2015. augusztus 28., péntek

Becca Fitzpatrick - Silence

Silence - Vihar előtt, a sorozat harmadik része Beccától. 
Megint lelőnek belőle egy kicsit...:

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?

Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.
És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

Úgy, de úgy vártam ezt a könyvet, a második befejezése miatt, erre szembesülnöm kellett egy kis bukkanóval... 
Már az elején tudtam, hogy utálni fogom ezt a részt. DE nem úgy mint gondoljátok, mert a nemhiszemelhogyígykelletttörténnie módon nem tetszett, azaz olyan helyzetekbe bírt sodorni minket az írónő, hogy a hajam téptem (izgalmamban is:)). Az elején azt az érzést keltette bennem, mintha minden eddigi hiába lett volna, nagyjából, mint egy olyan filmben, ahol a főszereplő a sok-sok történés után felébred és ráeszmél, hogy mindent csak álmodott... szívás... mert hát nem emlékezett!!! Bár az álom találó, hisz Nora sérült emlékezetének sikerül eltalálnia Folthoz és így, minden a helyére is kattant...volna (téptem a hajam). Itt kicsit megorroltam Foltra a törlés miatt, de lehet őt nem szeretni? Főleg annál a szívszorító jelenetnél, mikor kénytelen letérdelni, s feláldozni a szárnyait a szerelméért. Ha ez nem volna elég, abba az egyetlen emberbe volt képes beleszeretni, aki halálával képes lett volna érző emberré tenni őt... Ember akar még egyáltalán lenni? Az egész könyv ilyen intenzív, telis-tele érzelmekkelés nehezebbnél nehezebb választásokkal. És itt végre döntésképes volt Nora, ezerszer jobb, mint eddig. Most már igazán benőtt a feje lágya, ezért is volt olyan izgalmas a Scottal való nyomozása, és ha már Scott, imádom! A könyvet is az utolsó fejezetéig, bár addig minden olyan elrendezettnek tűnt... de csak tűnt, mert elég nagy lett a baj... Ez csak a vihar előtti csönd volt. 
≈ Érzem (muszáj, hogy így legyen) hogy minden meg fog oldódni, hisz Norának sok támasza van, akik bármire képesek a szabadságukért! 
10/8

2015. augusztus 26., szerda

Kései, de szerda:)

Valóban később, mint szoktam, de még szerda van!
Akkor a mai kívánság szerdát nem konkrétan a könyveknek, hanem az általuk inspirált pólóknak szentelem. Ugyanis most nagyon benne vagyok a póló csináltatás/rendelésben!!! Amúgy eszméletlen, hogy hány féle-fajta kívánságot hajtanak végre, vagy ha nem akarod a saját időd a képekkel pazarolni, akkor már rengeteg van készen is. Egyszóval, lehet hogy több pólóm lesz, és számuk vetekedh
et majd a könyvek számával (de azért remélem nem fajul odáig a dolog:))!


Egy kis Harry Potter

Még egy:)

Az aktualitás kedvéért!

True;)

Örök gyerek.

Egy kedvenc sorozatra emlékezve...

És úgy gondolom ez magáért beszél:D
Megszámlálhatatlanul sok létezik még, ezek csak az ízlésem szerint kiragadottak, de mindenki találhat kedvére valót!

2015. augusztus 25., kedd

Rick Riordan: A szörnyek tengere



//enyhe spoiler//
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…
~Ez a könyv iszonyat pörgős! De tényleg, a sztori nem ül le egy percre se, Percyék folyton kisebb-nagyobb csatákba, csapdákba, és még sok minden másba futnak. A könyv stílusa még mindig humoros, és laza. A főbb szereplők továbbra is szerethetők, és még inkább összekovácsolódnak az odüsszeuszi utazás alatt. Tyson az új küklopsz fiú egyszerűen imádnivaló, a kis Szivárvánnyal együtt. Luke kezdi igazi gonosztevővé kinőni magát. Clarisse egy teljesen új, és "szerethetőbb" oldalának megmutatása szintén egy jó pontja a könyvnek, ahogy a Szörnyek tengere is nagyon izgalmasra sikeredett, főleg a szirénes részen lepődtem meg leginkább. A két fő csata jelenet pedig kellően izgalmasra sikeredet, és nem nyújtották túl. A végén pedig nagyon meglepődtem konkrétan az utolsó fél oldallal ledöbbentett!
Kedvenc szereplők: Percy, Tyson, Grover, Clarisse, Szivárvány, Kheirón rokonai
Amit szerettem: akciódús volt végig, hajós részek, a csata jelenetek,
Amit nem szerettem: -
Kedvenc idézet:"Luke emberei hátrálni kezdtek. Nem is csodálom. Egy átlagos csődör patájával sem könnyű szembenézni, hát még ha az a csődör íjat tart a kezében, és üdítőtartályos baseballsapkát hord a fején. Ez még a legbátrabb harcosoknak is sok lenne."

10/10

2015. augusztus 22., szombat

Becca Fitzpatrick - Crescendo


A sorozat második része is meglenne, a Crescendo.
Ahogy a címe is tudatja velünk, most már minden fokozatosan erősödik, komolyabbá, veszélyesebbé válik.
Amit rögtön az orrunkra kötnek:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. (Személy szerint nem mindig szeretem elolvasni a könyv hátoldalát, főleg ha így kezdődik...szóval nem ajánlom mindenkinek, csak annak, aki nem bánja, ha lelőnek pár dolgot!)

Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkülm egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.   
  

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?

Az előző szép happyendje után, most mély vízbe dob minket az írónő. A nagy boldogság semmivé válik, s egyre nő a szakadék Folt és Nora között. Bár nem tudom mit tettem volna Folt helyében, de nehéz úgy alkalmazkodni, ha mást mondanak, mint mutatnak. Mármint Nora csak az eszével szeretné ezt a szakítást, nem a szívével, mégsem cselekszik ésszerűen. Néha igazán kiborító! Ugyanis saját magát kavarja össze, a rengeteg elméletével. Miért érez megint olyan bizsergést, mintha figyelnék? Ki követi? Mi köze ennek az egésznek az apjához? Miért hallgat Folt? És a legfontosabb, miért van folyton Marcieval? Ehhez hasonló kérdések forognak folyamatosan, és nemhogy választ kapnánk rájuk, hanem még több kérdésé növik ki magukat. És, ha ez nem lenne elég, még egy szereplővel bonyolódik a helyzet. (aki mellesleg szerintem nagyon aranyos, még ha botrányos is) Ráadásul, mikor a végén fellélegzünk a hajsza után, hogy 'Ez az végre! Sikerült!', minden romba dől újra. 
≈ Árulás, féltékenység, titkok, és a megtörhetetlen szerelem csatázik újra.
10/8

2015. augusztus 21., péntek

Emma Donoghue: A szoba

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás… 
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

~ Kellet egy kis idő, mire összefoglaltam a gondolataimat, ezzel a könyvel kapcsolatban. Nem tudom azért, mert A szomszéd lány hamarabb került a kezembe, vagy azért, mert nem rajongók annyira a gyerekekért, de nekem ez a könyv nem volt valami érdekes. Az alapgondolat nagyon jó, a rabságot egy gyerek szemszögéből elmesélni, aki nem is ismer mást csak a szobát. Ennek megfelelően a nyelvezete is gyermeki, ami idegesítően hathat elsőre...meg másodjára. Jack, a mesélőnk, csak öt éves, ami persze a történet szempontjából jó, mert még pont elférnek az édesanyával ebben a kicsi világban, de ha esetleg csak pár évvel lenne idősebb, sokkal élvezhetőbb lett volna a regény, több dolgot felfog, és így mi is jobban átlátjuk a helyzetet. Mert számomra nagyon bosszantó volt, mikor az anyuka mesélni akart a családjára, ami engem nagyon érdekelt volna, de hát a gyerek inkább a kisautójával van elfoglalva. A könyv másik remek eleme, hogy a történet nem áll meg ott hogy kiszabadulnak, hanem folyik szépen tovább, Jack és Anya elkezdenek visszaszokni, és megismerni a kinti világot. Itt például nagyon érdekesnek találtam a médiát mennyire felszínesek voltak, és mennyire színezték ki az egészet, hogy minél nagyobb tragédiának állítsák be (persze, hogy az, de meglepően kiforgatóak voltak, pl. az interjús kérdések). 
Számomra nem volt annyira megrázó könyv, hisz egy gyerek szemszögéből letompítva érzékeltük csak Anya szenvedéseit. Ha Anya szemszögéből készül a könyv, kevésbé eredeti, de mélyebb könyv született volna, szerintem. Egy olvasást mindenkinek megér, akit érdekel ez a téma, és nem akar rögtön a mély vízbe ugrani.
Kedvenc szereplők: Anya
Amit szerettem: a kiszabadulás után is folytatódik a történet,
Amit nem: túl fiatal a narrátor, keveset tudunk meg Anyáról, a fog (komolyan miért nem veszik el tőle?! undorító)
Kedvenc idézet:… ez nem hazugság, csak úgycsinálás…

10/7

2015. augusztus 19., szerda

Becca Fitzpatrick - Hush, hush

Az újraolvasási listám következő áldozata, a Csitt, csitt-el folytatódik Becca Fitzpatricktől.
Hogy miért? Mit is mondhatnék? Mert imádom az angyali romantikát!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.


EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

A hátsó szöveg kicsit, túlzás, még másodjára is, nemhogy elsőre... Nem kell ennyire túlizgulni a dolgot. Csak szép lassan haladni az árral, és rájönni, hogy ki hazudik, s ki nem. Mert hát valljuk be nehéz egy olyan valakiben bízni, aki nem mond magáról semmit, még az arcmimikájával sem... és ennek ellenére minket úgy olvas, mint egy nyitott könyvet. Sőt ez bosszantó, de ha az illető igazán szexi, akkor még nehéz is. Ez a helyzet Norával is, akinek eddig, mint egy normális 16 évesnek (majdnem normális) az érdemjegyei szinten tartása körül forgott a világa. Mígnem az apját megölték, és míg az edző új padtársat nem osztott neki. Az apás szálra még nem derült fény, nem mintha a szexifiúról többet tudnánk, de az biztos, hogy nem átlagos. Folt, a rejtélyes. A különleges. Egy angyal. Az angyalok nem akarnak emberré válni, ugye?
Komolyra fordítva a szót, a folyamatos megtévesztések, titkok és rejtélyek, izgalmassá varázsolják a sztorit, a flörtölősek pedig felcsigázzák az ember, a kettő együtt, pedig kiteszi a könyvet. És ez már csak jobb lehet!
≈ Haladok a folytatás felé!
10/8

Visszatérés szerda...

Most akkor itt kérnék elnézést, hogy oly' sok időre eltűntem, míg csak egy hétről volt szó. Az a bizonyos hét nagyon jól is telt a Balaton partján, bár egy könyvet sem olvastam ki (ejnye!). A többiben meg elkélt a regenerálódás, és csak nem rég sikerült visszatérnem a való világba. 


DE azóta több könyvön is túl vagyok! Úgy gondoltam, hogy most a hosszú hétvége előtt, talán egy kis segítséget, kedvcsinálót adhatok, hogy mit is olvassatok pihenés közben! Úgyhogy kövessétek figyelemmel az új bejegyzéseket!:)
Jó pihenést mindenkinek!

2015. augusztus 17., hétfő

Szülinap! 2.rész

Boldog születésnapot kicsiny blogunknak! Hát most itt az én ajándékom!
Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt.
Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.
A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.
~Mindenkinek van egy könyve, amit miután letett, úgy érzi valahogy minden más. Valahogy képtelen tovább haladni úgy, hogy csak leteszi, és veszi is a polcról a következőt. Nekem is valahol ezen a ponton van, ez a könyv. A történet vázlatosan annyi, hogy Eva levelekben meséli el férjének Kevin nevelését, a fogantatástól, napjainkig ingázva múlt, és jelen között. Ahogy pedig követjük Evat ezen az úton, olyan sok kérdésbe ütközünk, olyan sok érzelmet élünk át, mintha mi is ennek a családnak a részei lennénk. A könyv zsenialitása persze Kevinen fekszik, a kiismerhetetlen fiún, aki mindenkinek fejtörő, még a saját anyjának is. Kevin és Eva játszmája, amiben úgy hiszem nincs győztes, már jóval Kevin születése előtt elkezdődik, és talán csak a haláluk fog véget vetni neki. Mégis a legérdekesebb húzása a könyvnek, hogy nincsenek benne igazi veszekedések, nincsenek drámai pillanatok, mindent hűvösen írnak le, semmi erős érzelmi töltettel, csak az igazság. Sosem mondják ki igazán Kevin kegyetlenségeit, sosem bukik le, bár Eva végig látja a fia sötétebbik oldalát, addig a csütörtökig nincs kimondva, hogy Kevin tette ezt, Kevin tette azt, és ez rémisztő mert mi is végig tudjuk, hogy ő a tettes, De ami szerintem a legmegdöbbentőbb, hogy így is "szeretem" Kevint, tipikusan egy olyan karakter, aki addig élvezhető amíg nem te kerülsz az útjába. Emellett Eva és Kevin olyan kiforrott erős karakterek, akik annyira hasonlítanak, és mégis annyira mások, hogy akarva akaratlanul is az apa, Franklin aki itt a normális embert képviseli nem egy szerethető karakter, vagy Celia egyszerűen túl puhány két ilyen erejű karakter mellet. A vége pedig mellbe vág úgy, hogy zsepit elő!
Végezetül tudom, ez nem egy "vicces" könyv, de mindenképpen egy olyan amit el kell olvasni, mert annyi témát érint, mint a szülők, házasság, anya-gyermeke kapcsolat, pedagógia, és hasonlók, hogy mindenképp nyomot hagy. Oh, és készült belőle film, amiben Ezra Miller játssza Kevint (nagyon helyes!) és Tilda Swinton Evat ( ő is fergeteges), de szigorúan csak a könyv után megnézendő, különben keveset lehet belőle érteni!

10/10**

Látod ezt a srácot? Ő Ezra Miller. Kézled el őt Kevinnek, miközben olvasod a könyvet. Sosem fogsz már igazán félni egy horror filmen se. Soha...

Szülinap!

Végre (vagy sem), de elérkezett a blog első szülinapja!!! 
Ennek örömére, egy kis különlegességgel készülünk nektek!

Kezdeném is a sort egy számomra kedves könyvvel:
Egy éve az Enigmával indítottam a blogot, így stílusosnak találom a második évet a második részével, azaz az Ezüsthíddal kezdeni. Hozzátenném, hogy fél évet csúsztattam, mert képtelen voltam elolvasni a végét...

Akkor hát, Helena Silence-től az Ezüsthíd.
Az első részben megismerkedhettünk Lennával, akit érző képességei kisebb-nagyobb bonyodalmakba keverték, de legfőképp Alex karjaiba. Magyarán egy olyan könyvet vettünk a kezünkbe, ami romantikus alapokon nyugvó krimi-fantasy történetet varázsolt elénk. Természetesen a várt happyenddel, így meglepett, hogy készült második rész is. El is gondolkodtatott rendesen, sőt még azt is megfontoltam, hogy a lelki békém érdekében nem rontom el a szép lezárást egy következő kötettel. DE (és jó nagy hangsúllyal) kellemesen csalódtam!
Elég meglepően indít, sőt mi több megrázóan. Semmi lélek simogató jelenet, csak tiszta brutalitás. Rendkívüli krimiszálat nyomnak az arcunkba, amit jó sokáig meg is őrzünk, és érezzük, hogy a gonosz bármely pillanatban kész összedönteni Lena és a körülötte élők világát. És a legrosszabb, ami miatt tudtam, hogy imádni fogom és egyben szenvedni is fogok tőle, a szerencsés megmenekülés, ám az óriási emlékezetvesztés. Ha még csak ennyi lenne... Felépülése után Lena képes lenne felépíteni egy új életet, de a múlt nemcsak, hogy kopogtat, hanem dörömböl az ajtón, míg a jelen üldözi és szemmel tartja. 
És voilà, terítéken a friss bonyodalom.
Nem részletezném a végtelenségig, mert elvesztené a hatását, azt az érzelemkört, ami húz és biztat, ami Lenát is viszi előre. De mindenképp megérdemlik a szereplők, hogy néhányat közülük említsek, Theot a legempatikusabb zsarut, akit nagyon-nagyon megszerettem és sajnáltam (de így kellett lennie, ezt mind tudtuk) , a kórházi lakókat, akik sok mosolyt csaltak az arcomra, Victort, aki megadta Lenának az emlékezés örömét, és a veszteség fájdalmát, és Mirandát, aki erősebb nem is lehetne! És Alexet is, aki bár kezdetben seggfejként, de a végén a legboldogabb emberként, ott állt Lena mellett. Ám a legfontosabb Lena, aki megmutatta, hogy akaraterővel, bátorsággal, bizalommal, és szeretettel mindenen át lehet lendülni, és bármi is történjék az életünket tovább kell élni úgy, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle.
Már csak annyit, hogy a végén ez lebegett előttem: MÉG! TÖBB ILYEN KÖNYVET! és hogy: Hol a zsepi?
≈ Köszönöm Helenának ezt az izgalmas, kiszámíthatatlan és elragadó történetet.
10/10

2015. augusztus 8., szombat

Åsa Larsson – Ingela Korsell: A varázsbot (Pax 1.)

Lüktet az idő – beszivárog a sötét.
Furcsa dogok történnek Mariefredben. Természetfeletti erők kelnek életre. Egy testvérpár, Viggo és Alrik lesz a kiválasztott, hogy megvédjék a titkos könyvtárat, ami a templomdomb alatt fekszik. A könyvtár őrzői, az öreg Magnar és Estrid először túl fiatalnak találják a fiúkat erre a nehéz feladatra, ezért próbára teszik őket. Ám nemsokára valóban veszélyessé válik a dolog, és Alriknak meg Viggónak minden furfangjára és ügyességére szüksége lesz, hogy túléljék a próbát. És közben még az iskolában is meg kell védeniük magukat a gonoszkodó Simontól és bandájától, akik azt hiszik, hogy ők a suliudvar teljhatalmú urai.
~Azt hiszem, nem éppen én vagyok a célkorosztály, de mindennek ellenére imádtam ezt a kis könyvet! Rengeteg illusztráció van benne, de hál' istennek, nem nyomja el magát a szöveget, hanem még inkább kiemeli annak fontos mozzanatait, és mind olyan szép, és igényes, hogy csak gratulálni tudok az illusztrátornak! A történet első rész révén, még inkább csak ismerkedés. Adott egy testvérpár, akik többedik nevelő szülőt megélve jutnak el Mariefredbe. Láthatjuk hogy kissé nehézkes a beilleszkedés, a tanerő sem túl kedves néhol, de a testvérek többnyire összetartanak. Ott van még a másik testvérpár a jóval öregebb, Estrid és Magnar, akik igen érdekes titkokat rejtenek, és kénytelenek a gyerekeket is bevonni ezekbe. A szereplők nagyon karakteresek lettek! Ott van Alrik, a gondoskodó báty, aki azért néha a háta közepére se kívánja az öccsét, és felül kerekedik saját félelmein. Viggo pedig amilyen enyves kezű, annyi kíváncsiság és ravaszság is szorult belé.
A könyvnek, meg van az a tipikus skandináv hangulata, amit én mind filmben, mind könyvben nagyon szeretek. Kellemes meglepetés volt, ezek mellet a komolyabb témák, mint a nevelő szülök, vagy a testvérek anyja, amiket szépen megalapoztak, és remélhetőleg még kidolgozottabbak lesznek a következő részekben.
A könyv szépséghibája csak annyi, hogy túl rövid, a vége pedig annyira függővég, hogy a hajamat tépem!
Kedvenc szereplők: Alrik, Viggo, Estrid
Amit szerettem: komolyabb témák, hangulat, illusztrációk, a harc jelenet
Amit nem szerettem: függő vég, rövid
Kedvenc idézet:
" A sötét gúzsa megreped,
Ha nem köt már e bot,
Ó, istennők, ti jöjjetek:
És törjétek ki most!
Az átok visszahull:
Urd, Verdandi, Skuld."

10/10