Jack Ketchum: A szomszéd lány



Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.


~Nos, kedves olvasók, eme fantasztikusan tikkasztó, nyári napot választottam, hogy egy víg sétát tegyünk, a kénköves fekete pokolban!Lássuk hát, A szomszéd lányt!
Mindenünk meg van, ami egy aranyos szerelmes könyvhöz kell. Kisvárosi idill, egy fiatal főszereplő, és a csinos új lány, aki minő meglepő a szembe szomszédban lakik, pont David legjobb barátjánál. Előre is leszögezném, ez egy teljesen igaz történeten alapuló könyv, némi változtatással, mint a külső narrátor David behozatala, vagy a nevek kicserélése illetve bizonyos adatok megmásítása. Aki a teljes valóságot akarja tudni erről a történetről, keressen rá Sylvia Likens történetére, vagy olvassa/nézze meg, az An American Crime-ot. De vissza a könyvhöz.
Alapjában véve elég erős idegzetűnek tartom magam, mégis ez alatt a könyv többször hangosan felnyögtem, hümmögtem, és még talán fel is sikkantottam (a közelemben tartózkodok ezt erős szemöldök húzkodással fogadták). A könyv olvasása közben, úgy éreztem mintha a víz alá nyomnának egyre mélyebbre és mélyebbre, néhol elengedve, de még mielőtt a felszínre bukhattam volna levegőért, erősen visszarántottak, és végül meghaltam. Ez kissé talán dramatikus, de mikor letettem a könyvet, nem éreztem úgy, hogy eleresztett volna. Mindentől eltekintve szeretem ezt a könyvet, de talán nem ez a jó szó rá, örülök ennek a könyvnek, a létezésének, de nem a történetének, mert ennek nem szabadott volna megtörténnie, de a könyvnek léteznie kell...
De most már tényleg, essen pár szó erről a történtről. A könyv, mint említettem idillikusan kezdődik, még a furcsa megtört felnőtt David bevezetőjétől is eltekintve.
David, és barátai a Chandler gyerekek, élik az életüket Meg és Susan megérkezése után is. A kis David kissé bele is szerelmesedik a lányba, és úgy tűnik minden rendben van. Ruth, a Chandler gyerekek anyja, gyerek szemmel nagyon jó fej, káromkodik mint egy kocsis, iszik és cigizik, és ezt a srácoknak is megengedi olykor-olykor. De Ruth a két lány megérkezése után egyre furcsábban kezd viselkedni, ahogy a fiai is. David először úgy véli Meg csak képzeli, vagy hogy Ruthnak jó oka van rá. De elszabadul a pokol miután Meg értesíti a hatóságokat. A lelépett férj pince beli óvóhelye új szerepkört fog betölteni, méghozzá Meg kínzó kamráját. David, maga számára is bizarr érdeklődéssel szemléli a történéseket, ahogy Ruth új szintre fejleszti az eddig csak gyerekek által játszott Játékot. De nem maradhat ez négy fal között nem igaz? Mire David feleszmél, a szomszéd gyerekek is átjárnak az ingyen show-t figyelni, olykor beszállni a válogatott kínzásokba. De egyszer ki kell lépnie a passzív szerepből, és oldalt kell választania...
Ez a könyv olyan abszurd, hogy gyakran kellet emlékeztetnek magam ez valóság. Igen, mindig is tudtam hogy a gyerekek kegyetlenek, de nem, hogy ennyire. Az egyik legnagyobb húzás volt Davidet választani, mint narrátor. Davidet nem lehet szeretni az elején, hisz megveti olykor Meget, hol meg szereti, és olyan passzív, hogy az ember megrázná. De hát ő csak egy gyerek, és ez benne a zseniális. Mert nem érti Ruth miért teszi, míg az olvasó csak-csak kihámozza Ruth okait a hirtelen kifakadásaiból, David azonban nem érti, mert csak tizenkét éves. Nem érti Ruth valódi okait, úgy gondolja, és nem csak ő, de a többi gyerek is, mivel Ruth felnőtt és megengedi ezt, ez így van jól. De valahol mélye tudja, hogy ez mégsem helyes, hogy Ruth őrült. David végülis felnő ez alatt a szörnyűség alatt, és passzív gyerekből, cselekvő felnőtt lesz. Emellett ott van a megírása a könyvnek, ami már külön gyomorgörcsöt ad olykor. Mert David nem ír le mindent, mert valami túl szörnyű és ez ebben a könyvben nagyon sokat jelent. Mégis a könyv számomra legmeglepőbb részlete, az amikor az egyik gyerek elmondja nagyjából mit tesznek Meggel, erre az anyja azt válaszolja, minden bizonnyal jó oka van Ruthnak rá, hisz most már ő az anyja Megnek és Susannek. Persze később a srácon a Chandler gyerekek bosszút állnak, ha nem is véreset. A könyv, másik számomra kissé keveset szerepeltetett szenvedője Susan Meg húga, aki alig kilenc éves, és az autó baleset miatt korlátozott mozgású. A könyv elején nem tudtam hogyan álljak hozzá, sajnáljam, hibáztassam, vagy egyáltalán szerves része ő ennek az egésznek? Persze csak az utolsó ötven oldal környékén jöttem rá, ha nem is úgy, ahogy én gondoltam, de Ruth róla is eleget "gondoskodott".
A könyv végén pedig David cselekedete miatt, rájöttem ez a könyv talán belőlem is előhozta a gonoszt. Mert örültem. Örültem annak amit tett, mert én is megtettem volna.
Ez a könyv fontos, mert van egy nagyon értékes tanulsága. A szörnyetegek nem az ágy alatt vannak, hanem a szomszédban.
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Jeff Kinney: Egy ropi naplója

A. O. Esther interjú – avagy bepillantás az Eszter életébe, érzéseibe és álmaiba

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő