2015. június 24., szerda

Szerda, mert nem felejttem el...

... és végre lett net is, hurrá! 
Sajna kicsit megakadtam a könyvolvasásban. Ki gondolta volna, hogy itt a nyár (egyenlő tengernyi idő) és én meg a könyveim elkerüljük egymást... Na, de szerencsére vagy sem ahol épp tartózkodom (rendkívül titkos információ) esik az eső, így már van kilátás egy jó kis pihizésre A bűnössel, avagy bűnözésre.
Emellett fantasztikus ajándékot kaptam/nyertem és így végre nem a pénztárcám bánja majd a sok kiadást.... A legszebb az egészben, hogy már megvan a kiszemelt, szóval rettegjen a Gyönyörű tévedés, mert jövök!

2015. június 20., szombat

Jessica Park - Flat-Out Matt

Flat-Out Matt, avagy hogyan essünk még jobban Mattbe.
Csak ennyit ragadnék ki a hátuljáról:

A Szeretni bolondulásig-ban Julie szemszögéből láthattad Mattet. Ezzel a kisregénnyel, a Szerelem bolondulásig-gal (egyeseknek Titkolni bolondulásig) most mélyebbre hatolhatsz Matt világába. Átélheted a történetet az ő oldaláról, megszakadhat érte a szíved, amikor megszakad a szíve, és ismét beleszerethetsz ebbe a szokatlan hősbe.

Ha az előző egy ejtőernyőzés volt csak, akkor ez egy euforikus zuhanás. Imádtam, nagyon! Komolyan, ha eddig nem volt valaki oda Mattért, akkor most megismerhette és megszerethette. Nem árulnék el sokat, mert akkor odavész ez a rövidke kiegészítés lényege. Ám egy pár dolog igazán tetszett. Egy, hogy tényleg találkozhattunk Finnel. Kettő, hogy ha a Flat-Out Love -ban nem tudtuk elképzelni milyen nehéz helyzetbe került Matt (Julie és a húga ügyében is) akkor most erről teljes képet kaphattunk. Három megtudhattuk, hogy nem csak 'mi' lányok komplikálunk, agyalunk túl mindent. De még a pikáns lezárás sem vigasztal abban, hogy el kellett köszönni tőlük. Ezért is remélem, hogy mihamarabb megjelenik a következő rész, na meg Celeste miatt is!
≈ Nem túl nagy gond, ha kihagyja az ember, de igazán megéri. Sőt néhány plusz infót is hordoz magában!
10/10 

2015. június 18., csütörtök

Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

A Végzet ereklyéi 5. része jön most, az Elveszett lelkek városa, ha már a szerdai bejegyzés kimaradt.
Amit megint csak tudni kell, hogy ez egy régi vélemény, ráadásul ezt a könyvet szakaszosan olvastam, mert bíztam abban, hogy így húzhatom az időt a következő rész megjelenéséig!
Ami hátul áll: 

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán? 

Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. ( én inkább így jellemezném: Felkavaró. Tüzes. Meglepő.) A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

A véleményemet csak az olvassa el, aki már túl van a sorozat ezen részén, mert mondhatni az egész egy nagy SPOILER.
Hát, jó vége lett, mondhatni, mert kihozták a legjobbat a helyzetből. Szegény Jacet szörnyű rémálmok kínozták, ezért eltávolodott Clarytől, így egy dominó sorozatot indítva el egy átkozott pályán, és mindezek oka Lilith, a démonanya. Az se éppen a legkedvezőbb fejlemény, hogy nemhogy nem halott Sebastion, de ráadásul össze van kötve Jaceszel (ami az egyikkel történik az a másikkal is megtörténik). Igen ám, de a problémát csak úgy lehet abszolválni, ha egyáltalán ott vannak, nem pedig bujkálnak kitudjaholban! Clary fantasztikus ötlete, miszerint hisz a Tündérkirálynőnek és a tündérgyűrűt megtartva, megjátssza magát és beépül közéjük, nem a legokosabb. Sok-sok bonyodalom, plusz Magnuszék kapcsolat krízise, Simon jeles káosza és még több töltelék sztori, ami csak fokozza a kedélyeket. Közben kiderül Sebastion terve, s az is, hogy ő Claryhez tartozik, és mindez ellen Jace nem tud semmit tenni, mert nem önmaga. Vagy inkább önmaga kicsit kifordítva. De mily’ szerencse, hogy a kis csapat megszerezte a Dicsőséget és azzal Clary leszúrta Jacet. Igen leszúrta...az első gondolatom nem más volt, hogy mégis miféle elhatározás születhet egy emberben, ha képes élete értelmét megölni? Majdnem kiakadtam, de csak majdnem…most Jace valami mennyei tűzfegyver, de él, és ha hozzáérnek éget, ami kisebb-nagyobb problémát okoz a magánéletben. Hogy ki ne maradjon közben Sebastion, valószínűleg megkopasztott egy angyalt és bosszúra szomjazik. Mégpedig nem akármilyenre...
≈Mindenképp az olvasó előnyére válik, ha a Pokoli szerkezeteket már a kezébe kapta!
10/7

2015. június 15., hétfő

Maggie Stifvater - Forever

És akkor a 3. rész Maggie-től, az Örökké.
Hát, bárcsak örökké tartott volna...

akkor… 
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott. 
most… 
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti. 
örökké… 
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.

Már csak ez a szöveg felcsigázó, nemhogy az előző kötet vége. Bárki, aki képes nem tovább indulni ezen az úton, az előtt le a kalappal...lehet, hogy kicsit túlzok, de akkora volt bennem a tudni akarás vágya, a kíváncsiság hogy mi lesz velük, hogy nekem tovább kellett olvasnom. És imádtam! Tényleg igazán jó! Kicsit össze-vissza vagyok, mert még mindig a könyv utáni pezsgésben lubickolok, bocsi. 
A vége. Hát, nem a kedvencem, sőt kevésnek is érzem, és éreztem az első olvasásra is, de így hogy van egy kis vigaszom (folytatódik Cole-ék sztorija) elmegy. Talán azért zavar, mert szentimentálisra sikeredett, vagy azért, mert utána rögtön jön az írónő utószava tele a regény igazság alapjával (ami amúgy tetszik, de tönkre vágja egy picit azt az emelkedett érzést a végén). Végül is nem tudom, de a sárga levélkét bírtam! (kihagynám a spoilert, aminek használatával amúgy értelme is lenne a mondandómnak) Ami a többi részt illeti, mondjuk az elejét (ha már a végével kezdtem!) nagyon jó. Ugyanaz a vontatott, feszült érzés, de itt már az előzőhöz képest. sokkalta elviselhetőbb, sőt élvezhetőbb. Ahogy várod, hogy találkozzanak, reménykedsz benne, hogy talán most, vagy most, és aztán a mély gödör. Ám kimásznak belőle, sok-sok megpróbáltatás (leginkább Cole fejtöréseivel megspékelve, és Tom vadászatának súlyával) után bekövetkezik a megérdemelt happyend. A kettő közt történtekről, meg nem rántanám le a leplet. Legyen annyi elég, hogy fantasztikus. Oh és, hogy minden szereplő elért arra a szintre, hogy élvezhető egyéniségek legyenek, ezt azért tartom fontosnak, mert nem egy olyan könyv akad, ahol ez nem történik meg. És persze a mozgató rugója az egésznek, a szerelem. Ez a csodálatos, kiismerhetetlen, örökké formálódó lény, ami itt elérte csúcsát.
≈ Nincs indokom, hogy miért olvasd el a sorozatot, csak ezer meg ezer, hogy miért ne hagyd ki!
10/10

2015. június 10., szerda

Megint szerda...

...ám számomra ez az utolsó, melyen tanítanak még ebben a tanévben. A lényeg, hogy végre vége a sulinak! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iskola rossz, vagy felesleges, de már kiérdemeltük a pihenést, szóval épp jókor jön ez a nyári szünet!:) 
De nem is ez dobott fel annyira, mint inkább, hogy megjöttek a könyveim!!!!! 



Alig vártam őket, mikor is hétfőn meghozta a futárszolgálat! Köszike, és a Könyvmolyképzőnek is!
Másnak is van új szerzeménye, vagy megint csak én költöm a pénzem? Ráadásul úgy, hogy nem egy vár még arra, hogy elolvassam!

2015. június 8., hétfő

A tigris átka


"Szenvedély. Sors. Hűség. 
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?
Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén. 
Pedig pontosan ez az, ami történt. 
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot."

A történet egy megszokott sablonnal kezdődik. A lány, aki elveszítette a szüleit, egyedül van a világgal szemben, majd váratlanul a sors kiválasztja egy feladatra, ami megváltoztatja az életét. Ám az események várt és váratlan fordulatainak következtében a megszokott romantikus-fantasy regény egy izgalmas és megragadó történetté válik. India fűszeres ízeivel, pikáns illataival megtelnek az érzékeink, a szerző képzeletünket a messzi világ mitikus, színes és titkokat rejtő birodalmába repíti. A kalandos út során felfedezzük a dzsungel legmélyebb, indákkal és vadállatokkal teli bugyrait, ahol csendesen ragyogva kinyílik a szerelem virága. De vajon a harc csak a küldetés bevégzéséért folyik? 


Kelsey Hayes egy átlagos lány, aki nyári munkára egy cirkuszba kerül, hogy etesse az állatokat. Ott találkozik a fehér tigrissel, Dhirennel, és különös barátság szövődik köztük. A történet eleje egy kicsit unalmas, egészen addig, amíg Indiába nem kerülnek és kiderül, hogy a tigris nem más mint egy elvarázsolt herceg, aki természetesen egy adonisz. Kidolgozott izmos test, tökéletes arcvonások, férfias megjelenés, lovagias viselkedés, és az ember azt kívánja, bárcsak Kelsey helyében lehetne. 
A dolgok jól mennek, a szerelem Rennel alakul, a kutatás az átok megtörésének módja után szintén halad, ám Kelsey egyszer csak gondol egyet, és rájön, hogy ő nem akar együtt lenni a herceggel, mert túl tökéletes hozzá. 
Az átok negyedét feloldják, de a viszony a lány és a herceg között egyre bonyolultabbá válik.
A megoldást a szerelmi zűrre ebben a könyvben nem fogsz találni. Talán a következő részben.
Ami az egyik alap problémám ezzel a könyvvel (általában a szerzők bele szoktak esni ebbe a hibába, amikor romantikus regényt írnak), hogy számomra nem derül ki, mi olyan különleges a lányban. Mégis mindenki szereti, mindenki el van tőle ájulva. Félreértés ne essék, Kelsey tényleg kedves, de nagyjából ennyi mondható el róla. Meg az, hogy mindent túlagyal.
Ren, a herceg személye egyszer az álomférfi, egyszer meg egy emberi lény, aki sértődős és morcos is tud lenni. A tökéletes kombót azonban a tigris énjével alkotja. El is gondolkoztam rajta, hogy nem lenne baj, ha miután megszabadul az átoktól, vissza tudna néha változni a gyönyörű fehér nagymacskává.
Kishan, a herceg öccse úgyszintén ambivalens személyiségként jelenik meg. Egyszer a csábító rosszfiú, másszor a megértő, lovagias férfi. Átmenet nincs. 
Mr. Kadam, a segítő, egy szimpatikus, vajszívű ember, akire mindig lehet számítani. 

Mindent összevetve a könyv az összes hibájával együtt nagyon szerethető és izgalmas, tetszik az is, hogy a szerelmi szál nem veszi át az irányító szerepet a regény nagy részében.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné egy könnyű kikapcsolódásként India szerelemmel fűtött világában tölteni az idejét.





Elvirágosodunk?

Csak, hogy egy régi szóviccel éljek...

Ám a lényeg megegyezik, azaz megint csak egy újabb tagot köszönthetünk magunk között. Ki nem más, mint *dobpergés* Night Flower Captain.

Miért pont virág a sok macska után? Egy kell a vérfrissítés, kettő, mert a mi kis éjjel nyíló virágunk a fényt szimbolizálja az éjszakában, az erőt a nehézségek leküzdésében. Sokszor ő egy motiváló gondolat, hogy nem kell kétségbeesni, ha egyedül vagyunk valamiben, miként a kis virág is egyedül van a sötétben. Ezért is esett erre a névre a választása, s ezért is kapunk majd tőle érzelem gazdag, lényegét megragadott véleményeket egy-egy könyvről.

Szóval nagy örömmel köszöntöm új társunk, és remélem számotokra is felüdülés lesz olvasni olykor igen egyedi nézeteit!

2015. június 6., szombat

Jack Ketchum: A szomszéd lány

Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.
~Nos, kedves olvasók, eme fantasztikusan tikkasztó, nyári napot választottam, hogy egy víg sétát tegyünk, a kénköves fekete pokolban!Lássuk hát, A szomszéd lányt!
Mindenünk meg van, ami egy aranyos szerelmes könyvhöz kell. Kisvárosi idill, egy fiatal főszereplő, és a csinos új lány, aki minő meglepő a szembe szomszédban lakik, pont David legjobb barátjánál. Előre is leszögezném, ez egy teljesen igaz történeten alapuló könyv, némi változtatással, mint a külső narrátor David behozatala, vagy a nevek kicserélése illetve bizonyos adatok megmásítása. Aki a teljes valóságot akarja tudni erről a történetről, keressen rá Sylvia Likens történetére, vagy olvassa/nézze meg, az An American Crime-ot. De vissza a könyvhöz.
Alapjában véve elég erős idegzetűnek tartom magam, mégis ez alatt a könyv többször hangosan felnyögtem, hümmögtem, és még talán fel is sikkantottam (a közelemben tartózkodok ezt erős szemöldök húzkodással fogadták). A könyv olvasása közben, úgy éreztem mintha a víz alá nyomnának egyre mélyebbre és mélyebbre, néhol elengedve, de még mielőtt a felszínre bukhattam volna levegőért, erősen visszarántottak, és végül meghaltam. Ez kissé talán dramatikus, de mikor letettem a könyvet, nem éreztem úgy, hogy eleresztett volna. Mindentől eltekintve szeretem ezt a könyvet, de talán nem ez a jó szó rá, örülök ennek a könyvnek, a létezésének, de nem a történetének, mert ennek nem szabadott volna megtörténnie, de a könyvnek léteznie kell...
De most már tényleg, essen pár szó erről a történtről. A könyv, mint említettem idillikusan kezdődik, még a furcsa megtört felnőtt David bevezetőjétől is eltekintve.
David, és barátai a Chandler gyerekek, élik az életüket Meg és Susan megérkezése után is. A kis David kissé bele is szerelmesedik a lányba, és úgy tűnik minden rendben van. Ruth, a Chandler gyerekek anyja, gyerek szemmel nagyon jó fej, káromkodik mint egy kocsis, iszik és cigizik, és ezt a srácoknak is megengedi olykor-olykor. De Ruth a két lány megérkezése után egyre furcsábban kezd viselkedni, ahogy a fiai is. David először úgy véli Meg csak képzeli, vagy hogy Ruthnak jó oka van rá. De elszabadul a pokol miután Meg értesíti a hatóságokat. A lelépett férj pince beli óvóhelye új szerepkört fog betölteni, méghozzá Meg kínzó kamráját. David, maga számára is bizarr érdeklődéssel szemléli a történéseket, ahogy Ruth új szintre fejleszti az eddig csak gyerekek által játszott Játékot. De nem maradhat ez négy fal között nem igaz? Mire David feleszmél, a szomszéd gyerekek is átjárnak az ingyen show-t figyelni, olykor beszállni a válogatott kínzásokba. De egyszer ki kell lépnie a passzív szerepből, és oldalt kell választania...
Ez a könyv olyan abszurd, hogy gyakran kellet emlékeztetnek magam ez valóság. Igen, mindig is tudtam hogy a gyerekek kegyetlenek, de nem, hogy ennyire. Az egyik legnagyobb húzás volt Davidet választani, mint narrátor. Davidet nem lehet szeretni az elején, hisz megveti olykor Meget, hol meg szereti, és olyan passzív, hogy az ember megrázná. De hát ő csak egy gyerek, és ez benne a zseniális. Mert nem érti Ruth miért teszi, míg az olvasó csak-csak kihámozza Ruth okait a hirtelen kifakadásaiból, David azonban nem érti, mert csak tizenkét éves. Nem érti Ruth valódi okait, úgy gondolja, és nem csak ő, de a többi gyerek is, mivel Ruth felnőtt és megengedi ezt, ez így van jól. De valahol mélye tudja, hogy ez mégsem helyes, hogy Ruth őrült. David végülis felnő ez alatt a szörnyűség alatt, és passzív gyerekből, cselekvő felnőtt lesz. Emellett ott van a megírása a könyvnek, ami már külön gyomorgörcsöt ad olykor. Mert David nem ír le mindent, mert valami túl szörnyű és ez ebben a könyvben nagyon sokat jelent. Mégis a könyv számomra legmeglepőbb részlete, az amikor az egyik gyerek elmondja nagyjából mit tesznek Meggel, erre az anyja azt válaszolja, minden bizonnyal jó oka van Ruthnak rá, hisz most már ő az anyja Megnek és Susannek. Persze később a srácon a Chandler gyerekek bosszút állnak, ha nem is véreset. A könyv, másik számomra kissé keveset szerepeltetett szenvedője Susan Meg húga, aki alig kilenc éves, és az autó baleset miatt korlátozott mozgású. A könyv elején nem tudtam hogyan álljak hozzá, sajnáljam, hibáztassam, vagy egyáltalán szerves része ő ennek az egésznek? Persze csak az utolsó ötven oldal környékén jöttem rá, ha nem is úgy, ahogy én gondoltam, de Ruth róla is eleget "gondoskodott".
A könyv végén pedig David cselekedete miatt, rájöttem ez a könyv talán belőlem is előhozta a gonoszt. Mert örültem. Örültem annak amit tett, mert én is megtettem volna.
Ez a könyv fontos, mert van egy nagyon értékes tanulsága. A szörnyetegek nem az ágy alatt vannak, hanem a szomszédban.

10/10

2015. június 3., szerda

Maggie Stiefvater - Linger

A folytatással is kész lennék, a Várunkkal.
Igazság szerint tegnapra terveztem, de egy kis testi sérülés (megégettem a kezem) útját állta a dolgok folyásának. Szóval ez a vélemény egyben az eheti szerdai bejegyzés is! Akkor vissza is a könyvre:

A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.

Az előző részhez képest, mondhatom, hogy ez egy kicsit nyomosztóra sikeredett, mint ahogy a hátsó szöveg is. Félreértés ne essék, csak végig azt várja az ember, hogy a felszín alatt gomolygó félelem és kétely elpárolog, vagy legalábbis felszínre tör. Ehelyett mindennapi életet szimulálnak a szereplők és egyszerűen idegőrlő, hogy senki sem képes feltenni egy nyamvadt kérdést. Esetleg megszólalni, hogy nem minden megy úgy ahogy kéne, és mindezt azért, hogy azt a látszólag fenntartható idillt megőrizzék. Pedig nyilvánvaló, hogy az életük minden, csak nem átlagos. Így másodjára nagyon sok része csak időhúzásnak tűnik, hogy még pár pillanatig boldognak és állandónak érezzük a történetüket, mikor a levegőben lóg a változás, és nem jó értelemben. Bár én magam sem tudom, hogy rossz-e ez a vég, persze így, hogy nem ez A vég...ki tudja, ezt mindenkire rábízom, hogy örül-e neki vagy sem. Aminek viszont én örülök, azok a Cole-Isabel részek, érdemes jobban odafigyelni rájuk, mert eléggé összetett személyiségek, és jó rájönni, hogy amit tesznek, mondanak hogyan függ össze a gondolataikkal, a családi hátterükkel. Igazán komplikáltak! (DE ebből kiindulva, nagyon fogom élvezni a 3 és feledik részt) ám ez is egy kicsit időhúzósnak tűnt, de ez nem is a legjobb kifejezés, hanem inkább csak a feszültséget növeli vele az írónő. Tudjátok pont azt csinálja, hogy már kiderülne valami, vagy össze bírnád rakni a képet, erre egy vége a fejezetnek, kettő szemszöget vált, három teljesen új sztoriba kezd...Ez egy szinten bosszantó, de valójában (számomra) élvezetesebbé is tudja tenni a könyvet. Amit még igazán értékelek (bár evidensnek tűnik) az a csodálatos szerelmi szál, ami kezd kiforrni. Vagy Grace jellemfejlődése, nem csak, hogy már nem jókislány, hanem végre megmondta a szüleinek a magáét. Magamból tudok csak kiindulni, és így biztos, hogy nem beszélnék a szüleimmel, de az övé teljesen jogos volt, sőt úgy éreztem mellé állnék és felpofoznám a szüleit, hogy nyissák már ki a szemüket! Csak azt sajnáltam, hogy későn kapott mindehhez erőt. Oh és Sam, cuki, ám egyszerűen lehetne kevésbé érzékeny, és sokkal önzőbb, de azért így is eléri (szoszo), amit akar. Összességében az első marad a favorit, azonban ez sem marad le sokkal... 
≈ Már csak azért is érdemes (amúgy is az) elolvasni, hogy eljuss a végére, oda ahol minden kicsavarodik önmagából.
10/8