2015. november 29., vasárnap

Kivétel

Tudom, hogy vasárnap van, és hogy ilyenkor valami kis vélemény szösszenettel jövök, de ma sajna nem... Ha már NinjaDeltoidMacska olyan sok energiát fektetett a pénteki postba, én is megpróbálok kitenni magamért, majd... Ámbár nem a szokásos módon. Ugyanis a héten sikeresen összeültem NightFlowerCaptainnel, és megkaptam, hogy vagy egy kismillió fantasztikus könyvet még nem forgattam a kezemben. Ezzel én is tisztában vagyok, de arra nem számítottam, hogy az lesz a vége, hogy kapok egy olyan hosszú listát, aminek a végét se látom!!!
De nem kell, hogy mondjam, kicsit se bánom! Főleg azt ahogy rangsorolta!
!- elég fasza
!!- fasza
!!!- nagyon fasza
!!!!- irtó fasza
!!!!!- atomfasza
<3- már rég el kellett volna olvasnod!
Talán így kicsit könnyebb lesz eldöntenem melyikkel is kezdjem... Már csak az van hátra, hogy 1. sorba rakjam őket, 2. felragasszam azt a sorrendet egy jól látható helyre, 3. elolvassam a könyveket! Nincs hátra sok dolgom... De már nekifogtam!
Szóval köszi szépen NightFlowerCaptain, már feldolgozás alatt áll!
Ami meg titeket olvasókat illett, ha megleszek közzéteszem, hogy a ti várólistátok is bővülhessen!
Ígérem jobban kiteszek majd magamért, de most mennem kell hív a valóság, és az élet... 

2015. november 27., péntek

Klisé totó avagy amit már láttunk valahol

Ennek a hosszabb bejegyzésnek nincs eget rengető  elő története, pusztán a deja vu érzése miatt éreztem úgy, hogy kell egy ilyet írnom. A most olvasott Vörös királynőben, ugyanis többször arra jöttem rá: én ezt már láttam valahol! Persze, nincs új a nap alatt, így elkerülhetetlenek a hasonlóságok a sztorik között. Igen, de ott vannak a jól ismert fordulatok, a klisék!
Végül, arra szántam rá magam, hogy összeírok párat, természetesen segítség gyanánt Kockacicához fordultam, és hát összeültünk leírni szeretett könyveink visszatérő jellemzőit.
A totóhoz példákat is soroltunk, illetve egy ellen példát, ami vagy nagyon jól, vagy egyáltalán nem él a fent említett klisével. Lehetséges, hogy a példának felsoroltak között bújik meg az ellen példa is.
Természetesen nem akarjuk meggyalázni kedvenc könyveiteket, (főleg úgy hogy a mieinkre is szép számmal igazak) pusztán csak rájuk mutatunk minden bántó célzást mellőzve.
A szarkazmusért előre is bocsánat! :)

1. Szerelmesek geometriája
E nélkül már szinte nem is könyv a könyv, vagy legalábbis nehezen találhatunk olyat, amiben nem élnek ezzel a nagyon is népszerű klisével. Az indok jó, lássuk be a szerelem alapból viharos érzelem, hát ha még két ember is van aki küzd érted. A merészebb írók, akár nagyobb gubancot is alkothatnak, akár négy-öt-hat szögeket kreálnak, csak hogy mindenki rosszul érezhesse magát. Példa erre a Vörös királynő szerelmi négyszöge (2 herceg - főszereplő - annak gyerekkori barátja). Viszont igazán jól aknázza ki a Pokoli szerkezetek, ami nagyon is szépen bonyolítja a szerelmes hármas életét.
Példák: Vörös királynő sorozat, Battle Royale , Szürke ötven árnyalata
Ellenpélda: Pokoli szerkezetek

2.Baráti alapon szerelem
Elengedhetetlen, ha a lánynak van egy ellenkező nemű barátja. Kedvelt fordulat, hogy a főszereplőnő ezt egyáltalán nem veszi észre, csak mikor a fiú szerelmet vall. Jobb esetben összejönnek, és a csaj dobja az eddig álomnak hitt pasi után való rohanást, és hirtelen rájön, ő is egész végig a haverját szerette, még jobb esetben a srác keres magának egy másik lányt, míg a főszereplőnő is megkapja a megérdemelt szépfiúját.
Példa: A Végzet ereklyéi, DUFF - a pótkerék, Flat-Out Love,
Ellenpélda: Sírkertek királynője

3. A szülői értekezlet résztvevők hiányában elmarad
Avagy mindig van valami anyuval, és apuval. Lássuk be, az írók közkedvelt módszere eltüntetni a szülőket, hadd randalírozzanak tizenéves főhőseik. Végül is mennyivel egyszerűbb megmenteni a világot, ha nem kell hazaérned este tízre! Persze nem mindenki olyan kegyetlen, hogy megölje őket, gyakran csak szétszakítják a családokat, illetve elrabolják őket, vagy csak magára hagyták szerencsétlen szereplőt. Követendő példa ezek után A Végzet ereklyéi, ahol valahogy nincsen olyan sok elhullt szülő (csak majd később), és mindenképpen szerves részük van a cselekményben.
Példák: Percy Jackson, Enigma, Lélektárs - Sky,
Ellenpélda: A Végzet ereklyéi

4. Iskola= Hol a gyerek?
Mivel legtöbb hősünk még bőven az iskolapadok rabja, így ez is egy fontos kérdés. Persze lehetsz te angyal, démon, boszorkány, alien, a biosz tanár sosem zargat majd a jegyeid miatt, vagy, hogy túl sokat hiányzol. De tényleg! Minek őket iskolába járatni? És ez mit mond el a könyvbéli iskoláról? Tanulóik hirtelen felszívódnak, vagy egyenesen szét verik az épületet, és ezt soha senki se veszi észre!
Példák: Biborhajú, A Végzet ereklyéi, Időtlen szerelem,
Ellenpélda: Luxen

5. Tudósítás egy szépségversenyről
Ez leginkább a természetfeletti könyvek alapköve. Vámpíréknál, és hasonszőrű társaiknál, mindenki gyönyörű, természetesen a főszereplő szerelmespárral az élen. Persze a főszereplő lány elől rejtegették egész életében a tükröket, így ő nem tudja hogy milyen szép, csak a körülötte létező személyek csorgatják utána a nyálukat. Az álompasival (a leggyönyörűbbel) az élen. Persze, ha van valami jó indok, erre a 0-60 éves korig terjedő szépségverseny szereplő gárdára, akkor még le is nyeljük, mint például ahogy Anne Rice is megjegyzi a vámpírok a gyönyörű emberekbe szeretnek bele, és legtöbbször szerelmüket változtatják át. Nem a legkiforrottabb indok, de legalább van.
Példák: Luxen, Halhatatlanok alkonyat után, Vámpírkrónikák, 
Ellenpélda: Vámpírkrónikák

6. Senki sem az aminek látszik
Avagy a beépített ember. Mikor már azt hisszük jól ismerjük a karaktert, hirtelen oldalt vált...akár többször is. Igen ezen karakterek jobban változgatják színűket, mint a monokli a szem alatt egy hét folytán. Ide sorolhatjuk még azokat a karaktereket is, akik magukat teljesen más fényben látják, mint a körülöttük lévők (gondoljunk csak a szociopata John Cleaverre aki mindenki szemében hős) Ez gyakran jól jön ki például, ha a karakter sokáig titkolja kinek is a pártján áll, mint a Changless-Változatlan-ban (Napernyő protektorátus) Madame Lefeux akiről a végiéig nem is derült ki kinek az oldalán áll.
Példák: Színjáték, Fallen, Nem vagyok sorozatgyilkos
Ellenpélda: Changeless- Változatlan
( Kockacica Róbert Gidát hozta példának, mert... egy ideig nem tudta, hogy ő egy kis fiú.
Mentségére legyen mondva felolvasták neki a mesét :D)

7.Szuperférfiak
Igen, na ezzel a jelenséggel mindenki találkozott már, aki mást is olvasott a Biblián kívül. Mindannyiunknak számtalan név ugrik be, ha azt kérik tőlünk mondjunk már egy könyves pasit, aki jól néz ki. Fontos ismertető jeleik: gyönyörűek, különlegesek, erősek, egyetlen szerelmük, és életük értelme a főszereplő nő, és így tovább. Ez már nem is klisé hanem alappillére a könyveknek, pláne ha a románcé a főszerep. Persze, gyakran párosul hozzájuk valami aprócska hiba, hogy megőrizzék "emberségüket" például, a Down to you-ban SPOILER a főszereplő két srác egy is ugyan az SPOILER VÉGE, vagy a Maddox tesók düh rohamaik, és hasonló kényes dolgaik... Hátránya, hogy egy idő után már csak forgatjuk a szemünket, és szarkasztikus sóhajjal adózunk, a hosszan ecsetelt példás hímnek adottságain. Hiába az a fránya immunitás...
Példák: Halhatatlanok alkonyat után, Maddox familia könyvei, Down to you - Rajtad áll 
Ellenpélda: Maddox familia könyvei

8. Különleges vagyok, avagy a Harry Potter- szindróma
Kedvenc fantasy könyveink főszereplői mind ebben a kórságban szenvednek. Ezek a tízen akár hány éves gyerekeknek bizony nehéz, hisz csak ők egyedül a kiválasztottak/azzal az erővel bíróak/eddig sosem látott képességűek/utolsó valakik a fajukból, így mindent egyedül kell megoldaniuk. Jó, ott vannak a társaik, de ők nem kiválasztottak. Ezt persze nagy nehézségek, és egy adag önmarcangolással teszik, de ki is hibáztathatná őket, hisz cserébe magukra vállalnak mindent. Neves szereplő, aki ebben szenved, és akiről a kór is kapta a nevét a Kis Túlélő Potter, aki olyan súlyos eset, hogy nem csak a varázslók, de a muglik sorsát is hátára veszik. Magnus Bane boszorkány mester is a szindróma betege, de ő szánt szándékkal, a szívére hallgatva teszi mind ezt. Ettől nem lesz több, mint többi beteg, pusztán más, de felettébb kellemes változatosságot jelent.
Példák: Harry Potter, Útvesztő, Napernyő protektorátus
Ellenpélda: Bane krónikák

9.A pszicho gyerek
A horror filmek is szívesen operálnak ezzel az elemmel, vagyis a legártatlanabb élőlényeket, a gyerekeket választják meg a legfurábbnak/legveszélyesebbnek. Lehet egy különleges képességgel bíró, vagy kattant, esetleg átlag feletti IQ-jú, a pszicho gyerek mindig lekörözi a felnőtteket. Hamarabb készíti el az adóbevallást mint te, leveri a fő gonosz hadseregét egyedül, majd jó gyerek módjára elmegy legózni a szobájába. Jobb esetben tényleg csak egy felelősség teljes, nagyon okos gyerekről van szó mint Simeon az Oh, boy!-ból, vagy lehet akár olyan, mint Micha a Luxenből, hogy bármikor bárkit átküldhet a túlvilágra. Legyenek bármennyire is bájosak ezek a kölykök, ha cukorkát kérnek add oda nekik a saját biztonságod érdekében.
Példák: Luxen, Oh, Boy!. Flat-Out Love
Ellenpélda: Oh, boy!

10. A hátba bökdöső
A "nem az akinek látszik" egyszerűbb, de genyóbb verziója. A karakter csak egyszer vált oldalt, de akkor biztos, hogy betart eddig legjobb barátjaként számon tartott főhősünknek. Ez a szereplő, akit rosszabb esetben még szerettünk is, a genyóság császárává válik, és még a főhős cikis gyerekkori képeit is megmutatja a fő gonosznak. Ilyen akár a Luxen sorozatbeli Blake, aki nagyon gonosz lesz, de nem spoilerezek le mindent. Jobb esetben olyan, mint Piton professzor, aki pont a Sötét nagyurat támadja hátba.
Példák: Luxen, Árnyékvilág, Napernyő protektorátus 
Ellenpélda: Harry Potter

11. A szürke 1 árnyalata
Valami titkos szövetség született az írók között a főhősnőik személyiségét illetően. Szinte kőbe van vésve, hogy a sztori kezdetén mindenképpen egy élettelen penészvirágnak kell lennie a lánynak, hogy később karakterfejlődésként letudhassák azt, hogy bombanőt csinálnak belőle, aki erős és gyönyörű. Aha, de ehhez kell a szuperférfi, aki azzá teszi, bocsánat "előhozza belőle". Hogy is van ez? Kérdem én, miért nincsen az megírva, hogy mondjuk (isten ne adja) magukért lesznek jó nők? Címeres alanya ennek a klisének Nora Grey a Csitt, Csittből, akinek még a neve is szürkét jelent, és egy marék földben több személyiség lapul, persze később többé-kevésbé kinövi ezt a hibáját. Ezt a klisét teljesen mellőzi a Magisztérium, pusztán már csak azért is, mert Callum fiú, ráadásul ő aztán tudja mit akar, és tesz is érte. Indítványozni szeretnék egy kurzust, ahol ezt megtanítja a többi főhősnőnek.
Példák: Csitt, Csitt, Tizenhárom okom volt..., A szürke ötven árnyalata 
Ellenpéldák: Magisztérium

12. Sose halunk meg, avagy sebek nélkül
Ami egyszerűen képtelenség. Valami miatt a főhősöket a szentlélek, vagy én nem is tudom mi védi az ellen, hogy a hajuk szála is meggörbüljön. Leginkább mégis az író, aki úgy szereti őket, hogy még csak megkarcolni se akarja szereplőit. De ez nonszensz! Ha valakit képen találnak, megkérem, legyen szíven vérezni egy kicsit! Meghalni meg már egyenesen botrányosan ritkaság számba megy, mert ha valaki meg is hal, a.) nem volt fontos b.) gonosz volt és/vagy nem volt fontos c.) a következő x. részben visszajön, hogy bocs mégse. Kellemes kivétel azért van, például J. Kenner Édes rabsága (Stark -trilógia) ahogy azért folyt a vér a múltban.
Példa: minden
Ellenpélda: Édes Rabság

13. Döntés: jó, vagy rossz... de rossz
Kérdem én, minek állítják őket döntés elé, ha úgyis a vesztükbe rohannak? Ezen főhős típusokra a vacsora fogásainak eldöntését se bíznám rá. A rémes ítélő képességük oka, vagy velejárója, pedig a jézusi jóság. A hős mindenképpen a rosszat választja, ha ezzel megmenthet akár csak egy kavicsot is (KockaCica megjegyzése: vagy kagylót, akár mindkettőt) a vízbe fulladástól... a sivatagban. Ezek a könyvek gyakran járnak haj tépéssel, és hosszas kiabálással, hogy "Mi a francért mész oda?! Mi a baj veled?!" és így tovább. Az idegeinket erősen megtépázza például, a Vörös királynő hősnője Mare, aki mindig jó döntést hozz... rosszkor. Mikor épp valakivel jóban van dönt egyet, és jól betart neki amitől rövid úton meg akarod tépni. De ennek az archetípusnak is vannak remek alakjai, ott van akár az Anna sorozat főszereplője, Cas, aki a saját boldogságáért nagyon is meghatóan lemond Anna boldogságáért. Vagy akár Tessa, a Pokoli szerkezetekből, egy rossz döntés (hogy Londonba utazik) indítja el a történetét.
Példa: Vörös királynő, Párválasztó, Pokoli szerkezetek
Ellenpélda: Anna sorozat

13+1. Világvége... megint
Ha már lúd legyen kövér. Mi értelme lenne csak egy kutyát/családot/iskolát megmenteni, ha meg lehetne a világot is? Íróink lassan több milliószor sodorták végveszélybe bolygónk, rosszabb esetben univerzumunk, de hőseik, akik közül szép számmal szenvednek a Harry Potter-szindrómában, mindig ott vannak, hogy jól megmentsenek mindenkit. Lassan viszont már nem izgulunk úgy, tekintve, hogy mindig megmentik, de tényleg valaki írjon már egy olyan könyvet, amiben mindannyian megyünk a levesbe, mert a hős elbukott! A fiatalabbaknak szóló könyvek itt kész felüdülést jelentenek, hisz egy tizenegy néhány éves gyerek, (ha épp nem Percy Jacksonnak hívják) általában nem kell egy egész bolygót megmentenie bőven elég saját városát, lásd csak a Pax testvérpárját.
Példák: Luxen... minden egyéb könyv
Ellenpélda: Pax

És a záró jeles ráadás: Karrier építés mesterfokon
A hamupipőke sztori, a régi klasszikus. Nincstelen szereplőink, jó házasságot kötnek/legyőzik a hű de nagy ellenséget/vagyonra tesznek szert, és így tovább. A por nép sorai közül bukkannak ki, majd a csúcsra törnek, és melléjük gyakran párosul valami szívet szaggató háttérsztori csak, hogy jobban imádhassuk őket. Legyen itt szó akár a Párválasztós America-ról, aki hirtelen minden kaszt főlé kerekedik, vagy Sophie a Vándorló palotából, aki szintén házasság révén járt jól.
Példák: Párválasztó, Vörös királynő, Vándorló palota


Nos, ezzel végére is értünk a szép, hosszú listának! Nektek mi a kedvenc/legutáltabb klisétek?
(Halkan megjegyzem, azért van szép számmal benne a Luxen, mert Kockacicát kicsit beszippantotta a könyv :D)

2015. november 25., szerda

Szerda, mert szerda van és kész

Most, hogy ilyen hideg van, az emberek is sokkal ridegebbek. Szóval dugjatok a kezükbe "egy bögre forró teát", mert ez a titok nyitja. Ha nem tudnátok. milyen fajta legyen, itt egy kis segítség.

1. INSTANT TEA, avagy a legrövidebb könyv, amit tavaly olvastál:
Ha már rövidség, akkor inkább novellának illik be, de a sok-sok rész egy egész története ad, ezért talán a Bane krónikák. Úgy sajnálom amúgy, hogy nem a kinti borítót használták itthon is, de talán ez egy jó példa arra, hogy nem mindenki a borító alapján ítél!

2. ZÖLD TEA, avagy egy könyv zöld borítóval:
Kapásból eszembe jutott vagy 10 könyv..Nem felvágásból;) Nem is tudom melyiket emelném ki... Ezért mind mind megkapjátok:) Elsőként a Linger-Várunk című könyv jutott eszembe, majd az Obszidián, A Próféta, a már említett Bane krónikákból egy-kettő, majd egy pikánsabb Sylvia Day- Egymásba fonódva. Aztán észbe kaptam, hogy a Smaragdzöld is zöld borítós... És még ki tudja hány van, inkább adok helyet a többi teának!


3. FORRÓ CITROMOS TEA MÉZZEL, avagy egy könyv, ami átmelengeti a lelked:
Személy szerint nem kedvelem a mézet, de a könyveket annál inkább! Néha úgy érzem, hogy könnyű nekem megfelelni, mert olyan sok könyvet szeretek... nem is tudom melyiket a legjobban. Talán, ami igazán megfogott az Ököl/Jog vagy a Flat Out Love

4. ÖTÓRAI TEA, avagy egy könyv, amit idegen nyelven olvastál:
Eddig angolul novellákat olvastam, mint a A Little Princess vagy a Gulliver's Travels. És még franciául a Exercices de style- Stílusgyakorlatok. De természetesen vannak nagyravágyóbb terveim is... De csak ha már tudok angolul, és franciául is.

5. GYÓGYTEA, avagy egy könyv, amit nem élvezetből, hanem kényszerből olvastál el:.
Az összes kötelező? Mondjuk nem mindegyik volt teljes kínzás, de valamiért az összes nagy klasszikus valamilyen úton-módon depresszív, így számomra nagyon nehezen válik kedvelté. De, mint említettem pozitív benyomások is értek, mint az Egri csillagok vagy az 1984 sőt még Vonnegut- Az ötös számú vágóhida is tetszett.

6. FEKETE TEA, avagy egy olyan akciódús könyv, amin soha, de soha nem tudnál elalidni:
A legutóbbira emlékszem csak és az az Origin volt, sőt az egész Luxen sorozat akciódús volt. Kizárt, hogy bárki elaludjon rajta.

7. JEGES TEA, avagy egy igazi, hamisítatlan nyári kaland:
Nem mintha nyáron olyan nagyon más, eltérő könyveket olvasnék, mint amúgy az év többi részében. Így könnyednek éppen nem mondható, de annál izgalmasabb Árnyékvilág sorozatot emelném ki, Spirit Blisstől. És még talán a Flat Out ... részek illenek a stand mellé. 

8. KALINKA SZAMOVÁR, avagy egy könyv, amit csak az alkohol tett volna elviselhetővé:
Vagy még az sem! Ezt a könyvet életem végéig utálni fogom. Konkrétan felfordult tőle a gyomrom, annyira nem kompatibilis a lelki világommal. Ez nem más, mint Diderottól Az apáca. Komolyan talán ezt az egy kötelezőt soha nem fogom megbocsátani a tanárnőmnek..

Ezt a Book Tagget Drew Coel blogján fedeztem fel. Plusz infó, hogy nem tudom mennyi esély volt rá, de a minap eszmecserét folytattam Mimivel, és mint már biztos láttátok ő is pont ezt a Book Taget választotta... Úgy fogtam fel, hogy semmi gond, talán nem gondolja majd mindenki, hogy másoltam. Remélem is! De itt az övé, ha az én ötleteim nem lennének elég kielégítőek.:)

2015. november 24., kedd

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Apollinaire álnéven jelentette meg valamikor az első világháború után ezt a pornográf könyvecskét, de azóta minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a szerzősége. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el. 
~ Egy könyv aminek az elején egy fenék, és egy figyelmeztető szöveg díszeleg? Hmm mindenképpen csak egy vidám, szerelmes regény lehet! Nem, dehogy ezt még én se gondolnám így. De akkor miről szól hát a tizenegyezer vessző? Szemfülesen elolvasva a hátoldali szöveget már tudjuk. Egy pornó paródia, de abból a vérbeli fajtából. Itt most nincs románc, se iszonyatos fordulatok, itt csak kefél mindenki mindenkivel, változatosan. Mégse volt szörnyű. Sőt, a neveken például nagyon jókat nevettem, L'Obasso, vagy Puncilina de Chegbecourt, a világ két legkreatívabb neve címért is versenyezhetne!
Történet nincsen, csak főhősünk Mony Bebascu lófrál a nagyvilágban, és találkozik, illetve fekszik le emberekkel.
A pajzán részek szintén nagyon humorosra sikeredtek, kész svédasztala minden fétisnek, mégis a vége fele valóban már nem a megnevettetés, inkább az elborzasztás lett a célja amit sajnáltam. Amit Mony a háborúban csinált, már nem igen lehetett mulatságosnak nevezni. A vicces sorok között, viszont néha felsejlik a hatalommal bíró emberek elborultságának paródiája is. Például a furcsa szekta összeülése ahol a két gyereket összeházasítják, vagy amikor Mony elveri az egyik tisztet. Mindben volt egy visszatetsző tükör a hatalommal bírók visszaéléséről,
Végül is összegzésként, ha nem is ajánlom mindenkinek ezt a vékonyka kis történetet, az aki nevetni akar, de nem lehet könnyen meghökkenteni, egy jó hétvégét fog eltölteni a könyvvel.
Kedvenc szereplők: L'Obasso
Amit szerettem: vicces, a nevek
Amit nem: a végén már inkább csak durva
Kedvenc idézet : -

10/7

2015. november 22., vasárnap

Egy kis versike

Catullus/Rilke versek
Talán látható volt, hogy a héten nem olvastam semmi újat... De legalább így alkalmam nyílt arra, hogy a nem rég olvasott verseimről is beszámoljak!

Akkor kezdeném a jó öreg Catullusszal.
Ha ne adj Isten, esetleg valaki nem tud semmit az életéről ne búsuljon, mert ez a 116 csekély vers mindent elmond róla. Komolyan néhol olyan, mint egy napló, egy igen gúnyos, szeszélyes hangvételű kis életrajz. Nagyjából mindenről beszámolt, ami csak történt vele, és mindezt humorosan, tréfásan tette. Bár mondjuk a mai napig nincs mindenki ínyére a fogalmazásmódja... Megjegyzendő, hogy valóban sokszor csipkelődő, szókimondó és vulgáris, de éppen ettől válik életszerűvé. Nem is beszélve a szerelmes verseiről Lesbia felé. Majdhogynem a romantika korába sorolhatóak a szenvedélyessége, a gyötrődése és a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai miatt. Emellett hosszabb műveket is tartalmaz a kötet, melyek részemről egy kicsit túl hosszúra is sikeredtek, sajnos a végére az összesnél elfelejtettem, hogy hogyan is kezdődött... Azonban ez nyilván az én hibám, de egyet nagyon jól megjegyeztem így elolvasva, plusz latinosként, hogy "Catullus dicit se odisse et amare"!

Majd ha már úgy is belemerültem (csak hittem) a versek olvasásába elővettem, Rilket. Hallottam már róla régebben, azután pedig a Shiver-Borzongásban újra előkerült, így a nagy verses kedvemben úgy döntöttem, hogy most már megérdemli, hogy a kezembe vegyem.
Bevallom, hogy legelőször azt hittem, hogy nő...Tudom szörnyű tévedés, de hát a nevéből nekem ez jött le rögtön. DE most bizton állítom, hogy férfi, nem nő a költőnk. Az ő esetében kicsit nehezebb konkrét véleményt vagy bármit is állítanom... Az első verseiben kicsit érződik származása, kisebbrendűségű mivolta, de még jobban a vallás és filozófia kérdése. Aztán átváltunk látszólag kicsit könnyebben feldolgozható versekhez, ám ez még véletlenül sem igaz. Olyan rejtett és megfoghatatlan gondolatokat bújtat el egy- egy szimbólum mögött, hogy fel sem fogható, csak az érzés árulkodik róla. Mindez a halál kérdésköréhez vezet, amit az élet szerves részének tekint. És még sorolhatnám milyen témákat feszeget, de inkább csak annyit mondanék, hogy olvasd el. Megéri, még ha sokat is kell egy-egy versén töprengeni. Én talán azon töprengtem a legtöbbet, hogy vajon mindez, hogy hangozhat németül... Biztos szép, de nekem nehéz elképzelni.

És akkor a kedvenceim tőlük, kis apró idézetek:
Catullus: "szélbe írott betű csak, rajz rohanó vizeken..."
Rilke: "Furcsa: tovább nem vágyni a vágyat."

2015. november 18., szerda

Libris szerda

Végre megjött! Megint csak könyveket rendeltem, pedig megfogadtam, hogy idén már nem veszek többet, de nem bánom, hogy megszegtem! Így legalább bővült anyum gyűjteménye!
Kapot még 3 Agatha Raisingot...

Amúgy már NinjaDeltoidMacska olvasott egy párat a sorozatból, szóval inkább ő tudná ajánlani. Ám tőle és anyumtól is hallva, megtudtam, hogy igazán szórakoztató és azt is, hogy szinte minden korosztály olvashatja!

Ennyit mára, de ígérem összeszedem magam, és hozok majd egy Book Taget is!

2015. november 17., kedd

Anne Rice: Vittorio, a vámpír (Új vámpírtörténetek 2.)

A tizenhat éves Vittorio, aki egyetlen túlélője annak a brutális és érthetetlen mészárlásnak, amely apja toszkánai várkastélyának összes lakóját kiirtotta, bosszúra szomjasan menekül Cosimo de' Medici ragyogó Firenzéjébe. Bár egy titokzatos nő megmenti a haláltól, nem szabadulhat az ördögi, véres lidércnyomástól, a háború és a politikai intrikák hálójából, egy veszedelmes szerelem pedig pusztulással fenyegeti.
Anne Rice egy varázslatos új alakkal ismertet meg bennünket, miközben szenvedélyes és tragikus legendát sző a kárhozott ifjú szerelméről és elveszett ártatlanságáról a szörnyűségek és műremekek, az angyalok és ördögök, a szent és profán csodák reneszánsz Itáliájában.
~ Nem is tudom hányadán állok ezzel a könyvvel, ugyanis Vittorio olyan esetlenül kilóg több szempontból is az eddig olvasott vámpírokból, mégis szeretnivaló, de hagy maga után egy kellemetlen kérdést: minek is kellet ezt megírni?
A történetünk most Toszkánába repít e,l ahol éli életét a könyvmoly Vittorio, ha nem is túl izgalmasan, de elégedetten. A korrajz természetesen most is tökéletes, Anne Rice mint mindig remekül szőtte bele a valóságot is történetébe. Mindazonáltal Vittorio hamar lemészárolt családja holtestei között találja magát mikor egy szépséges vámpírnő, társával kivégez mindenkit kivéve a fiút. Ez a vámpírnő Ursula beleszeret Vittorioba, akiben szintén ég a vágy a lány iránt. Meg megakarja ölni. De ez eléggé mellékes a fiú gondolatai között.
A falu rejtélyét nagyon jónak találtam, az ötlet, hogy saját rokonaikat vetik a szörnyetegek elé a béke miatt érdekes gondolat. Amivel nem voltam kibékülve azok az angyalok. Minek kellettek bele? Mármint értem én a Memnoch-ban szereplő dolgok után kellet még bizonygatás, ez így történt, de mégis, az erőltetett őrangyalok a festő körül, akik segítik Vittoriot a bosszúban valahogy kuszának tetszett. 
Ursula fura ingázása szelíd lány, és manipulatív dög között, szintén visszatetsző volt, és amit Vittorioval tett azt én nem bocsátottam volna meg.
Viszont a könyvnek van egy hatalmas nagy pozitív eleme. Vittorio és Ursula együtt maradnak. Nem válnak el, nem utálják meg egymást, ha veszekednek is összetartja őket a szeretet. Igen Vittorionak semmi köze a világban bolyongó vámpírokhoz, sosem találkozott Lestattal, Mariussal, vagy a kárhozott királynővel, mindenből kimaradt, és mégis ő győzőt. Minden fajtársa a magánytól szenved kivéve őt, és ezért kellet ezt a könyvet megírni. Az írónő megmutatta még egy öröklétű és képes hosszú szerelemmel égni.
Kedvenc szereplők: Vittorio
Amit szerettem: a falu titka, a borító, Vittorio-Ursula szerelmi szál
Amit nem szerettem: fölösleges angyalok, Ursula személyiség bizonyos részeknél
Kedvenc idézet: (Vittorio az anyjáról beszél) " Úgy vélte, komoly bajom lehet, ha Dantét olvasok és magam is örökösen verset akarok írni."

10/8

2015. november 15., vasárnap

M. Leighton - Down to you

A már beharangozott, Down to you - Rajtad áll, M. Leightontől
Elővettem, mert már szúrta a szememet a sok idézet, amit láttam belőle. Jókat derültem rajtuk, és hát, sikerült a hangvételüknek rávennie, hogy elolvassam.
A moly szerint:

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára. 
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik. 

Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

Imádtam az első léthelyzetet, szexis volt és emellett mérhetetlenül humoros is. Cashnek sikerült felkavarnia Oliviát, és jó erős benyomást tennie rá. És a másnap... Fergeteges félreértés. Szerettem a történetét, az őrlődést, a sok évődést, a megválaszolatlan kérdést, amibe belehajszolta magát. Kit is válasszon? A nagy csavar számomra hamar kiderült, vagyis inkább sejtettem, hogy ebben leledzik a lényege. Köszönhetően Ginger egyik megszólalásának... Mellesleg Ginger az egyik, ha nem, a legnagyobb fazonja a könyvnek. Egy igazi életművész felfogásával áldották meg, nagyon csípem, és csak remélni tudom, hogy a folytatásban is lesz szerepe a nagy szájának. 
De azt nem gondoltam, hogy ilyen nyomós okok húzódtak a háttérben. Örültem volna ha jobban kibontottuk volna ezt a tragikus szálat, de majd a következőben. Mindenesetre az utolsó fejezett megalapozza a következő részt, és kicsit krimissé varázsolja az egész sztorit, amit szeretek. 
Nem éreztem, hogy túl nagy benyomást tett volna rám, gyorsan túl estem rajta. Azonban rendkívül jól esett a mindennapjaimba, a maga kategóriájában igazán helytáll. Talán a következő rész jobban hat majd a lelkemre és képes leszek mélyebben átélni a történteket. Félreértés ne essék, rendkívül jól megírt, és egyedinek ható történet, de nem éreztem benne azt az érzelmi töltést, ami számomra kirívóvá tesz egy könyvet. Ráadásul már kicsit sokaltam az intim jelenetek számát. Értem én, hogy odavannak egymástért, de ez már egy cseppet túlzás. Legalábbis amellett, hogy mást nem nagyon csináltak... 
≈ De még így is, egy aranyos történet marad, amit nem bánok, hogy elolvastam!
10/7 vagy 8 (mert jónak jó, csak nem biztos, hogy elég...majd kiderül a folytatásban)

2015. november 13., péntek

Paula Daly: Milyen anya az ilyen?

A barátod gyereke.
A te felelősséged.
A te hibád.
Mit tennél, ha eltűnne a legjobb barátod gyereke, és erről te tehetnél? Pontosan ez történik egy fagyos decemberi napon a Tóvidéken élő Lisa Kallistóval, a három gyermeket nevelő, túlhajszolt édesanyával. Csak egy pillanatig nem figyel, és rémálommá válik az egész élete. Eltűnik a legjobb barátnője tizenhárom éves lánya, Lucinda, és Lisa, akit megvisel, hogy mindenki őt hibáztatja, megpróbálja jóvátenni, amit elrontott. De miközben egyre mélyebbre ás Lucinda eltűnésének ügyében, Lisának rá kell jönnie, hogy a csendes városka, ahol él, nem az, aminek látszik, és talán a barátai sem azok, akiknek eddig hitte őket.

~Ez a könyv elég régóta volt már a várólistámon, és mikor megláttam a könyvtárban, egy ninja képességeivel vetődtem rá. Szóval igen, levettem a polcról, és hazahoztam. Elolvasva pedig tudom már, erre igazán megérte vadászni!
Mindenkinek volt már az életében olyan kellemetlen pillanata, mikor elvesztette egy barátja holmiját. Ceruza, matekfüzet, vízszámla, stb. Utána persze jött a bűntudatos bocsánat kérés, és jó esetben feloldozást is kapsz. Na de ha többet veszítesz el mint egy szerencseradír? Akkor is képes leszel jóvátenni a hibád, ha a barátod gyerekét "veszted" el? Hál' istennek nem a gyerek az első számú tárgy, amit az ember otthagy a buszon, lenne is elég problémája a BKV-nak. De, azért mégis előfordul főszereplőnkkel, a folyton pörgő Lisával, aki egyszerűen elfelejti, hogy gyermeke barátnője náluk alszik. Itt kezdődik hát a hajsza. Lisát megveti a kis város lakossága, lassan pedig rájön, itt aztán mindenki valamiben sáros. Ami szerintem már kicsit túlzás. Itt szinte a szomszéd néni pudlijának is poszt-traumás stressze van az első világháborúból! Sztori szempontból lényegtelen, de itt a kedvencem. Lisa betéved egy nőhöz kutya ügyben (állatmenhelyen dolgozik), és a nő enyhén kivan, mint kiderült a vőlegényét, és a nő apját rajtakapta együtt, és most azok leléptek nyaralni. Ezt így fél oldalban elmeséli, és haladunk tovább. Komolyan, minek mindenkinek valami iszonyatos háttérsztorit adni? De persze ez pici hiba, belefér. Egyébként is Lisa lelki világa igazán érdekes. Az anya szerepet piedesztára emeli, itt pedig az etalon az a barátnője, akinek elvesztette a gyerekét, így plusz bűntudat sújtja. Sőt, olyan erős kisebbségi komplexusa van, hogy érdemes lenne egy pszichológust felkeresnie. Ezek mellé egy túlterhelt élet párosul, ahol mindig van valami baj. De mindenképpen érdekes már csak lélektani szempontból. Másik szemszögünk a rendőrnő volt, aki nyomozott az ügyben. Őt nem szerettem túlzottan, mindig a melleivel volt elfoglalva, ami engem enyhén szólva egyáltalán nem érdekel. Vágjuk, túl nagy neked, nem kell minden alkalommal megemlíteni, ha valaki csak ránéz! De persze neki, és a környezetének is megvoltak az állandó problémái, és általa sok mindenre mi is rájöhettünk a sztori kapcsán. A harmadik szempontot nem részletezem, ugyanis eléggé spoileres lenne. 
A történet érdekes, több erős elmekórtani esettet is ábrázol, ami sokszínűvé teszi. Olyan mint egy svédasztal. Alkoholizmus, házasságtörés, kisebbségi komplexus, társfüggőség, és a kedvenc szindrómám is helyet kapott a végkifejletben, de ez titok. Mindenesetre a vége üt, és a végén lévő csavarnál mindenki szerintem elégedetten fog bólogatni.
Ha egy érdekes izgalmas "krimit" szeretnél olvasni ez a te könyved. Ha pedig érdekel a pszichológia, hát akkor itt mindent találsz. De, ha gyerek vállalásban gondolkodsz nem biztos hogy a te könyved.
Kedvenc szereplők: -
Amit szerettem: pszichológiai svédasztal, alapgondolat, benne van a "kedvenc" szindrómám,
Amit nem szerettem: néhol hatásvadász. mégis csak sok itt a beteg ember, 
Kedvenc idézet: 
" Múlt héten egyik nap hazajöttem – folytatja minden érzelem nélkül –, és ott találtam a férjemet az ágyban… az apámmal. – Jézusom! És mit csinált? 
– Elhánytam magam.
– Érthető."

10/9

2015. november 11., szerda

Díjszerda

Bár Book Taget akartam ez ezerszer fontosabb! Szintén az első díjas posztom, és felettébb boldog vagyok, hogy én is (mi is) kaptunk ilyet!
Szóval a lényeg, nagyon köszi Mimi, hogy ránk gondoltál, ha létezik visszaküldés biztos megkapod!:)
Akkor kezdjük is el!

Tennivalók:

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad! 
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/bejegyzéshez, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek jár a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!
8. Cseréljetek linket!
9. Küld tovább a díjat 12 embernek!

12 dolog Mimi blogjáról:

1. Alig várom a meglepetésed!
2. Az egyik kedvenc bejegyzésem tőled a mozis...Milyen igazad van!
3. Imádlak olvasni, azért is, mert olyan benyomást kelt a betűtípusod mintha írógép írta volna.
4. Mostanában mintha ritkábban említenéd a barátaidat.:D
5. Én is szeretem megnyomni egy hosszan írt bejegyzés végén a 'Közzététel' gombot.
6. Hallgattam rád és megnézetem a Hős6ost.
7. Mindenről írsz, ami csak tetszik, vagy eszedbe jut.
8. Megajándékoztál ezzel a díjjal! (köszi)
9. Tuti, hogy több mint 10 dolgot szeretsz.
10. Odavagy a horrorért, de csak a jóért. Ezt becsülöm.
11. Vicces vagy.
12. Imádom az aranyköpéseidet!

12 dolog rólunk:

1. Elmúltunk 1 évesek!
2. Mind macskaszeretők vagyunk.
3. Mind a hárman más stílust kedvelünk...Nagyjából.
4. Saját kollázsokat készítek (KockaCica) a facebook oldalunkra.
5. Mindig van heti két bejegyzés minimum, csak akkor nem, ha nincs.
6. Törekszünk az aktualitásra.
7. Nem rég szerződtem a Mogul Kiadóval!
8. Kévés időnk van írni...De szerintem ez jó néhány diákblogger problémája.
9. Naponta több e-mailt kapok, hogy küldjem már el azt vagy ezt a könyvet... És ne haragudjatok, de több okból sem teljesítem ezeket a kéréseket!
10. Eddig több mint 16.000 oldalmegjelenítésünk volt!
11. Külföldi olvasóink is vannak.
12. Szeretjük ezt csinálni!

12 kérdés és a válasz tőlem (remélem nem gond, hogy csak én töltöm ki):

1. Jártál már korábban a blogomon vagy a díj kapcsán találtál rá? -Mondhatni rendszeres olvasó vagyok!:)
2. Tetszik a kinézete? - Imádom, főleg a kis tigrist.
3. Melyik bejegyzésem tetszik a legjobban? :3 - A mozis, talán, de mindet szeretem :)
4. És melyik a legkevésbé? - Nincs??:D Passz, de szerintem nincs.
5. Miről olvasnál tőlem szívesen? - Az urbexről...:D
6. Mit gondolsz az írások stílusáról? - Olyanok mint te, humorosak és imádni valóak.
7. Ha egy szóval kellene jellemezned a blogom, mi lenne az? - Felüdülés.
8. Ha a jövőben esetleg a rajzaimat, mindenféle kreatív projektjeimet is megosztanám a blogon, te kíváncsi lennél rá? - Hát, hogy a pékbe ne!
9. Van kedvenc rajzfilmhősöd? Miért pont ő? - Igazság szerint jelenleg nincs, de kiskoromban imádtam Tigrist. Csak mert ő volt a legvidámabb és a legfelszabadultabb.
10. Mi a három legfőbb kívánságod? (Tudjátok, mint a mesében.) - Ez egy nagyon nehéz kérdés... Nem tudom, majd ha bölcsebb leszek talán.:)
11. Mi a kedvenc könyved? - A blogunk részéről ez egy 'Most komolyan?' érzetű kérdés. Sok van, nem tudnék választani!
12. Ha valakivel helyet cserélhetnél egy napra, ki lenne az? - Nem tudnék  konkrét személyt mondani, de valaki olyanéba, akinek sok élettapasztalata van, hátha tanulnék tőle valamit... Vagy nem is tudom, egy szuperhős (hogy tipikus legyek).

12 saját kérdés:

1. Mit gondolsz a blog stílusáról?
2. Késztetett már más véleménye arra, hogy elolvass egy könyvet? Ha igen melyik könyv volt az?
3. Ha egy szóval kellene jellemezned a blogot, mi lenne az? (bocsi a lopásért, de az egy rohadt jó kérdés!)
4. Melyik bejegyzés fogott meg leginkább?
5. Melyik könyves karakter bőrébe bújnál szívesen?
6. Gondolkodtál már a blogod jövőjén? És ha igen mire jutottál?
7. Láttad a facebookos kollázsokat, és ha igen, tetszenek?
8. Mi volt a legaranyosabb vagy pofátlanabb levél amit eddig kaptál a blogoddal kapcsolatban?
9. Gondoltál már arra hogy társulj valakivel?(tekintve hogy mi szép számmal vagyunk nálunk:D)
10. Mennyi idő míg megírsz egy bejegyzést?
11 Szeretnél valamit tudatni, legyen az bármi? Akkor ide írd!
12. Szerinted van értelme a kérdezősködésnek?

A 12 kiválasztott

1. Mimi- Mimi történetei
2. Hédi- Thinking About You
3. Evelin- Pergamenre hányt szavak
4. Norina- Önéletrajz
5. Dorothy Chanté- Die Verfluchten
6. Alexa S. & Kila- One Direction Sexual Fanfiction
a többi feldolgozás alatt:)

2015. november 10., kedd

Anne Rice: Pandora, a vámpír (Új vámpírtörténetek 1.)

(Ez nem a magyar kiadás borítója de az homályos >.>)

Anne Rice regényének főhőse Pandora, a vámpír- istennő, aki két évezred távlatából meséli el halandó, majd halhatatlan sorsát. Miközben Pandora a kelta Mariusszal, a legősibb vámpírok őrzőjével rója az évszázadokat, történelmi korok és helyszínek kaleidoszkópja tárul szemünk elé: Augustus császár Rómája, a hellenisztikus Antiokheia és a Közel-Kelet pezsgő birodalma, majd az első keresztények világa . Az élettől lüktető helyszínek jól ellenpontozzák a halhatatlanság mérhetetlen magányát, melyet a vámpíroknak újra és újra meg kell élniük, amíg az idő szele mai világunk nyüzsgésébe nem sodorja őket…
~ Anne Rice apró mellék sorozatának (ami eddig durván két könyvből áll) az a célja, hogy az eddig nem szorosan csatlakozó szereplők életét meséli el. Első része a titokzatos Pandoráról szól, aki egyidős Marius-szal, vagyis túl van már kétezer éven. Ha a Vámpírkrónikákban kéne elhelyeznem, akkor még az Armand előtt érdemes elolvasni, de utána is lehet. Véletlen én is így tettem.
Pandorát megtalálja David, az ügyeletes krónikása a vámpírtársadalomnak, és végül (majd mint ahogy Armandnál is) elülteti a "bogarat" a nő fülében, aki meg is írja saját történetét.
Pandora Róma fénykorába nyúlik vissza, ahol nemesi család gyermekeként nevelkedett. Pandora remekül ecseteli kora szépségeit, és hátrányait, külön figyelmet fordítva Ovidiusra (latint tanulóknak nagyon hasznos!). Gyerekkorában már összefut Marius-szal, aki ekkor még ember sőt majdnem össze is házasodnak.
A könyv remek korbetekintő, mint Róma mind Antiokheia hiteles, a történelmi események, és nagyon érdekes az életmódba való betekintés. Pandora a szabadságra vágyó, és kereső nő, aki szakít a kor hagyományaival, mulatságos, és tanulságos karakter. A Marius-szal való kapcsolata remekül fel lett építve, egy se veled se nélküled szerelem, ami több mint kétszáz évig tart sőt talán még most is egy kicsit, mind jól meg lett szerkesztve. A vámpír királynő, Akasha, manipulatív cselekvéseivel nem hozott szégyent magára. Anne Rice Pandora történetével jól betapasztott nem egy hézagot a történetben, mint a kereszténység kezdetét, vagy az első bolyok kialakulása, mindet ügyesen szőtte bele.
Viszont nem éreztem elég kidolgozottnak a bolyongó, szenvtelen Pandora útját. Nem találtam eléggé jól bemutatottnak, és David iránt való rajongását sem éreztem alapozottnak.
A könyv ugyan nem cselekmény dús, de remek olvasmány, nem túl fellengzős filozófiával körítve egy érdekes korban.
Kedvenc karakterek: Pandora, Flavius,
Amit szerettem: kor és történelem hű, jó szereplők, kor filozófia
Amit nem szerettem: a jelen nincs eléggé kidolgozva,
Kedvenc idézet: (Flavius Pandorának) "-Nem - fölemelte a köpenyét, megmutatta a tőrt - és engedelmeddel most legszívesebben keresztüldöfném a szívemet, hogy halott legyek, mielőtt a ház ura arra érne haza, hogy garázdálkodsz a kertjében!"

10/10

2015. november 8., vasárnap

J. L. Armentrout - Origin

Az ígért Origin, végre.
Bocsi, hogy eddig halasztottam, de ülepednie kellett, hogy nehogy úgy kezeljem, mint az előző részt. Szerintem sikerült!
Amit magunk is nagyon jól tudtunk, de azért leírták, hátha elfelejtettük:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt. 
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. 
Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek? 
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy? 

Együtt maradnak egyáltalán?

Természetesen alig bírtam kivárni, hogy a kezembe vehessem, köszi Jennifer! Szóval hajtott a kíváncsiság, és mit ne mondjak nem csalódtam! Több szempontból is fantasztikus, és érdemes (muszáj) olvasnod, ha már eljutottál idáig. Nem, amúgy is kötelező!
Kiemelném a legkedvencebb kedvencemet, hogy miért is olvasd, mert az imádott szemszögváltás használatával íródott az egész! Ezért megbocsátok az írónőnek, hogy lehagyta az Opál végéről a Daemonos részt. A valaha volt legtöbb akció fellelhető benne, ha eddig rágtad a körmöd, most lehet, hogy az ujjad jön. Az akció mellé fájdalmas árulások, mérhetetlen testi és lelki fájdalmak is társultak, de mi, ha nem ezek útján ismerhetjük meg azt, aki valóban mellettünk áll. Ha már megismerés, megtudjuk, hogy mit is művel a Daedelus. És ezzel azt érjük csupán el, hogy még több kérdés merül fel, és persze a válaszokat sem hisszük el a legeslegvégéig.  De kiben, s miben is lehetne hinni? Sikerült Jennifernek úgy összekuszálnia mindent, hogy én sem tudok már választani.
Folytatva az ismerkedést, ebben a részben bővült a szereplő repertoár. Mindig is volt valami Lucben, de nem tudtam, hogy mi. Akkor kezdtem gyanakodni, mikor képes volt egy arumot és egy luxent egyszerre kordában tartani. Aztán jöttek az infók a B épületből, na meg a könyv borítójáról, és már nem is volt kérdésem. De nagyon csípem a srácot, és sajnálom a vesztesége miatt! A másik, akiről beszélnék az új szépfiúnk, Archer. Szimpatizáltam vele, mert kíméletesen bánt Kattel, aztán megszerettem, legfőképp a humorát! Az írónő humorát is még mindig imádom. A szokásos filmes és könyves poénok nem hiányoztak most sem, sőt megakadt egy szón a szemem, a bizonyos "mondén"-on. Könnyen lehet, hogy én látok bele sokat, de örülök, hogy képes volt eszembe juttatni egy másik számomra kedves könyv sorozatot. Mégis a humor mellett az egész könyv megbotránkoztató és nyers (stresszteszt vagy a gyógyítási teszt, a halottak) miközben Kat és Daemon létrehoz egy burkot, mely tele van reménnyel és így, minket is éltet. De kicsit elbizonytalanít is a sok titokkal, amit együtt őriznek, de meddig? Kat meglepően erőssé vált, bár megtörték, ebből is kilábalt. Daemon egy eszement állat, mint mindig, de hogy is cselekedhetett volna másképp. Miközben a párosuk erősödik, úgy hullik szét minden körülöttük. Mikor már tényleg azt hinnéd, hogy nincs lejjebb, hát képesek meglepni. Fogalmam sincs mi lesz ezután, de nem sejtett jót a csillaghullás...
≈ Ritka az olyan sorozat, ami képes tartani a szintet a kötetről-kötetre, de szerintem Jennifernek  nemhogy tartania sikerült, hanem túlszárnyalnia, és felfelé tart. Csak abban reménykedem, hogy a végén nem esik egy nagyot...
10/10

2015. november 4., szerda

Még, vagy már szerda?

A nagy kérdés... Talán már, mert már végre szerda, azaz egy újabb bejegyzés, nemde bár? Nem fényezem magam, inkább az érdekes részekre térek. 
Végre előrendelhetőek az Árnyvadász akadémia következő részei és a Gyönyörű Megváltásra (?) sem kell már sokat várnom!

Olyan szép lesz...
Miért nem lehettek
 a Magnuszosok is ilyen
mozaik részletek???
Akkor először az Árnyvadász akadémiáról:
Már régen túl vagyunk rajta (NinjaDeltoidMacskával), de valahogy lecsúszott... De hamarosan kiküszöböljük ezt a hibát és újra jönnek a koprodukcióink! :) Addig is, aki nem olvasta volna annak, ha rajongója voltál A Végzet Ereklyéi sorozatnak (ez is pótlás alatt áll!), akkor ezt ne hagyd ki! Nem szerves része, de sok plusz információt rejteget...

Másodszor pedig ez... 
Esküszöm, mintha olvasták volna a bejegyzésemet az előző rész címével kapcsolatban... Mert hát, először kapta a Jóvátételt címet, ami lássuk be kicsit furcsa, de könnyen lehet, hogy illik a könyv hangulatához... Majd most megkapta a tükörfordított címet. Gyanús, de örülök neki! Csak bár olvashatnám már!!!
Remélem informatív voltam, így este felé, és tényleg megpróbálom majd pótolni a hiányzó véleményeket!:)

2015. november 3., kedd

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
~ Számomra ez volt az a könyv, amiben egy névről egyáltalán nem tudtam megállapítani a nemét a szereplőnek, és még ha csak ennyi baj lett volna vele! Az Oh, boy, nagy népszerűségnek örvend, legalábbis ahogy molyon nézelődtem. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, talán csak rosszkor jött, de az Oh, boy messze van a kedvenc könyveimtől. De akkor kezdjünk neki.
A sztori ígéretes, adott három árva, akiknek nincs senkijük, majd hirtelen mégis feltűnik két rokon, de persze egyik se akarja a kölyköket, majd mindkettő akarja őket, és végül happy end. Ja, fárasztó volt, egy alig kétszáz oldalas kis könyvbe hirtelen annyi problémával akart foglalkozni, hogy végül egyikből se lett semmi.
Adott nekünk egy Siméon, aki nagyon okos, és mindig sír, a másik még oké, értem én az érzelmeit, de mégis akinek százötvent megugrik az IQ-ja felfogja mikor kell orvoshoz menni, és kész. Morgane, a kis középső egyszerűen nem kapott semmi szerepet, illetve személyiséget, van, néha szerepel, ő is sír meg minden, aztán mindenki hagyja bajlódni. De miért?! Oké, az írónő három gyereket akart a középpontba, de kérem akkor, ha ebből kettő, klisének megfelelő, a harmadikra is találjon már valami megjegyezhető személyiségjegyet vagy bármit! Venise maga az utálatom gyújtópontja, nem édes, hanem giccses, nem vicces hanem kiborító, ha van Antikrisztus akkor még az is agybajt kapna a kis szöszi firkamestertől. Oh és ha már annyira benne vagyunk a rossz karakterekben, ott van Barthelemy, a meleg bátyó. Az írónő hol látott meleget? A tévében, amíg el nem kapcsolt gyorsan?! Annyira sztereotipizált karakter lett, ami mellé még egy bunkó stílust is felvett, hogy az első tíz oldalon elásnám élve, a tenger alá. Rendben, voltak vicces megmozdulásai, de még így is a hideg rázott ki a felszínes "meleg vagyok, én ilyen vagyok" röhejességétől.
Sok minden volt még amit nem értettem. Miért utálták Josiane-t? Valahogy annyira ki lett közösítve, pedig szerintem ha nem is volt egy kedves karakter, nem érdemelte meg ezt a közutálatot a testvéreitől. Amit viszont nem tudtam lenyelni, azaz Aimée körülötti dolgok. Mindenki látja, érzékeli, és Bart egyenesen szinte viccet csinál belőle.
Mindenesetre a végén jön a röhejesen elcsépelt boldogan éltek amíg meg nem haltak. Én már kissé kinőhettem az efféle sztorikat, de tizenpár évesen biztos nagyobban "üt".
Kedvenc szereplők: Aimée
Amit szerettem: komoly témákkal foglalkozott, vicces részek
Amit nem szerettem: karakterek, a családon belüli erőszak nem vicces és pont, Venise, klisék
Kedvenc idézet: " - Vannak szívproblémái? 
                            – Ajaj, dögivel! – kiáltotta Bart.
                            – Kardiológiai problémákról beszélek…"

10/6.5