2015. július 27., hétfő

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…
Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.
Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

~Az biztos, hogy nem lesznek a régiek, mert ettől a könyvtől rémálmaim lettek... annyira rossz volt! Pedig annyira ígéretesnek ígérkezett, a könyvtár polcán. Izgalmas cím, jó borító, persze a hátlap szinte minden történést lelő előre, de gondoltam biztos lesz még benne valami. Elméletileg ez is egy több részes darab, de aligha fog magyarul megjelenni a többi, amit nem igen bánok. Lássuk hát mi is lapul ebben a könyvben,
Van egy jó alapötlet, hogy a halottak visszajárnak, és rosszalkodnak, egy bizonyos esemény óta, amire mindenki utal, de sosem tudunk meg róla többet pár szónál. Ezeket a szellemeket viszont, csak gyerekek látják (azok közül se mindegyik), így azok ügynökségekbe tömörülve irtják őket. Ilyen Lockwoodék szedett-vetett kis csapata is, de nem túl sikeresek. Majd történnek a dolgok, felgyújtanak egy házat, beakarják záratni őket stb stb.... Van benne egy jó kis rejtély, de a nyomozása is olyan mellékesen van feltüntetve hisz minek, itt van nekünk a kis főszereplőnőnk múltja, inkább vágjuk azt be a könyv kb. közepébe minden átvezetés nélkül, majd közel ötven oldal múlva vissza a cselekményhez, mert mért ne?!
A szereplők mindegyike, olyan idegesítő és/vagy durván két karakterjegyet felvonultató, hogy rossz róluk olvasni. Lockwood, elméletileg a szokásos laza srác, de szegény gyerek, hiába van benne potencia, és inkább ismernénk meg őt, nem kerül nagyon előtérbe, és ha néha el is mond egy jó mondatot két oldal után megfeledkezünk róla. George akiről semmit sem tudunk csak, hogy csúnya és idegesítő... a hősnő szerint, mert ennek a gyereknek még az ujjaira se lehet semmit mondani a dagadt, illetve hurka jelző nélkül.Sajnáltam őt. Lucy-t pedig az egész könyv alatt le akartam szúrni. Minden pozitív főhős jeggyel rendelkezik, látszólag, bátor, kiáll a barátaiért, harcol az igazságért, de ezt teszi mind úgy, hogy az embernek mégis egy idegesítő, utálkozó, irigy, mindemellett önsajnáló ember jön le.Ráadásul szerintem kleptomán.
Összegezve, én ezt a könyvet, max ajtó támasznak használnám...
Kedvenc szereplők: Lockwood(?)
Amit szerettem: jó alapötlet
Amit nem szerettem: a történet ésszerütlen vezetése, a szereplők, Lucy (ezt így külön kiemelve)
Kedvenc idézet: -

10/4

2015. július 22., szerda

Szerda, segítőink...

Kedvenc és mutatós kisegítőink, nem mások, mit a polcok, szekrények. Hogy miért? Mert oda rakom a könyveimet!
Egy pár tetszetős darabot mutatnék ma:
Csak, hogy a világos üzenetközvetítés ne menjen ki a divatból!

Minden helyet kihasználva...

néha csak illúziót keltve,

de az olvasás lehetősége mindenkinek jár.

Természetesen egy kényelmes helyen!

Főleg, ha ennyi az olvasnivaló...

Kb. végtelen a mennyiség!

Hogy meg ne unjuk, lehet bele egy kis színt is vinni. Bár ki az, aki megunja?
Nektek milyen az otthoni polcotok? Talán több falnyi van, vagy csak egy kettő? Szerintem sosem elég!:D


2015. július 20., hétfő

Swati Avasthi - Ököl/jog

A kéthetes Swati Avasthi könyvvel, az Ököl/joggal búcsúzom.
Ugyanis a héten a Balcsin süttetem magam, addig is ne féljetek lesz, aki elszórakoztat titeket!
Akkor a könyvre térve:

A tizenhat éves Jace Witherspoon 
- apja keze által átrendezett arccal - 
régen látott testvére küszöbéhez ér;
a zsebében 3,84 dollárral, a lelkében egy titokkal.
Megpróbál továbblépni, új barátokat, új iskolát
és új munkát találni, de hiába minden,
nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott.
Édesanyját még mindig markában tartja az apja.
És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig.

Jace rájön a legrosszabbra.
Ha valóban tovább akar lépni, talán először épp azt kell megtennie,
amitől a legjobban fél: talán vissza kell mennie...

Rendkívül megható és életszagú, s miközben erre rájössz megbotránkoztat. Szörnyű belegondolni, hogy ez a téma, amit az írónő boncolgat előttünk, nap, mint nap megtörténik a világunkban. De, ami lenyűgöző benne, hogy nem a történtek számítanak, hanem, hogy ezen hogyan vagyunk képesek túllépni, és kőről-kőre felépíteni az új életünket. Jace-nek adott a példa, a bátyja, de tényleg sikerült neki az áttörés? Ő már megmenekült? Ha így lenne, képesek lennének mindent megosztani egymással, ehelyett hallgatásba burkolódznak. Ennek eredményeképp lassan derül fény a szörnyűségekre. És a legrosszabb az egészben, hogy az, akiben a leginkább bíznánk, akit verések árán védtünk, a tulajdon anyánk, elárul, s nem képes cselekedni értünk. Nem elég, hogy az egyik szülőnk elárul, hanem még ott az apa, aki cserbenhagyta a gyerekeit azzal, hogy egyáltalán képes kezet emelni a saját vérére. Van egyáltalán visszaút, ha valaki így nőtt fel? Lehet-e belőle más ember? Vagy tényleg nem esik messze az alma a fájától?
≈ Nagyon komoly, ám könnyeden megírt könyv, amely elgondolkodtat. És megköveteli a happyedndet! Imádtam!
10/10

2015. július 18., szombat

James Dashner: Tűzpróba ( Útvesztő 2.)

              // enyhe spoiler//
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk…
~ Megjegyzendő kicsit hamiskás a könyv hátlapja, a puszta élni vágyásból indulnak neki a próbának, az csak bónusz ha a lányt is megtalálják közben.Ezt a kötetet jó ideig olvastam, nem azért, mert rossz lett volna, de néhol hosszabb időre is le kellet raknom olyan sok fejtörést okozott, emellett érződik, hogy ez egy átvezető rész, itt Dashner csak még jobban bevezet a susnyásba, ahol ott is hagy csomó kérdőjellel. Maga a történet egyszerű, a csapatnak el kell jutniuk a biztonságos menedékükbe, átvágva a sivataggá aszott földön. De azért vannak itt nehezítő dolgok, mint a B csapat harcos lányai, varázs takony, vagy a Buggyantak. Thomasék mindenesetre neki vágnak, Teresa helyett az új sráccal Arissal. Jönnek a gondok, mint a mega viharok, és a fönt említett nehezítő körülmények. Az A csapat, így hol szövetségesekre tesznek szert, hol pedig... nos csökkenő létszámmal vészelik át a dolgokat.
 Tényleg jól sikerült kis darab, tele izgalommal, kételyekkel, és az ember tényleg nem tudhatja kiben bízhat. Amin meglepődtem az a pszichológiai fejlődés. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon a Kitörés miatt, ami felzabálja az ember empátiáját, vagy amiatt amin átestek lettek érzéketlenebbek (leginkább Thomas, hisz az ő szemszögéből látjuk a dolgokat). Mármint, ezek a srácok folytonos kétségben, emlékek nélkül éltek az útvesztőben, számukra tényleg normális, ha pár napig nem látják egymást, és csoda ha élve találkoznak megint. Ahogy történtek a dolgok, és ahogyan Thomas cselekedett néhol unszimpatikus volt, de az ő helyzetében érthető. Viszont még így is, néha úgy éreztem nincsenek kidolgozva a mellékszereplők. Van egy maréknyi név szerint szereplő karakter, de legalább tíz ember van még Thomasék csapatában, akik meghalnak de a nevüket se tudjuk. Ezt lehet magyarázni azzal, hogy Thomas nem sok időt volt még a többiekkel, de legalább valaki egy fél mondatot, hogy : " Oh szegény X, pedig milyen jó volt a paradicsom ültetésben!" vagy valami, bármi ami kicsit is érezteti, hogy létezett még, ha nem is volt Thomas szemszögéből lényeges. Viszont akiket ismerünk, azok még mindig hozzák a karakterük. Minho laza és igazi vezető, Newtot még mindig imádom, de már tudni akarom miért sántít (oké hogy útvesztő de hogy?!), Thomas kicsit béna, de emberi hibái vannak, bár néhol kissé furán reagál. Amúgy nem értem, hogy eddig ahány fontosabb női szereplő volt azok mind Thomast akarták, oké, hogy csak kettő, de azok nagyon. Ő valami álom pasi? Teresában én már nem bízom, remélem van valami jó oka erre az egészre, de plusz piros pont Thomasnak hogy nem bocsát meg neki olyan könnyen. Arist nem tudom hova tenni, ő csak van. A két Buggyant, Brenda, és Jorge hát, Jorge laza, Brenda meg gyanús.
A könyvet letéve, mindenesetre több a kérdésem, mint ahány választ kaptam. Egy nagyobb szünet után, megyek és levadászom a Halálkúrát.
Kedvenc szereplők: Newt, Minho, Jorge, Serpenyő, Thomas
Amit szerettem: a hangulata, a vicces részeket, Thomas-Teresa-Aris részek, a végén a csata, a Veszett lényei
Amit nem szerettem: csak több a kérdés, elhanyagolt mellék szereplők, 
Kedvenc idézett:"(Newt)– Egészen biztos vagyok benne, hogy a pokolba kerültünk. Azt mindig is tudtam, hogy te, Minho ott fogod végezni, de rólam nem volt szó."

10/8

2015. július 15., szerda

Enyém, enyém, enyém!

Nem vagyok ám önző típus!
Hip-hop jó kedvem lett, mikor hazaért a nevelőapum egy kis ajándékkal a számomra. Azért becsülendő, hogy férfi létére, nemhogy bement és megvette, hanem még arra is emlékezett, hogy mit szeretnék! Már egy régebbi bejegyzésben említettem, hogy mennyire akarom a Gyönyörű tévedést, és lám, megkaptam! Imádom a családom, amúgy is, de ilyenkor még jobban! (és ez nem érdek szeretet!)
E mellé még egy utalványom is van, már csak azt is el kell költeni!
Javaslom, hogy rohamozzátok meg az Alexandrát, mert 30% akció vár!

Nem hiszem el, megint szerda!

Nem mintha bajom lenne a szerdával, mint nappal, de a mai valahogy nem a legjobb. Sok dolog miatt, amit nem sorolnék fel, de egyet azért megemlítenék...

2015. július 12., vasárnap

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Folytatnám az időutazást A Végzet ereklyéi 4. résszel, a Bukott angyalok városával.
Szintén régen megírt vélemény.
A hátoldalon:

A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.

Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.


Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.

Az év végi hajtás miatt nem sok idő jutott az elolvasására, meg amúgy is laposan indult, mert hát nehéz felülmúlni ez első hármat. Szóval, elég lassan indult be, de nagyon izgalmas kis történet sikeredett belőle, ami ráadásul a következők problémáját, eseményeit okozza. Szomorú, hogy Jace és Clary kapcsolata nem a régi, de ezt nagyban befolyásolja a rengeteg rémálom, ami mind Clary halálával végződik. Szóval Jace jó távol tartja magától, mint a csajok Simont, miután kiderült, hogy egyszerre járt mindkettőjükkel. De szerencsére ennek jó a vége, mert Simon mondhatni összejön Izzyvel, Maia pedig megcsókolta Jordan Kylet! (ugyebár a régi pasiját, aki véletlenül csinált belőle farkast...haaw) Meg hát Jocelyn és Luke eljegyzése se semmi. De sajnos ennyi jó mellett van rossz is, igaz, hogy a végén újra egymásra talál Jace és Clary, de Jacet hatalmába keríti Sebastian és összeköti az életüket. Izgalmas, mert akkor, ha megöljük Sebastiant, akkor Jacet is? Na és Simon/Káin jele nagyon durva, még Lilithet is kinyírta! Majd kihagytam Alec és Magnus csetepatéját, Alec cseppet kétségbeesett, mert Magnus örökké él míg ő nem, de biztos ez??? Camile szerint viszont van megoldás...
≈ Ez kavargott bennem utána folyamatosan: meglepetést okozó, lehangoló, de reménykeltő.
10/7

2015. július 9., csütörtök

Árammentes szerda...

Mennyi esély van rá, hogy épp szerdán nincs áram? De most komolyan, rendes vagyok és készülök, hogy ne mondhassátok, hogy oly' feledékeny vagyok (ami egyébiránt igaz lenne), hogy megint kihagyom a szerdai bejegyzést, erre majdnem egy egész napos áramkimaradás a jutalmam. Mindegy már hozzá lehet szokni, hogy az én szerdám, mások csütörtökére esik. De, ha még csak ennyi lett volna... 

Van köztetek olyan, aki megégette már magát olvasás közben? És persze úgy, hogy miután lemerült a lámpája (zseb vagy mint nekem talpas akkumulátoros, amit imádok mert oda viszem ahova akarom) úgy gondolta, hogy majd a gyertya mellett is ugyanaz lesz a fényhatás, és természetesen a könyvnek sem lesz sérülése? Mindenki megnyugtatására a könyvemnek nem esett baja, és nekem is csak egy kis ujjbegy égésem van, holnapra már nyoma sem lesz! Mentségemre szóljon, nem vagyok ilyen béna, csak valamiképp kicsúszott az az izgága gyertya a kezemből...

Ha valaki megunná a sajátját,
szívesen veszem tőle, hogy magamnak nyerjek időt!
Akkor a lényegre is térnék, a mai kívánság nem más, mint Egy kis szabadidő. És nem ez nem egy könyv címe, örömömre! Mármint, ezt úgy kell értelmezni, hogy épp elég könyvem van, amit olvashatok, csak időm nincs, mikor ezt megtehetném. Még ha, azzal a közhellyel jönnek is nekem az emberek, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja! Mert perpillanat nem érzem igaznak...

Szóval inkább legyen az a kérdés, hogy Nektek mi a kívánságotok! Vagy épp, ti mire nem értek rá mostanság? Írjátok meg, és ha lesz időm válaszolok! :D Dehogy, ha nem lenne akkor is kerítenék rá, szóval ki vele, mert válaszolni akarok!

2015. július 4., szombat

Maggie Stiefvater - Sinner

Imádott sorozatom folytatása, A bűnös következik most. 
Ami engem felcsigázott már az elején, hogy folytatás, méghozzá Cole-ékról, és a könyvön lévő szöveg. 
Íme:


meglelt.
Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá. 
elvesztett. 
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel? 
bűnös. 
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást. 

A könyvben rejlő nagy igazságok egyike.
Az egész egy bizarr változással indít Cole részéről, amit ha mi el is hiszünk, mások egyáltalán nem, de ez sarkalja Isabelt is. Tiszta paradoxon, Cole megtér, hogy elég jó legyen Isabelhez, Isabel megváltozik, hogy a rég eltemetett érzelmeit Colera irányítsa, és ezért Cole még jobb akar lenni, és így körbe. És ez az egy (két?) mozgatórugója a könyvnek, ami viszi előre, és megható, szomorú, izgalmas, feszült vagy éppen viccesebbnél viccesebb jeleneteket kölcsönöz neki. Rendkívül érdekesen festi le a már leszokott, de könnyen elcsábuló Cole esetét a drogjaival, mert neki nem egy kis heroin a megváltás, hanem a farkas... Hogy lehet ezt megváltoztatni, másra irányítani? Erre kapunk is választ. De más a nagyvilágnak mutatott arcunk, mint amit a szeretteinknek tartogatunk. Ez épp elég bonyodalmat szül, na és ilyenkor nem kedveltem mindig Isabelt, ugyanis hajlamos a látszatnak hinni, és eltaszítani Colet. És ez a folyamatos vonzás-taszítás, mint valami mágnes vagy mint egy robbanni készülő kémia vegyület, ez az ő kapcsolatuk lényege, ezek ők.
Pontosan így lopta be magát a szívem, ezért vettem meg, ezért olvastam el. És, mert megérdemeltek egy szép véget!
≈ Ez is egy tipikus Mercy Fallsos könyv, lassan kialakuló, erős kapcsolatokkal, nagyon is kedvelhető mellékszereplőkkel, és rendkívül mély gondolatokkal. 
10/9

2015. július 1., szerda

Végre szerda

Úgy érzem a szerda éltet a nyári meló mellett... Ezért most régi szokásomhoz híven tényleg egy vágyott könyv jöjjön most.
Egy már befutott sorozat 5. kötetét várom, Gideon könyvé-t. Komolyan ez a magyar sorozat fantasztikus! És lenne már kiadva és foghatnám a kezemben, és persze bárcsak olvashatnám már! Mert ugye nem csak a birtoklás számít?:D 
Egyszer majd, ha ráveszem magam és időm is lesz, újraolvasom és leírom milyen jó is.