Holly Black-Cassandra Clare: A vaspróba (Magisztérium 1.)

Callt az édesapja egész életében óva intette a mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak rossz vége lehet.
Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető legrosszabb formáját hozza… és elbukik az elbukásban.
Így hát most várja a Magisztérium, ez az egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője felé.
A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel csak ezután következik…


~Először is imádom a borítóját! Szívem csücske minden rajzolt borító, persze csak, ami igényes. Az írok közül pedig már ismertem Cassandra Clare-t (lásd. Bane krónikák KockaCicával) és ugyan nem tudok sokat a közös írói munkáról, úgy érzem remekül összedolgozik a két hölgy, mert egy fantasztikus sztorit írtak meg együtt. Lássuk hát magát a történetet. Van nekünk egy Callum Huntunk, aki sánta, csak egy apukája van és nagyon nem akar bekerülni a Magisztériumba, a varázssuliba. Hát persze, hogy ezek után bekerül pedig szegénykém ,ennél több kárt a környezetében és néhol magában sem tudott volna okozni. Nagyon megszerettem Callt, mert nem volt tökéletes és nem ő menti meg a világot/barátját/szerelmét, de próbálkozik és igenis szembenéz saját hiányosságaival, fizikai hátrányával és megszeg annyi szabályt amennyit kell, hogy megmentse vagy megvédje azt, aki fontos neki, mint Harciebet és barátait. A Magisztériumot pedig szeretik összehasonlítani Roxforttal. De azon kívül hogy mind két helyen mágus képzés folyik, nem igazán éreztem hasonlónak. Mert a Roxfortba ki ne akart volna járni (huh vajon merre járhat az az átkozott bagoly a felvételi levelemmel?) míg ugyan lehet csak én, de a Magisztérium a játszó szobájával és a zöld zseléivel nem vonzana eléggé ahhoz, hogy elviseljem a földalatti életet és a fura szemű állatkákat, akik bármelyik pillanatban gondolnak egyet és széttépnek. De Call kezd belerázódni, végre lesznek barátai és itt az egyik legjobb csavar a történetben...

SPOILER Aaron a kiválasztott krétor nem pedig Call ami egy remek húzás hisz végre nem a főszereplőn nyugszik szerettei/közössége/világunk/univerzumunk sorsa hanem a barátján. Call viszont mellé áll és kész életét is kockáztatva az ellensúlya lenni míg ki nem derül hogy...ezt nem mondom el mert annyira meglepett hogy kiesett a könyv a kezemből szóval SPOILER VÉGE

Szóval az elején úgy vettem kezembe a könyvet, hogy de jó egy aranyos kis mese a végén meg a körmöm rágtam. Mi lesz ezután? Persze nem tökéletes, az elején kicsit gyerekes, de a végén a csavar miatt maximálisan belopta magát a szívembe és szeptemberig sírok a következő részig.

Kedvenc szereplő(k): Call, Aaron, Harcieb, Tamara
Amit szerettem: a CSAVAR, a vége, az iskola felépítése, a mágia összetettsége
Amit nem szerettem: nem volt igazán erős a kezdés
Kedvenc idézet: "Mindhárman kiáltozni kezdtek izgatottságukban. Tamara azért, mert boldog volt, Aaron azért, mert örült más boldogságának, Call pedig azért, mert biztos volt benne, hogy meg fognak halni."
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A.M.Aranth – Acorenu

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

George Mann – Mechanikus London

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

A. O. Esther – Frigg rokkája II.