2017. november 18., szombat

George Mann – Mechanikus London

Nagyon angol ☕
London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel.

Ezzel a kötettel egy mindeddig ismeretlen terület nyílt meg számomra a könyvek hatalmas világában. Ugyan már régóta foglalkoztatta a fantáziámat, mit is takar a steampunk, még csak most volt szerencsém belemerülni ebbe a műfajba. Úgy érzem, ez a könyv megfelelő választás volt annak érdekében, hogy bepillantást nyerhessek a steampunk világába.

Éppen emiatt bátran ajánlom ezt a kötetet minden hozzám hasonló kezdőnek. Természetesem azok is bátran kézbe vehetik, akik szeretik az elnyújtott rejtélyeket, a lassan összekapcsolódó szálakat, az akciódús, feszült jeleneteket, vagy ha valami olyat olvasnának szívesen, ami nagy angol.

De mégis, nézzünk bele egy kicsit konkrétabban!;)

A prológus egy idilli, várakozással teli kezdetet tár elénk – meglepő módon nem Londonban, de nincs is idő megfontolni, miért – , ami másodpercek alatt foszlik szét, hogy helyet adjon az undornak és a félelemnek. Mindezt a hirtelen jött változást, hasonlóan gyors ütemben, pár oldal semmissé teszi. Ugyanis rögtön Londonban találjuk magunkat, ahol egy igencsak érdekes, és annál ijesztőbb esetbe botlunk, Sir Maurice Newbury személyén keresztül.

A gyilkossági esetek furcsák, érthetetlenek, a Scotland Yard sem jut sehova, de ha ez még nem lenne elég, a problémák halmaza egyre csak növekszik, ám a megoldás elmarad… Ennek köszönhetően a történet egy kis időre megül, majd csak lassan indul tovább Sir Maurice és a kedves, ám annál harciasabb Miss Hobbes nyomozásának hála.

A nyomozás során egyre elképzelhetetlenebb eseményekbe botlanak, melyek révén egyre hátborzongatóbb rejtélyek fedik fel magukat. Mégsem érződik az előrelépés izgalma, elmarad az öröm, mert bár jó néhány kulcsfontosságú esemény mozgatórugója világossá válik, egyszerűen hiányoznak az összefüggések. Bosszantóan nem akar összeállni a kép, mert valami vagy valaki mindig útját állja az igazságnak.

A robotokkal való kezdeti megismerkedés az egyetlen, melynek mentjén érdemes elindulni, ám itt is, mint minden szálon, túl nagy a sötétség, a titok, mely elfedi a valóságot.

“Bizonyos szempontból felkavaró volt azt látni, hogy egy ilyen összetett és csodálatos teremtmény minden érzelmet nélkülöz, hiányzik belőle az élet szikrája.”

Míg az olvasó és a szereplők is próbálják összerakni a szinte már megfejthetetlennek tetsző esetek láncolatát, addig bepillantást nyerhetünk néhányuk személyiségébe.

Sir Maurice egy szimpatikus férfiként jelenik meg, aki sötét titkokkal és függőségekkel küzd, de szegénynek sosincs ideje magára, mert még akkor is, mikor már félig a sírban van, vonatok tetején kell rohangálnia…

A másik főszereplő, Miss Hobbes, azaz Veronica meglehetősen kedves, okos és értelmes teremtés, aki “olyan kis ártatlan” benyomást kelt, mégis érződik, hogy nagy lelkierő lakozik benne.

Testvére, Amelia ugyan keveset szerepel ebben a kötetben, de már itt, az elején érződik, hogy fontos szerepet tölt be. Annak ellenére, hogy intézetbe zárták és ijesztő a megjelenése, minden rohama mögött értelem bújik meg.

A többi mellékszereplőnek – a saját kis töltelék történeteiken túl – köszönhetően pedig annyiszor esik szó a teázásról, hogy az olvasó úgy érzi, neki is menten teázni szottyan kedve. Komolyan, ezt a könyvet csak több csésze tea elfogyasztása mellet érdemes olvasni!

A teáról visszatérve a nyomozáshoz, olyan, mintha folyamatosan elfutna előlük a rejtély kulcsa. Ám kis idő elteltével eljön az áttörés, és nincs megállás. A feszültség egyes helyzetekben szinte elviselhetetlen, mondhatni enyhén pulzusemelő. A látszólag összefüggéstelen események sorozata pedig elkezd mesteri láncolatot alkotni, mely  egyszerűen elborzaszt. Ekkor jön rá az olvasó, milyen mesterien is épült fel a történet, de nincs idő rácsodálkozni az események iszonyatos mivoltára, mert a vége előtti hajsza pattanásig feszít minden idegszálat…

A befejezés éppen olyan idilli és nyugodt, mint amilyen a kezdet volt, ám a kezdéshez hasonlóan ez az érzés hamar elillan az epilógusnak hála, ami folytatást és nem kevés magyarázatot követel. Nincs még minden lezárva, korántsem!

≈Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és a Kildarának ezt a kalandokban gazdag kötetet, várom a folytatást!
(bővebben a Kildara oldalán)



2017. november 16., csütörtök

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Mikor minden homály borít..
Amy ​Soleil élete nem egyszerű.
Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.
Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.
Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.
Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.
Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.
A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

A teljes képhez hozzá tartozik, hogy már egy-egy Kildarás találkozón annyit hallottam a regényről, a viszontagságos útról, ami a borító nyomtatását illeti, és oly’ sokszor derültem A. M. Aranth humoros megnyilvánulásain, hogy tudtam, ez a regény nem maradhat ki az életemből. És nem is bántam meg, hogy kitartottam az elképzelésem mellett.

Már az elején nagy hévvel merültem bele a könyvbe, ahol azonnal megfogott a tartalomjegyzék egyedisége, és a sokat, közben keveset mondó intro, amitől kirázott a hideg.

Ugyan a történet csak pár tíz oldal után válik igazán izgalmassá, addig is elszórakoztat a főszereplő ikerpár – akik tökéletesnek látszó családjukkal új helyre, új suliba kerülnek, barátokra találnak, és végül együttest alapítanak – minden egyes lépése és megnyilvánulása. Ám nem is kell sokat várni, a közepe felé egyre több hátborzongató furcsaság üti fel a fejét, és kezd az egész történet ténylegesen ijesztővé válni. Ekkor alakul ki egy sejtelmes, titkoktól súlyos hangulat, melyben az olvasó két végpont között lavíroz. Az egyik oldal a humoros, néha túlerőltetett beszólások, normális, könnyed kamasz élet, izgalmas, ütős  koncertek és szerelmi fennforgások mindennapjait tárja elénk. Míg a másik oldal képviseli a homályba vesző, félelmetes, titkokkal átszőtt, a szemünk elől elzárt, ismeretlen világot.

Fokozásképp, a csodálatos leírásoknak köszönhetően, az olvasó könnyűszerrel oda tudja magát képzelni a cselekmény bármely részére. De nemcsak a történések, hanem az egész ködös világ a szemünk előtt elevenedik meg… Szó szerint.

“Amyt nagyon megfogta a hely. Mint egy XIX. századi, romantikus lányregény helyszíne… 
Vagy épp egy horrortörténeté.”

Kiemelném még az egész kötetet belengő és körbefonó zenét. Varázslatos élmény minden egyes próba, a koncertek pedig… Elképesztőek, mintha az olvasó is ott tombolna velük együtt. Ezek az apró, ám annál inkább élvezetes momentumok tökéletesen betöltik az időhúzó szerepüket…

Mindezek miatt, a történetet olvasva, majd megöl a kíváncsiság. Mindvégig az az érzés járja át az embert, hogy a szereplők csak táncolgatnak a válaszok körül. Mikor végre közelebb jutnának, valami eltereli a figyelmüket. Így nagyon is idegtépő a tudatlanság, ami arra sarkall, olvass tovább, de gyorsabban!

Ám tovább haladva is körbeölel a tudatlanság, ugyanis az egész könyv olyan homályos és sejtelmes, mint maga a köd. Lassan felemészti minden türelmed, csak apró árulkodó jeleket fed fel, de azokat is csak rövid időre. Az olvasó már majdnem megpukkad kínjában, hogy nem tudja, mi rejtőzik a háttérben, és ez az érzés csak egyre fokozódik a fel-felbukkanó, érthetetlen apróságokkal, amik csak a végén fedik fel magukat… Akkor kap az ember a fejéhez, hogy “Basszus tényleg… Hogy nem jöttem rá?”.

Majd elérkezik a megoldás – az utolsó 40 oldal képében, ami valljuk be, egy kicsit későn jön -,  ahol mint valami beakadt lemez, csak az a kérdés pörög körbe-körbe, hogy “Mi történik itt?”. Rettentően megrendítő és szomorú az, ami végül előttünk játszódik le… Nagyon fájdalmas lezárás, amit csak fokoz, hogy váratlan, mint egy arcul csapás. Eközben szinte az összes kérdésünkre választ kapunk, a titkokra fény derül, és az apró részletek összeállnak, olyan egyszerűen, hogy az már-már megdöbbentő.
De az igazi, nagyszabású kaland még csak most veszi kezdetét…

Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és a Kildarának ezt a kezdő kötetet, ami azonnali folytatást követel.
(bővebben a Kildara oldalán)

2017. november 8., szerda

Megkésett beszámoló

Rohanó életemben, néha akad egy kis időm a kikapcsolódásra is.. De megírni az élményt, az már egy másik dolog. Szóval kicsit megkésve, de íme a kezdetben terjengős, majd rövidre fogott beszámolóm az októberi Kildara - Kontraszt találkozól.
Tehát kéthete, szombaton került sor a Kildara októberi rendezvényének a lebonyolítására, új helyszínen, a kellemes és megnyugtató hangulatú Anda Caféban, ahol velem is találkozhattatok. Bár nyilván nem én voltam a műsorszám ;) De akkor kik?
A beszélgetések Szabados Ági, Cselenyák Imre, Acsai Roland és kedves felesége, Kása Tímea kérdezgetésével teltek, többek között. Ám a beszélgetések előtt sor került az országos felmérés néhány eredményének ismertetésére is, ami már mindenki számára elérhető!

A sort Szabados Ági kezdte, aki A "Nincs időm olvasni" kihívás! // 12 hónap 12 könyv csoportjáról és annak működéséről árult el részleteket.
Elsőnek felmerült az a kérdés, hogy hogyan született maga a csoport ötlete?
Ági elmondása szerint valahol tavaly decemberben kezdett kibontakozni a csoport ötlete, mikor is összeszámolta, hogy abban az évben hány könyvet olvasott. Rádöbbent, hogy voltak üres időszakok, melyek elkerülése érdekében fix célokat kell létrehozni. Mindezt meg szerette volna másokkal is ismertetni, így már csak egy lépés volt a havi tematika és a csoport létrehozása. A tematikának, azaz a műfaj megszabásával a csoportban beindult egy kreatív és közös gondolkodás, ami sok ötletet és egy jó közösséget szült. Ebből kifolyólag lehet az, hogy olvasott már úgy könyvet, hogy a hírfolyam bejegyzései között talált rá. És biztos, hogy nem csak Ági várólistája bővül egy-egy ilyen hírfolyambeli válogatás alkalmával..
A csoportnak köszönhetően Áginak mindig szem előtt van az, hogy olvasni kell, tudatosan neveli át magát, hogy például lefekvés előtt ne a telefonját nyomkodja 5 percig, hanem helyette elolvasson 8-10 oldalt. Mindez egyfajta példamutatás is a csoport, vagy a közösségi oldal tagjainak. Természetese a csoportban nincs számon kérve senkin, hogy olvasott-e az adott témában, mindez egyfajta ösztönzés csak arra, hogy az emberek igenis vegyenek a kezükbe könyveket.
De honnan a csoport neve?
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Ugyanis mindenki azt mondogatta Áginak, hogy “Jaj, de jó, hogy neked van időd olvasni!”. Hát.. Ági szerint, mint tudjuk, bármekkora közhely is, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
Vajon a csoport népszerűségéhez hozzátesz bármit is maga Ági személyisége?
Ági szerint, abszolút számít az, hogy médiában jelenlevő személy. Azt szerette volna, ha látják, érdekes és értékes dolgot művel szabadidejében, és ez sikerült is neki.
De mit szóltak mindehhez a környezetében lévők?
Sokan bátorítottak, hogy ez milyen egy szuper ötlet, de ugyanígy volt szerencséje azokat is meghallgatni, akik nem értettek, hogy ez mégis mire jó. Tény, hogy nehéz könyvvel a kézben értéket képviselni, de meg kell próbálni, és nem foglalkozni azokkal, akik ebben nem látnak semmit. Ági elmondta, hogy amúgy is elérhető közösségi oldalakon, akkor miért ne mutathatta volna meg, mi a hobbija? Egyébként létezik egy blog, ami régebbi, kvázi az alappillére a csoportnak, többen inkább ennek a blognak az értelmét kérdőjelezték meg.
A következő kérdés már a jövőre mutatott, van-e valami plusz cél?
Miután rendkívül népszerű a #nincsidőmolvasni, sokakhoz képes eljutni egy-egy üzenet az olvasás szeretetén és fontosságán túl. Ágit egy kicsit meglepte a kérdés, hisz az egész nem világmegváltási célból indult, csak a hobbiját kívánta közzétenni. Viszont ettől és az év rohamtempóban való rohanásától függetlenül, gondolkodott jótékonykodáson csakúgy, mint a Kildara a december 9-i könyv gyűjtése.
A hastag kapcsán azonnal szóba is került a #readingissexy eredete. Vajon Ági találta ki?
Mint kiderült nem (a Szívek szállodája sorozatban visel ilyen feliratú pólót Rory), de rettentő boldog, hogy a személyéhez kötik főleg, hogy ezt vallja az ars poeticájának is. Emellett a hastag funkció számára csak a keresést és a kategorizálást könnyíti.
Ehhez kapcsolódóan felmerült a kérdés, hogy mi a legnagyobb elismerés számára eddig?
Kis gondolkodási idő után megtudtuk, hogy nagyon nagy élmény volt számára, hogy a virtuális ismeretségek egy spontán találkozó keretei között valósra cserélhették. Így vált számára ez az egész hobbi, majd kezdeményezés létező dologgá.
Végezetül pedig jött a kérdés, hogy lesz-e könyve?
Kiderült, hogy az egyik álma, már kiskora óta, hogy könyvet írjon. Akármit olvas, mindig nézi, hogy van megírva, és elraktározza a hasznos ötleteket, módszereket. De, még nem érzi azt, hogy készen állna egy könyv megírásához, az a bestseller még várat magára;)

Fontos megemlítenem, hogy a csoporthoz bárki, bármikor csatlakozhat, teljesíthet aktuális, vagy régi témákat, feldobhat ötleteket, vagy csak nézelődhet is. A lényeg mindig is az lesz, hogy mutassuk meg, szeretünk olvasni, mert olvasni fontos.

Kis szünet után következett Cselenyák Imre, aki Áldott az a bölcső - Arany János életregényéről beszélt egy kicsit.
Megkérdeztük tőle, hogy hogyan is fogott neki az írásnak, miképp zajlott az első regényének megjelenése, hogyan született maga az életregény, és hogy milyen rögös, vagy éppen egyenes út vezetett a könyv megjelenéséig. Emellett belekérdeztünk a második kötet egy részletébe is. Cselenyák Imre közvetlensége és humora már az első válaszaiból sütött, ugyanis hogy másként válthatna valakiből író, ha nem úgy, hogy a következő Petőfinek képzeli magát? Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy az ember első regénye azonnal világszenzációvá válik. Mindezzel nem is volt gond addig, míg ki nem derült, hogy az első befejezett regényét nem szeretnék kiadni.. Sokan nem tudják, de Cselenyák úrnak nem egy befejezetlen, és nem egy a fiókban lapuló regénye is van! Na, de térjünk is rá a szóban forgó regényére, aminek megírását már 20 évet tervezgette, míg a konkrét írási, kutatási procedúra 5 évet ölelt fel. Igen, ez nagyon soknak hangzik, mindaddig míg, ki nem derül, hogy minden egyes helyen megfordult, ahol Arany János is. Ehhez valljuk be, nagyon nagy elhatározásra és nem kevesebb író iránti tiszteletre és szeretetre van szükség. És persze egy kezdő lökésre is, amit Cselenyák Imre esetében a Nők Lapja és Arany János vesekövének képében jelent meg. Jómagam elképzelni sem tudom, mekkora munkát igényel egy ember életének felkutatása, majd minden információ regényként való megírása, mert ez nem egy tanulmány vagy egy kutatás, hanem valóban egy regényes életrajz. Szóval a nehézségekre rátérve, Cselenyák urat, érthető módon, rosszul érintette az, mikor egy-egy részletet ki kellett húzni a könyvéből. Bár az olvasók elmondása szerint, a regényből nem hiányzik semmi, de aki több évig kutat, az pontosan tudja, mi maradt ki. Minden rossz érzés ellenére kiderült, hogy ezzel a regénnyel Cselenyák Imre egy piaci rést töltött ki! Hiszen ez emberek sokkal vevőbbek egy regényesen megírt életrajzra, mint egy bemagolandó irodalom tételre. Emellett furcsa vagy sem, de nem születtek kicsiny hazánkban ehhez hasonló írások. Tehát a nagy történelmi személyiségeink életét még senki sem dolgozta fel ilyen módon. (Kivételt képez Munkácsi Mihály életéről készült regény, ám az sokszor támaszkodik feltételezésekre, míg Arany János életregényének minden pontja megalapozott, ugyanis a kétes részek eleve nem kerültek bele.) Ebből fakad, hogy Cselenyák urat máris felkérték arra, hogy írja meg Batthyány Lajos életét. Ezek után felmerült a kérdés, hogy hogyan is ír? Ha hiszed, ha nem, Cselenyák Imre azon kevés írók közé tartozok, aki leül az íróasztala mögé, és nekifog az írásnak. Ez kezdetben másként volt, akkor bárhol képes volt leírni pár sort, akár még egy toalett papírra is, ha nem volt kéznél más! Olyankor a felesége gépelte le írógéppel a rendes papírra. Ugye milyen fontos a támogató társ? Idézem: “A nők csodálatosak!”, ezzel szerintem sokan egyet tudunk érteni;) A nők dicsérete után, megkértük, hogy áruljon el valamicskét a második részből, ami valószínűleg jövőre fog megjelenni. Én most csak annyit írnék le, hogy az erkölcsös, őszinte Arany lehet, hogy nem mindig volt olyan feddhetetlen… Végezetül kértünk pár jó tanácsot a kezdő írok számára. Cselenyák úr már az elején leszögezte, hogy két út járható, egy, ha az ember a kortárs irodalmat választja, és díjra pályázik, vagy a manapság divatos műfajokban alkot, ahol olvasótábort tud gyűjteni. Ha a második utat választja az illető, akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy ne az egojával akarjon utat törni magának, hogy olyan szerethető főszereplőt alkosson, akivel lehet azonosulni, és mindenképp fejlődéstörténet legyen. Az utóbbi teljesen a saját tapasztalatán alapszik:)

Cselenyák úr után következett egy gyönyörű előadás, melyet egyszerűen képtelenség visszaadni. Hátborzongatóan jó érzés volt hallgatni Acsai Roland és Kása Tímea versszínházát, melyben a Végtelen ciklust adták elő. Aki ott volt, érezhette, hogy mindezért nagyon is érdemes volt ellátogatni a rendezvényre. Ezután következett a rendezvényzáró beszélgetés Acsai Rolanddal a verseiről és legújabb mesekönyvéről. Tőle azt kérdeztük, hogy a verseiben hol találjuk meg őt, vagy a családját, hogyan született a gyermek könyve, van-e valaki, aki előolvassa az írásait, gondol-e az olvasóira írás közben vagy, hogy tudja-e a verses vagy a prózás oldala sikeresebb? Roland pörgős és élettel teli válaszaiból világossá vált, miért olyan természetközeliek a versei, ugyanis zoológusnak vagy ornitológusnak készült. Innen a frappáns hasonlat is, hogy költőként úgy várja az ihletet, mint a lesben álló vadász a vadat. Jó néhány verse rövid, ám annál többet mondó ezt, akik olvastak már tőle tudják, ám azt valószínűleg nem, hogy Roland eleve ilyen lényegre törő és lecsupaszító. Számára a hosszabb versek jelentenek nehézséget, ott meg kell erőltetnie magát. Elmondása szerint, a természet mellett, minden írása a lélekcseréről, szívcseréről szól, de ez nem köti meg stílusilag, mert mindig olyan stílusban alkot, ami éppen felkelti az érdeklődését. Így lehet az is, hogy a versek mellet könnyen megfér a próza. Kis érdekesség, hogy gyerek könyvét az  illusztráció köré írta vagy, hogy lánya olvasta el először, sőt a lányának ez volt élete első regénye! Ám legtöbbször felesége, Timi olvassa el az írásait, de nem azért, hogy aztán átírva másokhoz idomuljon. Ha versről van szó, Roland nem igazán gondol az olvasókra, azt írja, ami őnmaga míg, ha prózáról van szó, figyel a közönségre, az érdeklődési körére, az életkorára, és minden egyébre egyszerre. De vajon melyik oldala ismertebb? Ki tudja? Hisz fordított siker könyveket, írt antalógiákba, drámákat, verseket és könyveket is írt, sokoldalúsága miatt, pedig nehéz lenne megítélni, honnan ismerik többen, vagy melyikben sikeresebb. Emellett még mesélt egy kicsit rövidke tanári pályájáról, megtudtuk azt milyen műfajban nem alkotna és, hogy milyen új megjelenéseket várhatunk tőle.

Természetesen még egy kis kötetlen csevejre maradt mindenki, de minden jónak vége szakad egyszer, mint, ahogy ennek a találkozónak is.
Remélem mindenki olyan jól érezte magát, mint én!
Puszi, KockaCica

2017. október 31., kedd

Könyves Halloween, azaz a legjobb 10 félelmetes olvasmány a Molyok szerint

Halloween alkalmából, összeszedtem a legjobb horror és thriller témában íródott könyveket, természetesen a Molyok ajánlásával;) 
Hogy mit vettem figyelembe a lista összeállításakor?
Az olvasotság, a csillagozás és a kedvencelés szintjét, így vélhetőleg, tényleg kihagyhatatlan köteteket sikerült összeszednem;)
Akkor lássuk is a 10 legjobbat!


10. Becca Fitzpatrick - Black Ice
Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. 
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?


9. Josh Malerman - Madarak a dobozban
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.


8. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak (Hannibal 2.)
Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt… 
Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját… 
Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát… 
Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek? 
Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

7. Justin Cronin - A szabadulás
Rákbeteg ​felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…

6. Stephen King - Carrie
A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…

5. Stephen King - Állattemető 
Dr. ​Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat… Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud – jó, vagy rosszakaratból? – az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska visszatér – de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Cage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé…

4. Dan Wells - John Cleaver trilógia
A kezdő kötet:
John Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

3. Stephen King - Tortúra
Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. 
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. 
Kihúzza az árokból. 
Haza viszi. 
Életre kelti. 
Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. 
Mindenáron.

2. Stephen King - A halálsoron sorozat
A kezdő kötet:
Kilencéves ikerlányok voltak, az ártatlanság mintaképei. Senki sem értette, miért kellett meghalniuk, az a furcsa, fekete óriás sem, akit brutális meggyilkolásukkal vádolnak és halálra ítélnek. John Coffey megjelenése után hajmeresztő események sorozata veszi kezdetét a siralomházban, melyek hatására példátlan egység alakul ki elítéltek és börtönőrök között.

Végezetül a letaszíthatatlan, örök király...
1. Stephen King - A ragyogás
A ​ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.

Remélem mindenki gyűjtött pár várólistás darabot;)
Ha mégsem lett volna elég, akkor nézd meg a Kildara Book Tagjét, ahol azért akad még pár kötete... De ha ez sem lenne elég, mert akkora horror, thriller fan vagy, akkor itt megtalálod a tavalyi Book Tagem ebben a témában;)

Puszi, KockaCica


2017. október 19., csütörtök

Sarah Dessen – Altatódal


Egy történet, melyben nem minden úgy alakul, ahogy azt elsőre gondolnánk...

"A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa."

Meglehetősen kettős érzelmeim vannak, ezzel a könyvel kapcsolatban. Még régen, egyszer, valamikor nagyon megfogott a borítója, és a fülszövege is, és most, hogy ajándékba megkaptam, arra ösztönzött, olvassam el, ne halogassam tovább. Talán az évek múltának tudható be, hogy már nem kötötte le annyira a figyelmemet ez a történet, mint azt korábban gondoltam.

Mégis nagyon megfogott a könyv sokrétű üzenet, hogy merjünk kockázatot vállalni, hogy ne féljünk a változástól, ugorjunk fejest, vagy különben az életünk csak önmaga homályos lenyomatává lesz, és később megbánást szül majd az elvesztegetett lehetőség. Valahol az altatódalban is felfedezhető mindez, ami mint egy fájdalmas, ám gyönyörű motívum vonul végig a történeten. Ez a dal kulcsfontosságú, mert amellett, hogy végigkíséri Remy életét, Dexter révén teljesen átlényegül az üzenete, így végül nem szomorúságot és megbánást hordoz magában, hanem egy új korszak kezdetének összes lehetőségét, reményét, és ismeretlen buktatóit. Az elhagyatottságot érzése átfordul kötödéssé.

Mindezt, az szép üzenetet és ennek beteljesülését, megnehezítette Remy oly sokszor felbukkanó szkepticizmusa, túlelemző és agyon bonyolító hajlamai. Ugyan ezek sokszor humorossá és könnyeddé varázsolták a cselekményt, de ugyanannyiszor, ha nem többször nehezítették el és lassították le a történések folyamát. Ezek miatt nem is tudtam vele azonosulni, sőt sokszor éreztem terhesnek a személyét, egyszerűen kiábrándítóan viselkedett. Természetesen megértem, hogy csak ezt a nehézségekkel teli utat bejárva tudta megismerni önmagát, és felismerni, mi számít értéknek, ám eközben szinten mindenkit kizárt és félredobott, nem vett figyelembe mást, csakis önmagát. Miközben ott van neki a sokoldalú, leleményes, megértő és rettentően kitartó Dexter, aki nem akar mást csak szeretetet, törődést adni, és viszont kapni.
Mindezt figyelembe véve egy rettentő jó alapokon nyugvó történetet kaptam, de a kidolgozása, a karakterek személyisége, cselekedetei, és az egész könyvet belengő hangulat, az üzenetet leszámítva, nem lesz maradandó emlék.

≈Sajnálom, mert nagy lelkesedéssel, és nem kis reménnyel fordultam a könyv felé, de nem tudta mindazt beváltani, amit elvártam tőle.
10/6


2017. október 13., péntek

Book A Sloth Unboxing, avagy a mintadoboz mustra

Úgy sejtem, könyves körökben már mindenkihez eljutott a hír, hogy hazánkban is meghonosításra kerül a Subscription Box híres intézménye. Az ötlet, hogy nekünk is legyen egy ilyen dobozkánk, a Book a Sloth Club fejéből pattant ki. 
Hogy mégis, hogyan jutottak idáig? Miért most? Kik ők? Az a Kildara által készített interjúból nagyon világosan látszik.
De térjünk is a lényegre, azaz magára a dobozra, amit a legkritikusabb énem vizsgáztatott.

Az első benyomásaim, mondhatni vegyesek voltak. Mindez annak köszönhető, hogy előszőr is iszonyat boldog voltam, hogy időben ideért a doboz, minden csúszás nélkül, de azután egy cseppet lankadt a lelkesedésem. Ugyanis megláttam a dobozt, ami koránt sem rendelkezett olyan méretekkel, mint azt én elképzeltem. Megjegyezném, ez némi gondolkodás után már nem aggasztott annyira, hisz rájöttem, nem kellhet nagyobb doboz egy könyvnek, meg néhány apró tárgynak. Mégis, minden logikus gondolat ellenére, tovább élt bennem a lelki szemeim előtt látott, nagyméretű doboz, telis-tele minden ínyencséggel, amit csak egy könyvmániás el tud képzelni. Így lehet az, hogy kisebb lendülettel fogtam neki a felbontásnak.
Még mielőtt kinyitottam volna a dobozt, alapos vizsgálatba kezdtem, aminek az lett a vége, hogy minél tovább néztem a doboz külsejét, annál inkább elfogott az a gondolat, hogy van még mit finomítani a grafikán, hogy igazán pozitív, kellemes első benyomást keltsen.
Innen tovább haladva, szertartás szerűen felnyitottam a dobozt... És megláttam a narancssárga csomagoló papírt. Jót mosolyogtam magamon, hogy azt gondoltam, rögtön le is lepleződik minden, de nem így lett, ezért nekiálltam csörögni, zörögni a papírral. Nem is kell mondanom az lett a vége, hogy így csak másodikként fedezhettem fel a doboz tartalmát..

De, amint megpillantottam a papír alatt rejtőző tárgyakat, újra elfogott a lelkesedés hulláma, és meg sem álltam addig, míg mindent ki nem rámoltam a dobozból.
Akkor a tartalmáról:
  • a könyv: Lauren Fern Watt - Egy kutya bakancslistája
  • a könyvjelző: iszonyat cuki kutya lábnyomos, mágneses könyvjelző az I-Clipstől
  • személyes üzenet: Laurentől egy kézzel írt apróság
  • a feldobódásért felelős: Lushtól egy Cheer Up Buttercup fürdőbomba
  • a kedvencem: egy csomag Hazai Piac gyümölcstea
  • kiegészítésnek: pár szem teasütemény a Tortaművek készítésében
  • végezetül képeslapok: Roald Dahl emléke előtt tisztelegve, és az elmaradhatatlan állatkölykös képeslap

Meg kell, mondjam, nagyon jó témát sikerült kiválasztani, az állatos vonal mindig is sikeres lesz, soha nem fog kimenni a divatból. Emellett örültem neki, mert közel áll hozzám. Hasonlóan boldogított a tea és a hozzátartozó sütemény, melyek elengedhetetlen tartozékai egy megnyugtató olvasásának. Ha már megnyugtató, akkor egy illatos, forró fürdönél nincs is jobb, így a fürdőbomba sem rossz választás. Ami pedig a képeslapokat illeti, külön öröm, mert imádok képeslapokat írni a családnak, még akkor is, ha csak egy városnyira laknak. Tehát összességében nem volt gondom a doboz tartalmával, mégis kicsit átgondolatlannak éreztem.

Tényleg szem előtt tartva azt, hogy ez egy mintadoboz, nem igazán kívánom a tárgyakat kritizálni, mindössze annyiban, hogy jobban, szorosabban kapcsolódhatnának az adott témához. Természetesen nincs azzal gond, hogy magához a könyv olvasásának folyamatához is vannak kapcsolódások, mint a tea, de egy tematikus doboztól kötöttebb, jobban összehangolt tárgypalettát várnék.

Ezen felül a doboz külső és belső megjelenésével sem vagyok teljesmértékben elégedett. A külsőnél fentebb említettem már a kidolgozottabb grafikát, ezt ezzel le is zárnám. 
Ám a belsőt illetően, úgy érzem, sokkal kényesebb vagyok az átlagnál. Hogy ez mit is takar? Magát a szín és textúra párosítást, amit jobban át kellene gondolni. Könnyen lehet, hogy csak az én agyrémem, de nekem igenis számít, hogy az egymás mellett elhelyezkedő tárgyak színben kiegészítsék egymást, harmonizáljanak egymással. Miért? Mert jóleső, kellemesebb érzést nyújt a szememnek, mikor ránézek. Hasonló gondolatok rohantak meg a textúrával kapcsolatban, ha finom, könnyedebb, pasztellesebb színű a kitöltő anyag, akkor az alatta megbújó dolgoktól is hasonló benyomást várok. Ilyesképp, ha durvább tapintású az anyag, vagy vadítóan rikító a szín, akkor texturáltabb, érdesebb kinézetű, hangulatú tárgyakat várok kibontáskor. De hangsúlyozom, előfordulhat, hogy erre csak nekem vannak igényeim vagy, hogy ezt csak én tartom olyan számottevőnek.

Amit még lényegesnek tartok megemlíteni, az a doboz ára. Tudom elég kényes és érzékeny téma a pénz, éppen ezért érzem olyan fontosnak, hogy erre kitérjek. Szeretném előre leszögezni, hogy senkit nem akarok a doboz/dobozok vásárlásától eltántorítani. Mindenkinek szíve joga, mire költi el a saját pénzét. Csak annyit kívánnék elmondani, hogy milyen negatív meglátásaim vannak a doboz árakkal szemben.
  • 1 doboz : 6.990
  • 3 doboz: 19.990
  • 6 doboz: 39.990
  • 12 doboz: 76.990
Ugyebár ezek az árak, amikkel nem is lenne akkora nagy probléma, ha manapság a könyvvásárlás hazánkban nem menne luxusszámba. Gondolok itt igazolásként, arra a néhány hete nagy port kavaró esemény láncolatra, mikor egyesek olyan érvekkel álltak ki az illegális könyvletöltés mellett, minthogy a) nincs rá pénzem, ezért csak így jutok hozzá, b) sok a postaköltség, c)miért fizetnék ennyit érte, ha ingyen is megkapom stb., azokkal szemben, akik próbálták megértetni, hány ponton sértenek jogot, és miért kell bezárni az ilyesfajta csoportokat.

A lényeg a lényegben, hogy sokaknak nem telik ennyi a szenvedélyükre, a hobbijukra. Vagy pedig ha telik is, akkor nem feltétlenül egy "zsákba macskára" fogják költeni, hanem vesznek belőle két konkrét kötetet, annak ellenére is, hogy egyedi tárgyakkal bővülhetne a gyűjteményük. Ez pedig ott problémás, hogy az a hiány, vagy vágy, amit ez a doboz betölteni kívánna, egy bizonyos fizetni képes réteg "kiváltságává" fog válni. De lehet, hogy csak én gondolkodom így...

Mindenesetre a Book a Sloth csapata folyamatosan dolgozott az ár lefaragásán, sőt kedvezményes kódokat is közzé tettek, amit a feliratkozók e-mailben meg is kaptak.
Ezenfelül kiosztottak nekünk, bloggereknek is kódokat, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az árakat.
Tehát ezzel a kóddal: SUYRTC6RVN1Z egy vásárlásnál, egy alkalommal kaphattok 10% kedvezményt.

Hogy mi sarkallhat még az első doboz megvásárlására a kedvezményeken és a limitált 100 darabon túl, az az, hogy az első 150 vásárló között 1 db londoni hétvégét is kisorsolnak. (A csomag tartalmaz két repülőjegyet oda-vissza (Ryanair) és 1 éjszaka szállást a Paddington közeli Abbey Court Hotelben reggelivel)

Remélem, meglátjátok ennek a doboznak a jó, s egyben megfontolandó oldalát is, mert a vásárlók, a könyvszeretők azok, akik formálni tudják mindezt.

Köszönöm a Book a Sloth Club csapatának, hogy érdemesnek tartottak a dobozuk mustrálására. Sok sikert nektek!
Puszi, KockaCica

2017. október 11., szerda

Szerdai kihívás, azaz Hogyan választom a könyveimet Book Tag

Mindenekelőtt, köszönöm a kihívást Attila Sawnak! :) 
Tehát 8 kérdésre kell válaszolni, amiknél párhoz szükségeltetik a saját könyvespolc jelenléte is. Akkor kezdjünk is neki;)


1. Találj egy könyvet kék borítóval a könyvespolcodon. Mi késztetett arra, hogy ezt a könyvet válaszd?

Hát, ez nem egy egyszerű mutatvány, miután a kék a kedvenc színem, és a borítókat is imádom ebben a színben látni.. Az Időutazó feleségétől kezdve, a Maddox fivéreken át, egészen A bosszúszomjas doktorig van minden. 
Mégis, a felsorolásból kimaradt Vesalius titkát választom!
Hogy miért? 
Mert mindenkinek, aki szereti a titkokat, a fordulatokat, a borzongást, vagy belelátna 1888 Barcelonájába, esetleg incselkedne a romantikával, vagy érdekli, hogy mi lehet az egzakt tudományokon túl, annak el kellene olvasnia ezt a könyvet.

2. Gondolj egy könyvre, amiről nem hitted volna, hogy tetszeni fog, mégis tetszett. Miért olvastad el?
Hogy minél frissebbet hozzak, A kárhozottra esett a választásom.
Az első pár oldal, fejezet, nagyon elvette a kedvem az egész könyvtől. Olyannyira ellenszenves témát tudott felhozni az írónő, hogy tényleg majdnem leraktam. Csak hát, bíztam benne, hogy ez csak a bevezető rész, ami alapján nem ítélhetem meg a könyv további cselekményét. Így is lett, folytattam. Idén talán az egyik legjobb könyv, ami a kezemben volt!

3. Állj a könyvespolcod elé csukott szemmel, válassz egy könyvet. Honnan hallottál erről a könyvről?
Úgy érzem ez a Book Tag szórakozik velem.. Tudniillik a szobám különböző szabad falfelületein találhatóak szétszórva a könyvespolcaim (üdv egy tetőtérben;)), így már az is nagy kihívás, melyik elé álljak?!
Csukott szemes pörgős-forgás, majd könyvek fölötti kézhúzgálás után, a szerencsés kiválasztott, a Halálmadarak. Nem nehéz kitalálni, hogy az első rész miatt fogtam a kezembe. Szóval inkább azt mondanám el, hogyan találkoztam magával a sorozattal. A sztori rém egyszerű, a Fumaxal való együtműködés révén bármilyen könyvet kérhettem, így Az Égett-hegyi könyvtár sikere után, gondoltam nem fog ártani, ha a Fumax thriller válogatásából szemezgetek. És hát nincs mit magyarázkodni, megfogott a borítója.

4. Válassz egy könyvet, amit valaki ajánlott neked. Mit gondoltál róla?
Szerencsére olyan baráti és családi környezet vesz körbe, hogy az nem fordulhat elő, valaki ne ajánljon legalább egy kötetet, a suliról már nem is beszélek.. Az a sok ajánlott irodalom... Így lehet az, hogy a polcomon lévő könyvek negyedét valakik ajánlották. 
Mégis, ami előszőr beugrott, az a Hopeless sorozat. Csak pozitív gondolataim voltak róla, pláne, hogy kis millió idézet jött velem szembe, addigra, mire kézbe vettem.

5. Válassz egy könyvet, amit booktube/bookstagram/könyves blogokon keresztül ismertél meg. Elérte az elvárásodat?
Mélyre ástam az agyamban, és eszembe jutott, hogy a Flat-Out Love egyik kritikáját olvasva döntöttem el, hogy ezt én is olvasni akarom. És igen, teljes mértékben megfelelt minden elvárásomnak. Imádom az egész könyvsorozatot!

6. Találj egy könyvet a könyvespolcodon, aminek egy szavas címe van. Mi vonzott ehhez a könyvhöz?
Hát ez megint nem lesz olyan egyszerű... Végül is a Cleadurra esett a választás, mert épp ezt olvasom/olvasnám:)

7. Milyen könyvet fedeztél fel filmen/sorozaton keresztül?
Szörnyű vagy sem, de hamarabb láttam a Harry Potter filmsorozatot, minthogy elolvastam volna a könyvet. De meg kell, mondjam, így sokakkal ellentétben legalább nem csalódtam a filmben.

8. Gondolj az egyik örökös kedvenc könyvedre (könyveidre). Mikor olvastad és miért választottad?
Jaj, de nem szeretem a "kedvences' kérdéseket. Egyszerűen, ha kedvenc könyvekről van szó, valamiért döntésképtelenné válok. Sok kedvencem van. Folyamatosan újakat avatok. Nincs egy séma, az egyediségük fog meg. Nem úgy veszem a kezembe, hogy ez most kedvenc lesz, hanem valahol az olvasás kellős közepén, vagy a végén, esetleg napokkal később talál meg az érzés, hogy ez most több volt, többet adott nekem, mint gondoltam volna. Így lesz kedvenc.

Na, ez lett volna a kihívás teljesítése;) 
Én nem hívnék ki senkit, aki akarja, úgyis kitölti;)
Puszi, KockaCica