James Dashner: Tűzpróba ( Útvesztő 2.)

Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska // enyhe spoiler//



Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…

~ Megjegyzendő kicsit hamiskás a könyv hátlapja, a puszta élni vágyásból indulnak neki a próbának, az csak bónusz ha a lányt is megtalálják közben.Ezt a kötetet jó ideig olvastam, nem azért, mert rossz lett volna, de néhol hosszabb időre is le kellet raknom olyan sok fejtörést okozott, emellett érződik, hogy ez egy átvezető rész, itt Dashner csak még jobban bevezet a susnyásba, ahol ott is hagy csomó kérdőjellel. Maga a történet egyszerű, a csapatnak el kell jutniuk a biztonságos menedékükbe, átvágva a sivataggá aszott földön. De azért vannak itt nehezítő dolgok, mint a B csapat harcos lányai, varázs takony, vagy a Buggyantak. Thomasék mindenesetre neki vágnak, Teresa helyett az új sráccal Arissal. Jönnek a gondok, mint a mega viharok, és a fönt említett nehezítő körülmények. Az A csapat, így hol szövetségesekre tesznek szert, hol pedig... nos csökkenő létszámmal vészelik át a dolgokat.
Tényleg jól sikerült kis darab, tele izgalommal, kételyekkel, és az ember tényleg nem tudhatja kiben bízhat. Amin meglepődtem az a pszichológiai fejlődés. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon a Kitörés miatt, ami felzabálja az ember empátiáját, vagy amiatt amin átestek lettek érzéketlenebbek (leginkább Thomas, hisz az ő szemszögéből látjuk a dolgokat). Mármint, ezek a srácok folytonos kétségben, emlékek nélkül éltek az útvesztőben, számukra tényleg normális, ha pár napig nem látják egymást, és csoda ha élve találkoznak megint. Ahogy történtek a dolgok, és ahogyan Thomas cselekedett néhol unszimpatikus volt, de az ő helyzetében érthető. Viszont még így is, néha úgy éreztem nincsenek kidolgozva a mellékszereplők. Van egy maréknyi név szerint szereplő karakter, de legalább tíz ember van még Thomasék csapatában, akik meghalnak de a nevüket se tudjuk. Ezt lehet magyarázni azzal, hogy Thomas nem sok időt volt még a többiekkel, de legalább valaki egy fél mondatot, hogy : " Oh szegény X, pedig milyen jó volt a paradicsom ültetésben!" vagy valami, bármi ami kicsit is érezteti, hogy létezett még, ha nem is volt Thomas szemszögéből lényeges. Viszont akiket ismerünk, azok még mindig hozzák a karakterük. Minho laza és igazi vezető, Newtot még mindig imádom, de már tudni akarom miért sántít (oké hogy útvesztő de hogy?!), Thomas kicsit béna, de emberi hibái vannak, bár néhol kissé furán reagál. Amúgy nem értem, hogy eddig ahány fontosabb női szereplő volt azok mind Thomast akarták, oké, hogy csak kettő, de azok nagyon. Ő valami álom pasi? Teresában én már nem bízom, remélem van valami jó oka erre az egészre, de plusz piros pont Thomasnak hogy nem bocsát meg neki olyan könnyen. Arist nem tudom hova tenni, ő csak van. A két Buggyant, Brenda, és Jorge hát, Jorge laza, Brenda meg gyanús.
A könyvet letéve, mindenesetre több a kérdésem, mint ahány választ kaptam. Egy nagyobb szünet után, megyek és levadászom a Halálkúrát.

Kedvenc szereplők: Newt, Minho, Jorge, Serpenyő, Thomas
Amit szerettem: a hangulata, a vicces részeket, Thomas-Teresa-Aris részek, a végén a csata, a Veszett lényei
Amit nem szerettem: csak több a kérdés, elhanyagolt mellék szereplők,
Kedvenc idézett:"(Newt)– Egészen biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerültünk. Azt mindig is tudtam, hogy te, Minho ott fogod végezni, de rólam nem volt szó."
10/8

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja