltoidMacska: Nem, tényleg nem fogja :3)


3. Radioactive - egy könyv, amiben az író által alkotott világ nagyon veszélyes 
Ez sem igényelt sok töprengést, hiszen rengeteg olyan könyv van, amiben veszélyes a világ, főleg most, hogy a disztópiák aranykorát éljük. Az ide választott könyvem pedig James Dashner-től Az útvesztő, ami egyébként az egyik kedvencem is ebben a műfajban. 

4. Bleeding out - egy karakter, aki a könyv során meghalt valakiért/valamiért 
Ide egy korábban olvasott könyvet választottam, Ken Kesey korszakalkotó regényét, ami a Száll a kakukk fészkére. Nagyon szeretem ezt a könyvet, és aki olvasta, az tudja, hogy itt bizony valaki nem csak önmagáért, hanem a többiekért és egy elvért adja az életét. (Ez a borító... Tökéletes.)


5. Monster - Egy könyv, amiben a főszereplő egy szörnyeteg (a karakter lehet szörnyeteg, pl mint vámpír, vérfarkas, stb.,  vagy lehet szörnyeteg a borzalmas dolgok miatt amit tesz/tett) 
Az általam választott könyv, vagyis szereplő inkább a második kategóriába illik, vagyis a tettei miatt nevezhető nagyon is szörnyetegnek, ő pedig Kevin, a Beszélnünk kell Kevinről főszereplője. Számomra eddigi életem során ezt volt A Könyv, de tény, hogy a főszereplője nem egy kellemes személyiségű egyén. 

6.Warriors - Egy könyv amiben a karakterek „igazi harcosok” (értelmezd ahogy akarod) 
Ide is sok könyvet választhattam volna, de végül úgy döntöttem, berakom a legkézenfekvőbbet, ami egyben szerintem a legjobban passzoló is. Ez Az éhezők viadala Susan Collins kisasszonytól. Éppen a harmadik kötetet olvasom és be kell valljam, én rettentően megszerettem ezt a sorozatot. A szereplői tényleg igazi, hús-vér emberek, akik azonban úgy harcolnak az életükért, az igazságért, a szabadságért, amilyet én még kevés könyvben láttam. 


7. Shots - egy karakter, aki elkövetett ugyan rossz dolgokat, de szerinted/a könyv szerint megbocsátást érdemel 
Először azt gondoltam, nem fogok tudni mit rakni ide, aztán hirtelen beugrott a tökéletes. A választottam így nem más, mint Jaime Lannister a Trónok harca-sorozatból. Be kell valljam, nekem ő az egyik (ha nem a) kedvenc karakterem mind közül. A bűne, hogy megölte az Őrült Királyt, ezzel testőri esküjét is megszegve szerintem eleve egy szívesség volt mindenkinek, de azért bőven meg is bűnhődött érte a továbbiakban, szóval szerintem egyértelműen feloldozást érdemel. 

8. I'm so sorry - egy könyv, amit nagyon sajnálsz, hogy vége lett Na, ide aztán tényleg rengeteg könyvet meg tudnék említeni, de mondjuk legyen Az ember, akit Ovénak hívnak, amit egyébként pont tegnap fejeztem be. Egyszerűen annyira vicces és felemelő ez a könyv, hogy kötelezővé tenném mindenkinek az elolvasását. Továbbiak hamarosan. ;) 



9. Amsterdam - egy könyv, amiben szerepel valamilyen módon a kedvenc városod 
Ide sajnos nem tudok egyértelműen semmit választani, ugyanis 1. nincs kedvenc városom és 2. hosszas gondolkodás után is csak két olyan könyv jutott eszembe, amiknek valamilyen köze legalább van a kérdésben meghatározottakhoz. Az egyik A nagy Gatsby, ami a 20-as évek Amerikájában játszódik, ami az egyik kedvenc korszakom és helyem együtt, a másik pedig A tigris átka, ami pedig Indiába kalauzol minket, ami szintén kedves a szívemnek. 

10. Radioactive In The Dark (Imagine Dragons – Fall Out Boy mashup) - két karakter, akik ugyan két eltérő/különböző könyvben szerepelnek, de tökéletes párost alkotnának együtt 
Túl sok karakter... Túl nehéz a választás... De végül Alaskát és Patrick-ot választottam, előbbit az Alaska nyomában-ból, utóbbit pedig az Egy különc srác feljegyzéseiből. Mindketten annyira vágynak a szabadságra, annyira nem illenek a saját generációjukba, és olyan különcök mindenütt, hogy szerintem tökéletesek lennének együtt. 




Ez lett volna az én Imagine Dragons book tagem, ha van kedvetek, töltsétek ki ti is! ^^

MeowMimi~

2016. január 20., szerda

Felzárkózós szerda

Elnézést mindenkitől, de a napokban kicsit elmaradtam, de próbálok lépést tartani! Bár azt elmondanám, hogy egy rövid ideig inkább kedves írótársaim bejegyzései szórakoztatnak majd titeket, mintsem jómagam. Ezért ezer bocs, de igyekszem!:) 


Ám a lényeg nem más, hogy megint egy Kívánság szerdával boldogítalak titeket!
Nem tudom mennyire ismeritek a Paranormalcy sorozatot, ugyanis itthon még csak egy része jelent meg... Ami kérlek titeket, pont arra volt elég, hogy egy szeletnyit kapjuk a megálmodott világból, majd az írónő az orrunkra is koppint, hogy ácsi, majd a következő részben. Tipikus "to be continuted" könyv.

Na már most, egy ideje fenem a fogam a trilógia maradék részeire, de nem merem bevállalni angolul... De könnyen lehet, hogy mire kiadják magyarul, már teljesen megőszülök. Szóval előttem egy nagy dilemma...
Magyarán nagyon szeretném a maradék két részt, hogy megtudjam mi történik Evievel meg a másolattal, meg úgy en block az egész, félig felfedezett világgal!
Itt a hátsó szövege, talán így más érdeklődését is felkelti!;)
Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.
Kicsit gyerekesnek, esetleg egyszerűnek tűnhet elsőre, de nem rossz, higgyétek el!

2016. január 19., kedd

Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?


Jean-Louis Fournier Femina-díjas megrázó könyve a szerző két fogyatékkal született gyermekéről szól – történetüket az apa szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében írta meg. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon. Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell viselnünk. A Czeizel Endre előszavával megjelent mű világsiker, eddig több mint 25 nyelvre fordították le.
~Maga a történet Fournier apai megpróbáltatásainak memoárja. A szerző ugyanis két szellemi és testi fogyatékos fiú édesapja. A rövid kis könyv leginkább az apa érzéseire és gondolataira épül, gyermekeire és azok nehéz helyzetére, saját világmeglátására alapul. Számomra rendkívül tetszetős volt az apa bizarr humora, hogy gyermekei kigúnyolásával magát gúnyolja, ki mint például a szobalánnyal lefolytatott beszélgetése mikor nem találja a gyerekeit: „Josée, miért dobta ki a gyerekeket az ablakom? … Nem helyes, amit tett, Josée. Tudom, hogy fogyatékosok, de azért még nem kell kidobni őket.”
Viszont amivel belopta magát a szívembe véglegesen az a könyv hangulata. Mikor az ember általában fogyatékosokról kiváltképp, ha gyerekekről van szó, sosem mer panaszkodni. Felvállalja, hogy ő, mint szülő a mártír és erőltetett mosollyal mondja a betanult szövegét „ha választhatnék is, őket választanám”. Ezzel nem is az a probléma, hogy nem érez így, hanem a társadalom által keltett nyomás hogy ezt mondja. Mert, ahogy Fournier is mondja, egy fogyatékos gyerek nem lehet vicces. Ha egy átlagos kisgyerek összekeni, magát pudinggal a felnőttek nevetnek, ha egy sérült gyermek, akkor nem. De miért? Ez a könyv pedig ezzel szembe megy, nem állítja, hogy nem szereti őket, nem állítja, hogy sosem játszott el a gondolattal milyen lenne csak lehajtani egy szirtről velük, de ezek mellet is látja valójában milyenek is a gyerekei, akiket mindig madárkákhoz hasonlít.
A könyv még csak a gyerekek betegségeire se tér ki, mert nem ez a lényeg. Egy hasonló témájú könyv mindig hosszasan részletezi, milyen betegsége is van a szereplőnek majdhogynem enciklopédiákra hajazó stílusban, de itt ez fölösleges. Nem a betegség a lényeg, hanem a két gyerek ezzel pedig nem fosztja meg őket saját személyiségüktől.
Meglepődve tapasztaltam milyen pozitív hangulatú könyv talán ettől lesz fájdalmasabb az utolsó mondatban rejlő összetörtség. „ Nem volt szerencsém. Játszottam a genetikai lottón, vesztettem.”
Kedvenc szereplők: Josée, Mathieu, Thomas, Fournier/apa
Amit szerettem: szembe megy az elvárásokkal, humoros és kesernyés is egyszerre
Amit nem szerettem: szerettem volna hallani még egy kicsit az egészséges lányáról
Kedvenc idézet: 
"Hova megyünk, papa?
Az autóútra megyünk, a forgalommal szemben.
Alaszkába megyünk. Megsimogatjuk a medvét. Felfalatjuk magunkat.
Gombászni megyünk. Gyilkos galócát szedünk, csinálunk egy jó rántottát.
Uszodába megyünk, leugrunk a legmagasabb trambulinról, abba a medencébe, amelyikben nincs víz."


10/10

2016. január 14., csütörtök

Marie Lu - Legend

Elérkezett az idő egy újabb könyvre tőlem, ami nem más, mint a Legenda-trilógia első rész, Marie Lu kisasszonytól. 



Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, sok jó ajánlást olvastam róla, és nemrég végre eljutottam odáig, hogy ténylegesen el is olvassam. Mielőtt bármit is mondenék róla, nézzük először a fülszöveget: 


A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Amint az a fülszövegből is kiderül, ez egy disztópikus mű. Egyébként én szeretem az ilyenfajta könyveket, ez pedig különösen izgalmasnak tűnt. És nem csak tűnt, az is volt, az első oldaltól az utolsóig! 

Az alaptörténet érdekes, fordulatos, és ahogy egyre jobban bonyolódik a sztori, rengeteg meglepetésben lesz részünk. És ráadásul egyáltalán nem kiszámítható - helyes, mert attól kiráz a hideg! Az írónő stílusa is tetszett, a váltott szemszög pedig különösen! A világ zseniálisan fel van építve, nagyon jól használja a "semmi és senki nem az, aminek látszik"-sémát. Ráadásul a többi disztópikus könyvhöz hasonlóan ez is rengeteg elgondolkodtató kérdést boncolgat.

Hátat tudunk-e fordítani valaminek, ami rossz, ha egész életünkben arra tanítottak minket, hogy mindez jó? Meddig szabad vakon követni a hatalom parancsait és mi az az ár, amit már nem vagyunk hajlandók megfizetni nekik? Rá lehet-e bízni az emberekre a hatalmi döntéseket? Ha bűnözőnek számítunk egy elnyomó rendszerben, akkor most jók vagyunk vagy rosszak? 

És még rengeteg ehhez hasonló kérdést találunk a könyvben, amiknek egy részére választ kapunk, egy másik rész azonban a saját lelkiismeretünkre, gondolkodásunkra van bízva. 

Az izgalmas, fordulatos cselekményen kívül a másik hatalmas pozitívuma ennek a könyvnek a főszereplői. Mindketten erősek, érdekesek, az indítékaik megérthetőek, és ami számomra a legnagyobb pluszpont, hogy nem sablonosak. Szörnyen utálom azokat a könyveket, amiknek a főszereplő párosa elviselhetetlen, a fiú egy kartonból kivágott Mr. Szürke, gazdag, titokzatos, enyhén arrogáns, a lány pedig önállótlan, életképtelen, nyavalygós és végtelenül irritáló. Itt szerencsére mindketten olyan ügyesen kidolgozott karakterek, akikre méltán tud felnézni az olvasó. 

June egy nagyon erős női karakter, fiatal kora ellenére rettentően céltudatos és profi, azonban kellően érdekes is. Az ő esete nagyon izgalmas, hiszen szeretett bátyját veszti el Day miatt, azonban az ő nagy kérdése mégis az, hogy képes-e hátat fordítani a hatalomnak, ami alatt egészen eddig tevékenykedett, és aminek a szeretetét és tiszteletét gyakorlatilag belénevelték. Tudni kell, hogy én sok esetben kifejezetten nem kedvelem a női főszereplőket, pont a korábban felsorolt okok miatt, azonban June-t szimpatikusnak találtam. Még ha nem is mindig tudtam azonosulni vele (például az elején kifejezetten taszított, ahogy lenézte a szegényeket, de ez persze idővel változott). Remélem, az írónő jobban kibontja majd a karakterét a folytatásokban. 

És aztán ott van Day... Egyszerűen imádtam. Nem szeretnék áradozni, de nekem egyszerűen ő volt az az igazi WOW-típusú srác. Régen szerettem meg ennyire fiú karaktert, mint őt. Okos, talpraesett, humoros, szexi (hosszú hajú *-*) és nagyon szépen van felépítve a "rosszfiú, aki igazából jófiú"-karaktere. Az, hogy mennyire szereti és védi a családját, különlegesen szeretni való volt a szememben. Még őt sem ismerhettük ki tökéletesen, de hát ez így van jól. 

A többi karakter keveset szerepelt, de nem volt velük semmi baj. 

Ez után a sok-sok dicséret után, így a végére megemlítek azért néhány pici hibát is. Az egyik, hogy a szerelmi szál szerintem kicsit el van kapkodva, June és Day nagyon hamar kezdenek egymásba habarodni szerintem, főleg az adott körülményekhez képest. Szerencsére utána ez is szépen lelassul. A második, hogy a két főszereplő nagyon fiatal, mindössze 15 évesek mindketten. Ez igazából engem nem zavar, sőt, tetszik, de sokan szóvá teszik, hogy ennyi idősen túl komoly dolgokat visznek véghez és némileg hiteltelen a sok hőstett. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy egy ilyen kemény világban, amilyenben ők élnek, szerintem természetes, hogy mindenki hamarabb komolyodik, válik felelősségteljessé. A szegény szektorokban már kiskoruktól a megélhetésért küzdenek, a gazdag szektorokban élőket pedig már gyerekkoruk óta katonai pályára nevelik, ráadásul ott van a Próba, amin mindenkinek 10 évesen kell részt vennie. Ilyen körülmények között én megértem, hogy hamarabb lesznek felnőttek. 

Összegezve ez egy nagyon-nagyon ígéretes kezdés volt egy trilógiához, zseniális saját világgal, egyedi alaptörténettel, szuper karakterekkel. Pont annyit mondott, amennyit muszáj volt és pont annyi kérdést hagyott nyitva, amennyitől azonnal szaladunk a következő részért! 

Kedvenc szereplő: Day, Methias
Kedvenc idézet:
– Még sose kérdeztelek a becenevedről. Miért pont Day? 
– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni.

10/8

MeowMimi~

2016. január 13., szerda

Szerdai visszacsöppenés

Nem bírok megbékélni
ezzel a borítóval!
Vissza a luxenek világába a Shadowsal
Úgy látom ez a hét a visszatérések hete, de hozzájuk megérte visszatérni:) Ezért is ezt kapjátok ma, mert képtelen voltam magamban tartani.
A hatásvadász szöveg a könyv hátuljáról:

Dawson szerelme lesz mindannyiuk veszte...
Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe. 
Veszedelmes. Kísértő. Tilos.. 
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül. 
Elbűvölte. Vonzza. Szereti. 

Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Ugyebár elég sok részletet ismertünk már a történetükből, de nem eleget. Még úgyis, hogy tudtam a kimenetelét, rettentő izgalommal követtem végig a történéseket. Mondjuk elsőre nem állt rá az agyam arra, hogy E/3-ban van írva, de lassan megszoktam. De, ha nem is tudtam volna csak nehezen elviselni, akkor is átrágtam volna rajta magam, mert elragadó az ő szerelmük. Annyira sajnáltam, hogy nem volt időm egy ültő helyemben elolvasni, de így visszanézve, nem vett el semmit az élményből. Mit is mondhatnék, hogyan is áll hozzá az ember egy olyan könyvhöz, ahol tudja, mi lesz a szereplők jövője... Kétségtelenül érdekes felállás elolvasni a szerelmük kezdetét annak tudatában, hogy már a jövőjüket tisztán láttam. Ámbár, mint említettem, így is élvezetes és olykor meglepő volt. Dawsont sosem kedveltem úgy igazán, de most rászolgált, annyi érzelem szorult belé, mint Daemonbe, de nem csak emiatt kedvelem. Egyszerűen, nem tudom olvassátok el és rájöttök milyen!:) Csak annyiban különböznek, hogy míg Dawson előtt nem volt elrettentő példa, addig Daemon ennek a könyvnek a felét is végig esküdözte, hogy ő, ő aztán nem esik Dawson hibájába. Nem-e? Na, erről kicsit más a véleményem az Oblivion miatt... De erről később. Betht is jó volt megismerni, hisz inkább ijesztő a többi részben, mint emberi. És itt megláthattuk a vidám, szerelmes énjét. Ha már szereplők, ugye ez a Will nem az a Will, légyszí'! A Thompson ikreket meg hagyjuk, ezek után nem kedvelem már annyira Andrewt, pedig mekkorát alakított Vegasban...
Szóval, a legszebb ebben a könyvben, hogy Beth és Dawson kapcsolata annyira erős volt, hogy ez a kapocs nemhogy csak megmentett Beth életét, egészen a megmenekülésükig ki is tartott! Csodálatos, komolyan hidegrázósan megható, ha létezik ilyen. És az elmaradhatatlan humor is megvolt. Csak ez a vég, még így, hogy fel voltam rá készülve is megrázott!
≈ Nagyon örülök, hogy végre belátást kaphattam ebbe a kis építőkockába is, ezek teszik olyan fantasztikussá a történetet. Imádtam a tragédia ellenére is:)
10/10

2016. január 12., kedd

Victoria Aveyard: Vörös királynő



AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

~ Olyan ígéretes volt! Olyan ígéretes! Szép borító, jó cím, semmit mondó hátoldal, ami csak felcsigáz, erre milyen a sztori?! Agyhalál!
Adott nekünk egy főhősnőnk, aki széééép, meg ügyeees, meg külööönleeeeges *csöpögő szarkazmus*, aki megy előre a sztoriban, és jól megrugdos mindenkit, aki él is mozog. Ő nem a vörösek királynője, ő a "betartok mindenkinek, miért csak én szenvedek, nyafi" királynő. Konkrétan bárhol, bárki, segít ennek a lánynak a következő oldalon már össze-vissza hátba támadja, és elárulja. Mare Barrow, a legszutyokabb  főszereplő az irodalomban, ha azt hiszed Hamlet sokat nyávog nézd meg őt, ha azt hiszed Anna Karenina nem a legkedvesebb nézd meg őt, és így tovább. 
De most, hogy kidühöngtem magam lássuk milyen a cselekmény.
Hááát jó, de amolyan láttam én már ezt valahol jobban is jó. Maga a világfelépítés remek, az ezüstök képességei érdekesek, remekül lehetne valami fantasztikus látványvilágú filmet összehozni belőle. De maga a cselekmény nem túl izgalmas. Mare sunyul jobbra balra, a két herceg (a kötelező szerelmi háromszög, ami itt egyébként négyből áll) között vacillál, így jól megcsalja őket egymással, és ez nem valami érdekes tekintve, hogy engem a hatszáz felsorolt név helyett jobban érdekelt volna a történelme a világnak, a forradalom helyzete, ez az egész hierarchiai felépítés, de nem mi meghallgatunk nyolcvan fura nevet, hogy majd kétszáz oldal múlva miután már elfelejtettük legyen rólunk majd egy sor. Köszi, de tényleg.
Végül a könyv elérte, hogy én a gonoszaknak szurkoljak, oh és egyébként nem, egyáltalán nem meglepő a végén a fordulat, sőt én még meg is értem, hogy SPOILER Maven inkább a trónt, mint a szemét bátyát, és az őt levegőnek néző apját választaná SPOILER VÉGE és Elerát is bírom, mert utálja Maret.
Lehet, hogy végezetül úgy tűnik nagyon lehúztam, és túlzásba estem, de még így cirka egy hónap után is felidegesít, ha visszagondolok rá. De azért szerintem folytatom a sorozatot mert érdekel a forradalommal mi lesz.
Kedvenc szereplők: Maven, Elera, Farley
Amit szerettem: világ felépítés, a forradalmárok, ezüstök képességei
Amit nem szerettem: Mare Barrow, rengeteg fölösleges név, nem elég egyedi a cselekmény
Kedvenc idézet:"Az igazság az, amivé én teszem. Az egész világot lángba boríthatnám, és esőnek nevezhetném."

10/5.5

2016. január 10., vasárnap

E. L. James - Grey

A tavalyi utolsó könyvem a Grey volt...
Őszintén többet vártam tőle.
Itt a hátsó szövege:

…mert minden történetnek két oldala van.
E. L. James újraírta az elmúlt idők legsikeresebb bestsellerét.
Eljött a várva várt pillanat, amikor a Szürke-rajongók végre a titokzatos és izgató Christian gondolatai közé férkőzhetnek. Christian Grey szavain, gondolatain és álmain keresztül végre megtudjuk a titkot, mit gondolt a férfi az Anastasiával folytatott szenvedélyes kapcsolatáról. 
A férfi gyönyörű, okos és a hatalom megszállottja. Világa rendezett, szigorú szabályok szerint működik, de fájdalmasan üres, mindaddig, amíg Anastasia Steele be nem lép az életébe. Miért nem képes ellenállni Ana csendes szépségének? Miért nem tud elszakadni tőle? Mi űzi ebbe a vakmerő és szenvedélyes viszonyba, ami mindkettőjüket felőrli? Ana átlát az álcának használt ridegségen, amivel Christian gyermekkori traumáit és szeretetlenségét palástolja. Vajon képes a lány csillapítani a fájdalmat, vagy a férfi lelkét emésztő sötét vágyak és öngyűlölet végül elűzik mellőle azt, aki az utolsó reménysugár lehetne az életében?

Ahogy megtudtam, hogy ez meg lesz írva, majdnem ugráltam örömömben... Na jó, ezért azt nem, de mindenesetre örültem neki. Még a kis részletet is előre elolvastam a Cosmoból. És amikor letettem az egész éjjeles olvasás után, kiborultam. Nem hittem el, hogy csak ennyi, már majdnem megbocsátottam az írónőnek az utolsó előtti, előtti szó miatt az egész könyvet, de nem. Tudjátok mit, azért sem. Igenis felbosszantott Mr. Grey! Annyira szép eszmefuttatásai voltak oldalakon keresztül az ő és Ana kapcsolatáról, majd mindezt képes volt egy megszólalással elrontani, most nem idéznék egy ilyen  szexuális töltetű mondatot sem. MeowMimi eleget hallott már... Amúgy szép volt, jó volt. De nekem nem tett hozzá sokkal többet a történethez, könnyen lehet, hogy azért, mert már az eredeti trilógiából is ez az a rész, ami a legkevésbé tetszett. Persze sokat megtudhattunk a múltjáról, és arról, hogy ő sem érti önmagát. Szerintem Ana szemszögéből is kellőképpen megismerhettük, mondjuk ennek gondolom az az oka, hogy E. L. James nem számolt azzal, hogy egyszer a másik oldalról is le kell gépelni a történetet. 
A pszichodokit egyenesen csípem, komolyan örülök, hogy egy kis duruzsoló hang Christian fülében. De azért jöhetett volna hamarabb is. Mindenesetre jobban örültem volna, ha mondjuk azt a részt látjuk Grey szemszögéből, mikor végre enged az érintéseknek. Mindegy is, tetszett, de nekem kevés volt, valami világmegváltót vártam volna, vagy hogy a gondolkodása más egy kicsit, vagy bármi.
≈ Szóval nem rossz, de nem is az a könyv, aminél szétkürtölném, hogy "Ezt mindenképp el kell olvasnod!". Azért persze annak, akik szerette a trilógiát, nem árt, de az se ha kihagyja. Esetleg, ha a második részt írja majd meg Grey szemén keresztül, akkor annak még örülni is fogok!
10/6

John Green - Alaska nyomában

~VIGYÁZAT! AZ ÍRÁS TARTALMAZ NÉMI SPOILERES INFORMÁCIÓT A KÖNYVRŐL!~

Na, srácok, elérkezett az idő, hogy meghozzam az első igazi posztomat. c: Ehhez pedig egy olyan könyvet választottam, amit most fejeztem be, és amit bizonyára sokan ismertek, ez pedig John Green első regénye, az Alaska nyomában. 


Jó kiskatonához híven nézzük először a fülszöveget: 


Első pia 
Első balhé 

Első csaj 
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.


Elismerem, voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, hiszen Green bácsi másik, nagyon kedvelt regényét, a Csillagainkban a hibát már olvastam korábban, és az igazán belopta magát a szívembe. Ez viszont... Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Mondhatni, egyáltalán nem, de nézzük szép sorban a gondjaimat.

Első probléma: már nagyjából az első 100 oldal után megtippeltem, hogy mi fog történni - és láss csodát, igazam lett. Alaska öngyilkossága kiszámítható, de ennek ellenére indokolatlan. Úgy éreztem, az egész nagyon el van kapkodva, a halálához vezető út, az okok, majd az utólagos boncolgatás... Mind röviden és izgalommentesen van tálalva. A másik baj ezzel, hogy nincs elég időnk megismerni és megkedvelni Alaskát, - vagy akár a többieket, hiszen utána olyan, mintha ők is vele haltak volna - és olyannyira hangsúlyozzák a titokzatosságát és azt, hogy ő egy mennyire deep lány, hogy végül egyetlen tettére sem kapunk logikus magyarázatot, csak annyit, hogy "az ő titka nem azért volt, hogy megfejtsék." Hát... Köszi. 

Második probléma: a szereplők. Kevés olyan könyvet olvasok, amelyikben egyik szereplőt sem tudom a szívembe zárni, de ez olyan volt. Alaskát minimálisan kedveltem, de mivel a könyv felétől már ugye nem szerepel, amikor pedig igen, akkor a karaktere egyáltalán nincs megmagyarázva, annyira nem nyert meg, Miles, a főszereplő srác totálisan hidegen hagyott, bár a hobbija, hogy gyűjti a híres emberek utolsó mondatait, tetszett, valóban különleges színfoltja volt a könyvnek. Az Ezredes még egész szimpatikus volt, de a többiek a bandából valahogy annyira kívül álltak az egészen, hol jelen voltak, hol nem, hogy igazából esélye sincs az embernek, hogy bármilyen érzelmeket tápláljon irántuk. 

Harmadik probléma: Ez a könyv unalmas. Nem tudom jobban szépíteni. Hiába történik meg a csók, vagy a balhék, valahogy az egész egysíkú volt, kiszámítható, és a történet nagy eseményei, pillanatai sem ütöttek úgy, mint ahogy kellett volna. Mindannyian tudjuk, hogy vannak könyvek, amiket a karakterek visznek el a hátukon a sztori helyett, de itt sajnos nem ez történt. Szerintem az író is rájuk épített... Kár volt.

Nem olyan nagy tényező, de fun fact-ként megjegyezném: Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért kedvelte mindenki ennyire Alaskát. Még a tanárok is! Alaska-emlékbalhé, meg Alaska játszótér az udvarra (nem vicc), sőt, még a szemeszterzáró házi dolgozatot is Alaska nagy kérdéséből íratja a tanár... Ne már, komolyan?!

Szóval így állunk: egy történet a lázadásról és az útkeresésről, ami unalmas, karakterek érdektelen személyiséggel, akik nem találják a helyüket a saját történetükben, nagy dolgok és nagy kérdések, amik érthetetlenségbe fulladnak és képtelenek az olvasónál célba találni... De legalább a borító szép. Többet vártam, kedves John Green, és ha lehet, én nem akarok még egyszer Alaska nyomába eredni. 

Kedvenc szereplő: Ezredes, Alaska
Kedvenc idézet:
– Néha nem értelek – mondtam. 
Nem nézett rám. Csak mosolygott a tévékészülékre.
– Sose fogsz megérteni. Ez a dolog lényege.

10/5

MeowMimi~

2016. január 9., szombat

Második típusú elmacskásodás - avagy az én bemutatkozásom

Hát, sziasztok srácok. 
Ühm.
Nem vagyok valami jó az ilyen bemutatkozásos dolgok megírásában, szerintem elég nehéz önmagunkról normálisan beszélni. De azért most megpróbálkozom vele. 

Mimi lennék, avagy MeowMimi - ha már itt mindenki elmacskásítja a nevét (cicás szóviccszámláló: 1), én sem akarok kimaradni. Esetleg ismerhettek már a másik blogomról, ott egyedül tevékenykedem, azonban elérkezett a pillanat, hogy csatlakozzam eme könyves birodalom három másik írójához, megfosztva ezzel őket az olyan hangzatos jelzők használásától, mint "három testőr", "három muskétás" vagy "triumvirátus". Ugyanis így már négyen vagyunk. c: 

A lényeg a lényeg, azért érkeztem, hogy felcicamázzam a blogot (cicás szóviccszámláló: 2) és elhozzam nektek a legizgalmasabb, legkalandosabb könyveket. Na jó, talán akad majd egy-két unalmas példány is, de nem lehet mindig jól választani és ígérem, azokat kíméletlenül szét fogom cincálni. Nálam olvadozni fogtok a szexi srácoktól, - csak nyugodtan, én is azt teszem - tetőtől talpig borzongani az ijesztő könyvektől, könnyekre fakadni - a nevetéstől, a hajatokat tépni a sok-sok függővégtől... De én ilyenkor iparkodni fogok a folytatással, hogy ne várassalak titeket túl sokáig. :3

Hamarosan jelentkezem az első igazi könyves posztommal, már alig várom! Addig is, ha egy kis izgalomra vágytok, csak tegyetek néhány lépést ebben az ónos esőben odakint.... ><

MeowMimi~

Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Rodrick a király ( Egy ropi naplója 2.)

Csak egyet ne tégy! Ne kérdezd, hogyan töltötte Greg Heffley a nyári szünidőt, mert egyáltalán nem hajlandó róla beszélni.
Az új iskolaév kezdetén Greg buzgón törli ki az emlékezetéből az elmúlt három hónapot… különösen egy eseményt.
Sajnos a bátyja, Rodrick mindent tud az esetről, amit Greg mélységes mélyre szeretne eltemetni. De a titkoknak megvan az a sajátosságuk, hogy szeretnek felszínre kerülni… különösen, ha egy napló is szerepel az ügyben.
~ Kitört a nyári szünet Gregéknél, de ahelyett, hogy szegény ropink élvezné a nyarat, a legszörnyűbb dolgokat kell kiállnia. Méghozzá a családját. Mert milyen is a Haffley család? Van az árulkodós öcsi, akit soha nem büntetnek meg, a gyagyás anya, aki próbálja összehozni a családot, de csak pocsék ötletei vannak erre, az apa, aki láthatólag úgy érzi veri őt az ég a gyerekeivel, és Rodrick, aki talán a legnagyobb ellenség.
Ez a könyv is van olyan vicces, ha nem még jobban mint az első. Greg szerencsétlen igyekvéseiben bárki megtalálhatja a saját ügyetlen énjét. Nagyon tetszett Greg titka, azon rengeteget nevettem. A szereplők jók, Rodrick egy igazán szemét bátyó, és az anya ötletein hatalmasakat nevettem, bár úgy éreztem most Rowley egy kissé háttérbe szorult.
Greg Heffley talán az egyik legviccesebb könyv karakter akiről olvastam.
Film is készült hozzá amiben összevonják a második, és a harmadik könyvet. Jó adaptáció, jó színészekkel, és meglepően drámai a könyvhöz képest.
Kedvenc karakterek: Greg, Rodrick, Anya 
Amit szerettem: tehetség kutató
Amit nem szerettem: -
Kedvenc idézet:"Úgy tűnik, végre jól mennek a dolgok, és tudjátok, mit? Éppen ideje. Nem ismerek senkit, aki jobban megérdemelné, mert mint már korábban mondtam, jószerint én vagyok a legjobb ember, akit ismerek."

10/10

2016. január 6., szerda

Mesés szerda

Mivel tegnap előtt leesett az első hó arra gondoltam, hogy milyen mesés is ez. Mármint mesébe illő maga a látvány. A tény viszont, hogy pont a szünet utáni nap történt mindez, egy kicsit elszomorítóbb... Mintha odafenn nem akarnák, hogy egy jót hócsatázzak, csak azt hogy jól fenékre üljek a már megfagyott latyakon! Na szóval, minderről eszembe jutott ez a kis mesék book tag, így elő is vettem. Lássuk:)

1. A Kis Hableány- egy szereplő, aki kilép a komfortzónájából, s remélhetőleg nem viselkedik úgy, mint egy partra vetett hal
Szerintem könnyen mondhatom Celestet, igen ő megfelelő példa. Ő az, aki már a nem róla szóló könyvben is nagy fejlődésen ment keresztül, most meg a saját könyvében aratott! Mindenkinek nagyon ajánlom a könyvét, mert az egyik legjobb!:)

2. Hamupipőke- egy karakter, aki nagy változáson megy át
Ha jobban belegondolok, lehet, hogy ez egy kicsit hasonlít az elsőhöz... Bár mindegy. Többen is változnak egy könyvön belül, hisz az is kellően gördíti előre az eseményeket vagy olykor meglepetést okoz... Nem is tudom kit mondjak. Inkább olyan valakit választok, aki nemcsak belsőleg, de kívülről szemlélve is sokat változott. És ő nem más, mint Grace a Mercy Falls farkasaiból. Vagy említhetném a névrokonát is Bree Despain sorozatából. Vagy még más ezer meg ezer karakter, de ez a kettő ugrott be először.

3. Hófehérke- egy könyv, nagyon különböző szereplőkkel
Huh... A Végzet Ereklyéi sorozat villant az agyamba. Például Simon és Izy kapcsolata, vagy Magnus és Alec, és még néhányan a kötetek hosszú sorában. Gondolok itt a Pokoli szerkezetek trilógiára is akár.

4. Csipkerózsika- egy könyv, ami elaltatott 
Lassan jön majd a véleményem a Greyről... Na talán az egy kicsit álmosítóra sikeredett, azért még nem írom le teljesen. De a Robinson Crusoet és azt az utálatos Az apácát is idesorolnám, sőt rájuk jobban vonatkozik! És talán még pár Ulpius-ház által kiadott 18+ könyveket, amiknek már a sztorija is egybefojt, és mondjuk nem vallanám be, hogy átrágtam magam rajtuk. (nem mindegyik ilyen)

5. Az oroszlánkirály- egy szereplő, akivel valami tragikus történt gyermekkorában
Talán szegény kis Grey ide passzol, de nem ő az egyetlen. Rengeteg szereplő szokott azért valamiféle ketyósággal küzdeni, mert a kedves szülei vagy pszichopaták, vagy súlyos betegek, vagy meghaltak. Vagy esetleg valaki másra igazak ezek, aki sokszor találkozott a gyermekkel. De általában arra építenek, hogy már halottak. A pszichopatára az Ököl/Jogos apucit mondanám, a súlyos betegre Willt mondanám a Luxen sorozatból, aki Blakere helyezett nagy nyomást (nem pont gyermekkor, de jól lesz:)) míg a halottakra Lena szüleit említeném meg. (nincs több link, mert ellustultam beszúrni őket, bocsi)
6. Szépség és a Szörnyeteg- egy szörnyen nagy könyv, ami megijesztett, de a végén kiderült, hogy igazi szépség
Azt nem mondanám, hogy a vastag könyvektől legszívesebben csinálnék egy hátraarcot és sikítva rohannék ki a világból... Így hagyjuk ki az "ijesztett" részt és térjünk rá arra, hogy giga nagy és jó. Több hátulütője van ezeknek a könyveknek, 1. leszakad a kezed, ha 5 percen belül nem támasztod alá valamivel, 2. nem fér el egy táskában a sok cucc mellé, de ha mégis, olyan mintha 2 mázsát cipelnél a válladon, 3. eltűnnek benne a sebtében kreált könyvjelzők, és mire megtalálod, az elejétől olvasva is eljutottál volna odáig. Talán kicsit túlzok, de azért van bennük némi igazság! Majd' elfelejtettem, a könyvek, igen ilyen volt az Opál, amit csak nehezen bírtam beszuszakolni a tankönyveim mellé, vagy a Kígyók sziszegése, ami még puha borítóval is a csuklóm halálát kívánta! Meg még van jó néhány vaskos kötet, ami hála az ebook készítőknek (esküszöm imádom a nyomtatott könyveket) nem nyírt ki, és mást sem. Bár anyum majdnem megszakadt az 1000 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz kézbevételekor, ezzel a könyvvel csak óvatosan.

7. Aladdin- egy szereplő, akinek teljesült a kívánsága
Úgy érzem egyre nehezednek ezek a meghatározások. Ilyenkor úgy sajnálom, hogy nem tudok minden könyvet szóról szóra felidézni magamban, hogy emlékezzek minden momentumra. Ezért ezt kollektíve ráhúzom az összes könyvre, mert mindegyikben (ami kedves, aranyos, happyendes) teljesülnek a kívánságok. De eszembe jutott egy,a Tizenhárom okom volt. Konkrétan az volt a kívánsága, hogy mindenki tudja meg miért is lett öngyilkos, és ezt prímán meg is oldotta.  

8. Mulán- egy szereplő, aki nem az igaz valóját mutatja
Korábban NinjaDeltoidmacska kitűnően kifejtette, hogy ez egy tipikus szereplő, akinek egyszerre 1000 arca is lehet. Ott lapul pár igen megfelelő példa.
9. Toy Story- egy könyv, aminek a szereplői bárcsak életre kelnének
Az összes szexi pasi jöhet! Komolyra fordítva a szót, valahogy csak megoldjuk a szállásukat. Most tényleg komolyan, nem biztos, hogy akarnám, hogy életre keljenek. Ők pont oda, abba a világba valók, amit a könyv írója megálmodott. És valljuk be, azért kicsit fura lenne démonokkal, varázslókkal, tündérekkel, sárkányokkal, vérfarkasokkal, vámpírokkal, szellem látokkal és szellemekkel, angyalokkal, szuperhősökkel és vagy még 100 meg 100 lénnyel együtt élni. Vagy hát, az is lehet, hogy már most itt vannak, szóval inkább azt mondom tudni, hogy velünk élnek. Mindenesetre én egyenlőre megelégszem azzal, hogy a képzeletemben elevenednek csak meg a lapok szereplői.

És ennyi lenne mára, remélem senki nem fagyott halálra, és el tudta olvasni ezt a bejegyzést is! Köszi!:)

2016. január 5., kedd

Anne Rice: Merrick (Vámpírkrónikák 7.)


A Vámpírkrónikák e káprázatos új kötetében Lestat karizmatikus barátja és kortársa, Louis de Pointe du Lac lép elő a rivaldafénybe, akit szakadatlanul kísért az imádott és elveszített Claudia, a gyermekvámpír emléke. David Talbotnak, a titokzatos Talamasca hajdani rendőrfőnökének támogatásával Louis a híres Mayfair klán szegény rokonához, a gyönyörű, mulatt Merrickhez folyamodik segítségért. Merricknek, hogy megóvhassa Louis ép eszét, fekete mágiával kell megidéznie Claudia szellemét. Ám vannak más szellemek is, akik nem nyughatnak, és a vér, a vudu, a rettegés és az erőszak a szakadék szélére sodorja Merricket…
~ Én ezt a könyvet tényleg vártam. Mármint végre ismét láthatjuk Claudiát, a pszichó kislányt, aki az egyik kedvencem Anne Rice vámpír univerzumában. Louis-t is szeretem, gondoltam milyen jó ismét az interjú óta először igazán sokat fog szerepelni. Aha hát nem...
Mert miért szólnának a vámpír könyvek a vámpírokról?! Nem inkább szóljon Merrickről, az idegesítő bosziról. Ez a könyv számomra olyan volt, mint amikor olvas az ember egy cikket, és a képernyő közepén elkezd villogni egy bazi nagy reklám a körömgombáról! Oké, hogy aki olvasta a Mayfair boszorkányokat az most dörzsölte a tenyerét, hogy jaj de jó, de én, aki nem, csak vonogattam a vállam, hogy oké, de ez engem hol érdekeljen. Ott van például Honey in the Sunshine, aki egy lány! Vagyis most komolyan, erről a névről előbb jut eszembe egy karibi bár, mint egy személy!
De a kidühöngés végére érve, milyen volt a könyv?
Semmilyen. Nagyjából ha kivágjuk Merrick unalmas, haszontalan, lényegtelen, és idegesítő kálvária eredettörténetét, marad vagy száz oldal értelmes a sorozatra is kiható történés. De az legalább nagyon jó! Louis kétségbeesése Claudia lelke miatt ráveszi hogy megkérje Merricket idézze meg a szellemét. Szerelmes is lesz egyébként a boszorkába, de nos azt nem értem miért, de ez mégis csak egy Rice könyv, itt mindenki mindenkibe szerelmes, szóval oké. 
És mikor megjelenik Claudia! Olyanokat mond amik mindenkinek elvennék az életkedvét.
Mégis a legcsodásabb cselekmény, hogy Lestat végre méltóztat felébredni. Végre!
Persze Merrick a végén egy hülye liba, és ostoba dolgokat csinál, de rendben, ezen még túl is teszem magam, kíváncsi vagyok a következő részekre. Hátha meghal Merrick...
Kedvenc karakterek: Claudia, Louis, Lestat
Amit szerettem: Claudia megidézése, a vudu bemutatása
Amit nem szerettem: Merrick és bármi amihez köze volt
Kedvenc idézet:"Mi nekem az a szeretet, amellyel elhalmoztál valaha egy lázasan lüktető világban?"

10/7