2015. február 28., szombat

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

„Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a mágikus történeteket.”
„Iszonyatosan nagy meglepetés volt a vége! Percekig csak ültem, és a fejemet fogtam.”
„Úgy gondoltam, egy folytatás nem lehet jobb, mint az első kötet. Tévedtem. Howl, Sophie és Calcifer az Ezeregy éjszaka világában. Bámulatos, csavaros, zseniális.”
„Abdullah hihetetlen körmondatai és mézesmázossága egyszerűen lehengerlő. Teljesen elvarázsolt.”
„Először nem értettem, hogy ez mitől folytatása A vándorló palotának, de ahogy haladt a történet, egyre inkább magával ragadott, és persze a régi kedven szereplők is előkerültek…”
„Ajánlom minden korosztálynak, hogy kikapcsolódhasson, kacaghasson egy jót. Szerintem még A vándorló palotánál is jobb.”
„Diana Wynne Jonesnak nem szokása folytatásokat írni. És a lelked mélyén te sem ezt várod tőle. Ő pedig – szokásához híven – meglep, megdöbbent, sokkol, kacagtat, szórakoztat, kikapcsol.”
„Ez a könyv önmagában is megállja a helyét, ám ugyanúgy jobb lesz minden egyes olvasás után, mint A vándorló palota.”
„Vadonatúj szereplők, vadonatúj helyszínek, vadonatúj kalandok, a régi humor, valamint számtalan meglepetés. Főleg az zseniális, ahogy az előző kötetből ismert szereplők felbukkannak.”
„Howl rajongói ezúttal sem csalódnak majd!”
„Alig néhány óra alatt elolvastam, pedig a vizsgáimra kellett volna készülnöm…”
Újabb történet a világhírű szereplőkkel.
Varázslat, kaland, ármány, szerelem…
A dzsinnek legyenek veled!
~Az első pillanatokban csak vonogattam fel a szemöldököm, hogy mi ez? Itt nincs Sophie vagy Howl van nekünk helyette egy csóró szőnyegkereskedőnk aki egész nap csak álmodozik és néha rá törik az ajtót a rokonok. Én mégis imádtam. Valójában már az Ezeregy éjszakai hangulatával megvett mert én mindent szeretek ami ezt a mesés világot áthozza. Mégis egészen addig míg Éjvirágot(plusz pont egy ilyen jó kis névért!) el nem rabolják csak elment a történet... DE mikor Abdullah neki indul megmenteni! Jön egyik meglepetés a másik után hirtelen mindenki gyanús kombinálunk ki is Kefetemakka és Koromdoromb, a katona, a morcos dzsinn, Abdullaha vágyálmai valóra válnak mi történik itt emberek?!Büszke is voltam magamra hogy legalább egy titokra rájöttem.Akkor vett meg viszont igazán a könyv mikor a régi szereplők is megjelentek majd a hercegnő sereg is mulatságos volt a végén pedig még örültem is ahogyan alakultak a dolgok mert a kövér nőknek is jár a boldogság! 
Kedvenc szereplő(k):Éjvirág, Abdullah, Sophie, Morgan, Howl, Jamal és kutyája
Amit szerettem: Abdullah ékesszólását, a rengeteg meglepetést,a palotás részeket, az Ezeregy éjszaka hangulatát
Amit nem szerettem: lassan indul be a történet, Abdullah néha szerencsétlen és kissé sötét
Kedvenc idézet:" – Gyerekes vagy – horkantott a szellem. – De lehet, hogy hős. Vagy talán bolond."

10/8

2015. február 24., kedd

Anne Rice: Lestat, a vámpír (Vámpírkrónikák 2.)

Lestat érzéketlen, gonosz és méltatlan a vámpírok halhatatlanságára… legalábbis ilyennek mutatja be társa, Louis az Interjú a vámpírral c. regényben. Valóban igaza lenne? Nem lehet, hogy a kegyetlenség csak álarc, mely mögött őrizni való titkok rejtőznek? Honnan származnak a vámpírok? Miért isszák a halandók vérét? Ki a legöregebb vámpír a világon? Az Interjú a vámpírral folytatása fellebbenti a fátylat a vámpírok őstörténetéről, miközben belemerülhetünk az ősi egyiptomi és kelta misztériumokba, és pillantást vethetünk a nagy francia forradalom világára – egy vámpír szemével.
~Nem csalódtam Anne Rice-ban még ha csak második nekifutásra is sikerült elolvasni Lestat történetét.Az interjúban nagyon szerettem pont az a tipikus gonosz kegyetlen és fekete humorú alak volt amikért rajongók a könyvekben.Értetlenül álltam hát mikor egy síró gyakran kétségbeesett és felettébb filozófus alkattal találtam magam szembe aki színész babérokra tör(ezt még ki is néztem volna belőle). Leilo, Farkasölő, kópé királyfi és még sok más néven nevezett Lestat teljesen más mint az interjús hullákkal táncikáló és összetöpörödött Lestat. És hogy bántam-e? Nem, megmaradt benne az amiért szeretem egy feltűnősködő alak aki szereti magát gonosznak tettetni.Amit még inkább szerettem az az édesanyjával Gabrielle-lel való kapcsolata kissé furcsa de rendkívül erős kapocs. Gabrielle kissé rideg de erős határozott női alakját jól esett olvasni a mai YA könyvek gyakran 2D karakternői után. Armand pedig meglepett a mélabús alak az interjúban valójában egy magára hagyott kegyetlen figura. Nicolas-ban viszont kissé csalódtam és lezáratlannak éreztem az ő szálát. Valójában gyakran úgy éreztem kicsit kevesebb filozófia és kicsit több magyarázat például Magnus-nál (bekattant?tényleg ennyi volt az oka?megfogom én ezt tudni valaha?!) Marius része viszont szépen volt kidolgozva főleg a kis egyiptomi szál szóval túltettem magam az okok hiányán. Emellett lehet csak én de kicsit szerettem volna olvasni Lestat szemszögéből olvasni az interjú eseményeit. A keret viszont nagyon tetszett Lestat mint rocksztár aki megosztja életét a halandókkal nagyon ötletes.
Nem ajánlom mindenkinek szabados szerelmi szálak (anya-fia, férfi-férfi) de csóknál nincs több.
Kedvenc szereplő(k): Lestat,Gabrielle
Amit szerettem: a keret történet, Marius meséje, Gabrielle és Lestat párizsi élete
Amit nem szerettem: Nicolas elvágott vége, kissé sok filozófia Sötétlő Erdőkről és Sötét Ajándokokról, kicsit több magyarázat és/vagy okok
Kedvenc idézet:"Nincs hálószoba, nincs bálterem, hová én be ne léphetnék. Halál a tűzhely parazsánál, Halál, ki lábujjhegyen oson a folyosón, ez vagyok én. Te beszéltél a Sötét Ajándokról – én használom azt. Halál Nagyúr vagyok selyemben-csipkében, ki jön, hogy elkoppantsa a gyertyát; én vagyok az üszög a rózsa szívén."

10/7

Dornan lelép?

Most fogom teljesen megcáfolni az előző írásomat a filmmel kapcsolatban....Kinek jó, kinek nem...

Nem rég felröppent egy kis pletyka....Nagy valószínűséggel, a nem rég Grey szerepéhez társított arc az elkövetkező részekben nem fog részt venni. Bár ezt elég nehéz megjósolni, mert a forgatás sincs még letisztázva.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de engem nem zavarna annyira. Persze az zavarna, hogy más pasi lesz, azaz más arc, de azt nem bánnám, hogy lecserélik (ő lépne ki) Dornant, de erre az első rész előtt is rájöhetettek volna!!!
Mindegy is egy ideig jegelem a témát, majd ha lesznek konkrétumok, akkor kezdek csak agyalni rajta.;)

2015. február 22., vasárnap

Kresley Cole - A tél halálos csókja

Végre átrágtam magam a 7. részén is a sorozatnak, azaz pipát kaphat A tél halálos csókja is.
Esetleg, ha valaki egy kis megkönnyebbülést és mellette rosszallás érez ki szavaimból az nem véletlen. Nem tudom egyesek, hogy vannak vele, de ha én két írónő nevét meglátom egy borítón, akkor valamilyen oknál fogva azt merem gondolni, hogy EGYÜTT írtak EGY történetet... De ez miért is lenne ebben az esetben így?! Persze, ha elolvastam volna a tartalmát végig, rájöhettem volna, hogy ez EGY könyvben KÉT (különálló?) történet, de úgy gondoltam, hogy ez mégis csak a sorozat következő része, mégis milyen meglepetés érhet? De megint csak tévedtem... 
Szóval kezdjük az első sztorival, ami a sorozatba vág:
 KRESLEY COLE lélegzetelállító története a kíméletlen vámpír harcosról, aki először tapasztalja meg a szerelmet, és a Valkűrről, akinek fájdalmas az érintés…
Az érinthetetlen
Murdoch Wrothnak semmi és senki nem állhat útjába, hogy megszerezze magának Danielát, az álomszép Valkűrt – az egyetlent, aki háromszáz év alatt először megdobogtatta a szívét. Ám ez a páratlan szépség jégamazon, érzékeny bőrét nem érintheti senki anélkül, hogy mérhetetlen fájdalmat okozna a lánynak.
Vajon melyik az erősebb: a különbözőségük okozta akadályok miatti frusztráció, vagy az egymás iránti őrjítő vágy?
Tetszett, kicsit többet vártam, de tetszett. Jó volt megtudni kis részleteket, és így kifoltozni ez eddigi kérdések miatt kialakult űröket. Bár az elején egy cseppet megzavarodtam az idő váltás miatt, de lépésenként mindig eljutottunk azokra a részekre, amiket a többi rész felölelt. Megdöbbentem, hogy az eddigi részek milyen rövid időn belül játszódtak le és, hogy ez a rész több hónapot ír le. Szegény Murdochnak mindeközben végig kellett néznie, hogy mindenki megkapja azt, amire ő is áhítozik.  Meg volt neki a nő, de az érintés lehetősége nem, bár itt-ott egész jól kijátszották. Azt sajnáltam, hogy az elején lehetett tudni, hogy hogyan és hogy mikor kerül minden a rendes kerékvágásba. Persze nem vártam azt el, hogy kiszámíthatatlan legyen, mert mindig tudjuk, hogy csak jó vége lehet, de látszólag olyan könnyen jött el ez a vég. Pedig sokat szenvedtek, mégsem lehetett érzékelni az idő múlását. Ennek ellenére a vége örök kedvenc marad, az idilli családi karácsony.
10/7

És hát ami a másikat illeti:

GENA SHOWALTER érzéki meséje a vadászról és a zsákmányáról, és a köztük fellobbanó elsöprő szenvedélyről…
Örök csábítás
Aleaha Love alakváltó – testi érintkezés útján képes bárki személyiségét felvenni. Most épp egy ügynök bőrébe bújt, aki társaival idegen bolygóról érkező betolakodókra vadászik. Csakhogy csapdába esik, mert az ellenállhatatlanul vonzó Breean, az aranyszín bőrű, vasakaratú harcos, az idegenek parancsnoka, veszélyezteti új identitását, és életében először Aleaha csak önmaga akar lenni…
Már említettem korábban, hogy meglepett, hogy van még egy sztori. Konkrétan mikor lapoztam és megláttam, hogy valami új kezdődik, becsuktam a könyvet, hogy megnézzem véletlenül nem cseréltem-e ki és nem-e esett ki az emlékezetem két percre, de nem. Valóban egy teljesen új környezetben találtam magam, méghozzá egy csata kezdeténél. Kicsit még jobban össze lettem zavarva, mert eddig nem használt teremtmény neveket fedeztem fel, mint rakai vagy schön és az eddigiek pedig elvesztek. Furcsa volt az egész úgy ahogy volt. Persze nem kell, hogy kötődjön ez eddigiekhez, de akkor ne legyen benne ebbe a kötetbe, vagy tudom is én. Néhány pillanat oldalakon át volt leírva, néha viszont egy oldalon egy hetet is lezavart az írónő. Lehet, hogy azért nem tetszett, mert nem vártam, de nem tetszett és kész. Mikor egyszerre több könyvet olvasok az nem zavar be ennyire, és még ráadásul volt valami időutazás is benne Nixie birodalmába. Az akkor mégis mit akar jelenteni?? Egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy mikor játszódik a dolog és, hogy mióta van az emberek egy csapatának tudomása a "földönkívüliekről" vagy, hogy mióta vannak olyan emberek, akiknek különleges képességeik vannak és emberek-e egyáltalán vagy, hogy miért tudnak idő-tér-minden ugrás véghezvinni szinte mindenki??? Mindegy is, azt vártam, hogy vége legyen és, hogy békét kössenek, hogy végre pont kerüljön minden végére. Azért volt benne olyan rész, ami tetszett, például a csaj alakváltásai egész hasznosnak bizonyultak.
10/3
≈Nem az írónőt kívántam kritizálni, de ettől a történetétől nem fog felkerülni az "Olvassak tőle is" listámra. Az ellenszenvemet pedig annak tudom be, hogy mást kaptam, mint vártam.

2015. február 21., szombat

Celia Rees: Bűbájos Mary (Bűbájos Mary 1.)

Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig az a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története.
1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is, akinek nagyanyját boszorkánysággal vádolták meg, majd felakasztották. Mary számára az egyetlen menekülési lehetőség, ha a puritán közösség, amelyhez útja során csatlakozik, befogadja tagjai közé. Viszontagságos utazást követően a hajó megérkezik Amerikába, ahol a lány azt reméli, hogy új életet kezdhet. Rá kell döbbennie azonban, hogy a múlt elől nem könnyű elmenekülni. Az erdő mélyén élő telepeseknek hamar szemet szúr az önálló, az élet rendjéről másképp gondolkodó fiatal lány. Nem telik el sok idő, és a babonás közösség őt teszi felelőssé a körülöttük zajló, számukra megmagyarázhatatlannak tűnő eseményekért. Mary elhatározza, hogy megvédi magát a boszorkányság képzelt vádjaitól, s nem hagyja, hogy őt is ugyanarra a sorsra kárhoztassák, mint a nagyanyját.
~Tetszett ez a könyv.Annak ellenére hogy agybajt kaptam a puritán emberektől.Kedveltem Maryt és most először tartottam a rossz befejezéstől attól függetlenül hogy tudtam van második rész számoltam vissza a bejegyzéseket hogy ugye nem lesz ebből akasztás.Érdekes ha talán nem is teljesen történelem hű volt a puritánok letelepedése és nagyon kedveltem mikor az indiánok is feltűntek.Viszont nagyon hiányzott egy épkézláb magyarázat az anyára kicsit többet akartam tudni ahogy a nagymamáról is.De egészében nem csalódtam valamivel mesésebbet vártam volna a cím miatt de jobban tetszett az amit kaptam nem volt cselekmény dús inkább az emberek megismerésén volt a hangsúly. A végén való félbehagyott mondat felcsigázott és maga a történet kerete a takaróval és hasonlókkal ötletesnek találom. Várom a következő részt hogy is végződik majd Mary története.
Kedvenc szereplő(k): Mary, Szajkó, Martha, Jack Gill
Amit szerettem: amikor Mary és Szajkó együtt vannak, a hajós részt
Amit nem szerettem: nem igazán történet semmi, puritánok életmódja (ez nem a könyv rovása pusztán csak nem szerettem)
Kedvenc idézet:"– Ne légy szomorú! Visszajövök és megkereslek. Ez – emelte fel a magánál tartott fél érmét –, ez lesz az összetartozásunk jele. Egy nap a két fél összeforr. Erre a szavamat adom. Sohasem felejtelek el, Mary, és soha nem szegem meg a szavam. Felém hajolt, mintha meg akarna csókolni, de abban a pillanatban felharsant egy érdes hang. – Hé, te! Jack! Gyerünk, eredj föl a kosárba!
Jack már ugrott is, de azért gyorsan visszafordult, és hirtelen megcsókolt. Mintha úgy láttam volna, hogy a kapitány elmosolyodik, s Jack közben már fent járt a vitorlák közt."

10/9

2015. február 18., szerda

Szürke, akkor soha nem lehet elég

Mások is úgy vélik, hogy nem lehet túlzásba vinni. Ennek köszönhetően már hivatalos, hogy a trilógia másik két kötetét is megfilmesítik! Azért örülök neki. Bár kicsit félek, hogy milyen lesz, ugyanis az első rész filmrendezője nem akarja elvállalni a másik kettőt, arra hivatkozva, hogy nehéz az írónővel együtt dolgozni... De szerencsére a színészek maradnak a szerepükben!

2015. február 17., kedd

Alan Bennet: A királynő olvas


Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra.

Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére.

//enhye spoiler//
~ Lehet rossz szokás az olvasás? Ha te vagy az angol királynő és ennek hatására kissé hóbortosabb leszel sőt isten ne adja megkérded a miniszterelnököd éppen mit olvas nos akkor egy egész királyi udvar azt fogja mondani igenis rossz.Maga a történet egyszerű és rövid. Adott nekünk a vén királynő aki teszi a kötelességét minden jól is megy amíg egy utazókönyvtár el nem indítja az olvasás evolúcióját(saját szó nem bántani) így hirtelen maga mellé veszi a konyhás fiút aki igen olvasott hogy terelgesse majd mikor magántitkár elintézi azt, továbbra is kitartóan olvas.Maga az olvasás evolúcióját talán mindenki észre veszi magán. Gyerekként elkezdjük kötelességtudóan megtanulni olvasni majd kötelességtudóan elolvassuk a kötelező olvasmányokat. Eddig a pontig a királynő is eljut. Majd mikor rájövünk olvasni jó és megszeretjük elkezdünk mindent olvasni ami a kezünkbe kerül és köthetjük valamihez (bestseller, hallottunk az íróról egyéb...) mikor elég sok könyvön átrágjuk magunk kialakul az ízlésünk.Lassan elkezdünk irkálni kedvenc idézeteket vagy ami épp eszünkbe jut a könyv kapcsán később már a saját történetünk kerül lapra. Persze nem mindenkinél ez a helyzet ez csak általánosítás amibe a királynő is beletartozik. Maga a királynő pedig rendkívül magányos főleg miután Norman(konyhás fiú) elkerül mellőle nincs kivel megbeszélnie pedig milyen jó is mikor elmesélhetjük miről olvastunk, nem? Nagyon szomorúnak találtam a magántitkára vagy a miniszterelnök hozzáállását. Valahogy meg lett bélyegezve hogy csak egy nagyon öreg szimbólum már csak a vénlány akit el lehet küldeni gyárnyitásokra és hasonlókra. Végül is ez egy egészen apró történet mindössze 150 oldalas egy délutáni kis olvasásra alkalmas.
Kedvenc szereplő(k): királynő, Norman
Amit szerettem: a királynő fejlődését, a végén a csattanót
Amit nem szerettem: valójában nem igen volt cselekmény
Kedvenc idézet:
"A könyvek vonzereje, gondolta, talán az olvasó személye iránti közömbösségükben rejlik: van valami makacs öntörvényűség az irodalomban. A könyvek fütyülnek rá, hogy ki olvassa őket, vagy hogy olvassák-e őket egyáltalán. Számukra minden olvasó egyenlő… Az irodalom, gondolta, egyfajta nemzetközösség, a könyvek: köztársaság."

10/8

2015. február 16., hétfő

Szürke, a film

Valentin nap alkalmából egy kicsit késve,  de még frissen ropogósan a szürke ötven árnyalatáról, csak nektek! 
Már itt az elején érdemes leszögezni, hogy nagyon megosztó a film. Lesz, aki szeretni fogja, de lesznek, olyanok akik csak a hibákat fogják észrevenni benne. Ezt azért is tisztázom már most, mert én személy szerint egyszerre tartozom mindkét csoportba, szóval nem látom ennyire feketén fehéren.

Nem is tudom hol kezdjem, talán azzal,  hogy mit éreztem utána. Hazafele tartva úrrá lett rajtam a sikíthatnék. Komolyan, sétáltam az utcán és azt éreztem, hogy muszáj felsikítanom. Lehet, hogy ez őrülten hangzik, de a könyv végén is hasonlót éreztem, talán az érzelmek/érzelmeim felfokozottsága miatt. Ezt azért mindenképp pozitívumnak könyvelem el. Emellett imádtam a zenéket egyaránt a filmben és a könyvben. És kb ennyi jut most eszembe, amit itt kiemelhetnék. Mert hát könnyebb valamit negatív kritikával illetni, mit minden egyes jó részletét leírni. Félreértés ne essék ez most nem azt jelenti, hogy nem tetszett vagy, hogy rossz lenne, csak annyi, hogy egyszerűbben tudom felidézni azt, ami zavart. 
Természetesen nem kivitelezhető sok minden a könyvből,  de nagyon zavart, hogy a második részből bekevertek dolgokat. Mint mondjuk az új lakásban való iszogatás a csészékből, ami nem is úgy történt és nem is akkor. Az sem nyerte el a tetszésemet,  hogy felpörgették az időt, még talán el tudtam volna viselni, hogy egy két (talán kicsit több) részlet kimarad, de ez már túl sok volt.  Pl Georgiaból egy iszogatáson és a sárkány repülőzésen felül semmi nem maradt. Vagy az a rész mikor telefonon felhívja Ana, Greyt a fotózás miatt. A következő momentum, hogy egyszerűen a film számos pontján képtelen voltam kiverni a fejemből azt a kérdést, hogy vajon szegény Dakotának hány millió alkalommal kellett pucérra vetkőznie, mikor Dornant csak, ha talán kétszer láttuk nadrág nélkül. Nem mintha zavarna, hogy nem pucérkodtak, sőt a nő meztelensége párszor már zavaró volt. Ha már zavarónál tartunk, vannak olyan jelenetek, amik nem jó értelemben viccesre sikeredtek. Olyan, mint Grey "Szia bébi!" elköszönése, de ez még úgy ahogy elmegy, de nem egy olyan rész is volt, amin nem kellett volna nevetni, csak komikusra sikeredett. Gondolok itt a "Harapnám én is a szádat" mondatra. 
Mindezek ellenére, szerintem jó volt, tényleg. Nem fogható a könyvi élményhez, de ez egy jól sikerült filmváltozat. 

2015. február 14., szombat

Dianna Wynne Jones: A vándorló palota (Palota 1.)

Boldog Valentin napot minden látogatónak!
Itt van hát egy aranyos mese egy kis szerelemmel megfűszerezve minden olvasónak!
Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet.
~Az ismertető nem mond el sokat de talán a filmet látták páran. Én imádom a mai napig is a filmet így elmondhatatlanul örültem mikor megtudtam, hogy könyv adaptáció ráadásul van további két kötete (Az égi palota, A másik palota) így pár évvel ezelőtt bele is vágtam de mikor a történet elkezdett eltérni a könyvtől megijedtem. Mi van ha nem lesz az a vége mint a filmnek? Viszont nemrég ismét elkezdtem mikor egyik barátnőm aki olvasta megnyugtatott, hogy meg lesz a happy end. Nem csalódtam sőt talán egy kicsivel jobban is megszerettem a könyvet mint a filmet ugyanis szinte teljesen más a kettő. Szerettem hogy Howl jóval pimaszabb és néha undok és önző. És ott volt Sophie két húga akik a filmben leredukálódtak egyre aki kap két percet a történetből. Itt viszont nagyon fontosak és szerethetőek voltak.Na és persze Sophie, általában nem kedvelem a főszereplőket de őt imádom a morgós vénasszony valójában egy morgós fiatal lány aki fenyegetőzve varázsolja el a dolgokat és mindenbe beleüti az orrát és megtud ijeszteni egy tűzdémont és gyilkos gyomirtót kotyvaszt ha mérges és, és, és még rengeteg egyéb dolog. Szerettem ahogy veszekednek Howl-lal de azért családiasan megvoltak. Calcifer is igazán a szívemhez nőt kell nekem egy ilyen tűzdémon még ha nincs is kandallóm ahol tartsam.Szóval szerintem megéri elolvasni igazi kis mesés történet verekedő botokról, eltűnt hercegekről és kissé ijesztő madárijesztőkkel teleszórva.
Kedvenc szereplő(k): Sophie, Howl, Calcifer, Michael
Amit szerettem: Howl és Sophie veszekedései,a varázslatokat és az elvarázsolt tárgyakat
Amit nem szerettem:-
Kedvenc idézet:"Javaslom, hogy éljünk együtt boldogan, amíg meg nem halunk."

10/10

2015. február 11., szerda

Épphogy

Majdnem lemaradt a mai bejegyzés, de szerencsére eszembe jutott, hogy szerda van. Ebből kifolyólag van mára egy kívánság könyvem is. Ez pedig a Hex Hall sorozat (ha minden igaz) befejező része.  Elsősorban azért esett erre a választás,  mert szeretem, ha egy sorozatom teljes, és persze ha az lesz majd el is olvasom! Kicsit furcsán hangozhat ez, hisz ki az az őrült, aki megveszi egy sorozatnak minden részét anélkül, hogy olvasta volna?! Na itt jön be a második ok a képbe, ugyanis egy barátosném imádja és alig várja ezt a részét a trilógiának. És talán majd megkapja tőlem,  persze csak kölcsönbe;)

2015. február 10., kedd

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal



Ebben a krimiben négyre korlátozódik a gyanúsítottak száma. De ne higgyük, hogy így kevésbé izgalmas a történet. Mind a négy embernek volt oka és lehetősége is a tett elkövetésére. Ismét Poirot szürke agysejtjeire vár a feladat, hogy kiderítse az igazságot.
~Nos maga az ismertető nem mond sokat a történet viszont annál izgalmasabb. Mikor a kezembe kaptam gondoltam végre egyszer én is rá fogok jönni ki a gyilkos hisz négyből csak kitalálom a 25% hogy csak igazam van...aha hát nem.Csak kapkodtam a fejem hogy ő a gyilkos de nem mert ő áh ő biztos nem vagy mégis?Egy szóval kellemes hétvégi krimi ahol mindenki bűnös egy kicsit.A kis belga pedig szerethető mint mindig és megtudhatjuk tőle azt is hogy milyen fontos ki hogy bridzsezik...
Kedvenc szereplő(k): Poirot, Mrs. Oliver, Mrs. Lorrimer
Amit szerettem: nem jöttem rá ki a gyilkos (kriminél szerintem ez pozitívum)
Amit nem szerettem: -
Kedvenc idézet: "A legtöbb gyilkosság ostoba, elfuserált, véres ügy – ebben egyetértünk. Ám a gyilkosság művészet is lehet. És a gyilkos művész!"

10/10
 

2015. február 9., hétfő

Akarom!

Kell egy ilyen.....Bár olyan nincs amin az összes könyv megjelenik??? Na jó, kicsit telhetetlen vagyok, elég lesz, ha egy egész könyv van rajta, mert ez így kb. 2 perc se. Mondjuk a kedvenc idézeteimmel inkább elfogadnám, sőt bárhogy, kell egy ilyen!
Fájl:Http---makeagif.com--media-4-07-2014-csbMkg.gif





Légyszí' valaki szánjon meg vele!

2015. február 7., szombat

Anne Rice: Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.)

 

Mindenkit érdekelnek a vámpírok. 
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük. 
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.
~ Talán ismerős a cím hisz ezzel a címmel készült a Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas közös filmje ami elég nagy sikert aratott saját idejében. A film, a könyv után ismét megnézve szerintem teljesen korrekt (persze a forgatókönyvet maga Rice írta) de eléggé össze lett tömörítve. És milyen a könyv? Szerettem nem imádtam de szerettem. A történet néhol kissé túl lassú volt általában mikor Louis egyedül elsüllyedt az önutálatban. De mégis tetszett a megközelítése, jó volt azt látni hogy nem mindig szerencsés vámpírnak lenni, sőt talán jóval nehezebb mint embernek lenni. Ezt több nézőpontból láthattuk. Louis aki valahogy mégis ember maradt és akar is maradni, Lestat a kegyetlen aki szórakozásnak éli meg halhatatlanságát, Claudia aki gyermektestben gyűlöli meg teremtő apját, Armand a magányos vámpírszínház és bokor vezetője. Mind rendkívüli és kidolgozott karakterek. Viszont némi figyelmeztetést szeretnék a végére szúrni: nem ajánlom mindenkinek. Akitől távol áll a tömör érzelmes leírások és a szabados szerelem [férfi-férfi, gyermek(testbe zárt nő)- férfi] de ezek mind érzelmi síkon jelennek meg nem tettlegességben.
Kedvenc szereplő(k): Lestat, Claudia
Amit szerettem:karakterek kidolgozottsága
Amit nem szerettem:túl érzelmes néhol
Kedvenc idézet: "Lesta, a józan ész őt jellemző hiányával, alaposan eltolta a dolgot."

10/8

Cora Carmack - Színjáték

A Színjátékot már jó rég olvastam és csak most vettem észre hogy kimaradt...de pótoltam!
Nagyon megijedtem mikor még csak az alcímet olvastam, azt hittem minden összedől a kis világukban, de kellemesen csalódtam a továbbiakban. Ugyanis ez a könyv nem Blissékről szól, hanem az igaz szerelemről, melyet Cade megtalál, és nem csak azt hiszi, hogy megtalálta. Nem is tudom, mit írjak erről a könyvről, egy kicsit összetettebb és megrázóbb, mint az előző kettő. Cade és Max élete is megtört egy ponton mikor elvesztették szeretteiket, de együtt képesek elviselni a fájdalmat. Maxnek plusz problémája, hogy a szülei csak az elhunyt testvérét látják benne, és így nem fejezheti ki önmagát kellőképp. De a jó oldala ennek, hogyha a szülei nem lennének ilyenek, sosem találkozik Caddel, mondjuk ehhez az is kellett, hogy Cade azt higgye elvesztette élete szerelmét. Aki valójában nem is élete szerelme volt csak benne láttam a biztos egyszerű jövőjét. Ám ez cseppet sem igaz Maxre, vele az élet korántsem egyszerű… De sikeresen, jó pár buktatón keresztül, megtalálták a békét s az elfogadást.

≈Egész lezártnak érzem a sztorit, de nem haragszom meg ha lesz folytatása!
10/8

2015. február 5., csütörtök

Kresley Cole - A démonkirály csókja

Addig is én hozom a sorozat 6. részét A démonkirály csókját.
Már korábban kivégeztem, csak olyan nehéz írni róla, most nem is tudom miért. Pedig jó volt, csak már az előző rész olyan sok mindent felfedett belőle. Csak arra tudtam várni, hogy mikor lyukadunk már ki oda, ahol Cade benyit, s miért is viselkedik akkor úgy Rydstrom, amire ugyebár az 5-ben nem esik említés. Így nem volt olyan élvezhető, sőt nem éreztem úgy, hogy az elődjeihez hasonlóan vannak benne fordulatok, csavarok, amik meglepnek. Nem azt mondom, hogy rossz volt, csak kicsit lapos, persze volt benne egy-két rész amire ez nem igaz, sőt volt benne jó néhány vicces elem is, de valahogy így sem érte el azt, amit vártam volna. Ébi figurája nagyon is tetszik, talán azért, mert egy ismerősömre emlékeztet moströgtönakaromésúgyahogymegparancsoltam magatartásával, de belül azért érző lény. Másik részről, elismerésem Rydstrom kitartásáért és megtartóztatásáért, nem  lehetett könnyű az arájával szemben. Mint az összes részben itt is beteljesedik a szerelem a két teljesen ellentétes temperamentumú szereplő között, de ez nem nyugtat meg, mert nagyon zavar az az apró Lothairenek tett ígéret... Mégis a fő kérdés az maradt bennem, MIRE JÓ AZ A KÚT??? 
Általam rövidített tartalma:
Kresley Cole lenyűgöző regénye egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.

A férfi rögeszméje a varázslónő, aki testét odaadja, de a szívét nem.


Miután Sabine, az Illúziók királynője a búvóhelyére csalogatja, és csapdába ejti Rydstrom Woede-ot, a könyörtelen harcos küzd a királynő csábítása ellen. Ádáz démontermészete azonban vágyik a pompás testre. Rydstrom a szökést tervezi, de közben meg akarja kaparintani Sabine-t – a saját feltételei szerint.


≈Attól még, hogy ez nem olyan volt, mint gondoltam, még érdekel a többiek sorsa...Apró bökkenő akadt csak, mert, hát nincs meg a következő rész, pedig az pont (utánanéztem ám!) a negyedik Worthról szól!!! De megteszek minden tőlem telhetőt, mert utálom, ha egy sorozat hiányos...
10/6

2015. február 4., szerda

A szokásos


Az e hét szerdai kívánságom, egy nagy könyv, értsd: tényleg nagy! Egy héttel ezelőtt, sőt most is ölni tudnék érte, de mindenki szerencséjére tegnap megérkezett, így nem kell bűncselekményt elkövetnem. Köszönet a Librinek a gyors kiszolgálásért! Na most, hogy már minden világos a könyv címe is legyen az, a kívánság könyvem tehát nem más, mint az 
1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz.


Merem mindenkinek ajánlani! Bővebben ha lesz rá időm, hogy olvassam is! :)

2015. február 3., kedd

Elmacskásodtunk...



...és ezután a kissé gyenge szópoén után itt az ideje hogy elfoglaljam helyemet KockaCica mellet, és együttesen kebelezzük be az interneten kódorgó lelkeket, akik olvasni akarnak valami igazán jót.
Nos, mindenesetre ez egy bemutatkozás, amit meg is teszek. A nevem DeltoidMacska. Ninjaként pedig elkötelezett híve vagyok hogy az árnyékban megbújva és háztetőkön ugrálva elhozzam nektek a legjobb könyveket.

Én leszek a sötét lelkek patrónusa, különc és sötét könyvek prófétája és egyéb jól hangzó titulusok, amik most nem jutnak eszembe. Hamarosan pedig a nagyzoláson kívül meghozom első igazi postomat is!
                                                                                                   Addig is minden jót!
                                                                                                                   ~ NinjaDeltoidMacska
                               

2015. február 2., hétfő

Wow!

A trailer után már nem vártam volna, úgy semmit, de ez...Hát örülök is neki, meg nem is.
Örülök , mert tök jól néz ki az egész lakás, meg ha valakinek a képzelőereje mellé rossz térlátás párosul akkor mindez kapóra jön. Bár én boldog voltam azzal a képpel ami a fejemben kialakult a helyről...de amúgy is úgy érzem lassan el kell, hogy engedjek ilyen dolgokat, hogyha élvezni is akarom majd a filmet!