2015. május 31., vasárnap

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen (Napernyő Protektorátus 1.)

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
~A történetet már remekül felvázolta a könyv hátlapja, de lássuk valóban olyan jó-e a tartalom. Alexia Tarabotti, aki egy igen szókimondó vénlány a konzervatív Angliában, több szempontból is igen nehéz helyzetben van, hát még ha a fél alvilág ferde szemmel néz rá miután szét esernyőzött egy vámpírt. De ebben a könyvben nem a megszokott London fogad minket oh, itt igenis mindenki tud a vámpírokról, szellemekről és vérfarkasokról. A könyv krimi szála nincs erőteljesen felvonultatva, de szerintem ez senkit sem zavar ha egyszer itt van nekünk Lord Maccon a vérfarkas gróf. Alexia és a gróf kapcsolata szép lassan megerősödik, és a cselekmények is erre fektetik a hangsúlyt hisz kit érdekel, ha pincébe vagyunk vetve, amíg szerelmünk mellettünk van meztelenül. Persze fogjuk meg erősen mert ha eleresztjük vérengző farkassá válik...
A könyvnek egyik hatalmas erőssége a stílusa, Gail Carriger kissé gunyorosan és meglepően kreatívan fogalmaz ami, miatt szinte falni lehet az oldalakat. A másik pedig a karakterek akik rendkívül sokoldalúak. Ott van a fő páros Alexia és Conall, akik kissé gyerekesek, és forró fejűek, Lyall professzor, aki mindig hideg fejjjel gondolkodik, vagy Lord Akeldama aki egy vámpír Magnus (de komolyan!). A könyv emellett csípős kor kritikát is alkot, aminek bemutatására remek lehetőséget szolgál Tarabotti kisasszony, és annak családja.
De azért vannak apróbb, és nagyobb hibák. Személy szerint kevésnek éreztem a betekintést ebbe a világba, egy rendes kifejtés a bolyokról a NYIHA-ról és hasonlók jól jöttek volna. Meg a polipokról... komolyan mi van a polipokkal?
A másik, a néha abszurd jelenetek, mint a fent utalt pincés alkalom. Vagy lássuk be vajmi kevés esély van rá, hogy a királynő látogatása alkalmán megjegyzi, de jó hogy összejöttök mert már mindenkit idegesített a szerencsétlenkedésetek. Nem ezt nehezen hiszem.
Mindenesetre, egy dolgot biztosan megtanultam, sose hagyd otthon a napernyődet!
Kedvenc szereplők: Alexia Tarabotti, Lord Maccon, Lord Akeldama, Bimfy, Floote
Amit szerettem: a stílus, a karakterek, a kor bemutatása, Alexia-Maccon szópárbajok
Amit nem szerettem: kevés infó, abszurd szerelmes jelenetek
Kedvenc idézet:"– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus."

10/9
 

2015. május 27., szerda

Újra szokás!

Megint csak szokássá próbálom tenni a szerdai bejegyzéseket, mert mintha kicsit elhanyagoltam volna őket! De nem is húzom az időt, mindössze annyit szerettem volna megosztani, hogy nemhogy "új" könyveket KAPTAM, hanem polcokat is! Remélem másoknak is ekkora örömöt tud szerezni, ha megajándékozzák egy új polccal, mert ha nem, akkor valami nagy gond van velem...

Kezdődött azzal, hogy az egész Pünkösdömet könyvek kiszabadításával, takarításával, rendezésével és kiválogatásával töltöttem. Egy idős nénitől kaptuk őket, azzal a címszóval, hogy az összeset olvasta és már nincs rá szüksége, mert nem bírja erőltetni a szemét... Igazán sajnálom, hogy ezen a példán tanulva, nem lehet életünk végéig ezt az olvasós életstílust végezni, mindenesetre nagyon köszönöm neki! Jó gazdájuk leszek, ígérem:)
Majd rávettem nevelőapum, hogy fúrjunk fel néhány új polcot az egyetlen szabad falfelületre a szobámban. Az ágyam fölé...remélem nem esik rám és nyom agyon:D
S így került fel a könyvek nagy százaléka, de még nem az összes. Bár egy kicsit elszomorít (a boldogságérzet mellett), hogy már be is telt! Hova teszem majd a többit??
Kívánom, hogy másoknak is ilyen problémáik legyenek az életben, mert ha nem is oly' egyszerű ezeket megoldani (fel kell tenni még polcokat, hát nem abszurd?!:D), túl nagy gondot nem okoznak csak elégedettséget!

2015. május 25., hétfő

Maggie Stiefvater - Shiver

Egy régi kedvencet vettem újra a kezembe, a Borzongást Maggie Stiefvatertől.
Az ok mindössze annyi, hogy imádom és imádom, már ez éppen elég! Na jó az is befolyásoló tényező, hogy idén jelent meg a sorozat 3 és feledik (?) része. És hogy minden részlet visszakerüljön a helyére az egész sorozatnak nekiesem újra, kezdve az első résszel.

Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. 
Sam két életet él: a nyárban és a télben… 
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. 
Az ő farkasa! Csak ő lehet! 
De a tél itt van a nyakukon…

Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! 
Szeretni fogod.

Bárki írta a borító szövegét, teljes mértékben igaza van, ezt mindenki szeretni fogja! Egyszerűen lehengerlő, még másodjára is. Értsd úgy, hogy bár tudtam mi fog történni ugyanúgy képes voltam végig izgulni az egész kötetet. A groteszk kezdet valahogy képes volt a könyvben átformálódni és egy olyan emlékké válni, amit megbecsülnek a szereplők. Majd a lassú, szinte idegőrlő rész jött, melyben csak arra képes gondolni az ember, hogy  NA MIKOR TALÁLKOZNAK MÁR????? És ahogy ennek a beteljesülése után várnánk, hogy jön a megelégedés hulláma, hát nem, nem jön! Csak egy még nagyobb probléma, ami kezdetben nem feszít annyira, majd teljesen elviselhetetlenné válik. És a megoldás, az a szép menet, ahogy el kell szomorodnunk vagy kétségbe kell esnünk mielőtt megnyugvást kapnánk. A tökéletes befejezés. Ám mindezek után jön a milliónyi kérdés, ő hogyan élte túl? Hogyan...Hogyan...Hogyan...
Talán a következő rész választ ad?
≈ Egyik farkasos regényhez sem hasonlítható, ez kérlek titeket egy korszakalkotó felfogás, ami nagyon is megfogott! Az írásmód, és a szereplők karaktere már csak hab a tortán a cselekményszál mellett. Bátran vegye kezébe mindenki, bár inkább csak azok, akik nem lesznek rosszul az érzelmek kavalkádjától.
10/10

2015. május 19., kedd

Tiffany Reisz: Az angyal (Eredendő bűnösök 2.)

//Enyhe spoiler//
Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonosÉS gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

~ Elsőként megjegyezném hogy imádom a borítót, mert 1) a történetben felbukkan 2) Angyal (ha elolvassátok megértitek). De lássuk mit rejt a csinos borító. Egy év telt el mióta Nora vissza röppent Sorenhez, és élik boldog SM-es életüket. Viszont Sorent püspökké akarják nevezni, ami, nos nem tenne jót domináns hobbijának, az egyháznak, és Norának sem. Így Nora beköltözik az állam másik végébe Griffinhez, de viszi magával Michaelt, Griffin legnagyobb örömére miközben, Soren múltja egy kotnyeles újságíró nő által megismerjük.
 Ez a rész is hozza a már előzőben is szeretett dolgokat. A BDSM realisztikusságát, a humort, az érdekes cselekményt. Bár itt megjegyezném hogy néha mintha nem is szado-mazo klubba hanem minimum vámpír szektába járnának úgy beszéltek a "magukfajtákról". A Griffin-Michael szál nagyon szépen volt kibontva, nem éreztem úgy hogy jó, jöttem, láttam, megdöntlek féle kapcsolat. Nora-Soren párost egyre jobban tolerálom végre Soren kezd "szexibb" képet ölteni a fejemben. Viszont Suzenne-t én egyáltalán nem láttam, se érdekes, se hasznos karakternek. Az ő részei untattak, valójában csak annyiban volt értelme a létezésének hogy megtudtuk Soren múltját. Kingsley és Juliette pedig egyre jobban felkelti az érdeklődésem főleg Kingsley Soren iránt táplált érzései.
Kedvenc szereplő(k): Michael, Griffin, Alfred, Kingsley, Juliette
Amit szerettem: a humor, Griffin-Michael szál, Soren múltja
Amit nem szerettem: BDSM kedvelők=külön álló faj, Suzanne idegesítő karaktere
Kedvenc idézet:"Szexuális felvilágosítás apámtól tizenhárom évesen: Fiam, nekünk Istennél is több pénzünk van. Ha teherbe ejtesz egy nőt, az viszi a felét. Óvszer, mindig!"


10/10

2015. május 18., hétfő

Kocsis G. István - Nikola Tesla és az univerzum titkai

NikolaTesla és az univerzum titkairól egy kicsit, azaz az első életrajzi könyvem. 
Az emberiség történelmében sok nagy filozófus, számtalan híres természettudós és megannyi nagy feltaláló munkálkodott a társadalom, a tudomány és a technika fejlődésén.
Kevesen voltak azonban olyanok, akik mindhárom területen kimagaslót alkottak. Közülük is az egyik legnagyobb hatású személyiség kétség kívül Nikola Tesla volt.


A könyvben végigkísérhetjük rendkívüli életét a születésétől kezdve egészen a haláláig, és közben megismerhetjük azokat a titkokat, amelyeket határtalan tudásvágya és rendkívüli képességei révén ismert meg a körülöttünk lévő világról. A könyv ezért nemcsak a műszaki érdeklődésű szakemberek számára lehet érdekes olvasmány, hanem azoknak is, akik szellemi fejlődésükhöz keresnek hasznos ismereteket.

Áll a könyv hátulján, és teljes mértékben igaz is! Egyesek szerint (Ninja DeltoidMacska) vallást kéne alapítanom, vagy legalábbis terjesztenem Tesla igéit, mert annyira magasztalom. Tény, hogy nagyra becsülöm, mert kivételes ember volt elképesztő ötletekkel, amiket (ha nem is mindet) meg is valósított. Ezért most megpróbálom rövidre fogni, hogy miért is érdemes tanulmányozni ezt a könyvet és így egyben az ő életét, mert akár 20 oldalt is tudnék írni róla. Higgyétek el nem volt egy unalmas, lassan vánszorgó élete, sőt már a gyermekkora is igen érdekes volt, nemhogy a továbbiak. De a legfontosabb, hogy ez a könyv feltárja a köré telepedett homály mibenlétét. Hogy ez miért olyan fontos? Mert egyrészt evidens, hogy élete titkait felfedjük, de az már nem annyira, hogy meg is tudjuk ki ő. Értsd úgy, hogy nem egy olyan ember van, akinek fogalma sincs arról ki vagy mi az a Nikola Tesla. Pedig a mai világunk meghatározó alapjait fektette le hihetetlen mértékű elhivatottsága által. Ha nem lett volna most szegényebbek lennénk jó pár használati eszközzel (hideg fényű izzó, rádió, részecskegyorsító:), stb.) És szerintem jogosan kiérdemelte, hogy a neve legalább egyszer előforduljon egy emberöltő alatt. Szóval, ahogy az író is említette mindenkinek megfelelő olvasmány, bár akad benne egy-két fizikához igazán közel álló leírás, amit nem gond, ha nem ért az ember (mint jó magam sem), mert semmit nem von le az értékéből.
≈Mint leszűrhető mindenkit biztatok az elolvasására! Hajrá!
10/10

2015. május 14., csütörtök

Már majdnem...

A közelmúltban több Shadowhunters szereplő színészi kilétére is fény derült!
Még Magnus és Jocelyn keresése folyik...
Az eddigiek:
Jace
Clary
Izzy
Simon
Alec
Luke
 Igazság szerint teljesen meg vagyok elégedve az eddigi színeszekkel kivéve egyet... sajna Luke nem az lett, akit elképzeltem, sőt meg sem közelíti... 
Talán azért, mert szerettem a True Bloodot, valamiért Luke-ot mindig úgy képzeltem el, mint ahogy Alcide kinéz, de ez meg sem közelíti!
Most komolyan melyiket választanátok? Mert én mindenképp a jobb oldalit! ;D


2015. május 12., kedd

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Ez a világ a férfiaké, de egy nő van legfelül.
Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van egy titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb, személyesebb – és Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést… De vajon lehet-e együtt dolgozni a kimért, karót nyelt angol szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő mondja ki az utolsó szót, de maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora szabados életmódja kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik ehhez a nyílt, mégis titokzatos nőhöz.
Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.
Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést?
~Manapság az erotikus könyvek virágkorukat élik, így úgy éreztem én is nekikezdek egynek. Tiffany Reisz könyveit mindenki dicséri, hát rá esett a választásom, és nem is bántam meg. A könyv alapját a BDSM adja meg, és örülök hogy itt legalább realisztikusan ábrázolják, hogy vannak menekülő szavak, és mindenkinek más az igénye benne. A történet egy szerepváltóról (lehet aktív és passzív is) Noráról szól, aki mint hírhedt könyvírónő tengeti napjait gyakornokával az édes Wesleyvel. Itt van még az új szerkesztője Zach, a csődbe ment házasságával, és persze izzik köztük a levegő Nórával. Igen, csakhogy ott van Nora másik állása dominaként és Soren...
Ez a könyv tényleg jó. Humoros, kissé izgulós, de néhol nevetségesnek éreztem. Ott van Nora titkolt állása, ahova elviszi Zachet, de a férfi nem jön rá, hogy a nő ott dolgozik. Lássuk az exe irányít ott mindent, a dugópajtása ott dolgozik, van egy saját lakosztálya Norának, komolyan nem esik le?! Na, és az erotikus jelenetek nem tudom kinek mi, de egy liftben megujjazni valakit nálam nem a fülledt erotika megtestesülése. Gyakran olyan érzésem volt, hogy rákiabálnák Norára, hogy oké kislány két percre csukd össze a lábad, és próbálj más megoldást találni a saját és/vagy mások testi épségének tönkre vágásán kívül. Nekem tényleg nincs bajom a BDSM-mel, de komolyan rossz helyen berakva nevetségesnek hat. Oh, és Nora mint a nő aki legfölül van... hát nem max a trón lábánál guggol valahol, és ez nem a szerepváltságáról hanem az infantilis viselkedéséből ered. Jó volt látni mikor a kedves kis Wesleyvel volt, ott egy humoros vagány nő volt. Zach mellet tűrhető volt még mindig humoros de nem éreztem a Norából áradó veszélyt, és misztikumot amit mindenki ecsetel. Na, és Soren mellette Nora egy házinyúl aki csak hagyja magát hogy jó a tiéd vagyok, nem, nem megyek vissza, oké dugjunk, verj meg az is jó, és itt bármennyire is akarta az írónő a tudtunkra adni hogy ez egy szép kapcsolat csak nem működik, nekem két hormon fűtött bagzó macska jut eszembe róluk. Soren karaktere egyáltalán nem jött le sem vadítónak sem rejtélyesnek, a fejemben egy kissé kopaszodó kövérkés pap volt, aki a ministráns fiúk helyett Norát vette célul. Ahányszor csak "kicsikémnek" nevezi a lányt annyiszor borzadtam el. Ez egy gusztustalan becenév (oké ez csak nekem). 
A könyv leginkább a titkokra épül. Nora könnyen kikövetkeztethetőire, és Zach meglepő fordulatára. Ezeket jól adagolták főleg, hogy Nora könyvét is belekeverik. Az egyházi vonatkoztatásáról nem említenék szót néhol érdekes néhol meg ismét csak nevetséges.
Kedvenc szereplő(k): Wesley, Griffin, Grace
Amit szerettem: humor, Caroline és William részek, Wesley&Nora részek
Amit nem: néhol nevetséges, kicsikém..., rossz helyen lévő erotika
Kedvenc idézet:"– Roppantul tehetségesen tudok elrontani dolgokat. Néha még engem is lenyűgöz."

10/9

2015. május 7., csütörtök

Újabb szereplők

Azért, nem tegnap írtam, mert ma vált teljesen tutivá az infó miszerint, Katherine McNamara játsza majd a sorozatbeli Claryt!
Aki nem mellesleg már ismeri Dominicot, sőt közös hobbijuk a zenélés!

Már Clary szerkóban, amint befestik a haját szerintem jó lesz!
Na de a közelmúltban nem csak az ő kiléte, hanem Simoné és Izyé is kiderült!


A Simont alakító színész nem más, mint Alberto Rosende. Tipikus helyes, de fogalma sincs róla, így észre sem veszik. Pont mint Simon!

Izyt pedig a szintén latin Emeraude Toubia játssza majd. Aki szerintem tökéletes a szerepre, de nehéz lesz majd jó Alecot találni hozzá...
Mit gondoltok, jobban megfelelnek az elképzelt karaktereknek, mint a filmben játszó színészek?
Mert szerintem igen!!! Ezerszer jobbak:)
Már alig várom, hogy a többiek kik lesznek!

2015. május 1., péntek

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

~Percy Jacksonról már biztos hallottatok, hisz egy elég felkapott könyvsorozat, ami már két film adaptációt is kapott. A film elemzése most elmarad, de Kockacica elmondása szerint egy jól sikerült mű lett, még, ha néhol el is üt a cselekménye a könyvtől. Hát, akkor lássuk most a könyvet.
Percyvel egy iskolai múzeum látogatáson találkozunk először, és már akkor mindenkinek szemet szúrhat valami nincs rendben a sráccal. A könyv hátlapja pedig le is lövi a poént, Percy félisten és miután a Minótaurusz égő fáklyát varázsol anyjából, a fiú beköltözik a Félvér-hegy kicsiny táborába hogy kiképezhessék a többi istengyerekkel. Amit nem értettem, hogy miért nem jönnek rá az első öt percben ki Percy apja? Hmmm lássuk, beránt egy gyereket a szökőkútba anélkül, hogy hozzáérne, a vécéből vízsugárt lövell mindenfele, de ő nem lesz vizes, Jézusom megsérült, de oh, semmi baj már ott áll a vízben és semmi baja. Basszus lehet, hogy Héphaisztosz az apja?! Nem, elárulom nem ő. Poszeidón végül csak küld egy jelet, hogy igen Percy az ő kölyke bár ezzel beismeri megszegte, hogy a Nagy Triász többé nem nemz gyermeket. Persze, utána jön a villámkereső expedíció Medúzával, Árésszel, oroszlán szöktetéssel és sok mással. Az egész jól felépített, izgalmas, és mindig ott a kérdés, ki lopta el a villámot, valóban Hadész? És mi van az Orákulum jóslatával? Na és Percy anyukájával? Olvassátok el és megtudjátok...
De lássuk a karaktereket: Percy, mint főhős szerethető, pimasz néhol esetlen de mindig harcra kész. Vele együtt tudtam utálni a mostoha apját és vele együtt szerettem és aggódtam az anyukájáért. Jó volt látni hogy nem várja el Poszeidóntól, hogy feltétlenül örüljön a létezésének, mert még ő sem tudja hányadán áll félvérségével. Annabeth egy talpraesett stratéga, és egy jól megformált női karakter. Külön köszönet az írónak hogy nem volt túl nagy hangsúly a Luke iránt való szerelmén. Grover, vagyis kecskepajtás pedig amilyen gyáva első ránézésre, olyan bátran képes küzdeni a barátaiért. Igazi barátja Percynek.
Végszóul ez egy méltán felkapott sorozat így az első könyv elolvasása után. Kíváncsian várom mi lesz ezután Percyvel.
Kedvenc szereplők: Percy Jackson, Grover Underwood, Hadész, Kharón
Amit szerettem: az istenek emberiek voltak, a csavart a végén,
Amit nem szerettem: kicsit fiatalak a szereplők a tetteikhez képest
Kedvenc idézet:"Amit ezután tettem, olyan ösztönös és vakmerő volt, hogy simán elnyertem volna az Év Hiperaktív Hülyegyereke címet."

10/10