Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.


//spoiler//

~Ha már a filmet beharangoztam itt az ideje hogy a könyvet is terítékre tegyem.Még nyáron a könyvtárban láttam meg a polcon és azonnal le is kaptam onnan, már csak a cím és a borító miatt is.Szeretem a sorozatgyilkosokról könyveket és ebben se csalódtam. Az eleje már-már aranyos és bájos... a vagy öt oldalon átívelő holtest balzsamozás és egyebek meg attól eltekintve hogy a főhősünk egy szociopata de amolyan hétköznapi kis életet mutat be. Megismerjük John és a fontos szabályait amivel visszafogja magát majd bumm holtest zápor. Na jó nem de Dan Wells olyan ízlésesen írja mindezt le mintha én is ott kucorogtam volna John mellet a hóbucka mögött. Bár mikor megjelent a természetfölötti szál féltem. Olyan jól kidolgozott volt John és az ő szörnyetege, (vagy az ő szörnyeteg oldala?) hogy majd erre hirtelen minden romba dől és kapunk egy félig megrágott kiköpött klisét és megint kilométerekre helyezzük a gyilkosokat a társadalomtól hogy nyugtassuk a népet. De nem mert John is szörnyeteg és Mr. Crowley is az és ez szerintem rendben van. A vége pedig kellően izgalmas volt, nem is tudtam örüljek vagy szomorkodjak miatta.

Kedvenc szereplő(k) : Jonh Wayne Cleaver, Mr. és Mrs Crowley, Brooke
Amit szerettem: a gyilkosságok, Jonh szabályai
Amit nem szerettem: néha túl lassú volt a cselekmény
Kedvenc idézet:"Nem vagyok hülye – szociopata igen, de hülye nem."
10/9

Megjegyzések

  1. Ezek után már tényleg biztos, hogy elolvasom *-* :$ örülök, hogy rátaláltam az blogodra :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Jeff Kinney: Egy ropi naplója

A. O. Esther interjú – avagy bepillantás az Eszter életébe, érzéseibe és álmaiba

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő