Valóban megszökött? Bane krónikák 2.
Az előző részben Magnus a rá jellemző bohókás formáját hozta, de most is megmutatta egy újabb oldalát. Igenis, Magnus tud felelősségteljes és komoly lenni, mondjuk azért a motiváció sem mindegy. A kisujját sem mozdította volna a franciák sorsáért, ha nem egy újabb jóképű, fekete hajú, kék szemű, számára mindenképp elbűvölő férfi meg nem kéri rá. Úgyhogy Magnus hozta a formáját, mint mindig. Bár később kiderült, hogy talán csak arra az utolsó csókra látta grófját. A szökés/szöktetés furfangja, hogy először valóban a királynét ismerték fel ahogy gyanították, de az elfogatásukat mégis csak a király nem kellőképpen való álcázása okozta, pedig neki aztán teljesen átlagos feje van.:D
OFF: Holnap hozom a tegnapi Olvasás Éjszakájáról szóló bejegyzést. Le ne maradjatok róla!:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja