2015. december 24., csütörtök

Boldog Karácsonyt!

Ha esetleg akad még valaki, aki nem a temérdek ajándékának a csomagolását tépi ketté (csak óvatosan, mi van ha könyv?!), vagy még éppen nem teljesen kajakómás és mozdulni is tud, akkor annak nagyon köszönöm, hogy minket olvas, és boldog karácsonyt neki!!! 
Ám a lényeg, idén NightFlowerCaptaintól egy kis novellát kaptam ajándékba. Rendkívül meghatódtam, egyáltalán hogy ennyi energiát fektetett bele sőt, hogy emlékezett rá, mikor megígértettem vele, hogy majd ír nekem valamit. Ezért és, mert imádom ahogyan ír, úgy gondoltam (meg bele is egyezett) megosztom veletek, hogy mindenki ajándéka lehessen! 

Közeledett a Karácsony. A hold a szokásosnál is vakítóbban vonta be ezüstös fényével a csillámló havat. Az erdőben egy fiú bandukolt. Lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel rúgta maga előtt a porzó, fehér havat. Fázott, de nem volt kedve hazamenni. Magány horpasztotta vállait. A szülei rég meghaltak. Vagy nyolc tél is eltelt már azóta, s a fiú egy öreg juhásznál élt a falu szélén. Gyakran volt egyedül kedves juhaira vigyázva, amikor az öreg a vásárban volt és újabb bárányokat vett vagy gyapjút eladott. A töprengését egy erős széllökés sodorta el. A holdat lógó hasú, fekete felhők rejtették lassanként jeges köpönyegük mögé. Közeledett a hóvihar, így aztán hazafelé vette az útját. Nehezen tudott haladni, mert a hideg fehérség méteres volt és combig belesüppedt. Már látta az ablakból kiáramló meleg fényt. A küszöbön lesöpörte magáról a havat és bement. A kandalló mellett egy öreg pásztor ült, haját és szakállát az idő fehér dérrel vonta be, s kezét a munka tette vastag kéreggel borítottá.
- Hol voltál, fiam? Késő van és jön a förgeteg! – emelte rá mély, szürke szemét.
- Az erdőben – mondta a fiú, miközben levetette kabátját és leült az öreg mellé.
- Van még cipó a kosárban, egyél – intette a juhász – és tea is van, forró, mert látom alaposan átfagytál.
- Igen, átfagytam – felelte, és éhesen nekilátott a friss ételnek. Eközben a fellegek ontani kezdték csüngő hasukból a töméntelen havat és a szél bömbölve tépkedte a fák csupasz ágait. Később a házra álmos sötétség borult, de az akolban még folyt az élet és a kolomp a birkák nyakán hangosan dalolt, miközben tolakodva, bégetve tömörültek össze a zúgó förgetegben, amelynek hangja még az akol vastag gerendáin is áthatolt.
Reggel a napot kövér, szürke pamacsok takarták, mikor a fiú álmosan támolygott ki a házból.
- Holnap Karácsony – dörmögte a juhász.
- Akkor ma a vásárba mész – mondta csüggedten a fiú maga elé.
- Persze, hogy megyek, most veszik a legtöbben a gyapjút.
- És velem mi lesz? – nyögte ki azt a mondatot, ami hét kerek éve minden Karácsonykor nyomta a lelkét.
- Veled? – az öreg úgy nézett rá, mint aki még nem látott embert. – Hát itthon maradsz. Eddig is megoldottad, nemde?
- De… – lehelte a fiú csüggedten.

A falu messze volt és az út oda csúszós, köves úton vezetett. A juhász nehezen haladt. De egy bő óra alatt odaért a vásártérre, ahol most minden asztal roskadozott az áruktól, s a levegő az árusok és vevők hangjától volt terhes. Finom mézeskalács illat szállt és egy csapat lány és fiú meleg karácsonyi hangulatot varázsolva énekelt. Az öreg odalépett az egyik emberhez.
- Jó napot József! – köszöntötte.
- Jó napot! – rikkantotta jókedvűen az idős férfi. – venni jöttél vagy eladni?
- Eladni. – morrant az öreg, s egy óra sem telt bele, eladta a gyapjút, amit magával hozott, hogy aztán békén körülnézhessen a vásárban. Egy öt éves forma kislány zokogott a tömegben. A juhász odafurakodott hozzá.
- Hát téged mi lelt? – szólította meg a hüppögő ruhakupacot.
- Édesanyám azt mondta, hogy várjam meg itt, mert átmegy egy szomszéd árushoz, de reggel óta nem jött vissza.  Az öreg és a kislány felkeresték az embert, akiről a kislány beszélt. Már régóta elment – mondta amaz, mire útra keltek, és bekopogtattak a nő házába.
- Tessék! – nyitotta ki az ajtót.
- Nézze asszonyom, hazahoztam a gyermekét, aki egész nap sírva önre várt! – mondta az öreg mogorván.
- Jesszusom! – sápadt el az asszony. – Ne haragudj kicsikém! Teljesen kimentél a fejemből.
- Elnézést uram, – fordult a pásztorhoz zavart tekintettel, s szemeiben a kihunyóban lévő értelem utolsó zsarátnokai égtek. El kell utaznom néhány évre – mondta - Vigyázna rá? – tette kezét tétován a gyermek rongyokba burkolt fejére, a gyermekére, akinek a nevét lassanként maga is elfelejtette.  Majd választ sem várva bőröndöt ragadott, és otthagyta a pityergő kislányt, meg az elképedt juhászt a kavargó hóesésben.
- Gyere kislányom. – mondta a pásztor, és szomorú pillantást vetett a megdöbbent, síró-szipogó gyermekre. Megvették a karácsonyi halat és a kislánynak egy vastag gyapjúkabátkát, mert majd megvette szegényt az Isten hidege. Hazaindultak.

Eközben a fiú újra elindult megszokott téli sétájára. Már késő délután volt, mikor furcsa hangra lett figyelmes. Közelebb ment a zaj forrásához. Hirtelen megtorpant. A hóban egy körülbelül három hónapos sárgásszőrű kiskutya kuporgott és szűkölt. Meleg fekete szemeivel érdeklődve nézett a fiúra és elhallgatott, amint észrevette. Ő pedig felemelte és bebugyolálta a sáljába és elindult haza.
Amikor megérkezett a ház üres volt. Sötétedett, ezért begyújtott a kandallóba. A vidáman táncoló tűz melege hamar átjárta a szobát és a kiskutya felfedező útra indult a számára ismeretlen birodalomban. Botladozva járt körbe és mindent megszaglászott. A fiú egy tálkába tejet töltött és lerakta a kölyök elé. Az meg játékosan ugrott egyet és mivel látta, hogy a tányér nem ugrik, közelebbről is megnézte azt. Beledugta kis fekete orrocskáját és tüsszentett egyet. Elkezdte lefetyelni és az utolsó cseppig eltüntette a tejet, majd a fiú mellé gömbölyödve elaludt. Lassan a tűz is kialudt és a kutya meg a fiú szuszogását a tiszta csend tette élesen hallhatóvá.
- Ébredj! – bökte meg valaki a fiút – Ébredj! – ő pedig kinyitva szemét először két hatalmas búzavirágkék szempárt látott. Aztán kirajzolódtak a homályos foltok, és a foltokból egy szomorkásan mosolygó kislány alakja bontakozott ki.
- Te olyan vagy mint a nagymamám. Folyton alszol. – jelentette ki a lányka nagy komolyan, aztán elgondolkodott. – De én szeretem a nagymamámat. – mondta. Gyere, nézd! – vonszolta a fiút, akinek a szeméből teljesen elszökött az álom. – Látod? Meghozta a Jézuska a karácsonyfát! – aztán odalépett a fát szaglászó kiskutyához – Ő a tiéd? – kérdezte, vékony karjaival átölelve a sárgás, szuszogó szőrmók nyakát.
- Igen – felelte a fiú - de lehet a tiéd is. A kislány elképedve nézett rá.
- Az enyém is? Komolyan mondod? Bácsi! Bácsi! – szaladt az öreghez – Ott, az a kutyus lehet az enyém is!
A fiú kérdőn nézett az öregre, akinek arcán egy rég nem látott mosoly ült.

- Boldog Karácsonyt fiam! – mondta, és a kívánság beteljesült. A fiúnak ez volt eddigi élete legboldogabb Karácsonya.     

Ha nektek is tetszett, légyszí' írjátok le, mert barátomra ráfér egy kis támogatás! És mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!:)

2015. december 23., szerda

Karácsonyos szerda

Mint már korábban említettem, Mimivel megalkottuk a saját kis Karácsonyos Book Tagünket! Csak, hogy mindenki hangolódjon a holnapi napra, na meg az azt követő kettőre. Akkor kezdeném, nem is húzom az időt.


1. Mézeskalács- avagy egy könyv, ami olyan édes volt, hogy már sózni kellett volna:
Igazság szerint megmaradt benne egy érzés, hogy egy könyvre rámondtam, hogy milyen giccses, de egyszerűen nem jut eszembe melyik volt az... Esetleg ti emlékeztek rá, mert nem sokszor használok ilyen szavakat. Ha valakinek felrémlene, légyszí' írjon:)


Kicsit ferde, de az enyém!
2. Karácsonyfadísz- avagy egy törékeny könyv, ami már egy pillantás hatására is szamárfüleket növesztett:
Tudjátok ez pont az a helyzet, mikor vigyáztok, hogy meg ne sérüljön, és minél inkább figyeltek rá, annál inkább romlik a helyzet... Nem tudom mennyire köztudott vagy sem, de én igen nagy gondot fordítok rá, hogy ez még véletlenül se történhessen meg. Ennek ellenére két olyan könyvem is van, ami megmagyarázhatatlan okok miatt megsebesült! Az első ilyen, az Árnyékvilág, szegény olyan mintha megolvadt volna a borítója egy részen. Amúgy erről sokat morfondíroztam, hogy hogyan is sikeredett ezt tenni vele. Talán túl meleg volt a teám, ki tudja... A második áldozat nem más mint az Ököl/jog. De, hogy vele mi lett azt végképp nem tudom. Mentségemre legyen mondva, használtan vettem! Szóval az ő borítója is sérült, de mintha nála a borító rétegei kezdték volna megutálni egymást, és így szépen el is váltak egymástól... Mellesleg fel sem tűnt volna, ha a mamám nem szól, miután elolvasta. (nem kentem rá, hogy esetlegesen ő tette volna)

3.Forrócsoki- avagy egy könyv, ahol elolvadtál a szexi pasiktól:
Most magamtól kérdezem meg, hogy komolyan??? Engem valószínűleg könnyű rabul ejteni, oly' sok könyvet olvastam, amiben imádtam a férfi szereplőt, ha nem is az elejétől kezdve, de akkor is megkedveltem őket. Ilyenek például a Maddox fiúk, vagy hamár meg lettem gyanúsítva NinjaDeltoidMacska részéről, akkor Daemon, vagy Gareth, meg szinte az összes Halhatatlanok alkonyat után srác, vagy Cole a Mercy Falls farkasaiból, és így tovább. Sorolhatnám estig, mert mindegyikben van valami, ami megfogott és amitől különlegessé váltak.

4. Habcsók- avagy egy könyv, ami habkönnyű fuvallatként ért:
Eddig még véleményt nem írtam ki róla, de talán a Lélektársak sorozat. Krimis, izgulós, hihetetlen, és közben könnyen befogadható. Persze vannak részei, amin érdemes nyammogni, mint a szereplők múltja vagy a képességeik, de közben rendkívül üdítő, és felpezsdít. Legalábbis én így éltem meg egy-két éve.


Ez pedig a könyvtári:)
5. Fenyőfa- avagy egy könyv, aminek már kilométerekről felismered az illatát:
Elég betegen fog hangzani, de én az összes könyvemet megszagolom, mikor a kezem közé foghatom végre. Szerencsémre itthon nem néznek őrültnek emiatt, mert anyukám is hasonlóan jár el általában. De azt el kell, hogy mondjam, majdnem mindegyiknek ugyanolyan illata van, csak azután változik meg, miután egy hétig utaztatom a táskámban... Mint ahogy mondtam, majdnem mindegyiknek, de vannak kivételek! Ilyen A gonosz új arca, vagy a Flat-Out Matt, hogy miben is más, mint a többi? Azt nem tudnám elmagyarázni, egyszerűen más illata van, és ezt minden hozzám hasonló ember érti is. (Remélem!) 

6. Ciki karácsonyi pulcsik vagy akinek az nincs, karácsonyi fényképek- avagy egy könyv, amiről soha nem vallanád be, hogy olvastad:
Csak most mindenki előtt, aki ezt a bejegyzést olvassa... Ám mindjárt itt a Karácsony, így fogjuk rá, hogy még őszintébbnek kell lennünk, mint valaha. Egyébiránt igen elgondolkodtató, hogy vajon melyik is az a könyv... Meg is van, hát tényleg nem vagyok büszke rá. Ez pedig nem más, mint a Rabul ejtett szűz. Nem igazán szeretnék róla nyilatkozni. 

7. Szép csomagolásba rejtett haszontalanságok- avagy egy könyv, aminek a borítója annyira fantasztikus, hogy egyszerűen nem érted, hogy mégis hogy lehet ilyen rossz:
Azt tisztázzuk, hogy nem az ajándékok milyensége a lényeg, de néha mégis sikerül a családnak valami olyat adnia, aminek semmi értelme... Na, de visszatérve a könyvekre én szerintem ilyennel még nem találkoztam. Maximum fordítva, egy szörnyű, legyen inkább nem a legszebb borítóval ellátott fantasztikus könyv, az már inkább előfordult. DE hátha Miminek lesz ilyen tapasztalata:)


8. Hócsata- avagy egy könyv, ami nemcsak hogy arcon csapott, de még a hideg is kirázott tőle:
Ilyen helyekre nem győzőm leírni Az apácát, de most inkább pozitívan fognám fel. Már, ha lehet pozitívan megélni azt, ha arcon dobnak... És akkor a Gyönyörű tévedést mondanám, hát igen, az aztán megcsapott!

9. Levél a Jézuskának- avagy egy könyv ami annyira fantasztikus volt, hogy muszáj volt mindenkinek beszélned róla:
Szintén úgy gondolom, hogy ez ti tudhatjátok a legjobban, amúgy meg minden könyvről beszélek mindenkinek, mármint azoknak, akik olvasnak (köszi nektek!). De talán a legtöbbet az Ököl/jogról beszéltem, sőt kiálltam az osztályom elé, és mindenkinek ajánlottam! 

10. A várva várt ajándék- avagy a könyv, mert hisz mániákusan imádjuk őket:
Idén karácsonyra több jelöltem is van, de az már biztos, hogy az Oblivion és a Flat-Out Celeste a polcomon végzi! Már alig bírom kivárni, hogy megjöjjenek! De, ha minden igaz ma esedékes!:) Óh, és majd' elfelejtettem, hogy sok-sok könyvet kaptam a könyvtártól is, vagy valami olyasmi:))


Hát ez lett volna a mi kis koprodukciónk, természetesen Mimi is kitöltötte az övét, azt megtalálhatjátok itt valahol:) 

Jeff Kinney: Egy ropi naplója


„Egy napon híres leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban egy csapat idióta társaságában.”
Gyereknek lenni tényleg gáz. Senki nem tudhatja ezt jobban Greg Heffleynél, hiszen a felső tagozatban rohad, ahol méreten aluli nebáncsvirágok teremnek az olyan izompacsirták között, akik már rég borotválkoznak.

~Az egy ropi naplója talán szintén egy olyan könyv amiről mindenki hallott. Hogy jót, vagy rosszat, az változó, de ha valaki benyögi a címet, valami csak dereng a sztoriról. Lássuk most hogy tényleg megérdemelte-e azt a fene nagy hírnevét.
Greg Heffley a gyerekekre oly jellemző én centrikus kis saját világában él, és valahogy próbálja túlélni akár csak a bátyja szemétkedéseit, vagy a hülye barátja Rowley létezését. Mégis a legnagyobb feladat Greg életében a népszerűsége, nos egyáltalán létrehozása. Erről szól hát az amúgy se túl vastag könyv vagyis, hogy miként próbál így vagy úgy de megbirkózni az élettel egy kis srác. Sokat kell tőle elvárni? Nem. Van valami épkézláb sztorivonulat? Nem. Imádni való ez a könyv? IGEN.
Oké, szögezzük le előre, itt senki se várjon vicceken, és hatalmas egón kívül semmit. Greg olyannyira a maga érdekeit nézi, hogy csodálom fel tudja sorolni a közelében élők nevét. De ez nem is baj, ő egymagában is nagyon vicces. A könyvben pedig számtalan jópofa kis rajz van amik mintha tényleg egy gyerek fejéből pattantak volna ki. 
Végül ez a könyv nem akar mást csak megnevettetni, és szerintem ezt remekül el is éri. Aki még nem vette kezébe feltétlenül tegyen vele egy próbát kortól függetlenül.
A könyvből filmváltozat is készült 2010-ben, ami remekül hozza a könyv hangulatát, ráadásul többnyire hűen követi és felhasználja a könyv rajzait is. A színészek remekül hozzák a karakterüket főleg Greg és a bátyja Rodrick, akiket Zachary Gordon és Devon Bostick játszott. 
Kedvenc karakterek: Greg, Rodrick
Amit szerettem: rajzok, az egész valahogy aranyos, Greg egója
Amit nem szerettem: elbírt volna azért a könyv egy kis sztorit is
Kedvenc idézet: (Rodrick)"Csökkentsd a veled szembeni elvárásokat a minimumra, így aztán azzal is meglepsz másokat, ha gyakorlatilag nem csinálsz semmit."

10/10

2015. december 20., vasárnap

Kiera Cass - A koronahercegnő

A koronahercegnőről egy kicsit...
Elhatároztam, hogy csak ma írok róla, semmi kis gondolat vagy jegyzet miután leraktam, hagyj nyugodjak meg, hátha pár nap elteltével másként látom a helyzetet... És hát, nem, még mindig dühös vagyok!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Csak azoknak, akik már olvasták az első három részt!!!!! Köszke;)

35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.
Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT. 

ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

Nem, nem hiszem, hogy eljött. De igen egy újabb könyv, és majd lesz még egy újabb is. Nagyon örültem volna neki, és tényleg vártam is, ha kicsit több minden lett volna benne, most jó kedvem lenne. De végig azon pörgött a főszereplőnk, hogy ő ezt az egészet mennyire nem akarja... Hát majdnem sikerült az én kedvemet is elvennie az egésztől...
Akkor sorjában. Kiderül, hogy Americáék házassága milyen jól is sikeredett, amit meg is koronáztak 4 gyermekkel. És hát, igen a legidősebb Eadlyn lett, aki sajnálatára kemény 7 perccel megelőzte lelki társát Achrent. Ezen sajnos 18 év után is képtelen átlendülni, erről leginkább a mantrája árul el sokat, na meg az, hogy semmi önbizalma, amit látunk az csak színjáték. Komolyan, az egész külső megjelenése, a viselkedése ellentétes az igazi valójával! Mármint a gondolatai és az elhatározásai ezt mutatják. Lehet, hogy velem van a baj, de mostanában nem bírom elviselni a női főszereplőket (ezért olvasom a Greyt). Ám akkor sem érem fel ésszel, hogy miért nem teszi vagy mondja azt, amit valójában érez. Az a csökönyös elhatározása, hogy egy uralkodónak keménynek kell lennie, mindenkit elhatárol tőle. Így nagy csoda, és sok-sok oldal mire eljutunk odáig, hogy a Párválasztó megkezdődjék! MINI SPOILER: Kile bekerülése számomra nyilvánvaló volt, már akkor, mikor egymásba ütköztek... VÉGE Na, de a másik 34 charme-os, intelligens és tettre kész fiú is ott van ám. Természetesen semmit nem akar tőlük, így az egész mesterkélt, és közben hallgathatjuk Eadlyn monológjait, hogy neki milyen szörnyű ez és idegen, és hogy mindenki ellene van, miközben ő "a nagy elterelés". Úgy meg tudtam volna cibálni azt az elkényeztette gyereket! Aztán úgy a könyv 80%-ától javul a helyzet. Ráeszmél, hogy igenis nagy szükség van rá, és csak ilyen módon tud a szülein segíteni. És eközben kis fény derül az országban bekövetkezett változásokról, lázongásokról. (szerintem amúgy csendben Henri-Erik megsúgja a megoldást, mikor is elárulja, hogy a swendieknél nem királyság az államforma) Kedvesünk rájön arra is, hogy nem bírja tovább játszani a jégkirálynőt, és kezd nyitni a fiúk felé. Egy-két randi igencsak balul sül el, de a többi csodás. Így felmerül Eadlynben a kérdés, hogyan tovább? Mit kezdjen a kusza érzéseivel? Ám mire rájöhetett volna, nagy csapás éri a családjukat, ami leginkább Americának megrázó. És akkor ott azon a ponton, mikor mindenki a támogatását adja, megvilágosodik és rájön, hogy a fiúk most már sokkal többet jelentenek neki, mint ideiglenes látogatókat, akikkel jópofizni kell.
≈ Rendkívül dühös voltam/vagyok , hogy nem sikerült lezárni ebben a könyvben a sztorit, de inkább csak azért, mert még messze van az, hogy olvashassam. De igazán többet vártam, főleg a 3. rész fantasztikussága után... Ám megbékéltem, mert ezeket írta a Kiera a köszönetnyilvánításba: "Külön köszönettel tartozom neked, olvasó, általában véve azért, mert szuper ember vagy, de főleg azért, mert beszerezted a negyedik könyvet is, pedig azt hitted, csak három kötet lesz." Hát igen, beszereztem! És lassacskán, köszönhetően a végének, már nem utálom a főszereplőt, sőt nagyon is várom, milyen változásokon megy majd keresztül! Szóval kezdem megkedvelni!
10/7

2015. december 16., szerda

Szerdai kívánságok

Már oly' rég volt valóban a szerda egy Kívánság Szerda, így a mai feltétlenül az lesz! 
Nem nagy titok, hogy elkezdtem A koronahercegnőt, majd vasárnap jön is róla a vélemény, de a lényeg az, hogy kiderült, ez a történet sem egy kötetet tölt meg... Magyarán most várhatók majd egy évet, hogy folytatódjon a sztori. Mondjuk már a közepén éreztem, hogy ha a végére is jutunk a történéseknek, nagyon gyors lefolyású lesz, ami nem lett volna szép, ám végül nem jutottunk. Így marad a várakozás, amit utálok. Komolyan meg lennék sértődve az írónőre, ha nem kért volna elnézést, és köszönte volna meg, hogy mint rendíthetetlen olvasói, mellette állunk a 3. kötet után is 4. kötetere, és persze az az utániakra... De akkor is egy icipicit gonosznak érzem.
Az elkövetkező részek egy picikét spoileres lehetnek a sorozatra nézvén. Nyugi tényleg nem nagyon!:)
Úgy voltam vele, hogy ha már ennyire beleásom magam ebbe a világba, akkor legyen mély az a gödör. Így leltem rá még két novellára, ami szorosan kötődik a történet fő szálához. Az első még jóval America érkezése előtt játszódik, amiből megtudhatjuk, hogy Amberly hogyan is lett királyné. Legalábbis ezt írják róla. Biztos, hogy elolvasom, már csak azért is, hogy megtudjam, milyen ember volt a király. Hiszen America szemszögéből nézve nagyon ördögi, mégis valahogy beleszeretett Amberly... De majd csak azután kerül erre sor, hogy megkérem a kedves, aranyos, a világ legjobb házi fordítóját, essen neki ennek is a Lothaire mellett (bizony fordítja tovább a Halhatatlanok alkonyat után sorozatot!)

A másik novella pedig, a szekrényben lebukott Marlee-ék történetét meséli el. Amiről most, hogy már túl vagyok a 4. részen is, köztudott, hogy rendkívül jól sült el. Még jó, hogy Maxon egy csupa-szív ember. Nem is tudom mi lenne a lányával Kile nélkül... Magyarán ez is kötelező darab lesz. Talán majd ezekkel a novellákkal nyugtatom magam, míg ki nem jön az 5. rész.
Szóval kb ezek azok, amiket elfogadnék ha hozzám vágná valaki. Persze több is van, de ebből a világismeretből, már csak ezek hibádznak.

2015. december 14., hétfő

Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás

Egy újabb Maddox a Gyönyörű megváltásban... 
Még egy szexisten kipipálható a családból!;) Na, jó, több is van benne, sokkal több! Ám valahogy erről a részről kicsit nehezebben megy a véleménynyilvánítás... Úgyhogy a tartalmával kezdeném:

A kemény, tréfát nem tűrő Liis Lindy FBI-ügynök eldöntötte, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Thomas Maddox egy arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy temérdek életet megmentett, van egy ügy, amely túlszárnyalja képességeit. Öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel benne volt a keze egy alagsori gyújtogatásban, amely során számtalan főiskolás veszítette el az életét, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi öccse megmentése érdekében alkut ajánl: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. Liis makacs és kihívó, ám valahogyan sikerül meglágyítania Thomas kemény határait, és ráveszi, hogy a tökéletes ügynök elkísérje őt egy ünnepségre. Egy párként utaznak el Travis és Abby fogadalmának megújítására, és amikor véget ér a ceremónia, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e vonzalmukat.

Nagyjából meg is egyezik azzal, ami a könyv borítóján szerepel, bár az egy kicsit több izgalomtól fűtött. Már csak ezért is megérdemli, hogy a polcon legyen!:D Komolyra fordítva a szót, aki eddig követte a Maddox családban bekövetkező elváltozásokat, annak nyilvánvaló és egészen világos a sztori. Így nem is izgulunk azon, hogy Travisnek mi lesz a sorsa, mint inkább Thomasén... Az előző részben, egy kedves pofára esés kíséretében, fény is derült a Camis múltra, így az is tiszta. Feltehetnénk hát a kérdést, hogy akkor ez miről is szól? 
A nagy helyzet az, hogy ezekről, és kismillió, kezdetben lényegtelen kis félreértésekből, amik hol egymás karjába, hol pedig jó messze taszítják Liist és Thomast. Mivel Liis szemszögéből olvassuk a könyvet, így vontatottnak sőt csiga lassúnak tűnik az egész, míg mindazt, amit mi már rég olvastunk nem kötik az orrára. De mielőtt lassúvá vált volna, az elejét fénysebesen lezavarta az írónő. Gondolok itt a találkozásukra a bárban, majd a későbbi első pillantásra. Nem volt egy nagy csavar, de annál viccesebb, és ironikusabb, és persze megalapozza az elkövetkező fejezetek hangulatát. (majd megértitek, ha elolvassátok az első 20 oldalt) Aztán, mint említettem behúztuk a kéziféket, legalábbis nagyon azt a benyomást keltette. Úgy felhúzott idegileg, minden pillanatban azt vártam, hogy na most, most összejönnek, aztán nem. Közben pedig alig bírtam ki, hogy eljussunk Travisék lagzijára, hisz gondoltam az végre egy pozitív mérföldkő lesz. Hát majdnem... Komolyan, engem még nem idegesített ennyire főszereplő! Lehet, hogy a vontatottság miatt, de már nem bírtam Liis önmarcangolását és hitetlenségét a kapcsolatokban. Egy idő után nehéz volt elviselni, hogy szegény Thomas ott töri magát, de a csaj képtelen biztosíték nélkül vele lenni, emiatt egy kicsit be is rágtam rá. És ha ez még nem elég, ott a folytonos problémája a szabadság kérdésével, könyörgöm, mintha az hogy belevág ebbe a kapcsolatba, azt jelentette volna, hogy Thomas bezárja a hálószobába és soha többet onnan ki nem engedi! Egy szintig értettem, hogy szüksége van a kötetlenségre, főleg a munkaszeretete miatt, sőt becsültem az önállóságát, de hahó, Thomas ezt megadta, még mielőtt összejöttek volna. Aztán a végére akkora katyvasz támadt az én fejemben is mint Liisében, így nem is csodálom, hogy elszólta magát... De így megláthattuk, hogy Thomas milyen önfeláldozó is valójában. Azért nem magasztalnám az egekig, mert én biztos, hogy behúztam volna neki, ha az excsaja nevén szólít... De még így is eszméletlen aranyos volt végig, még akkor is mikor morcos főnököt, vagy részeg bunkót alakított. Őszintén, pont megérdemlik egymást, és köszönöm Liisnek, hogy felnyílt a szeme, nincs harag. Ettől jobb párosítás már csak a többi Maddox kapot:)
Ám nemcsak az ő drámájuk van ebben a könyvben, hanem Val-Sawyer-Marks szerelmi hármasa is ott folyik a háttérben, na meg a maga az FBI nyomozás, amiről szívesen olvastam volna többet is! Oh, és a kedves Taylor szerelmi ügyei se semmik, le merem fogadni, hogy a következő könyvet ő kapja majd! Végeredményben mindegy melyik iker kapja, mert mindketten irtó szórakoztatóak, de a legjobb ha, az egész család együtt van!
Összegzésben, sokkal érettebbnek érződik, csak Liis egyes belső monológjait szedtem volna ki, szenvedélyesebb, még úgy is, hogy sokszor csak a levegőben vibrál és vicces mint mindig. De a legjobban ez a mondat írja le "... megtudjuk, hogy milyen az, amikor valaki nem először, hanem utoljára lesz szerelmes."
≈Nem igazán tudom hányadán állok is ezzel a könyvvel... Míg Thomas belopta magát a szívembe, Liist csak elviseltem, majd megkedveltem. De az epilógus egyszerűen tökéletes volt, így minden addigi hibát elhomályosított a szememben, sőt mindkettőjüket (többjüket is) megszerettem!
10/9.5

2015. december 13., vasárnap

Szombati munkanap, NE!

Ma egy kis sztorit hoztam nektek ami, ha nem is annyira akciódús, minket nagyon boldoggá tett, és szeretnénk megosztani veletek (meg egy kicsit dicsekedni) :)

Mint oly sokak, mi is kénytelenek voltunk Kockacicával iskolába menni, SZOMBATON! Mentségére legyen mondva az iskolánknak legalább nem tanítás volt, hanem különböző nyelvi előadások. Két ilyen előadás közötti szünetben pedig kellemesen csevegünk mikor a könyvtáros néni a tőlünk alig pár méterre lévő polcokra új könyveket rak ki. Tudni kell a giminknek van még egy jó szokása mégpedig, hogy a könyvtár kiselejtezett könyvei ingyen elvihetők. Eddig nem éltünk gyakran ezzel a lehetőséggel tekintve, hogy fizika, és egyéb tankönyveket raktak ki, amikor lássuk be örülünk, ha a sajátunkat nem találjuk nem, hogy másét vigyük el.De most Kockacica egy háborús veterán agressziójával vetődött a könyvek felé. Erre mi is felkaptuk a fejünket, és lássanak csodát nem leselejtezett informatika tankönyvek, hanem rengeteg jól ismert regény zsebkönyves kiadás volt, de több polcnyit befedő mennyiségben. Itt kezdődött a háború. Halált megvető bátorsággal kezdtünk kutatni ki találja meg gyorsabban a jó könyveket, és persze ki kaparintja meg őket  ( off: Kockacica még nem bocsátottam meg hogy elvitted azt a Mikszáth könyvet! >:( )
Végül elmondhatom, hogy mindenki nyertesen ment haza. Kockacicának a felét még bent is kellet hagynia, mert csak kis talicskával tudta volna elvinni. Egy barátnőnknek pedig még a kabátzsebéből is könyvek álltak ki, és még a kezében is vitt. Én sem panaszkodhatom mint ahogy a stílusosan az ajtó elé állított kis hegyről készült "profi" képekből lehet következtetni (a bögre azért van ott hogy érzékeltesse mekkora is a zsákmány).




 ( U.i.:Az a fura szőrős árnyék a kutyám, Csumpi, akit épp, hogy csak ki lehetett lökdösni a képből :) )

2015. december 9., szerda

Várólistás szerda

Nekiestem és megpróbáltam megvalósítani a várólistám... A hangsúly a próbáltam szón! Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz! Komolyan, annyi könyv tetszik, annyit ajánlanak, hogy ki sem látszom belőle. Félreértés ne essék, imádom ha valaki megkeres, hogy neki mennyire tetszett egy könyv és, hogy olvassam el (meg is jegyezném, hogy jöhetnek az ajánlatok, hogy még inkább azt kapjátok, amit szeretnétek!). Ám sajnos az én időm is véges... 
Múlthéten, az előtt? Ki tudja, de a lényeg, hogy némi útmutatást (millió könyvet) kaptam NightFlowerCaptaintól és egy kis biztatás, hogy állítsam össze végre a nyomorult listám. Ebből ez született:
Tudom kevésnek látszik, de ha jobban megnézi az ember, a fele sorozat... Ami rengeteg könyvet jelent! Ráadásul azért ilyen csekély, mert ha mindet felírtam volna, már a padlóra kellet volna ragasztanom a cetliket! Így inkább úgy döntöttem, hogy cserélgetik a helyüket...idővel.
Ha esetleg nem látszana:

  1. Shadows
  2. Oblivion
  3. Celeste bolondulásig
  4. A nyugalom tengere
  5. Harry Potter sorozat
  6. Hopeless sorozat
  7. Árnyékvilág sorozat
  8. Démoni érintés sorozat
  9. Az ég a földig ér
  10. Meghaltam, hogy önmagamra találjak
  11. Altatódal
  12. Angelfall sorozat
  13. A tigris átka sorozat
  14. Trónok harca sorozat (A tűz és a jég dala)
  15. Legenda sorozat
És, ahogy ezt lekörmöltem eszembe jutott, hogy a Greyt , Az örökké határát, A koronahercegnőt és az Üvegtrónt is el akarom olvasni... Még jó, hogy ilyen szépen összeszedtem.:D Szóval ez a várólista sokban változhat, és ha írtok még rajtatok is múlhat a változás mibenléte! Úgyhogy írjatok, akár egy szösszenetet is, várom nagyon!

2015. december 8., kedd

Vigyázat zombik!

Mostanság többször is belefutottam ebbe a tagbe, és addig addig néztem míg kedvet kaptam én is hozzá! Na lássuk mi lesz belőle, Zombi Apokalipszisre fel!

Szabályok:

1. Válassz ki 5 könyvet!
2. Írd fel a címüket egy-egy cetlire és rakd őket egy kalapba!
3. Az első két kérdésre az első könyvből választasz magadnak társat, véletlenszerű felcsapással!
4. Az második két kérdésre a második könyvből választasz magadnak társat és így tovább!

Az én öt könyvem:

- Victoria Aveyard: Vörös királynő
- James Dashner: Az útvesztő
- Dan Wells: Nem akarlak megölni
- Gail Carriger: Changeless-Változatlan 
-  Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Kérdések:

1. Könyv: James Dashner: Az útvesztő
1. Az első ember aki meghal.
Chuck - kicsi, pufi, és ügyetlen, a zombik kedvenc nassolni valója
2. A személy, akit elgáncsolsz, hogy elmenekülj a zombik elől.
Gally - de csak ha biztos vagyok benne, hogy elkapják őt a zombik

2. Könyv:Gail Carriger: Changeless-Változatlan  
1.Az első ember aki zombivá változik.
Ivy Hisselpenny - sok eséllyel azért mert meglát egy borzalmas kalapot, vagy elájul, esetleg mindkettő
2. Az első ember, aki téged elgáncsol, hogy elmenekülhessen a zombik elől.
Angelique - mentségére legyen mondva talán előtte csinál nekem egy szép frizurát ez az ördögi szobalány

3. Könyv:Marie-Aude Murail: Oh, boy! 
1. A csapat idiótája.
Venise - tényleg egy hülye, hiába csak hat éves rövid úton a zombik elé vetném csak, hogy megszabaduljak tőle
2. A csapat agya.
Siméon - átlag fölötti IQ ezt nehéz überelni

4. Könyv:Victoria Aveyard: Vörös királynő
1. A csapat orvosa.
Julian - egy igazi könyvmoly, így csak elég tanult ahhoz, hogy fel tudjon kötni egy törött kart
2. A csapat fegyverszakértője.
Farley - eligazgat egy forradalmat, pár szappanból eszkábált bökő meg se kottyan neki

5. Könyv:  Dan Wells: Nem akarlak megölni
1. A harcos
John Cleaver anyja - nem értitek? Olvassátok el, és meg fogjátok! Nála bátrabb, és feláldozóbb személyt ritkán látni könyvben
2. A csapatkapitány
Jonh Cleaver - egy kis kisegítéssel remek racionálisan gondolkodó vezér lenne

Ez lett volna hát a Zombi Apokalipszis elleni receptem! Ha tetszett ti is töltsétek ki! :)

2015. december 6., vasárnap

J. L. Armentrout - Opposition

Most ébredtem rá, hogy akár ezt is
lehetne zöld borítósnak nevezni...
Az Opposition, és egyben a vég...
Nem a könyv kimenetelének szánom a gyászos címet, mindössze azt sajnálom, hogy vége. Mindig nehéz megválni egy világtól, főleg, ha egy jó ideig benne is él az ember. Egyébiránt nem szánnék sok szót ennek a bejegyzésnek, hisz, aki csak belekezdett, mind-mind eljutott idáig. Így egyértelmű, hogy nincs kit buzdítani a közönségben. 
Csak a formalitás kedvéért, a hátoldal:

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük...

Eléggé baljós, mint az előző rész vége is. Úgy érzem, hogy sorozat végére igencsak a függővégek-mesterévé avanzsált írónő. És, hogy őszinte legyek, nem kedvelem emiatt... Mindig olyan érzést kelt bennem, hogy azért "nincs vége, de mégis ez a vége", hogy a következő kötetet is el tudják adni. Mindegy is, ezen túllendülve, tudtam értékelni a könyvet. Mint az összes részben most is vicces és izgalmas volt a szituáció, de sokkal véresebb és hangsúlyosabb. Valahogy az utóbbi részekben sokkal több figyelem fordult a harcjelenetekre, amit amúgy nem bánok, sőt valamilyen szinten átfogóbb képet adott az "idegenekről". De, ami a súlyosságot illeti, itt már nem csak azon izgult az ember, hogy egymáséi lesznek-e, hanem sokkalta globálisabb problémán! És ez rendkívül felfokozottá tette a könyv hangulatát. 
Végig azt vártam, hogy kiderüljön Kat különlegesebb a többi hibridnél, és végül az is lett, de nem úgy ahogy gondoltam. Nem az erőbeli képességei tették többé. Lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert sokszor Daemon szemszögén át láttatja az írónő, de nem is érdekel, én többnek érzem és kész! Ami pedig Daemont illeti, nem tökéletes, de törekszik rá. Nem lettem egy a fanatikus rajongói közül, de én sem tagadhatom, hogy ha a szomszédomba lakna, nem próbálnám meg vele! Könyörgöm senki sem állíthatja, hogy egy részecskéje sem fogta meg, hisz direkt úgy lett megírva, hogy ezer arcát lássuk. Ebből egy csak megfog?! Szóval nem olvadok el érte, mert az az érdem mást illett, de korántsem lennék rá immúnis. De, ha ővele nem is akkor, Archerrel biztosan lehet szimpatizálni! Nagyon megszerettem, mint ahogy Lucöt is! Mindkettőjüknek meghatározó szerepe van, és nagyon kellettek ebbe a világba. Majdnem annyira az arumok is, de nem engedek a spoileres részemnek...
Visszatérve a cselekményre, megint csak lesokkolva éreztem magam egy két momentumnál, ezért is kellett pihentetni... Képtelen vagyok eldönteni, hogy hogyan is viszonyuljak hozzá, főleg a végéhez, mert felkavart. Pláne, hogy nemcsak a vége! Annyi minden történt az 5 könyv alatt, már szinte egybefolyik. Sokan haltak, tűntek el, sokan életben maradtak, és páran a világra jöttek. A velem hasonszőrűek ezt mind nyomon követték. És én itt a végén csak annyit tudok mondani, hogy hihetetlen, nem tudom, csak egy biztos, aki kalandot akar olvassa el. Köszönöm, hogy leginkább szem, de lélek-tanúja lehettem mindennek!
≈ Elterveztem, hogy nem írok sokat, és talán többé kevésbé sikerült is, de az nem, hogy ez érzelemmentesen menjen... Kedvenccé vált, de nem az egyes kötetetek, nem, hanem az egész együtt!
10/10*



2015. december 5., szombat

Melvin Burgess: Billy Elliot

Billy Elliot kemény, humoros, ugyanakkor szívet melengető történetében ezúttal Melvin Burgess (Canegie Medal-díj) mutat az olvasónak újabb mélységeket, híven tükrözve az eredeti film szenvedélyét és bensőséges jóindulatát. Billy édesanyja két éve halott, édesapja és bátyja a bányászok elkeseredett sztrájkjának aktív résztvevője. Az édesapa azt akarja, hogy a fiú bokszolni tanuljon, mint ahogy mindenki ezt a sportot űzte korábban generációk óta a családban, Billyt viszont a balett csodája és elegáns világa varázsolja el. Ez könyv egy tizenkét éves fiú határozott és elszánt harcáról szól, kezdetben titokban, később pedig családja odaadó támogatásával. Csakis az ő segítségükkel és erőfeszítésükkel sikerül Billynek elindulnia egy minden korábbitól eltérő jövőbe.
~ Először a filmbe botlottam bele, amit nagyon megszerettem. Pont rossz passzban voltam, mikor egy angol órán, egy feladat kapcsán hallottam erről a filmről, és már akkor tudtam, hű ezt nekem látnom kell. Remek is volt, bár a tánc tehetsége a főszereplő fiúnak kissé vitatott, de egy jó humorú, és kellően mellékvágányon szereplő drámaisággal.
A történet annyi amennyit a könyv hátulja ígér, és a történetet valójában a karakterek viszik el. A könyv több szempontot is felvett, Billyét, és családjáét, Michaelét, de még egy zálogházi eladóét is. Mindegyik karakter valahogy szerethetővé válik lassan. Billy alapból imádni való, Micheal (Billy barátja) humora, és transzvesztita hajlamai olyan dolgokat boncolgat ami nagyon merész, és még sincs túldramatizálva. Leginkább mégis az apa fejlődése az érdekes. A könyv nagyobb hangsúlyt fektet a sztrájkra, és az apa lelkében végbemenő folyamatokra, amik nagyon jól kiegészítette a filmet. Billy bátya, Tony is kapott egy kis plusz rivaldafényt, amit eredetileg nem nagyon szerettem, de az ő karakterfejlődése miatt már egyáltalán nem bántam. Maga a sztrájk pedig nagyon jól volt leírva. A reménytelenség, és a remény, furcsa váltakozása nem adott szomorú felhangot a könyvnek.
Nagyon sok benne a káromkodás, de az egész úgy van tálalva, hogy csak nevetni tud rajta az ember.
Végül ezt a kis könyvet mindenkinek ajánlom, aki elszeretne tölteni egy könnyed délutánt, és a film is kihagyhatatlan!
Kedvenc karakterek: Billy, Michael. Nagyi
Amit szerettem: a több nézőpont, a film kiegészítése, jó témák
Amit nem szerettem: -
Kedvenc idézet:"Az ember azt gondolná, hogy legalább a saját otthonában egy kis megértésre talál, de nem, ááá, nem."

10/10

2015. december 2., szerda

Hazafele szerdán

A minap gyalogoltunk a metróhoz NinjaDeltiodMacskával, mikor figyelmes lettem egy két dologra a járda mellett. Tudniillik Pest nem a legtisztább város, de azért meglepett a fél papucs, a virágkaspó, és a locsolókanna feje, mint szemét-triumvirátus. Persze rögtön jött a jó kis vicc, hogy ezt fel kell jegyezni, mert ritkaság stb., és végül odáig fajult a dolog, hogy ráébredtem, akár egy Book Taget is lehetne belőle csinálni (erre erősen rásegített útitársam). Így született meg a bejegyzés, a kedden látott összeegyeztethetetlen szemetekből.

1. A jó öreg vietnámi papucs pár árván maradt fele- avagy egy könyv, amit nem fejeztek be:
Erre a Halhatatlanok alkonyat után sorozatot hoznám, ami abban az értelemben befejezetelen, hogy nem fordították le. Kb. a 18 kötetből, megvan 10, ami lássuk be panaszra nem ad okot, hisz több mint a fele. De, ez mégis kit vigasztal???

2. Magára hagyott díszes virágkaspó- avagy egy könyv, ami csak a polcodat díszíti:
Ezt a címet talán a Hex Hall sorozat nyerte el. Ugyanis szegénykémet még nem volt szerencsém olvasni, pedig pozitív visszajelzéseket kapok róla. De lehetne a Secret Circle sorozat is, mert ezt sem olvastam még csakis a tv sorozatot láttam... Van még mit pótolnom..arról is majd jön lassan a bejegyzés:)

3. A Locsolókanna rózsa, azaz egy olyan könyv, ami hideg zuhanyként ért:
Ezt úgy fognám fel, hogy melyik az a könyv, aminek a fordulata meglepett. Hát az biztos, hogy nem a Down to you... De az Ez a férfi trilógia igazán fordulatossá vált a végére, vagy az Árnyékvilág. Na az egészen kiborító volt, így legyen az. 

4. Papírzsepik hada, avagy egy könyv, amin kicsordult a könnycsepped:
A legutóbbira emlékszem élénken, ami a Toldi estéje volt. Annyira elszomorodtam, olyan komor volt a vége, hogy majdnem elsírtam magam a vonaton. Komolyan mindenkinek kötelező, és nem csak azért, mert tanulságos! Amúgy az én érzelmi szintem valahogy, olyan szintet üt meg, hogy a legkisebb veszteségen is képes vagyok sírni. Így mondhatni, az összes olyan könyv idesorolható, amiben valamiféle szomorú eset van.

5. Szélfútta átlátszó műanyag zacsi, azaz egy rendkívül átlátszó könyv, ahol már előre sejteni lehetett a kimenetelt:
Szerencsére minden író arra törekszik, hogy ez ne fordulhasson elő. Ebből fakadóan nincs olyan könyvem, ahol minden egyes részletet előre tisztán láttam volna. Ám azért jól meg tudtam jósolni a Flat Out Love, vagy a Down to you kimenetelét és még ki tudja miket. 

Ez az első saját készítésű Book Tagem, igazán próbálkoztam! Remélem tetszett, és bárki nyugodtam viheti! Egyébiránt Mimivel azon dolgozunk, hogy valamiféle karácsonyos Book Taget alkossunk közösen, szóval lehet várni!